Gabriele terhességének híre nem csak Köster pilótát, de a Medicopter összes dolgozóját váratlanul érintette. Max zokogva vette tudomásul, hogy kolléganőjük itt hagyta őket, a doktornő férje pedig alig tudta feldolgozni, hogy a neje kész tények elé állította őt. Mindenek ellenére a férfi már nem zárkózott el attól, hogy ismét apa legyen. Miközben Kollmann doktornő odahaza pakolta a bőröndjeit, a támaszpont dolgozói kíváncsian várták az új mentőorvos érkezését. Jens, Peter és Max a hangár ajtó előtt álltak meg, mikor a bázisra vezető útra egy ismeretlen kocsi hajtott fel. A sofőrben végül mind a hárman Margaritára ismertek. Gruber doktornő közvetlenül a bejárat előtt parkolt le, ezt követően csatlakozott a férfiak uralta társasághoz, akikről messziről lerítt, hogy nem is számoltak az érkezésével. 

-Látom Gabriele nem szólt a jövetelemről. Bizonyára meglepetést szeretett volna nektek okozni.-tette a napszemüvegét Rita a fejére, miközben érdeklődő mosollyal az arcán végignézett a támaszpont területén

-A nagynénéd sok dologról nem szólt nekünk.-morogta Jens az orra alatt, mire a mellette álló Max rosszallóan oldalba bökte őt. A figyelmeztető gesztust követően Köster pilóta elhallgatott, a levegőben viszont tapintani lehetett a feszültséget, Peter pedig kötelességének tartotta új felettesét méltóképpen köszönteni. 

-Engem, mint a legfontosabb munkatársadat már ismersz. Ha szeretnéd a bázison is körbevezethetlek.-lépett elő Berger szanitéc, közben karját lovagiasan felajánlotta Gruber doktornőnek, aki a figyelmes gesztust nevetve el is fogadta. Nagyjából fél órával később a megújult "A" csapat bevetésre készen ült a társalgóban. Miközben Köster pilóta az elmaradt jelentéseivel bajlódott, addig a társaság többi tagja a konyhába vonult vissza. A szőke szanitéc kíváncsi szemmel meredt főnökére, a szerelő pedig töltött egy csésze csalán teát kolléganője számára. 

-Mondd csak Rita, tulajdonképpen miért iszod ezt a vacakot?-kérdezte Max érdeklődő hangszínnel, mire a doktornő arca egy kis idő erejéig komorrá vált

-Valaha akadtak gondok a vesémmel. De szerencsére mára ismét egészséges vagyok.-felelte Rita mosolyogva, majd óvatosan belekortyolt a gyógyhatású nedűbe. A csapat nyugalma gyorsan véget ért, mivel a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezután a csapat mind a három tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta helyét, ezt követően a műszerek sorra kapcsolódtak fel. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Bankrablás következtében egy nő súlyos sérüléseket szenvedett. A helyszínt lezárták a rendőrök. A bevetést a két nyomozó, Paul Lindbergh és Benjamin von Liechtenberg vezetik. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették.-szólt bele a diszpécser a vonalba

-Értettem központ. A bevetés helyszínén öt perc múlva. Köszönöm és vége.-zárta le Jens a beszélgetést, majd bontotta a vonalat, az út további részében pedig mindenki hallgatásba burkolózott. Rita a napszemüvege mögül gyönyörködött a tájban, sőt a magasból még a karneváli tömeget is látni vélte. Az ifjú doktornő boldogsága majdhogynem teljes volt, ám ahogy megpillantotta a fesztiválozók sokaságát, hirtelen nagyon szentimentális hangulatba került és eszébe jutottak a kisfiával töltött farsangok. Szerencsére gondolkodni nem volt lehetőség, ugyanis percekkel később már a bank épülete felett köröztek. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. A bank épületében Paul és Ben már javában tették a dolgukat. Gruber doktornő tekintete egy pillanatra Lindbergh felügyelő irányába kalandozott és mivel a nő fejében még elevenen élt a férfival való első találkozás, arcán egy kislányos mosoly jelent meg. Ám jelen pillanatban a páciens élvezett elsőbbséget, Margarita pedig szinte azonnal hozzá is látott a feladatához. 

