Ritának nyoma veszett. A fiatal doktornőről napok óta nem érkeztek hírek. Paulnak és Bennek ugyanakkor sikerült kiderítenie, hogy az elrablás mögött egy holland lánykereskedő, Tim de Vries állt. Az viszont továbbra is rejtély volt, hogy az idősödő fickó mikor és hol figyelt fel a csinos orvosnőre. A Gruber család odahaza várta a híreket, a Medicopter csapata viszont bevetésre készen ült a társalgóban. Az órák vánszorogtak, Peter pedig a kezébe temette az arcát és a barátja miatti aggodalma messziről lerítt. Max egy finom kávéval igyekezett társait jobb kedvre hangolni, mikor a sziréna végre megszólalt. A várva várt riadó helyett végül egy másik bevetés futott be.

-Központ a Medicopter 117-nek. Az Attersee partján lévő kunyhóban egy férfi összeesett. Valószínűleg szívinfarktust kapott. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették.-szólt bele a diszpécser a vonalba, miközben Dorothea közelebb lépett a mikrofonhoz, hogy fogadhassa a hívást

-Itt a Medicopter 117. Értettük és vége.-hangzott Gruber pilótanő válasza, ezt követően a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután mindenki elfoglalta szokott helyét, a műszerek megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. Az engedélyek megkérése után a fedélzeten beállt a néma csend, Dori és Karin pedig aggódva néztek maguk elé. Szerencsére a helyszínre vezető út gyorsan eltelt, így gondolkodni most sem volt lehetőség. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. A menedékház padlóján egy férfi feküdt, aki mellett ott guggolt annak neje is. Thaler doktornő kedvesen hátrább küldte az asszonyt, ezután szinte azonnal hozzálátott a feladatához.

-A vérnyomása 70 per 60. Pulzus 55. Egyre csökken. Oxigénszint 75 százalék.-olvasta le az értékeket Alexander, mire a doktornő csak bólintott egyet

-Szükség lesz a branülre. Továbbá kell majd 0,5 mg Aspisol, Bayotensin és a Nitro.-hangzott Karin utasítása, miközben kedvesen rámosolygott a férjéért aggódó nőre. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Az orvosnő a szemével jelezte Dori számára, hogy a páciens neje is gondoskodásra szorult. Dorothea finoman az asszony vállára tette a kezét, majd egy egészen apró mosollyal próbált a zokogó nőbe lelket önteni. Eközben az ellátás folytatódott tovább, ám ahogy teltek a percek, a küzdelem úgy lett egyre kilátástalanabb.

-Nem érzem a pulzusát. Null vonal.-nézett az EKG-ra Schneider szanitéc és ezen a ponton a szobában hirtelen megfagyott a levegő. Előkerült a defi is, viszont a null vonal még a második kiütésnél sem tűnt el. Gruber pilótanő a karjánál fogva tartotta vissza a beteg nejét. A harmadik és a negyedik kiütést követően pedig már nem volt remény. Mindenek ellenére a doktornő nem adta fel a harcot.

-Menjen neki még egy Nitro és 0,5 mg Adrenalin.-kapta fel ijedten Thaler doktornő a tekintetét, majd átvette a fecskendőt a munkatársától. Újabb öt perc elteltével már az orvosnő is feladta, ám ekkor a kijelzőn újra megjelent a szinusz ritmus. A férfi felesége örömkönnyekben tört ki, Dorothea arcára egy kis mosoly ült ki, Alexander pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tekintve, hogy most már nem zavarta az orvosok munkáját, a pilótanő közelebb engedte a páciens nejét a földön fekvőhöz. Lassan az infarktust szenvedett is visszanyerte az eszméletét, férj és feleség pedig röviden megcsókolták egymást.

