Martin épp az egyik betegéhez tartott. Mivel nem egy átlagos beteglátogatásról volt szó, ezért a férfi erővel taposta a gázt. Menet közben Gruber doktornak arra is jutott ideje, hogy a saját élete nehézségein töprengjen. Egyrészt ott volt Gabriele eltitkolt terhessége, másrészt Rita nevelőapjának ügye és ha ez nem lett volna elég, Francesco a diplomáciai mentesség okán feloldozást kapott a bűnei alól. Noha a doktor teljesen belefeledkezett a gondolataiba, de egy út mentén fekvő, ájult személy testére egyből felfigyelt. Gyorsan lefékezett, majd az orvosi felszerelésével együtt szaladt a fiatal nőhöz. Leguggolt mellé, fél kézzel felmérte annak általános állapotát, miközben másik kezével a telefonja után kapott. 

-Itt a légimentők központja. Miben segíthetünk?-fogadta a hívást a diszpécser

-Martin Gruber, orvos vagyok. A Langkapmfen felé vezető úton egy eszméletlen személyre bukkantam. Valószínűleg rovarcsípés okozta allergia sokkot kapott. Kérem értesítsék a Medicoptert és egyúttal küldjenek Langkampfenbe egy mentőkocsit. Középkorú férfi lázgörccsel.-ismertette a doktor a történteket

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Amíg Dorothea és Karin a jelentéseik felett görnyedtek, addig Alexander a váltás szanitécével, Peterrel csocsózott a hangárban. Játék közben a két barát arra is talált időt, hogy a magánéletükkel kapcsolatos problémáikat megvitassák. Berger szanitécről ugyanis messziről lerítt, hogy egy nő járt a fejében. 

-Csinos a hölgyemény?-tért egyből a lényegre Schneider szanitéc

-Nem csak dekoratív, de okos és intelligens is. Folyton jó kedve van, de szerintem a mosolya sok fájdalmat takar. Egyébként te is ismered őt. Rita Gruber-nek hívják.-magyarázta Peter fülig elpirulva

-Nem akarlak elkeseríteni, de Rita és te nem passzoltok egymáshoz. Rita nem csak, hogy magasabb, de karakánabb is nálad. Melléd egy olyan nő való, aki könnyen irányítható.-jegyezte meg Alex tárgyilagosan, mire a szőke szanitéc szomorúan a padlónak szegezte a tekintetét és kénytelen volt belátni, hogy a Gruber lány és közte barátságon kívül valóban nem lehetett több. A két férfi társalgásának végül a sziréna vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezt követően a "B" csapat minden tagja a helikopterhez futott. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak, Dori megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően Gruber pilótanő a karhoz nyúlt és ezzel együtt a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetéssel kapcsolatos további információkat. Egy ájult személy fekszik a főúton Langkampfen irányában. Valószínűleg megcsípte egy darázs. Martin Gruber már a helyszínen van. Az elsősegélynyújtás megtörtént. Az önök feladata a transzport.-jelentkezett be a diszpécser a rádión keresztül

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk negyed óra múlva. Köszönöm és vége.-zárta le Dorothea a beszélgetést, majd bontotta a vonalat, az út további részében pedig egy halovány mosollyal csodálta a panorámát. Hála a gyors repülésnek, a menetidő hamar eltelt. Kicsivel több, mint tíz perc múlva már a szóban forgó sztráda felett köröztek. A gép földet ért, Karin és Alexander pedig a két zsákkal együtt hagyták el a kabint, majd a pácienshez futottak. Thaler doktornő és Gruber doktor gyöngéden összemosolyogtak, ezután hozzáláttak a feladatuknak. 

-Van egy darázs okozta szúrás a nyakán. Pár perce még magánál volt. Tettem egy drain csövet a gégéjébe.-mondta Martin, mire Karin egy tőle megszokott bájos mosollyal jelezte, hogy tudomásul vette a hallottakat. Mialatt a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Dorothea egy apró mosollyal köszöntötte unokatestvérét, aki viszonozta is a gesztust. Mivel Gruber pilótanő nem szeretett volna zavarni, ezért helyesebbnek látta inkább visszamenni a géphez. 