-A vérnyomása 100 per 60. Pulzus 80. Oxigénszint 85 százalék.-olvasta le az értékeket Peter

-Az értékek nagyon biztatóak. A golyó csak súrolta az oldalát. Kell majd egy ampulla Ketamin, a branül és egy zacskó Ringer.-adta ki az utasítást Rita, közben betegét egy kedves mosollyal próbálta megnyugtatni. Időközben a hordágy is megérkezett, melyet ezúttal Ben és Paul hoztak meg. Linbergh felügyelő is rokonszenvezett Gruber doktornővel, ám a nyomozónak is meg voltak a maga titkai, emiatt szimpátiáját kénytelen volt megtartani magának. Miután az orvosnő úgy találta, hogy a sebesült szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt, ezután betolták a kabinba. A rotorok már forogtak, lassan az oldalsó ajtók is bezáródtak, a gép pedig megkezdhette a felszállást. A két felügyelő intett egyet a távozóknak, ezután visszamentek a bank épületébe. 

-Látszik, hogy te és Rita nem vagytok közömbösek egymásnak. Lassan ideje megmondanod neki, hogy beépültél Francesco Russo bandájába.-veregette vállon Ben a munkatársát

-Ez egy titkos küldetés. Nem sodorhatok ártatlanokat veszélybe.-tiltakozott Paul a felvetés ellen, végül faképnél hagyta társát

***

Martin rendelőjében a mai egy nyugodt nap volt. Gruber doktor épp az egyik betege CT felvételét tanulmányozta, mikor az udvaron Kollmann doktornő kocsija leparkolt. Gabriele az utazás előtt ugyanis szeretett volna még egy utolsó beszélgetős délutánt eltölteni az imádott bátyjával. Az ilyen találkozások Gabi számára mindig nagy örömet jelentettek, de a mai találkozás hangulata más volt és ezt a nő is érezte, emiatt annak szemébe könnyek szöktek. A nő egy halk kopogtatást követően belépett fivére rendelőjébe. A két testvér egy finom mosollyal és egy szoros öleléssel köszöntötte egymást, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak egy-egy székben. Egy rövid hallgatás következett, melynek során az orvosnő felmérte magának az iroda minden szegletét. 

-Épp az előbb beszéltem Breyer dokival. Hamarosan elkészülnek az első vizsgálatok. Amint meg lesz az eredmény, szólj nekem is.-törte meg a csendet Martin, közben a fájdalomtól, mert szeretett húgától búcsút kellett vennie, összeszorult a szíve. A kisebbik testvér pontosan így érzett, emiatt maga is csak nehezen találta a helyzethez illő szavakat. 

-Megesküdtem magamnak, hogy nem fogok sírni, de nagyon fáj, hogy itt kell hagynom titeket. A bázis és a közös beszélgetések nélkül az életem már nem lesz olyan, mint korábban.-jegyezte meg Gabriele és egy kicsit félt, hogy mindjárt sírva fakad

-Most csak magadra és a babádra szabad gondolnod. Hamarosan meggyógyulsz és akkor újra visszatérhetsz közénk. Tudod mi volt az első gondolatom, mikor értesültem róla, hogy az apámnak Hanson és rajtam kívül van egy lánya is? Arra gondoltam, hogy ha a Kis Húgom mindig az életünk része lett volna, akkor a Gruber családban is több lett volna az öröm. Hogy ha velünk együtt nőhetsz fel, akkor mind sokkal boldogabbak lettünk volna és a házunkat felhőtlen kislányi kacaj töltötte volna be. De ha arra gondolok, hogy mit tett a papa Lorival, akkor talán jobb is, hogy nem ismerted az apánkat. Johann Gruber nem volt olyan szent, mint amilyennek a mama látta őt. Bár nem együtt nőttünk fel, szerintem a ragaszkodás kettőnk között nem is lehetne erősebb.-állapította meg Gruber doktor és nem tagadhatta, hogy mennyire sajgott a mellkasa, ha a testvérével töltött évekre gondolt. A kedves szavak a nőt is mosolyra fakasztották, aki végül okosabbnak látta a beszélgetést más irányba terelni.

