A tónál tett látogatásuk óta Karin és Martin nem is találkoztak egymással. A két fél néhanapján felhívta egymást, személyes beszélgetést viszont egyiküknek sem volt bátorsága kezdeményezni. A külön töltött percek mind a kettejüket megviselték és ez a keserűség az arcukra volt írva. Thaler doktornő érdektelenül fogadt a világ eseményeit, Gruber doktor rezignált viselkedése pedig már a családját is idegesítette. A két orvos végül néhány nap mosolyszünetet követően a japánkertbe beszélt meg egy találkozást. Elsőként a nő érkezett meg, majd egy kis lemaradással, a férfi is csatlakozott hozzá. Egyikük sem tagadhatta, hogy mennyire feszélyezetten érezték magukat, ám a kezdeti fagyosság gyorsan felolvadt. 

-Gondolkodtál az ajánlatomon? Hogy keressünk egy új házat, távol minden baj forrásától?-tette fel a kérdést Martin önfeledten elmosolyodva

-Szeretlek, de a szerelem nem elég. Martin, én már képtelen vagyok küzdeni. Elegem van a harcból és a kitartásból. Szívem szerint örökre kifutnék a világból.-vágta rá Karin kissé zavartan, különös reakciójával pedig sikerült azt is meglepnie, aki mindenkinél jobban ismerte és szerette őt

-Egyszer már mondtam, hogy ha a mama és Hans a gond, akkor egy új ház ideális megoldás lehetne.-állapította meg Gruber doktor mély fájdalommal a hangjában, ugyanis mintha érezte volna, hogy a szeretett nő valóban feladta a boldogságért való küzdelmet

-A hiba kettőnk közül velem van. Te egy csodálatos ember vagy Martin. Az utóbbi hetek történései viszont megviseltek, én pedig beleragadtam az önsajnálatba és nem tudok kitörni. Mert nem akarok kitörni. Ostoba módon azt hittem, hogy az alkohol majd megoldás lesz a gondjaimra. Tegnap vettem egy nagy üveg vodkát és az egészet benyakaltam. Most viszont szégyellem magam, de szorongok is, hogy mi lesz, ha majd ismét az ivásban találom meg a megoldást.-jegyezte meg Thaler doktornő szinte hisztérikusan, mire a szemben álló sóhajtott egy nagyot, érdemben viszont nem tudott reagálni az elhangzottakra. A gyönyörű oázisban való séta sajnos nem a terveknek megfelelően sült el, ezért az andalgás további része hallgatással telt. Martin nem szerette, helyesebben mondva, nem akarta kettejük kapcsolatát veszni hagyni, ám azzal is tisztában volt, hogy amikor Karin nem akart valamit, akkor azt komolyan is gondolta. A férfi szíve sajgott, amiért kedvesét ennyire elesettnek látta és hiába szeretett, nem tudott rajta segíteni. Miközben a két fél bejárta az ázsiai hangulatú parkot, az egyik fa tövében egy eszméletlen személyre bukkantak. Karin és Martin szinte egyszerre rohantak az ellátásra váróhoz. Mialatt a férfi felmérte az ájult lány általános állapotát, addig a nő a telefon után kapott és a mentők számát tárcsázta. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Jens a hangár körül tevékenykedett, Rita és Peter pedig a hangárban csocsóztak. Mikor a nap első bevetése befutott, a két jó barát a játékot megszakítva a helikopterhez futott. Mire kiértek, addigra a műszerek már megkezdték működésüket, a pilóta pedig csak arra várt, hogy a magasba emelhesse a kart. Miután a rotorok elérték a kellő fordulatszámot, a gép a levegőbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. A kitzbüheli japánkertben egy eszméletlen személy fekszik. Valószínűleg drogtúladagolás. Karin Thaler és Martin Gruber már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk tíz perc múlva. Köszönöm és vége.-zárta le Köster pilóta a beszélgetést. Miután a kapcsolat megszakadt, az út néma csendben folytatódott tovább. Hála a gyorsaságnak, percekkel később a mentőhelikopter már a kert fölött körözött. Földet érést követően Rita és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Gruber doktornő egy széles mosollyal köszöntötte apját és mostohaanyját, végül mindenki hozzálátott a feladatához. 

