Gyönyörű tavaszi napra virradt Traunstein és környéke. Az égen nem volt egy felső sem, a Nap beragyogta a tájat, a fák tetején pedig madarak csiripeltek. Szombat volt, mely egyet jelentett azzal, hogy az embereknek ma nem kellett bemenniük dolgozni. Hét órakor a többség már a parkban rótta a köröket, ám akadtak olyanok is, akik ilyenkor még a másik oldalukra fordultak és az óracsörgésig lustálkodtak egy jót. Rita az utóbbiak közé tartozott. Gruber doktornő egy nehéz napot tudhatott maga mögött, hiszen előző nap került sor Francesco Russo tárgyalására, melynek során Margarita újra és újra el kellett, hogy mesélje az anyja megölésének történetét. A tegnap fáradalmai miatt a fiatal orvosnő csak nehezen vágott bele a hétvégébe. Ám elég volt egy hívás, hogy mindez megváltozzon. A vonal túlsó végén egy érdes férfi hang szólt bele a telefonba. 

-Ha élve akarod Eliast viszontlátni, akkor negyven perc múlva legyél az A552-es déli szakaszán, a leállósávban. A kisfiú szabadságának két millió euró az ára.-fenyegetőzött a zsaroló, mire Rita szeméből kipattant az álom és nem is lehetett számára kérdés, hogy a szóban forgó személy megmentésére siessen

Negyven perccel később, a megbeszéltek alapján Rita pontosan azon a helyen várta az emberrabló érkezését, amit az kijelölt neki. Gruber doktornő haja zilált volt és az előző napi ruhájában, mosdatlanul meglehetősen kellemetlenül érezte magát, ám jelen pillanatban Elias életénél jobban más nem foglalkoztatta. Szerencsére a fiatal nő nem volt egyedül. Az emberrablásról Pault is értesítette, aki néhány kilométerrel arrébb, egy benzinkútról, látcsővel a kezében figyelte az eseményeket. Öt perces idegőrlő várakozást követően egy középkorú férfi jelent meg a leállósávban, akiben Margarita az egyik páciense apjára ismert. Az apa minden köszönést mellőzve, egy pisztollyal a kezében lépett közelebb a nőhöz. 

-Hol van Elias? Előbb látni akarom, hogy a fiú jól van. Csak utána kapja meg a pénzét.-szólalt meg Rita elsőként, hangja pedig egyszerre volt határozott, valamint vehemens

-Ha nem kapom meg a pénzt, akkor szólok a társamnak, hogy ölje meg a gyereket.-érkezett a válasz. Mivel Gruber doktornő nem tudhatta biztosan, hogy a tettes magányos elkövető volt, vagy valóban társsal dolgozott, ezért kénytelen volt annak minden utasítását teljesíteni. Margarita földre dobta a táskát, ám abban csak a kért összeg fele volt. A hiányos mennyiséget látva a fegyveres alak vetett egy kérdő pillantást a nő felé.

-Nem egy bankban dolgozom, ha elfelejtette volna. Egyenlőre elégedjen meg ennyivel. Ha megkapom Eliast, akkor maga is megkapja a pénzét.-kötötte ki a feltételeit Rita, közben idegesen hátra dobta a haját. A kis Elias elrablója már majdnem belement a nő által diktált feltételekbe, ám ekkor a háttérben bujkáló Paul személye szerencsétlen módon lelepleződött. A túszejtő habozás nélkül lőtt bele a vele szemben állóba, Gruber doktornő pedig vérző karral terült el a földön. A fegyveres elmenekült a tett színhelyéről, Lindbergh felügyelő pedig közelebb futott a sérült lakótársához.  

-Központ jelentkezz! Az a A552-es déli szakaszán egy nőt meglőttek. Küldjétek a légimentőket.-beszélt az adóvevőbe Paul majdhogynem kiabálva, miközben aggódva leguggolt a meglőtt doktornő mellé

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt beosztva. Karin és Dorothea most kivételesen Peterrel voltak szolgálatban, mivel Alexander továbbképzésen vett részt. A háromfős társaság épp a jelentéseit gépelte, mikor a nap első bevetése befutott. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezalatt a csapat minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók sorra záródtak be, a rotorok pedig megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Női páciens lőtt sebekkel az A552-es déli szakaszának leállósávjában. A nyomozó, Paul Lindbergh már a helyszínen van.-ismertette a diszpécser az esetet