-Alex! Kell majd egy branül, egy Ringer, 0,5 mg Dimetinden és 1,5 mg Prednisolut.-hangzott Thaler doktornő utasítása. Körülbelül húsz perc elteltével az orvosok úgy találták, hogy a szerencsétlenül járt személy szállíthatóvá vált, ezért átemelték őt a hordágyra. Nem sokkal később a beteg már a kabinban tartózkodott, a rotorok pedig megkezdték a működésüket. Felszállás előtt Karin még közelebb lépett férjéhez egy csókra, ezt követően elfoglalta szokott ülését. Az oldalsó ajtók bezáródtak, a fordulatszám is felpörgött a maximumra, Dori pedig a karhoz nyúlt és a gép a levegőbe emelkedett. Férj és feleség intettek egymásnak, ezután mindenki folytatta a saját munkáját. A jelentések megtételét követően a beszéd joga az orvosnőt illette.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a a Tiroli Sankt Johann Kórházba. Női páciens. Anafilaxiás sokkot követően stabil. Intubálva és lélegeztetve.-szólt bele az adóvevőbe Karin

***

Szabadnapján Gabriele tett egy látogatást bátyja rendelőjében. A vizsgálóban még volt egy beteg, ám Kollmann doktornő mit sem sejtve benyitott a helységbe. Martin épp egy ultrahang felvételt készített, mikor húga megérkezett. A két orvos boldog mosollyal üdvözölte egymást, ezután Gabi leült az előtérben. Miután a páciens távozott, a két testvér az udvaron lévő lócán foglalt helyet. A szokásos tea is elkészült, a doktornő pedig lassan erőt vett magán, hogy végre színt valljon. 

-Minden rendben van veled? Nem tudom nem észrevenni, hogy mostanában milyen hallgatag vagy.-kérdezte Martin aggódva, miközben húgát finoman az ölelésébe vonta

-Tudva, hogy Karin és közted nincsenek titkok, valószínűleg már hallottál a terhességemről.-bontakozott ki az ölelésből Gabriele, mire a mellette ülő szeme az örömtől felcsillant

-Fogalmad sincs milyen boldog vagyok, amiért a Kis Testvérem anyai örömök elé néz.-jegyezte meg Gruber doktor mosolygósan, ám a nő megváltozott arckifejezését látva a mosolya hamar eltűnt

-Szerzett vérzékenységem van. Az orvos szerint akár el is vérezhetek a szülés közben.-válaszolta Kollmann doktornő halkan, a könnyeivel küszködve. Az idősebb testvér első reakciója az volt, hogy maga is mindjárt sírva fakadt és a szíve majd megsajdult, ám terhes húga érdekében kénytelen volt összeszedni magát, ezért a fejében már több megoldás is szöget ütött.

-Van egy neves professzor Nürnbergben, akinek a terhességi hemofília a szakterülete.-mondta Martin nyugodtabb hangszínnel, miközben egy kedves mosoly ült ki az arcára

-Már hallottam róla és pont ezért vagyok itt. Szeretnélek megkérni rá, hogy kérj nekem időpontot hozzá. Állítólag Beyer dokinak van egy magánkórháza is, ahova a terhesség végéig befeküdhetek. Jensnek viszont még ne szólj kérlek. Tudod hogy viszonyul a gyerek témához. Indulás előtt majd beavatom a dolgokba. Ha kész tények elé állítom, akkor már nem tehet semmit. De amint megszületik a baba, visszajövök hozzátok. Szóval ez a búcsú nem örökre szól.- hajolt oda a doktornő a fivéréhez vigyorogva egy puszira és a két testvérnek igazából csak most esett le, hogy egy kis ideig a mai volt az utolsó teázós-beszélgetős délutánjuk

-Tudod, hogy én mindenben támogatlak. Amint lehet, megyek utánad Nürnbergbe, hogy lássam jól vagytok-e.-mosolyodott el a férfi lágyan, ezt követően a beszélgetés másik irányba terelődött

-Mondd csak Nagy Testvérem, szerinted amíg távol vagyok, Rita hajlandó volna átvenni a helyem a csapatban?-kérdezte Gabriele egy őszinte, meleg mosoly kíséretében

-Ismerve a kalandvágyát, örömmel fog igent mondani az ajánlatra.-vágta rá Martin, ezt követően egy cuppanóst nyomott terhes kishúga feje tetejére, aki ettől derűs nevetésbe kezdett