-A lány egész végig eszméletlen volt. Szerintem bedobott valamit. Pár perce rángatózott is.-ismertette az esetet Martin, mire válaszul a fiatal orvosnő bólintott egyet

-Peter, mehet neki 0,5 mg Lorazepam. A gyomrát a gépben fogjuk kimosni. Ki tudja miket vett be. Több gyógyszert nem adhatunk neki.-szólalt meg Margarita 

-Branült és Ringert kérek.-egészítette ki Gruber doktor. Miközben a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett, melyet Jens közvetlenül a beteg mellé helyezett. Mivel nem szeretett volna zavarni, a pilóta azon nyomban távozott is. A drogos lány értékei, hála a három orvosnak és a szanitécnek hamar normalizálódtak. Kicsivel később pedig be is került a kabinba. Rita hátul szállt be a gépbe, majd rögzítette a hordágyon fekvőt. Kis lemaradással, de Peter is csatlakozott hozzá, közben a rotorok is megkezdték a működésüket. A hátsó ajtók bezárása Karin és Martin feladata volt. Miután ezzel végeztek, a két fél a propellerektől távol állt meg. Felszállás előtt a fiatal Gruber doktornő integetve, arcán egy hatalmas mosollyal köszönt el szeretteitől. Miután a rotorok fordulatszáma elérte a kellő százalékot, a pilóta a kar segítségével emelte a magasba a gépet. A jelentések megtételét követően a beszéd joga a szőke szanitécet illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Halli Kórházba. Női páciens. Drog túladagolás után állapota stabil. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta Peter a felettese szavait

***

A Karinnal való sikertelen békülési kísérlet után Martin tanácstalanul ült ki a rendelő előtti padra. A férfi biztos volt a szerelme, valamint a saját érzéseiben és pont emiatt nem talált megoldást a gondokra. A doktor gondterhelten sóhajtott fel, ám mikor a rendelő felé vezető útra Margarita kocsija hajtott fel, Gruber doktor arcára egy halvány mosoly ült ki. A fiatal orvosnő először járt apja rendelőjében, ezért a helyet kellő alapossággal mérte fel magának. Az ifjú Gruber doktornő közelebb lépett apjához, aki ezt követően teával és hellyel kínálta őt. Noha apa és lánya alig pár hónapja ismerték egymást, a kettejük közti szeretet nem is lehetett volna erősebb. 

-Ellmauban mindenki ódákat zeng a hegyi doktorról. Gondoltam megnézem magamnak ezt a híres orvost munka közben.-nevetett fel Rita, miközben helyet foglalt a lócán

-Szerencsére a mai egy nyugodt nap. De nagyon örülök neki, hogy az elsőszülöttem meglátogatott engem.-fakadt mosolyra Martin, közben gyengéden átölelte a mellette ülőt

-Nem maradhatok sokáig, mert a Medicopter főigazgatója behivatott magához. Apropó, a ma reggeli bevetésről jut eszembe. Sikerült tisztáznod a Karinnal való gondokat?-kérdezte Gruber doktornő reménytelien elmosolyodva, ám apja tekintete beszédes volt. A gondterhelt pillantást követően apa és lánya beszélgetése gyorsan más irányba terelődött.

-Minden rendben van veled lányom? Olyan mintha nyugtalanítana téged valami.-állapította meg Gruber doktor féltő apai gondoskodással a hangjában. A két Gruber le sem tagadhatta volna, hogy rokoni kapcsolatban állt egymással, ám az idősebb orvossal ellentétben, a fiatal doktornő a sóhajtást követően meg is válaszolta a feltett kérdést.  

-Paul akár egy vérbeli latin szerető. Helyes, vonzó, irtó szexi és egy kicsit féltékeny. Én pedig egy komplikált nő vagyok.-nevetett fel Margarita gondtalanul. Noha apa és lánya a munka és a saját gondok miatt nem sok időt töltött egymás társaságában, ennek ellenére mind a ketten naprakészek voltak a másik fél magánügyeivel kapcsolatosan. Gruber doktornak voltak sejtései a lánya és a Paul közötti vonzalomról és azokról a bizonyos titkokról is tudott.