-Medicopter 117 a központnak. Értettem és vége.-zárta le Dori a beszélgetést, majd arcán egy halovány fél mosollyal gyönyörködött az elé táruló panorámában. Hála a gyors repülésnek, a csapat percekkel később már a szóban forgó terep felett körözött. A magasból azt is látni vélték, hogy a sérült Rita volt. A társaság jó kedve percek alatt tova szállt, a helikopter közben megkezdte a landolást. Földet érést követően Karin és Peter, nyomukban Dorotheával az ellátásra váróhoz futottak. Thaler doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához, noha első ránézésre úgy tűnt, hogy Gruber doktornő sérülése nem volt életveszélyes. 

-A golyó szerencsére csak súrolta a karját. Kifertőtlenítjük a sebet és mehet neki 2 mg Ketamin.-adta ki az utasítást Karin, ezután mostohalányát egy tőle megszokott tündéri mosollyal igyekezett biztatni. Dori és Paul érdemben nem tehettek semmit, ezért csak kívülállóként vettek részt az ellátásban. Peter sorra adta felettese kezébe a kért gyógyszereket, majd gyengéden megsimogatta sérült barátja arcát. 

-Hogy érzed magad Rita? És egyáltalán mi történt veled?-tette fel Peter a kérdéseit sorra, nyugtalansága pedig az arcára volt írva

-A kisfiút, akiről már meséltem neked, elrabolták. Csak akkor fogom magam ismét jól érezni, ha újra magam mellett tudhatom őt.-suttogta Gruber doktornő erőtlenül, közben kézfejét gyengéden hozzáérintette barátja kézfejéhez, mire mind a kettejük arcára egy kedves mosoly ült ki. A meghitt jelentet látva Lindbergh felügyelő le sem tagadhatta volna, hogy milyen féltékenységgel töltötte el a tény, hogy Berger szanitéccel ellentétben ő semmit sem tudott lakótársa magánéletével kapcsolatosan. 

***

A szolgálat végeztével Karin tett egy kirándulást az Achensee körül, mely valaha a Martinnal közös tavuk volt. Thaler doktornő és Gruber doktor szakítása óta két hét telt el, mely pont elég idő volt arra, hogy az elmúlt időszak történéseit a két fél átgondolja. A tavaszi időjárás pont kedvezett egy kiadós sétához, az orvosnő pedig egy óriási mosollyal az arcán gyönyörködött a tóra nyíló kilátásban, majd szívott egyet a friss levegőből. Kirándulás közben a nő egy ismerős személy alakjára lett figyelmes a távolban. Martin hasonló okokból jött a tóhoz, hiszen a különválás őt is megviselte, gondolatait pedig kénytelen volt kiszellőztetni. Mikor a két orvos tekintete találkozott, mind a kettejük arcára egy ragyogó mosoly ült ki. A válás óta most először találkoztak, emiatt mind a ketten félve vágta neki a mai beszélgetésnek. A férfi vett egy mély lélegzetet, közelebb lépett a szeretett nőhöz, majd közösen andalogva folytatták tovább a sétát. Mielőtt megszólaltak volna, mind a kettejüknek kellett egy kis idő arra, hogy alaposan átgondolják a helyzethez illő szavakat. A hallgatást a doktornő törte meg. 

-Az elmúlt két hét nélküled és a lányunk nélkül életem legnehezebb két hete volt. Nélkületek csak fél embernek érzem magam. Minden rendben van veletek?-kérdezte Karin egy vakító mosoly kíséretében és bár nem mondta ki, de nagyon szégyellte, amiért elhagyni kényszerült azokat, akiket a világon mindennél jobban szeretett

-Samy folyton rólad kérdez. Azt hiszi, valami rosszat csinált, amiért az anyja nincs vele. Ma reggel azt kérdezte a mamától, hogy az anyja miért nem szereti őt.-válaszolta Martin szívfacsaróan 

-Gondolom Lizbeth inkább mélyen hallgat, minthogy bevallja, hogy részben az ő hibája is, amiért elköltöztem.-hangzott Thaler doktornő újabb kérdése, noha szavai inkább kijelentésnek hatottak. A rövid társalgást követően a séta néma csendben folytatódott tovább. A két fél nem szólt egymáshoz, a kettejük közötti szenvedélyes pillantás viszont felért egy vallomással. Egymás tekintetétől mind a két fél szíve nagyot dobbant, ám a hallgatást egyikük sem merte megtörni. Két óra leforgása alatt sikerült a tavat teljes egészében körbegyalogolniuk, így a két orvos fáradtan vetette le magát egy padra. A szótlanságot megelégelve a csendet ezúttal a férfi törte meg.  