-Inkább mesélj te. Igaz a hír, hogy te és Karin nem is vagytok házasok?-kérdezte Kollmann doktornő hitetlenkedve, miközben könnyes szemét megtörölte

-Hogy őszinte legyek még nem egészen tértem magamhoz. Karin és én sokat beszélgettünk a témáról, de még nem találtunk megoldást. Szerintem Ben szerelmes Karinba, mert nem igen lelkesedik a válás gondolatáért. Szóval mielőtt Karin és én harmadjára is összeházasodunk, Karinnak és Bennek még el kell válnia.-rázta a fejét Gruber doktor elképedve, miközben a szomorúság belülről fojtogatta

-Karin és te vagytok a példaképeim. És egy kicsit büszke vagyok magamra, mert nekem is köszönhető, hogy ti ketten találkoztatok. Még jól emlékszem a napra, mikor az első bevetése után vizsgálatra hoztam Karint a rendelődbe. Rögtön megéreztem a kettőtök közti köteléket, tehát lényegtelen, hogy Ben szereti-e Karint. Az igaz szerelmet még egy érvénytelen esküvő sem teszi tönkre. Csak az számít, hogy szeretitek egymást.-mondta Gabi csillogó tekintettel, közben bátorításképpen megsimogatta fivére kézfejét

-Az biztos, hogy nem unalmas az életünk. De ha egy mozgalmas élet az ára annak, hogy Karinnal együtt legyünk, akkor bármit képes vagyok bevállalni.-vágta rá Martin sugárzó mosollyal, közben mind a ketten az órára pillantottak és meg kell állapítaniuk, hogy az idő későre járt. Gabrielének odahaza még akadt tennivalója és ezzel eljött a búcsú. A két orvos könnyes szemmel lépett közelebb a másikhoz, majd szorosan átölelték egymást. Az elválás végül olyan szomorúra sikeredett, hogy kénytelenek voltak valamivel feldobni a hangulatot. Mivel egyikük sem szeretett volna az utolsó találkozásra tragikusan visszagondolni, a kisebbik testvér játékosan megcsipkedte bátyja arcát, amit az viszonzott is, végül mind a ketten szívből jövő nevetésbe kezdtek.

A műszak végeztével Rita első útja egyből haza vezetett. Gruber doktornő nem tagadhatta, hogy mennyire élvezte az új munkáját, de társai kérdezősködése a magánéletével kapcsolatosan sikerrel tépték fel benne a régi sebeket. Az előtérbe érve lepakolta táskáját, majd a padlástér felé vette az irányt. A lomok között Margarita csak nehezen találta meg a poros dobozkát, melybe korábbi életének relikviáit temette. A féltett kincsben számos szép emlék lapult, ám ezzel együtt akadtak gyötrő emlékek is. A fényképek némelyikére a barna hajú doktornő szeretetteljesen rámosolygott, viszont akadt olyan fotó is, melynek inkább a kukában lett volna a helye. Gondolataiból a nőt végül a csengő szakította ki. Visszament a lakásba, ezt követően ajtót nyitott a váratlan látogatónak, aki történetesen Paul volt. A nyomozó beljebb fáradt, szemével pedig ösztönösen a hálószobát vizslatta. 

-Ha a rúdtánc kelléket keresi, akkor a válaszom, hogy ne fárassza magát. Mióta tudom, hogy a környéken divat ablakon keresztül közlekedni, új hobbiba vágtam.-mondta Rita vigyorogva, mire a szemben álló keresztbe fonta a kezét

-Megtudhatnám, hogy mi volna az?-kérdezte Paul, miközben fejét érdeklődve oldalra billentette, majd feltűnés nélkül végignézett a csinos doktornőn

-Az új hobbimba még a férfi fantázia sem láthat bele mocskos dolgokat. Abszolút szex mentes és úgy nevezik, kertészkedés.-vágta rá Gruber doktornő szélesen vigyorogva, mivel abból indult ki, hogy jelen helyzetben ő volt nyerő pozícióban

-Ha egy kicsit jobban belegondolok, az is igen szexi tud lennie, mikor egy nő a metszőollóval esik neki a sövénynek.-vágott vissza Lindbergh nyomozó habozás nélkül, bosszantásul, végül mind a ketten elnevették magukat. Miután a nevetés abbamaradt, a férfi rátért látogatása valódi okára. Az orvosnő kíváncsian hallgatta végig a titkos küldetés történetét, miközben hellyel és teával kínálta látogatóját.