-Ha úgy érzed, hogy Paul méltó a bizalmadra, akkor ne késlekedj cselekedni. De ne fedd fel minden titkodat, mert mi férfiak imádjuk, mikor egy nő rejtélyes.-vágta rá Martin egy kedves mosoly kíséretében, mire a fiatal nő vidáman felnevetett

Az apja rendelőjében tett látogatást követően Margaritának akadt még tennivalója a belvárosban, ugyanis a Medicopter új üzletvezetője személyes találkozóra invitálta őt. Mivel még korábban sosem találkoztak, Gruber doktornő kíváncsian kopogtatott be főnöke irodájába. A tágas irodában egy középkorú férfi, Christoph Möeller fogadta őt. A jóvágású férfi már sokat hallott a csinos doktornőről, ám a valóságban még vadítóbbnak találta őt. Möeller doktor első ránézésre egy jól szituált, öltönyös úriember benyomását keltette, aki nagy hódolója volt a női nemnek. A férfi hét gyerek büszke apukája volt, akik hét különböző házasságból születtek. A bemutatkozást követően a két fél a kanapén foglalt helyet. 

-Nem tagadom mennyire zavarban vagyok, amiért személyesen a főigazgató hivatott magához. Remélem nem érkezett panasz a munkámra.-szólalt meg Rita elsőként, kissé félve, noha arcán egy "stewardess" mosoly jelent meg, amely nem volt éppen őszinte, de ahhoz pont elegendő volt, hogy felettesét lenyűgözze

-Ne érezze magát zavarban. A munkáját kiválóan végzi, a tüneményes megjelenése pedig bármelyik összetört szívet képes volna meggyógyítani. Nem nevezném meg a forrásom, de már sok jót hallottam magáról. Mit szólna, ha előbb innánk egy teát? A munka ráér később is.-lazította meg Christoph látványosan a nyakkendőjét, ingje felső két gombját pedig kigombolta. Az egyértelmű mozdulatot követően Margarita testbeszéde is megváltozott.

-A volt főnököm egy kávé után feljogosítva érezte magát arra, hogy kikezdjen velem. Most beszélünk a munkáról.-mondta Gruber doktornő határozott hangtónusban, majd feltűnés nélkül húzódott el a másik féltől. Az elutasító viselkedést látva az idősödő férfi megeresztett egy sármos vigyort és már tudta, hogy céljait más módszerrel kellett elérnie. 

-A Medicopter belső szerkezete átalakul. Új igazgatót keresek az orvosi részlegbe. Ön egy fiatal, dinamikus és lendületes munkatárs. Minden adott ahhoz, hogy ideális jelölt legyen a posztra. Sokat segíthetnénk önnek abban, hogy pár éven belül még magasabb beosztásba kerülhessen.-túrt bele Möeller igazgató a hajába, ezután megvillantotta legkedvesebb mosolyát

-Igazán megtisztelő az ajánlata, de a bársonyszék és a városra nyíló iroda nem az én világom.-érkezett az egyértelmű válasz. A beszélgetés végeztével Rita magára vette táskáját és indulni készült. Mielőtt az ajtó becsukódott volna, a férfi szerette volna egyértelműen a távozó tudtára adni, hogy neki nem lehetett csak úgy nemet mondani

-Adok önnek pár nap gondolkodási időt. De azt már most előre leszögezem, hogy ha én akarok valamit, azt el is érem.-dőlt hátra a férfi a kényelmes kanapén és immáron nem törődve megbízója eredeti tervével, a gondolataiban már a saját tervei cikáztak

***

A Medicopter bázisán a műszakot a "B" csapat vette át. Miközben Karin és Dorothea a konyhába vonultak vissza kávézni, addig Alexander az elmaradt jelentéseivel bajlódott. Gruber pilótanő figyelmét nem kerülte el barátnője rossz hangulata és mint általában most is kávéval igyekezett munkatársa arcára mosolyt csalni. 