-Az elmúlt két hetet Gabinál töltöttem Nürnbergben. Volt elég időm gondolkodni és arra jutottam, hogy adnunk kell még egy esélyt a szerelmünknek. Nem kötelező a birtokon élnünk. Ha ennyire nem jössz ki a mamával és Hanssal, kereshetünk magunknak egy szép házat, távol minden bajtól.-ajánlotta fel Gruber doktor, miközben derűsen összemosolygott a mellette ülővel és csak bízhatott benne, hogy kedvese rábólint majd a javaslatra. Az elhangzottakat követően a nő sóhajtott egy nagyot, térde pedig véletlenül a férfi térdéhez ért, ettől pedig mind a ketten zavarba jöttek. 

-Nem akarom, hogy miattam válj el a családodtól. Ellmauban az a szokás, hogy minden generáció egy fedél alatt lakik. Nem szeretnék ennek a hagyománynak én véget vetni. De az sem opció, hogy továbbra is elviseljem Lizbeth és Hans megvetését.-vágta rá Karin, majd azon nyomban felpattant, mivel tisztában volt azzal, hogy a sok gondolkozást követően képtelen volna újból a szerelme ellen dönteni. Hiába az önfejű viselkedése, a férfi legalább olyan makacsnak bizonyult. A doktor is felpattant a padról és még idejében sikerült utolérnie szerelmét. 

-A hagyomány szép dolog, de mikor az egy kapcsolat rovására megy, akkor tudni kell újratervezni. Lehet, hogy a faluban most mindenki számára én vagyok a hegyi doktor, de ha egészen őszinte akarok lenni, sosem tartottam magam igazi vidéki embernek. Amikor lemondtam a gazdaságról és New York-ba mentem tanulni, már döntöttem. Szembementem a hagyományokkal és érted újra megteszem.-magyarázta Martin lágy hangon, miközben a szeretett nő hasára tette a kezét és hiába a kettejük közti nézeteltérés, egyikük sem tudott ellenállni annak, hogy megcsókolják egymást. 

Rita a fárasztó napot és Elias elrablását követően nem is vágyott másra, csak egy jó forró zuhanyra, valamint egy finom vacsorára. Mialatt Gruber doktornő zuhanyzott, Lindbergh felügyelő egy nagy tál bolognait és egy csésze csalán teát készített lakótársa számára. Mivel Margarita egy ideje elő sem bújt a fürdőszobából, Paul aggódva közelített a fürdőszoba felé. Az ajtóhoz lépve jól hallható volt, hogy a zuhanyrózsából még folyt a víz. Az őszes hajú nyomozó számára nagy volt a kísértés és ha tehette volna most azonnal betört volna a fürdőbe. Az ifjú doktornő hosszú, barna haja, tökéletes alakja, napbarnított bőre és kifejező szemei valósággal vonzották a felügyelő tekintetét. Szándékáról végül lemondva, a férfi visszament a konyhába és ott várta meg a másik fél érkezését. Mire Rita elkészült, addigra a vacsora is tálalásra kész állapotba került. 

-Szerintem nekem még soha nem főzött egy férfi sem.-foglalt helyet az asztalnál Gruber doktornő, arcán pedig olyan széles vigyor jelent meg, ami a fejét vagy háromszor is körbeérte volna. Miközben a férfi feltálalta a vacsorát, a nőhöz közelebb lépve az orrát megcsapta a kellemes sampon és parfüm illat, mely tovább fokozta a férfi vágyait. A nyomozó csak nehezen tudta magát visszafogni és szíve szerint itt és most döntötte volna le lakótársát. Egy dolog viszont még a szenvedélyénél is erősebbnek bizonyult. A kíváncsiság Elias ügye miatt. 