-Ilyen alkalmakkor imádom igazán a munkám.-suttogta Karin egy tőle megszokott ragyogó mosollyal az arcán

***

Margarita egy pompás palota egyik irodájában ült megkötözve. Haja és ruhája zilált benyomást keltett, a szíve zakatolt és minden porcikája reszketett, az arca viszont végig rezzenéstelen maradt, mivel nem akarta, hogy fogva tartói a félelem legkisebb jelét is láthassák rajta. Miután a belé fecskendezett kábító hatása kiment, alaposabban szemügyre vette a helyet, ahová bezárták. Gruber doktornő szeme végül a komódon álló fotón akadt meg, melyen furcsa mód Francesco Russo is rajta szerepelt. Egy váratlan pillanatban az ajtó hirtelen kinyílt, a szobába pedig Tim de Vries lépett be. Az idősödő férfi egy bagóval a szájában foglalt helyet a nővel szemközti székben, miközben végig kéjesen bámulta a bájos orvosnőt.

-Elnézésedet kérem Cicuskám a kábító miatt, de meg kellett büntesselek. Szépen helybenhagytad az embereimet. Lucasnak eltörted a lábát, Toninak pedig az orrát. Ki se néztem volna belőled, hogy karatézol. Az amszterdami bárom kuncsaftjai szeretik a hozzád hasonló nőket.-jegyezte meg de Vries eszelős hangon, közben székével közelebb húzódott túszához, aki erre ösztönösen hátrálni kezdett a saját székével

-Teszek az üzletére. Inkább azt mondja meg, hogy mi köze van Francesco Russóhoz. A nevelőapám kérte, hogy iktasson ki? Meg akar öletni, mert börtönben akarom látni őt az anyám megölése miatt?-kérdezte Rita vehemensen, mire a szemben ülő váratlanul felpattant a székéből, túsza háta mögé állt, magába szívta a kellemes parfüm illatot, végül fogva tartottja nyakát kezdte el simogatni

-Francesco és én régi barátok vagyunk. Ő bízott meg az emberrablással. Bár az eredeti terv úgy szólt, hogy öljelek meg téged. Most, hogy jobban megnéztelek magamnak, kár volna ezért a szép testért. Jó pénzt kereshetek rajtad.-nevetett fel gúnyosan de Vries, közben tenyerével megmarkolta a nő csípőjét, mire az válaszul lefejelte zaklatóját. A holland már épp készült levenni az övét, hogy azzal vágja arcon a nőt, mikor a helységbe az egyik embere lépett be. Az idős férfi tajtékzott, hiszen épp a szórakozásában zavarták meg.

-Főnök! Szerintem be kellene kapcsolnia a híradót. Épp a doktornéniről mutatnak egy riportot. Lehet, hogy a rendőrség a nyomukra bukkant.-ismertette jelenléte okát az egyik csicskás, mire főnöke durván kitessékelte őt, végül helyet foglalt a televízió előtti karosszékben és a szóban forgó csatornára kapcsolt.

-Francesco Russo ügye tovább bonyolódik. Mint ismeretes a jó hírnévnek örvendő olasz nyomozót évekkel ezelőtt a saját nevelt lánya jelentette fel az anyja megölése miatt. Az ügy akkoriban nagy port kavart a olasz médiában. Margarita Gruber, aki a gyanúsított lánya továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy a férfit, aki felnevelte őt börtönbe küldje. A közvélemény egy emberként áll Russo felügyelő oldalára. Stábunk a férfi Rómában élő szüleinél járt. Az alábbi riportot két hete forgattuk.-mondta a bemondó, mire de Vries elnevette magát, hiszen neki fogalma sem volt arról, hogy túsza a média számára nem ismeretlen. Rita egész eddig jól tűrte a lejárató hadjáratot, de most mintha eltört volna benne valami. Szeme könnyes lett és lassan nem értette a világot. Nem értette, hogy a közvélemény és a rossz indulatú riporterek hogy voltak képesek a családját terrorizáló férfi oldalára állni. Nagyszülei szavai pedig egyenesen kést döftek Gruber doktornő szívébe.