-Szívecském, nem titkolom, hogy mennyire fájlalom, amiért te és Martin eltávolodtatok egymástól.-szólalt meg Dori, miközben szája sarkában egy fél mosoly ült ki

-Fogalmam sincs mi ütött belém, de mintha minden önbizalmam elvesztettem volna. Mindig, mikor Martinnal vagyok, olyan boldog vagyok. A percek, amiket vele tölthetek, életem legszebb percei, de a küzdelemhez, hogy szembe szálljak Lizbethhel és Hanssal már nincs erőm.-temette a kezébe Karin az arcát, mire a mellette ülő együttérzően átkarolta. A két lány beszélgetésének a riadó vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak, a rotorok is megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően Gruber pilótanő a kar segítségével emelte magasba a gépet.

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele Dori a mikrofonba, miközben magára vette napszemüvegét

-Központ a Medicopter 117-nek. Baleset történt a Schäftlarni ipartelepen. Egy munkás lezuhant a magasból. A páciens jelenleg is egy konténer tetején fekszik. A helyszínen sajnos nincs alkalmas leszállópálya.-érkezett a válasz. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig néma csendben folytatódott. Hála a pilótanő gyorsaságának, percekkel később a legénység már a szóban forgó telep felett körözött. A helyszínen csakugyan nem lehetett landolni, mivel mindenhol munkagépek és daruk álltak. Dorothea körberepülte a terepet, végül arra az elhatározásra jutott, hogy a konténerek egyikén kezdi meg a leszállást. A manőver szép lassú mozdulatokkal zajlott, hiszen a "Madarat" pontosan a konténer közepén kellett letennie ahhoz, hogy a nagy súly ne döntse fel a bódét. Landolást követően Karin és Alexander a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Két konténer között majdnem fél méter volt a távolság, emiatt a visszafelé út a hordággyal első ránézésre bonyolultnak tűnt. A sebesültet több másik munkás állta körbe. Thaler doktornő utat tört maguknak, ezt követően szinte azonnal hozzálátott a feladatához. 

-A vérnyomása 100 per 60. Pulzus 120. Oxigénszint 90 százalék.-olvasta le Alex az értékeket, mire válaszul a doktornő csak bólintott egyet

-Sorozatos bordatörése van. Szerencsére a reflexei jók és a gerince sem tört el. Branült kérek, egy palack Ringert és a nyakfodrot. Továbbá kell majd Midazolam, Etomidat és Ketamin. Mindenből 1,5 mg-ot. A perfúzort állítsd 0,5 mg/perc-re.-adta ki Karin az utasítást, Alexander pedig sorra adta felettese kezébe a kért felszereléseket. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Miután az orvosnő úgy találta, hogy a sebesült szállítható állapotba került, hordágyra tették őt. 

-Az UKM öt percre van innen. Igyekszem, hogy még idejében kikerülhessük a vihart.-szólalt meg Dori, közben az égre emelte tekintetét és a gyülekező viharfelhők egyáltalán nem nyerték el a tetszését. A végszó elhangzását követően a sebesültet hordággyal együtt vitték a gépbe. A hordágyat átemelni két konténer között valóban  nem volt egyszerű, ám két vastag léccel sikerült a konténerek között hidat képezni. Dorothea futott előre, hogy felkapcsolhassa a műszereket. Karin és Alexander a helyére tették a hordágyat, ezt követően ők maguk is elfoglalták a szokott helyüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a pilótanő a kar segítségével emelte magasba a gépet. A jelentések megtétele után a beszéd joga a szanitécet illette. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Férfi páciens. Zuhanás után sorozatos bordatörés és luxatio. Állapota stabil. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta Schneider szanitéc a felettese kérését, a kórházba vezető út pedig a közeledő vihar ellenére is villámsebességgel zajlott

Margarita az estét az árvaházban nevelkedett kisfiúval töltötte. Az otthonban minden hétvégén engedélyezett volt a látogatás, Gruber doktornő számára pedig nem is lehetett kérdés, hogy szabadidejét Eliassal töltse. Mivel a gyerek Down-szindrómában szenvedett, még a saját kortársai is kiközösítették őt. Ebből fakadóan Elias a napok nagy részében magányosan játszott a sarokban, viszont mikor Rita vele volt, megállás nélkül csak beszélt és ilyenkor ő volt az intézet leghangosabb és legvidámabb neveltje. A közös délutáni programok a fiatal orvosnő lelkének is jót tettek, noha az esti elválások mindig megviselték őket. A mai program a foci és a mese volt. Este kilenc körül Eliast elnyomta az álom, végül a barna hajú doktornő ölében aludt el. A nő már épp indulni készült, mikor a szobába Paul lépett be. Margarita nem titkolta, hogy lakótársa jelenléte mennyire meglepte őt. 