-Most, hogy témánál vagyunk, akkor élek a lehetőséggel és két dolgot meg is kérdeznék. Első, ki az az Elias? Második, hogyan határoznád meg a Peterhez fűződő viszonyodat?-játszotta Lindbergh felügyelő a féltékeny szeretőt, közben átnyújtotta a nőnek a teával teli csészét

-Mondd csak felügyelő, te a barátnőddel szemben is ilyen birtoklóan viselkedsz? Okkal nem beszéltem Eliasról, mert meg kell őt védenem. Ami Petert illeti, ő egy nagyon jó barátom, akihez a bizalmon kívül más viszony nem fűz.-makacskodott Rita a maga módján és nem titkolta, hogy a beszélgetés kezdett a terhére lenni. A féltékeny viselkedést látva a fiatal doktornő étvágya is kezdett elmenni, sőt még az addigi őszinte mosolya is átcsapott egy zárt mosolyba. 

-Nem tagadom, hogy milyen nagy csalódást jelent számomra, amiért Peterrel ellentétben én semmit sem tudok rólad. Ha a barátnőm volnál, én csak magamnak akarnálak és nem engedném, hogy mindenféle jött-ment szanitéc kettőnk közé álljon.-fonta keresztbe a karját Paul

-Látod felügyelő, ezért nem leszek soha a barátnőd.-felelte Margarita hevesen és ezzel részéről a beszélgetést lezártnak tekintette

***

A Paullal való kellemetlen beszélgetést követően Rita fél éjszaka csak forgolódott, ráadásul Elias eltűnése sem hagyta nyugodni. Az emberrabló lassan egy napja nem adott életjelt, emiatt félő volt, hogy a kisfiú már meghalt. Mikor a várt hívás végre befutott, a pénzátadás helyét ezúttal Gruber doktornő szerette volna meghatározni. Mivel a tegnapi rendőri kíséret csődöt mondott, ezért Margarita ezúttal a Medicopter segítségét vette igénybe. Karin, Dorothea és Peter épp reggeliztek, mikor a nap első bevetése befutott. 

-Központ a Medicopter 117 bázisának. Részt kell venniük egy túsz kiszabadításában. A helyszín a Königssee. Az esetet pedig Rita Gruber jelentette.-szólt bele a diszpécser a rádióba. Miután a központ ismertette a bevetés körülményeit, a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók sorra záródtak be, a rotorok pedig megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően, Dori a kar segítségével a magasba emelte a gépet. 

-D-HECE a radarállomásnak. Hamarosan átrepülök a zónájukban. Váratlan mentési feladatunk támadt a Mondsee közelében.-jelentkezett be Gruber pilótanő a rádión keresztül. A beszélgetés végeztével a vonal megszakadt, az út további részében pedig mindenki aggódva bámult maga elé. A Medicopterrel egy időben a rendőrség kocsija is útnak indult, hiszen a központnak hivatalból kellett az esetet jelentenie. A tóig tartó út nem csak a helikopter fedélzetén, de a nyomozók kocsijában is hallgatással telt. Paul pedig nem rejtette véka alá, hogy mennyire szíven találta a tény, hogy Rita nem közvetlenül őt kereste meg az ügy lebonyolítása miatt.

Ez idő alatt a Königssee partján Rita már türelmetlenül várta az emberrabló, de főleg Elias felbukkanását. Gruber doktornő úgy ismerte a tavat, akár a tenyerét, ezért nagyjából tudta, hogy mire számíthat. Tíz perccel később végre felbukkant egy motorcsónak is, ám azt, hogy a kisfiú is a fedélzeten tartózkodott-e, ilyen távolságból nehéz lett volna megmondani. A nő szíve a torkában dobogott, ám mikor a kis Elias feje hirtelen kibukott az emberrabló mögül, a doktornő örömkönnyekben tört ki. Miután a motor leállt, az idősebb férfi a gyerek nélkül hagyta el a kabint, ezután közelebb lépett a barna hajú nőhöz. Margarita és Elias le sem vették egymásról a tekintetüket és már nagyon várták azt a pillanatot, amikor végre ismét átölelhették egymást. 