-Francesco fiam egy kétségbeesett férj volt. A felesége folyton megcsalta őt. A lánya, Rita pedig sosem hallgatott rá. Az unokám már kamaszként is kezelhetetlen volt, aki minden megnyilatkozásával fájdalmat okozott az apjának. A menyem halálért is az édesapját tette felelőssé. De én nem volnék meglepve, ha azt a némbert az egyik szeretője szúrta volna le.-magyarázta Russo anyja. Mielőtt a riportot teljes egészében leadták volna, szerencsére de Vries még idejében kikapcsolta a készüléket. Rita csendben sírt és nem is az fájt neki, amit róla mondtak, hanem az, hogy a megölt anyja emlékét is bemocskolták. A holland maffiózó viszont boldogan vette tudomásul, hogy a fogva tartottjáról készült műsor egy másik üggyel volt kapcsolatos. Gruber doktornő dühében felrúgott egy széket. Gondolataiból a nőt végül az öreg szakította ki.

-Mostanáig fogalmam sem volt arról, hogy milyen híres vagy. Meg sem lepett a hír, hogy rólad szólnak a híradások. Bizonyára nem lehetett könnyű az undorító hatásvadászok közt felnőni. Aki képes nyugalommal tűrni, hogy ennyi ocsmányságot hordjanak össze róla, az bármire képes. Most még jobban tetszel nekem.-nyalta meg a szája szélét de Vries, ezt követően egyik emberével kivezettette az irodából a túszát, hiszen bőven akadt üzleti tennivalója is

Az éjszaka beköszöntével a Gruber ház lakói nyugovóra tértek, Karin és Martin viszont képtelenek voltak békésen aludni, tudván, hogy Rita élete veszélyben forgott. Ráadásul a Francesco szüleivel készült riport is felkavaróan hatott rájuk. A két orvos a kandalló előtt foglalt helyet. Gruber doktor háttal a falnak dőlt, Thaler doktornő viszont a szeretett férfi mellkasának támasztotta a fejét és vagy percekig ültek szótlanul. A nagy csend és hogy egymás légzésén kívül másra nem kellett ügyelniük, mind a kettejük lelkének jót tett. A hallgatással töltött perceket a férfi törte meg.

-Beszéltem Gabrielével. Az első vizsgálatok eredményei bizakodásra adnak okot. A baba szépen fejlődik, a vérzékenység pedig gyógyszerekkel kordában tartható.-mondta Martin egy önfeledt mosoly kíséretében, miközben Nürnbergben élő húgára és a babára gondolt.

-Nagyon hiányzik neked a húgod, igaz?-tette fel a kérdést Karin lágyan, közben kedvesen beletúrt szerelme hajába

-Te is tudod, hogy nem vagyok az a típus, aki könnyen alakít ki kapcsolatokat. Kevés embert tudok igazán szeretni, de akiket szeretek, azokért bármit megtennék. Az én Kis Húgom egy közölük.-érkezett Gruber doktor szívből jövő válasza és ahogy a "Kis Húgom" szót kimondta a hangja is elérzékenyült. A vallomás a doktornő arcára is mosolyt csalt és jól esett neki valami szépet is hallani, főleg Francesco szüleinek mocskolódását követően. Mindenek ellenére Thaler doktornő szívesen hallott volna olyan bókot is, amely vele volt kapcsolatos.

-És velem mi lesz? A szívedben jut hely nekem is?-játszotta Karin a féltékenyt, miközben az imádott férfira kacéran rápillantott, az pedig válaszul elmosolyogta magát, majd karjait szorosan szerelme köré fonta

-Szépséges Karinom, veled lenni mindig boldogsággal tölt el. Ha te jól vagy, én is jól vagyok. És bár hivatalosan nem vagyunk házasok, ez semmit sem változtat kettőnk kapcsolatán. Épp most döbbentem rá, hogy nem tudnék nélküled élni. Nem csak a szívem a tiéd, hanem a testem és a lelkem. És a gondolataim is körülötted forognak.-válaszolta Martin azon a bársonyos hangon, amilyen hangszínben csak a szeretett nővel tudott beszélni. A két fél ezt követően az orrát a másikához dörzsölte, mire mind a ketten elnevették magukat. Hiába a vidám percek, az aggodalom Ritáért és a tény, hogy Ben nem sok hajlandóságot mutatott a válásra, beárnyékolta a szép pillanatokat.