-Szerettem volna látni a kisfiút. Olyan aranyos.-suttogta Lindbergh felügyelő, nehogy felébressze az alvó gyereket

-Én lennék a legboldogabb, ha Elias velem élhetne. Ő egy igazi szeretetgombóc.-magyarázta Gruber doktornő egy apró mosollyal az arcán, miközben egy puszit nyomott Elias homlokára, majd alaposan betakargatta őt

-Szerintem eljött az ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit. Nem titkolom, hogy milyen féltékeny vagyok Peter miatt és ezt az érzést nem szoktam akárkire elpazarolni.-súgta Paul kissé feszengve, mire a szemben álló halványan elmosolyodott és szinte érezte, hogy elpirult. Miután a szoba ajtó bezáródott, a két fél elköszönt az intézetben dolgozóktól, majd a kocsi felé vették az irányt. Az udvaron lévő lámpafényben Rita azt is jól látta, hogy lakótára csillogó szemekkel bámult rá, ettől pedig a nő újfent elvörösödött, majd egy rövid hallgatás következett. A csendet a doktornő törte meg. 

-A múltkor azt mondtad, hogy tele vagyok falakkal és betonnal. Nem is szólhattál volna igazabbat. Eliasról továbbra sem mesélhetek, de a történtem a volt férjemmel rád is tartozik. A volt férjemet úgy hívják, hogy Mario DiFabio.-magyarázta Rita, közben fáradtan neki dőlt egy oszlopnak

-Az az DiFabio? Az olasz maffiózó?-kérdezett vissza az őszes hajú felügyelő elkerekedett szemmel

-Nem volt ráírva, hogy maffiózó. Amikor megismertem egy átlagos, kedves és szimpatikus férfinak tűnt. Azonnal levett a lábamról. Szenvedéllyel szerette az életet és a nőket. Eleinte pont ez a tűz fogott meg benne. Miután összeházasodtunk, hirtelen megváltozott. Agresszív és birtokló lett. Az első kiabálást az első pofon követte, végül az első verés és a legvégső az erőszak volt. Hiába próbáltam nem tudtam kitörni abból a pokolból. Mikor megtudtam, hogy gyereket várok, egy rendőr segítségével eljátszottam a halálom. Mario nem is tud a fiúnkról. Damian az anyai nagyszüleimnél lakik.-hangzott a történet folytatása, a nő szeméből áradó keserűség pedig a férfi szívét is szomorúsággal töltötte el

-És ez a rendőr nem mondott semmit? Biztos, hogy DiFabio bevette a haláloddal kapcsolatos mesét?-tette fel Lindbergh felügyelő a következő kérdést

-A volt férjem haldoklik. Amint meghal, végre ismét a karjaimba zárhatom Damiant. Amúgy a halálom megjátszása nem is mehetett volna hitelesebben. Ugyanis menekülés közben valami rosszul sült el, Mario egyik embere pedig belém vágott egy kést és majdhogynem a volt férjem orra előtt véreztem el. A csalán teát is azért iszom, mert a szúrás a vesémet érte. Volt egy műtétem is.-válaszolta Gruber doktornő, miközben felhúzta a felsőjét, hogy megmutathassa a vágás helyét

-Ha az én feleségem volnál, mindig Királynőként bánnék veled. Tudom nem volt szép tőlem, mikor azt mondtam, hogy nem találkozhatnál Peterrel, ha velem járnál. Azzal és ott találkoznál, akivel csak akarsz. A barátságod lehetne Peteré, a szíved és a tested viszont magamnak akarnám.-suttogta Paul a szemben álló fülébe, mialatt kezével lágyan végigsimogatta a műtéti heget