Karin továbbra se tudta túltenni magát a benzinkútnál megölt kisfiú halálán, ezért családja és barátai tanácsára úgy döntött, hogy kivesz pár nap szabadságot. Az orvosnő az elmúlt hetek fáradalmait egy Chiemsee parti wellnes hotelban pihente ki. A partról gyönyörű kilátás nyílt a közeli tóra, ám hiába a csodás panoráma, a lelkiismeret furdalás csak nem akart enyhülni. A közelben boldog családok pihentek, Thaler doktornő pedig minden gyerekben a lelőtt kisfiút látta. Egy ponton túl viszont a nő maga is megelégelte az önmarcangolást. Szomorkodás helyett végül úgy határozott, hogy igyekszik kiélvezni azt a pár napot, amit csak magára kellett szentelnie. Három órás vásárlást és fodrászkodást követően Karin újult erővel tért vissza a hotelszobába. Lepakolta a ruhákkal megrakott táskákat, ezt követően a balkon felé vette az irányt. Miközben ő napszemüveggel a fején, egy sugárzó mosollyal élvezte a kilátást, a szomszédos szoba teraszán egy fiatal férfi, Ben von Liechtenberg jelent meg. A két fél nagyjából két percig állt egymás mellett, mikor a jóképű idegen váratlanul leszólította a csinos doktornőt. 

-Szóval nem csalt a szemem, mikor ma reggel az étteremben megláttalak téged. Szerintem gimnazista korunkban találkoztunk utoljára.-fordította oldalra a fejét Ben, miközben levette a napszemüvegét, hogy alaposabban megnézhesse magának a mellette állót. Az ismerős hangra Thaler doktornő is felkapta a fejét, ám ő végig fapofával figyelte a férfit, mivel nem akarta neki megadni az örömöt azzal, hogy derűvel az arcán fogadja őt.

-Te volnál az a dalos pacsirta, aki a hotel vendégeit szórakoztatja? A plakáton más vezetéknév szerepelt. Mióta hívnak téged von Liechtenbergnek?-kérdezte Karin, közben nekidőlt a korlátnak

-Ha arra célzol, hogy a rendőrök elől bujkálok-e, akkor a válaszom, hogy ez nehéz volna, mivel magam is zsaru lettem. A von Liechtenberg az anyám vezetékneve. Dalolászni pedig csak akkor szoktam, mikor épp nincs más tennivalóm.-válaszolta a nyomozó egyre inkább vigyorogva és a doktornővel ellentétben ő már nem is emlékezett a múltban történtekre

-Tudod, hogy évekig haragudtam rád, amiért fájdalmat okoztál? Gimis korunkban szerelmes voltam beléd, ám te mindig átnéztél rajtam. Aztán egyszer az iskolai buli után váratlanul megcsókoltál. Nekem az volt az első csók, de mint kiderült számodra az egy fogadás része volt.-forgatta meg a szemét Thaler doktornő

-Úgy értsem, hogy csalódásból mentél hozzá Gregorhoz? Ha jók az értesüléseim, ballagás után rögtön össze is jöttetek.-nevetett fel Liechtenberg felügyelő kínosan és maga is kezdte belátni, hogy fiatalkorában valóban sok hülyeségre volt kapható. Látva a férfi megbánását, a nő haragja is megenyhült, ezért már egy sokkal kedvesebb hangnemben szólalt meg.

-Hagyjuk a múltat. Te egy tipikus infantilis szépfiú vagy, aki nem a férfi hűség mintaképe. De mivel felnőttünk, talán megpróbálhatnánk civilizáltan beszélgetni egymással. Épp a fitness terembe tartok. Ha gondolod tarts velem.-ajánlotta fel Karin egy bizonytalan mosoly kíséretében

***

Már lassan két hete, hogy Rita Ellmauban lakott, ám munkát továbbra sem sikerült találnia. Gruber doktornő amikor csak tehette, besegített a gazdaságban és az apja rendelőjében, de már nagyon hiányzott neki egy állandó munkahely. Mivel rengeteg szabadideje akadt, Margarita egy spontán döntés eredményeként tett egy túrát a Dachsteinon. A völgyből csodás kilátás nyílt a vízesésre, az ifjú doktornő pedig egy széles mosollyal pásztázta körbe a terepet. Miután kiélvezte a napfényt, a fiatal hölgy magára vette hegymászó felszerelését, ezt követően fellépett a sziklára. Épp a hegy felénél tartott, mikor egy férfi segélykérő hangjára lett figyelmes. Fejét a hang forrásának irányába fordította, miközben a mobilja után kapott és a vészhívást követően további biztosításokkal közeledett a szerencsétlenül járt személyhez.