-A fiam a maga hibájából halt meg. Velem ellentétben ön kapott egy esélyt arra, hogy megmenthesse Eliast.-tépte ki az emberrabló Rita kezéből a pénzes táskát

-Már számtalanszor elmondtam, hogy a fián nem lehetett segíteni. A leukémia végső stádiumában szenvedett. Az mindig szomorú, mikor egy gyerek haldoklik. De egy kisfiú halála nem ellensúlyozza egy másik kisfiú halálát.-magyarázta Gruber doktornő empatikusan, mialatt a túszejtő a táska tartalmát számolgatta. A fickó már épp azon volt, hogy visszaadja az elrabolt gyereket, ám a távolban váratlanul rendőrségi szirénákra és a mentőhelikopter közeledésére figyelt fel. A férfi fegyvert rántott, ám Ritának sikerült idejében kirúgni a pisztolyt. Az őrült hajsza még a rendőrség és a helikopter érkezése előtt kezdetét is vette. A gyerekrabló motorcsónakkal menekült el a kikötőből, Margarita viszont nem hagyta magát lerázni. Egy határozott ugrást követően a fiatal doktornő is a csónakban találta magát, a segítség közeledését hallva pedig a túszejtő feltett szándéka volt magával és a többiekkel is végezni.  

-Ha én nem kaphatom vissza a fiam, akkor maga sem kaphatja vissza Eliast.-nevetett fel az apa, mire Rita válaszul a férfi nyakába vetette magát és dulakodni kezdett vele. A vita hevében Gruber doktornő a tóba zuhant, nyakára pedig egy kötél tekeredett. A Medicopter fedélzetén ülők a jelenetet látva szinte azonnal neki is láttak a mentőakció lebonyolításának. Az oldalsó ajtó kinyílt, Karin és Peter pedig kiültek a gép szélére. Berger szanitéc fejjel lefelé fordult  a csörlőn, ezután a kötél megindult lefelé. Miután Margarita jelezte, hogy először Eliast mentsék, a szőke férfi a kisfiút kapta ki a csónakból. Percek múltán az elrabolt gyerekről már a szőke doktornő gondoskodott, a barna hajú orvosnő kimentése viszont még váratott magára. 

-Dori, eressz egy kicsit lejjebb. Nem érem el Rita kezét.-szólt bele Peter a mikrofonba

-Rendben Peter, de nagyon kell sietned. Szerintem a fickó meg akarja ölni magukat. Pár perc múlva elfogy alólatok a tó.-nézett Dorothea a part irányába, mely alig pár méternyire volt tőlük. Ahogy a gép és a csónak közeledett egymás felé, Rita és Peter keze úgy ért össze. A fiatal doktornő már csak nehezen bírta a nyaka köré tekeredett kötelet és a vizet, amit benyelt, emiatt fulladozni kezdett. A helyzet a tetőfokára hágott, ám ekkor a szőke szanitéc kést rántott, majd egyik kezével átvágta a kötelet, másik kezével pedig megragadta barátja kezét. A csónak végül a partnak csapódott, az emberrabló a tűz martalékává vált, a csörlőn utazók viszont ismét biztonságos talajt érezhettek a lábuk alatt. 

Tíz perccel később, mire a bevetés lecsengett, addigra a rendőrök is befutottak. Paul már nagyon szerette volna megismerni a híres Eliast, ám a helyszínre érve kellemetlen meglepetés fogadta őt. A mentési akciót követően ugyanis Rita és Peter nevetve ölelték át egymást. És ha ez nem lett volna elég, még az is világossá vált, hogy Elias Down-szindrómában szenvedett. Lindbergh felügyelő első gondolata az volt, hogy talán a gyerek Ritáé volt és arról is meg volt győződve, hogy Gruber doktornő a szégyentől vezérelve tette otthonba a kisfiút. A nyomozó arca vérvörös lett, ezért inkább helyesebbnek találta gyorsan távozni. A kedélyek lassan lecsengtek, Karin és Dorothea pedig a csúszótalpon ülve figyelték tovább az eseményeket. A szabadulást követően sor került a rémült kisfiú vizsgálatára is, akinek szerencsére az ijedelmen kívül más baja nem esett.

-Rita, nagyon féltem, hogy többet nem láthatlak téged. Köszönöm, hogy itt vagy velem. Annyira szeretlek.-dadogta Elias, a hangjában pedig olyan sok szeretet volt, mint amennyi csak a hozzá hasonló beteg gyerekében lehetett

-Én is nagyon szeretlek kicsim, Soha többet nem hagylak magadra.-hangzott Rita válasza és az ő hangjából is sugárzott az őszinte, meleg szeretet. Ölelkezés közben Gruber doktornő vetett egy pillantást barátja felé és annak jeleként, hogy mennyire hálás volt neki, amiért megmentette Elias életét, vigyorogva a férfira kacsintott. 