***

Ben és Paul forró nyomra bukkantak az elrabolt Rita ügyével kapcsolatosan. Von Liechtenberg és Lindbergh felügyelőknek sikerült kideríteniük, hogy Gruber doktornőt egy "Vad angyal" nevű holland banda tartotta fogságban. Minden létező rendőri egység a megadott címre vonult, ám a túsz kiszabadítása során szükséges volt a Medicopter jelenléte is. A támaszponton az "A" csapat bevetésre készen ült a társalgóban, mikor végre megszólalt a sziréna.

-Központ a Medicopter 117-nek. A bevetés helyszíne a villanegyed. A rendőrség a segítségüket kéri az elrabolt Rita Gruber kiszabadítása során. GPS Koordináták: 43, 11 Észak és 22,22 Kelet.-ismertette a részleteket a diszpécser, miközben a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott. Miután mindenki elfoglalta szokott helyét, a műszerek megkezdték a működésüket. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett.

-D-HECE a radarállomásnak. Berepülési engedélyt kérek keletről nyugati irányban.-jelentkezett be Jens a rádión keresztül

Ez idő alatt a de Vries villában tartózkodók nyugalma egy perc alatt elillant. A távolban rendőrségi szirénákat lehetett hallani és a járőrkocsik közeledésével egyértelművé vált, hogy a hatóság a lányokat futtató banda nyomára bukkant. Miközben a fegyveresek tüzet nyitottak a rendőrökre, a maffia feje Ritát túszul ejtve lépett ki az udvarra. A nagy felfordulás közepette a nyomozók szinte el is felejtették az öreg létezését, aki látva embereit sorra elhullani, okosabbnak látta fogva tartottja nélkül folytatni az útját. A messzeségből a Medicopter gépét is lehetett hallani, viszont Gruber doktornő nem tartotta helyénvalónak, hogy a lányokat és nőket kihasználó idős férfi csak úgy megússza a felelősségre vonást. De Vries a közeli ipartelep felé vette az irányt és a bezúzott kocsik között húzta meg magát. Margarita óvatos léptekkel közelített felé.

-Mondja de Vries, maga tényleg azt hiszi, hogy megúszhatja? Ha olyan jó barátok Francesco Russóval, akkor a börtönt is megoszthatják egymással. Odavalók mind a ketten.-kiabálta el Rita magát, majd hirtelen egy kéz szorítását érezte magán, mely erőteljes mozdulatokkal teperte le őt a földre. A holland nyájasan felnevetett, ezután szorosan a nőhöz préselődött, aki ettől moccanni is képtelen volt.

-Inkább megtartalak magamnak. A hollandiai báromba bármikor találok lányokat. De ilyen nő, mint te, nincs még egy.-lihegett a doktornő fülébe de Vries, mire hirtelen megfordult a felállás. Egy határozott mozdulatot követően Rita került felülre, majd teljes erővel vágott egy csavarhúzót a férfi lábába. A fájdalomtól üvöltöző idős férfit, végül az érkező Lindbergh felügyelő tartóztatta le. Mielőtt kattant volna a bilincs, Paul behúzott egyet az emberrablónak. Gruber doktornő lassú mozdulatokkal kelt fel a földről, ezután feltűnés nélkül húzódott közelebb a nyomozóhoz és bár nem mondta ki, de jó érzés töltötte el, hogy életében először egy férfi a védelmére kelt. A holland fájdalmában könnyezett, ezután sántán, megbilincselve követte az egyik járőrrendőrt. Rita és Paul kettesben maradtak, a Medicopter csapata közben kezelésbe vette a sérült rendőröket. Karin megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy mostohalánya épségben került elő. Élve a lehetőséggel, hogy csak ketten voltak, az őszes hajú nyomozó erőt gyűjtött egy kérdésre, melyet már régen fel szeretett volna tenni.