-Nyugodjon meg. Orvos vagyok. Máris önnél vagyok.-kiáltotta el magát Rita, majd egy jól irányzott ugrással a férfi mellett termett. A pórul járt hegymászó szemmel láthatóan nem teljesen volt magánál, ezért kezdett egyre inkább kétségbeesni. Gruber doktornő egy szívélyes mosollyal igyekezett páciensét megnyugtatni, ám hiába a kedves szavak, a túrázó rángatózni kezdett és már csak idő kérdése volt, hogy mikor zuhan le.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. A mai egy nyugodt szolgálat volt, így a társaságnak bőven akadt ideje a jelentések megírására. Mivel lassan három órája szünetet sem tartottak, Peter fáradtan dőlt hátra a székében. A csendet végül a sziréna törte meg.

-Központ a Medicopter 117 bázisának. Rita Gruber a segítségüket kéri egy hegymászó lementésére. A bevetés helyszíne az Anna-szikla, a Dachsteinon.-szólt bele a diszpécser az adóvevőbe, mire Gabriele közelebb lépett a mikrofonhoz, hogy fogadja a hívást. Miután átvették a bevetést, a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók sorra záródtak be, a műszerek pedig egymás után kapcsolódtak fel. Miután a rotorok felpörögtek a maximumra minden készen állt a felszálláshoz. Jens csak az alkalmas pillanatra várt, végezetül a magasba emelte a gépet.

-D-HECE a salzburg toronynak. Bevetésünk van a Dachsteinon. Szabad a légtér?-jelentkezett be Köster pilóta a rádióba

-A légtér szabad. Sikeres repülést.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig csendben telt. Hála a gyorsaságnak, percekkel később már a szóban forgó szikla felett köröztek. Rita intett egyet, hogy felhívja magukra a figyelmet, miközben Gabi oldalra csúszott a székével, hogy Peter is hátra tudjon menni. Az orvosnő és a szanitéc magukra vették a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére és a magasból jól kivehető volt, hogy a lentiek igen nagy bajba kerültek. A sérült hegymászó ugyanis teljes önkívületi állapotában elkezdte fojtogatni a segítségére siető fiatal doktornőt. Egy rövid dulakodást követően Margarita nem szívesen, de kénytelen volt a sisakjával lefejelni a másikat, aki noha nem sérült meg, de eléggé megilletődött ahhoz, hogy lejjebb vegye a hangerőt. Mind eközben a kötél megindult lefelé és percekkel később a sziklafal oldalán lógók száma háromra nőtt.

-Én még sosem örültem így senkinek Peter. A fickó bedobott valamit. A pupillája kitágult és a szeme is zavaros. Légzés és valószínűleg a pulzus is szabálytalan.-bólintott Rita mosolyogva, miközben teljes testtel a falhoz simult és minden erejével azon volt, hogy sikerüljön hegymászót és magát is megtartania. Ahogy teltek a percek, a mentés úgy vált egyre nehezebbé. A szikla közelében erősödni kezdett a szél, a drogos férfi pedig még nyugtalanabbul várta, hogy lementsék.

-Ha tovább ficánkol, nem tudom ráadni a hevedert.-emelte fel Peter a hangját és minél többet rimánkodott a kábult személynek, az úgy vált még az eddigieknél is kiszámíthatatlanabbá

-A legközelebbi alkalmas leszállópálya a Bachlalm mellett van. Bízom benne, hogy addig kibírja. Amíg ilyen labilis, nem szállítható.-jegyezte meg Gruber doktornő, közben saját magát is átkapcsolta a csörlőre. Már úgy tűnt, hogy minden rendben, mikor a szél hirtelen felerősödött, a kötélen lévő drogos hadonászni kezdett, a pilótafülkében ülő Köster pilóta pedig váratlanul jobbra fordította a botkormányt és ezzel együtt kezdetét vette egy őrült utazás.

-Sajnálom gyerekek, de jött egy bukószél és kénytelen voltam irányt változtatni.-beszélt bele a mikrofonba Jens. A legközelebbi tisztásig vezető út egy örökkévalóságnak tűnt és ha ez nem lett volna elég a kötelek egymásba gabalyodtak. A drogos férfit már csak egy hajszál választotta el attól, hogy lezuhanjon, Rita nyakára pedig a hegymászó kötele tekeredett fel. Peter egyik kezével a beteget, másik kezével pedig a Margarita nyakán lévő zsineget igyekezett meglazítani. Nagyjából két perc őrült repülés után a csörlőn utazók a tisztáson értek földet. Landolást követően Gabriele a két zsákkal együtt szaladt unokahúgához, valamint a drogos fickóhoz és szinte azonnal hozzá is látott a feladatához.