A rabságból való szabadulást követően Eliasnak sajnos vissza kellett mennie abba az intézetbe, ahol nevelkedett. Margarita egészen a kapuig kísérte őt, ám a szabályok szerint ettől tovább nem mehetett a fiúval. A kicsiről rítt, hogy mennyire bántotta, amiért ismét el kellett szakadnia Ritától, ám a betegsége ellenére is értette, hogy a szabályokat neki is be kellett tartania. A két fél búcsúzkodásának Paul is a szemtanúja volt, aki egészen az otthonig követte lakótársa kocsiját. Lindbergh felügyelő továbbra is azt a nézetet vallotta, hogy Elias a doktornő fia lehetett, noha messziről látszódott, hogy kettejüket nem anya-fia viszony fűzte össze. Gruber doktornő nyomott egy puszit a gyerek homlokára, amit az viszonzott is. Ezt követően az ifjú legény lehajtott fejjel ballagott vissza nevelőihez, a szomorú gyermeki ábrázat pedig Ritát is megviselte. Az orvosnő épp távozni készült, mikor a távolban a nyomozó kocsiját pillantotta meg. A barna hajú nő habozás nélkül lépett közelebb az autóhoz. 

-Tudom mi jár a fejedben és a válaszom, hogy Elias nem az én fiam. Ő egy barátnőm gyereke volt, aki már meghalt. És nem azért él egy intézetben, mert Down-szindrómás. Ha az én fiam volna, akkor sem tettem volna otthonba, hogy fogyatékos. Kértem a felügyeletét, de sajnos a bíró elutasította a kérvényem.-huppant le Rita a férfi mellé a kényelmes bőrülésbe, az arcán lévő barátságos mosoly pedig arról tett tanúbizonyosságot, hogy a tegnap esti összezördülést már el is felejtette

-Tudod Rita, számomra te egy impozáns nő vagy. Aki mozgalmas, érdekes és hívogató. De ez a szép külső egy falakkal teli embert rejt. Falakat, amik titkokat takarnak és amiket szívesen áttörnék. Viszont ez a sok titok nem tetszik. Van egy férjed, akiről nem beszélsz. Van egy fiad, akiről alig mesélsz. A Peterrel való viszonyod érinthetetlen. És most még az is kiderült, hogy van egy beteg kisfiad. Milyen ember vagy te? Egy anya hogy képes lemondani a saját véréről?-szegezte a nőnek a kérdést Paul majdhogynem kiabálva

-Mi a fene ütött beléd? Először féltékenységi rohamot kapsz Peter miatt. Most meg azzal vádolsz, hogy lemondtam a nem létező fiamról. Ha figyeltél volna, akkor hallottad volna, hogy Elias egy régi kedves barátnőm fia.-válaszolta Gruber doktornő felvont szemöldökkel

-Kettőnknek valóban nem lehet közös jövője. Nem szeretem a hazug és kétszínű embereket. Ha ennyire érdemtelen vagyok a bizalmadra, akkor menj Martinhoz. Tudom, hogy mennyire ragaszkodtok egymáshoz. Bújj a családod szoknyája mögé.-kelt ki magából Lindbergh felügyelő és a féltékenységtől kezdte elveszíteni józanságát

-Nem te fogod megmondani, hogy mit tegyek. Nem szorulok a Gruber család támogatására. Ahogy a tiédre és másokéra sem. Tudom mikor kérjek segítséget, de azt is tudom, hogy egyedül is képes vagyok elérni a céljaimat. Világéletemben egyedül harcoltam meg sikereimért és nagyon büszke vagyok rá. Nyugodt embernek tartom magam felügyelő, de az igazságtalanságot nem tűrhetem. A viselkedésed pedig több, mint jogtalan. Ne ítéld meg a tetteim, mert nem ismersz engem.-emelte fel a hangját Margarita, dühödt arckifejezésével és reakciójával pedig Pault is sikerült meglepnie. Az őszes hajú nyomozó egy kicsit talán el is szégyellte magát a kirohanása miatt és bár sosem mondta volna ki, de ő maga is jogosnak érezte a fiatal orvosnő felindultságát. Már épp azon volt, hogy bocsánatot kérjen, mikor Rita véget vetve az értelmetlen társalgásnak, mérgesen szállt ki az ülésből, végül becsapván maga mögött az ajtót, távozott.