-Ha egészen őszinte akarok lenni, nem értem, hogy mi közöm a beépített akciójához.-kortyolt bele a csalán teába a fiatal doktornő, ám a választól még a mosoly is az arcára fagyott

-Beépültem a nevelőapja bandájába. Viszont a központ időközben megbízott annak a Francesco Russónak az ügyével, aki annyi bajt hozott a Gruber családra. Egyszerre nem vihetem a két ügyet. Nagyon sajnálom, hogy cserben kell hagynom magát.-indokolt a felügyelő, közben vágott egy fintort a teához és az sem kerülte el a figyelmét, hogy a szemben ülő hirtelen mennyire komoly lett

-Az egyik ügy nem zárja ki a másikat. Amint látom felügyelő, ön nincs egészen képben. Francesco Russo a nevelőapám. Ő volt a mamám hidegvérű gyilkosa és az is ő volt, aki Karinnak, meg Martinnak annyi szenvedést okozott.-magyarázta Rita lebiggyedt szájjal. A hír jól láthatóan Pault is összezavarta és a felügyelő talán egy kicsit el is szégyellte magát, amiért nem kapcsolta össze hamarabb a két ügye Francesco Russo nevezetű gyanúsítottját. 

***

Az előző napi bankrablással kapcsolatban Ben és Paul forró nyomra bukkant. Miután sikerült rálelniük a tolvaj banda tartózkodási helyére, megkezdődött a jók és rosszak közti őrült hajsza. Az ámokfutás kilométereken át zajlott, az út pedig egy étteremnél ért véget. Sajnos amitől Lindbergh felügyelő a legjobban félt, valóra is vált. A rendőrségi akcióba ártatlan civilek is belekeveredtek, ugyanis a bankrablók végső kétségbeesésükben egy étterem vendégeit túszul ejtve szerettek volna egérutat nyerni. A két nyomozó tisztes távolságban maradt, hiszen jelen pillanatban a túszok élete élvezett prioritást. Amíg a barna hajú nyomozó a látcsövön keresztül mérte fel az épületben lévők pozícióját, addig az őszes felügyelő erősítést hívott maguknak. 

-Lindbergh felügyelő a központnak. Túszejtés történt a Csillag Étteremben. Legalább ketten megsérültek. Értesítsék a légimentőket.-jelentkezett be Paul a rádión keresztül

Mindeközben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. A háromfős társaság minden tagja a helikopterben tevékenykedett. Amíg Köster pilóta a kerozinfogyasztást jegyezte fel, addig Gruber doktornő és Berger szanitéc az orvosi felszereléseket ellenőrizték. Munka közben a doktornő és a szanitéc arra is találtak időt, hogy privát dolgaikat megvitassák. A szőke ápoló egy kicsit még mindig szerelmes volt új felettesébe, ám ez a vonzalom szép lassan barátsággá alakult. 

-Tudod Rita, mióta Michael és Thomas már nem részei a Medicopternek, nem igazán találom a helyem. Szeretek a többiekkel dolgozni, de nem tagadom, hogy mennyire vágyom egy bizalmasra.-szólalt meg Peter, de csak félve, mivel Jens alig pár lépésnyire ült tőlük 

-Ha szeretnéd, megismételhetnénk a mi kis találkozónkat az autópálya melletti büfében. Már rég ettem egy jót és addig is mesélhetnél egy kicsit a korábbi csapatról, vagy a fiadról. Mindig mikor Oliverről beszélsz, csillog a szemed.-javasolta Rita egy mosollyal az arcán, mire a mellette ülő is elmosolyodott. Berger szanitéc egy ideje ugyanis már nem csinált közös programokat a kollégáival, hisz mindegyiknek meg volt a saját élete. A tudat, hogy az új mentőorvos is vevő volt egy barátság kialakítására, a szőke férfit örömmel töltötte el. A vidám társalgásnak végül a diszpécser vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben Jens és Peter elfoglalták szokott helyüket. Margarita viszont már a helyén ült, így neki csak az oldalsó ajtót kellett maga után bezárnia. Miután a rotorok elérték a maximális fordulatszámot, a pilóta a karhoz nyúlt és ezzel együtt a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat.-szólt bele Jens a mikrofonba