-Peter! Adj 3 mg Lorazepamot. Amíg nem higgad le, nem tehetjük gépre.-nézett fel Kollmann doktornő, közben vetett egy pillantást Gruber doktornő felé is. Annak jeleként, hogy vele minden rendben volt, a fiatal orvosnő lágyan elmosolyodott, ám jelen helyzetben a hegymászó élvezett elsőbbséget. Nagyjából tíz perccel később a sebesült szállíthatóvá vált, végezetül bekerült a kabinba. Amíg Berger szanitéc bezárta a hátsó ajtókat, addig a szőke doktornő közelebb lépett unokahúgához, majd a vállánál fogva átkarolta őt és így jelezte neki, hogy a mondandója nem tartozott másra.

-Karin már mesélt a terhességedről. Más körülmények között gratulálnom kellene. De én hiszem, hogy minden rendben lesz.-mosolygott Rita a nagynénjére kedvesen, közben kezével a kötél helyéhez kapott

-Amíg távol vagyok, szeretném, ha te vennéd át a helyem a Medicopternél. Az előbb a hegyen nagyon bátor voltál. Jobb kezekben nem is hagyhatnám az üres orvosi posztot.-állapította meg Gabriele, mire a fiatalabbik doktornő nevetve a nyakába vetette magát. Miután a két orvos elengedte egymást, Gabi csatlakozott a gépen társaihoz. A rotorok nagyjából két perc alatt pörögtek fel a maximumra és ezzel minden készen állt a felszálláshoz. Rita intett egyet rokonának, majd egy nyílt mosollyal az arcán figyelte az egyre távolodó gépet és talán még soha nem érezte magát ilyen boldognak.

Karin nyaralása gyorsan véget ért. Az elmúlt napok során ő és Ben sok időt töltöttek együtt, a férfi vidám természete pedig a nőre is jó hatással volt, emiatt egy ideje már nem gondolt a halott kisfiúra. A felhőtlen nyaralás után Thaler doktornő mintha újjászületett volna és már nagyon vágyott arra, hogy családját újra láthassa, így bőröndjeit örömmel pakolta a csomagtartóba. Lassan Lichternberg felügyelő útja is véget ért, ám a nyomozó nem szeretett volna búcsú nélkül elválni. Még időben érte utol az orvosnőt, aki az elmúlt idő hatására már nem érzett haragot gimis szerelme iránt. Miután a csomagtartó lezárult, Karin és Ben közelebb lépett egymáshoz. 

-Valahol hálás is vagyok neked, amiért csak kihasználtál. Ha nem így történik, akkor nem lettem volna Gregor felesége és akkor sosem találkozhattam volna Martinnal.-állapította meg Thaler doktornő és valahányszor az imádott Férfira gondolt, egy szerelmes mosoly jelent meg az arcán

-Ha őszinte akarok lenni, kettőnk találkozása nem a véletlen műve. Kinyomoztam a lakcímedet és egy ideje már követlek téged. Emlékszel a ballagás utáni bulira?-tette fel a kérdést Lichtenberg felügyelő kuncogva

-Amikor a szobádban ébredtem és te azt mondtad, hogy nyugodjak meg, mert kettőnk között semmi nem történt?-kérdezett vissza Karin, mire a szemben álló heves bólogatásba kezdett

-Valóban nem történt semmi. Egy kis apróságot leszámítva. Te már az első pohár pezsgővel kiütötted magad, én pedig brahiból elvittelek az anyakönyvezetőhöz.-helyesbített Ben szélesen vigyorogva, az orvosnő arca viszont holtsápadt lett és szíve szerint saját kezével fojtotta volna meg gimis szerelmét

-Ezt úgy értsem, hogy te és én házasok vagyunk? Hogy sem a Gregorral, sem a Francescóval való házasságom nem érvényes. És hogy Martinnal hivatalosan nem is élhetnénk együtt? Bigámista vagyok? Méghozzá háromszorosan?-kérdezett vissza a nő falfehéren, hogy megerősítést nyerjen. A nyomozó boldogan kontrázott rá a válaszra, a doktornőt pedig csak az mentette meg az ájulástól, hogy mögötte parkolt a kocsija.