-A többiektől tudom, hogy főbérlője megemelte a ház árát. Mondja csak Rita, nem volna kedve hozzám költözni?-tette fel a kérdést Paul kissé bátortalanul

-Minden barátnőjét ezzel a szöveggel cserkészte be?-vágta rá Rita és a boci szemeihez egy aranyos grimasz is társult. A két fél beszélgetésének végül Peter érkezése vetett véget, aki örömkönnyek között ölelte magához fogságból szabadult barátját.

Szabadulása után Rita élt a lehetőséggel, melyet Paul kínált fel neki és hátrahagyva bérelt lakását, Gruber doktornő végül beköltözött Lindbergh felügyelő házába. A fiatal nő ámult és bámult a nyomozó ötszobás villáját látva. Margarita épp a bőröndjeit pakolta ki, mikor a szobába vendéglátója lépett be. A két fél egymásra mosolygott, a doktornő pedig félbehagyta a pakolást, végül mind a ketten helyet foglaltak az ágy szélén.

-Szeretném önnek megköszönni, hogy befogadt. A Gruber házban már így is sokan laknak, az én bérelt lakásom pedig drága mulatság volna. Noha bevallom, eleinte voltak kétségeim. Az első találkozás alkalmával majd felfalt a szemeivel.-jegyezte meg Rita mosolyogva, miközben az éjjeli szekrényre tette a régi emlékekkel teli dobozkáját

-Ha voltak is hátsó szándékaim, mára letettem róla. Szépen helybenhagyta de Vriest, meg az embereit. Inkább nem veretem magam össze, ön pedig addig marad, amíg csak szeretne. Nem vendégségben van, szóval érezze magát otthon.-vágta rá Paul, közben a szeme egy fotón akadt meg, melyen Margarita egy kisfiút tartott a karjában. A nő tekintetével követte a férfit és mielőtt elhangzott volna a kérdés, már meg is válaszolta azt.

-Ő fiam, Damian. Öt éves, de sajnos messze él tőlem.-mondta Gruber doktornő fájdalmas hangon, de a szája sarkában egy kedves mosoly jelent meg

-Az apjával él? Tudok róla, hogy férjnél volt.-hangzott Lindbergh felügyelő újabb kérdése

-A volt férjem nem tud Damian létezéséről. Már így is sokat elárultam. Mondjuk, hogy rossz volt az apaképem és rossz emberhez mentem feleségül.-érkezett a válasz és a nő addigi kedves tekintete egy szempillantás alatt vált dühödté. A nyomozó azzal is tisztában volt, hogy Russo felügyelő váltotta ki az indulatokat és ezt a dühöt a férfi nem tudta mire vélni.

-Én is láttam a nagyszülőkkel készült interjút. Undorító volt, ahogy az a két öreg beszélt. Egyben viszont igazuk volt. Menthetetlenül gyűlöli Francescót. Tisztában vagyok vele, hogy Francesco Russo milyen szörnyűségekre képes, ennek ellenére nem értem mi ez a nagy gyűlölet iránta. Mit tett önnel, amiért ennyire rosszat akar neki?-kíváncsiskodott tovább a nyomozó. Az értelmetlen kérdés hallatán a nő csak sóhajtott egy nagyot, egyebekben viszont nem lepődött meg nagyon, hiszen ez a kérdés már évek óta visszatért.

-Megölte az anyám. Szerintem ez elég jó ok arra, hogy gyűlöljem. És az nem igaz, hogy rosszat akarok neki. Én csak azt kívánom neki, amit megérdemel. A börtönt.-jelentette ki Rita határozottan, Paul pedig okosabbnak látta nem firtatni a dolgokat. Lindbergh felügyelő úgy csinált, mintha a válasz ezen verziójával tökéletesen megelégedett volna, ám ösztöne azt súgta, hogy a gyűlölet mögött súlyos titkok lapultak. A férfinak fogalma sem volt arról, hogy nem is tévedett olyan nagyot, az orvosnő a titkolózásával pedig egy számára fontos személyt szeretett volna megvédeni.