-Központ a Medicopter 117-nek. Túszejtést jelentettek a Csillag Étteremben. Legalább ketten megsérültek. A rendőrség és a kommandósok már a helyszínen vannak.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a vonal megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt. Hála a gyorsaságnak, alig pár perccel később már a szóban forgó épület előtt köröztek. A rendőrök védőpajzsot formáltak a mentősök számára, ezután Rita és Peter, valamint egy kis lemaradással, Jens a két felügyelőhöz futottak. Margarita és Paul egy halvány mosollyal köszöntötték egymást, ezt követően Ben ismertette a fejleményeket. 

-A túszejtők egyike helikopterrel akar megszökni. Úgy csinálunk, mintha teljesítenénk a követelést. Az egyik kolléganőnk veletek tart. Rita, vedd le a ruhád.-jelentette ki Liechtenberg nyomozó, mire Gruber doktornő csak egy fintort vágott, de végül engedelmeskedvén a kapott instrukcióknak, félrevonult ruhát cserélni. Paul fél szemmel az akciót, fél szemmel pedig az orvosnőt figyelte. Percekkel később az étterem ajtaja kinyílt és a túszok egymás után szaladtak ki. A menekülők sorát a két bankrabló zárta, akik annak jeleként, hogy nem akartak a közelben rendőrt látni, a magasba emelték a pisztolyukat. 

-A mentőhelikopter pilótája, a szőke szanitéc, én és a haverom távozunk. A vörös hajú nő viszont marad, mert az egy rohadt zsaru. Helikopterrel hagyjuk el a helyszínt és soha többet nem hallanak róluk. Ha valaki követni mer minket, a nap vérfürdővel ér véget.-nevetett a túszejtő. Jens és Peter felemelt kezekkel, valamint óvatos léptekkel foglaltak helyet a gépben, a Rita ruháját viselő nyomozónő engedelmesen távozott, Margarita, Paul és Ben pedig jól láthatóan jelezték, hogy nem állt szándékukban követni a távozó helikoptert. Miután a gép oldalsó ajtói bezáródtak, a parkolóban már csak a rendőrök és az orvosnő maradt. Hiába a túszejtőktől kapott utasítás, a két felügyelőnek esze ágában sem volt kimaradni az akcióból.

-Rendelek maguknak egy gépet. Ben és én követjük a Medicoptert. Maga viszont itt marad.-jelentette ki Paul egy Ritának címzett szigorú pillantással és a nyomatékosítás kedvéért annak vállára tette a kezét

-Egy ideje már nincs az a férfi, aki megmondja nekem, hogy mit csináljak.-rázta meg a fejét Gruber doktornő halványan elmosolyodva

-Várjuk ki a végét. Fiatal még az éjszaka.-hangzott Lindbergh felügyelő válasza egy kacsintással körítve, mire az orvosnő zavarában még visszavágni is elfelejtett, a rendőrök pedig sietős léptekkel hagyták el az étterem parkolóját

Ez idő alatt a Medicopter fedélzetén a hangulat több, mint feszült volt. Jens és Peter úgy tettek, mintha követték volna a túszejtők utasításait, ám tervük a szökésre még nem volt. A végső megoldás a két mentős fejében akkor ütött szöget, mikor a távolban meglátták a tavat. Berger szanitécnek egy blöffel sikerült elérnie, hogy a gép a parton landolhasson.

-Nem tudom hova lesz a séta, de én már nem sokáig bírom. Pisilnem kell.-mondta Peter. A túszejtők vezetője kénytelen, kelletlen, de belement abba, hogy a gép landoljon, ezután Jens megkezdte az ereszkedést. Az oldalsó ajtó kinyílt, a botkormány viszont balra fordult, mire a bankrablók egyike kirepült a tóba, a másik pedig a csúszótalpra zuhant. Két perccel később a rendőrség helikoptere is megérkezett, a tolvaj banda feje viszont tett még egy utolsó kísérletet a menekülésre. Miközben Paul bilincset tett a kezére, a gengszter váratlanul előrántott egy kést, ám szerencsére a penge csak súrolta a felügyelő karját. A körözött személyek elszállításra kerültek, Köster és Berger urak pedig lepacsizták egymást. A kedélyek lassan lecsengtek, a sérült Lindbergh nyomozó pedig a helikopter csúszótalpán foglalt helyet. A rendőr karja vérzett, ám a segítség már nem járt messze. A tisztáson egy civil járőr autója parkolt le, az anyósülésből pedig Margarita szállt ki. Gruber doktornő figyelmét nem kerülhette el a vérző rendőr, ezért habozás nélkül lépett közelebb hozzá. Az őszes hajú férfi fél szemmel a kés nyomát, fél szemmel pedig az orvosnőt figyelte, közben szabaddá tette felsőtestét. 

-Látom maga tényleg nem képes szót fogadni. Mintha azt mondtam volna, hogy maradjon az étterem parkolójában.-szólalt meg Paul, mire Rita egy fáradt mosolyt eresztett meg, egyebekben viszont nem reagált semmit az elhangzottakra

-Egy ideig legyen óvatos. Mozgassa keveset a karját, mert a seb könnyen felszakadhat.-jegyezte meg Rita és szinte érezte, hogy a férfi fürkésző tekintete és kisportolt felsőteste egészen zavarba hozták. Mivel nem szeretett volna fülig elpirulni egy majdhogynem idegen előtt, Gruber doktornő gyorsan bekötözte a vágott sebet, majd sietős mozdulatokkal visszapakolta az orvosi táska tartalmát. Paul egy halvány mosollyal nyugtázta a nő elvörösödött arcát, végül maga is okosabbnak látta távozni. 

Búcsúzni sosem egyszerű. Főleg akkor nem, ha az ember egy olyan helytől vesz búcsút, mely már a szívéhez nőtt. Gabriele számára a Medicopter támaszpontja majdnem 20 évig szolgált öröm és bánat színhelyéül. Itt lelt barátokra, itt ismerte meg a szerelmet, ám ezzel együtt számos csalódás és veszteség is érte. Kollmann doktornő nehéz búcsút vett a Gruber családtól, ám második családja még váratott magára. A támaszpont dolgozói egy emberként vonultak fel a hangár előtt és az elválás többek szemébe könnyeket fakasztott. Karin szorosan magához ölelte sógornőjét, utána pedig Max és Peter köszöntek el egykori kolléganőjüktől. Őket Dorothea és Alexander követték. A sorban utoljára Margarita és Jens maradtak. Gabi a férjéhez lépett, majd megcsókolta őt, ám ahogy az órájára pillantott, meg kellett állapítania, hogy a vonat hamarosan indult. Férj és feleség a csókot követően szétváltak. 

-A terhes feleségem nem engedhetem vonatra szállni. Peter és én helikopterrel viszünk Nürnbergbe.-biccentett a fejével Jens, mire a szóban forgó szanitéc is előlépett. A társaság többi tagja visszament az épületbe, Rita viszont maradt még egy kicsit. Gabriele vállánál fogva ölelte magához unokahúgát, közben a helikopter műszerei már megkezdték a működésüket. 

-Tőled jobb kezekben nem is hagyhatom a csapatom két férfi tagját. Szerintem tudod hogyan bánj velük. Ne engedd nekik, hogy a fejedre nőjjenek.-jegyezte meg Kollmann doktornő nevetve, közben jelezte, hogy ha szeretett volna, Gruber doktornő is velük tarthatott a nürnbergi útra

-Nem hozok rád szégyent. Viszont ez az utazás rólatok kell, hogy szóljon. Éveken keresztül egy csapat voltatok. Méghozzá nem is akármilyen. Úgy illik, hogy csak hármasban menjetek.-lépett hátra Rita, hogy a propellereknek is maradjon elég hely. Az oldalsó ajtók bezáródtak, Gabi intett még egy utolsót a hátra maradtaknak, Jens pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a gépet a magasba emelhesse. A kellő  fordulatszám elérését követően a helikopter elhagyta a támaszpont területét. 

-Medicopter 117 a müncheni toronynak. Berepülési engedélyt kérek nyugati irányból.-jelentkezett be Jens az adóvevőn keresztül, ezt követően Nürnberg felé vette az utat