Pontebba, Olaszország

1 hónap telt el azóta, hogy Karin, Martin és Samy régi életüket hátrahagyva Barcelónába költöztek. A kis család nem is lehetett volna boldogabb. Thaler doktornő az apja vállalkozásainak ügyleteit bonyolította, Gruber doktor pedig az egyetem docenseként tudását leendő orvosoknak adta át. Lassan Samantha is felnőtt. A kislány még csak az ötödik évében járt, de már tudta, hogy szüleihez és Ritához hasonlóan egy napon ő is orvos szeretne majd lenni. Hiába az idilli élet, a gondok elől nem lehetett menekülni. Férj és feleség épp az olaszországi Pontebbában nyaraltak, mikor a szállodában két fegyveres támadt rájuk. Szerencsére a golyózáport épségben úszták meg, ám a veszély továbbra sem csitult. Az olasz hatóságok végül úgy döntöttek, hogy védelem alá veszik a két orvost. Karin és Martin egy biztonságos lakásba voltak bezárva, ám még a szolgálatot teljesítő rendőrök jelenléte sem tudta megnyugtatni a bajbajutottakat. A doktornő mind a kettejüknek lefőzött egy adag kávét, ezt követően csatlakozott a nappaliban lévő férjéhez. 

-Angelo Barillá nem fog életben hagyni minket. Pontosan mit mondott neked a kollégád a halála előtt?-tette fel a kérdést Karin, miközben töltött egy csészével a finom nedűből

-Azt mondta, hogy az olasz gengszter, Barillá kezelőorvosa volt. Egy alkalommal viszont ellopott tőle egy táska pénzt. Barillá most azt hiszi, hogy a bőrönd nálunk van, mivel a halála előtt Ernesto behivatott magához az intenzívre. A pénz egy bank széfjében van. De fogalmam sincs melyik bank lehet.-válaszolta Martin száraz hangon, majd ajkait egy gondterhelt sóhaj hagyta el

-Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki pénzt lopjon egy bűnözőtől. Ezek senkit nem hagynak életben. Még szerencse, hogy Samy Barcelónában maradt. Nagyon félek, hogy a védelem sem lesz elég ahhoz, hogy élve ússzuk meg a kalandot. Mondd csak Martin, te nem félsz?-kérdezett újra Thaler doktornő egy csinos mosoly kíséretében, közben szorosan átölelte férjét, amit az viszonzott is

 -Szépséges Karinom, én téged féltelek. Mit szólnál ahhoz, ha az ügy végeztével visszatérnénk Ausztriába?-mondta Gruber doktor gyengéden elmosolyodva és ha lehetett még erősebben szorította magához az imádott nőt

-Ez egy csodás ötlet. Támogatnunk kell Ritát, hiszen a következő hetek nehezek lesznek a számára. A nevelőapja megölte a nőt, akit az anyjának hitt. Hamarosan kezdődik a per. Nem lesz könnyű szembenéznie azzal a mocsokkal.-helyeselt Karin aprót bólintva. Miközben a két fél szorosan összeölelkezett, a ház előtti udvaron hirtelen nagy lett a felfordulás. Lövések dördültek el, az őrt álló rendőrök pedig sorra szereztek golyótalálatot. Férj és feleség az elmúlt napok során már számtalan alkalommal került veszélybe, így sikerült kellő rutint szerezniük. Habozás nélkül pattantak fel székükből, ezután a hátsó udvar felé vették az irányt, kocsiba vágták magukat és ezzel kezdetét vette az őrült hajsza. Barillá emberei nem adták magukat és szinte azonnal eredtek a menekülők nyomába. Miközben Gruber doktor tövig nyomta a gázt, Thaler doktornő egy segélykérő üzenetet küldött az ügyben eljáró rendőr mobiljára. 

Néhány kilométerrel arrébb a Medicopter csapata egy autópálya mellett várta egy benzinszállító teherautó érkezését. Dorothea, Gabriele és Alexander épp egy külön bevetést hajtottak végre, mikor a kerozin váratlanul kifogyott. A feladat keretében egy prominens személyt kellett átszállítaniuk a Halli Kórházból, Pontebba Központi Kórházába. Az út majdnem három órán át tartott, ezért mindenkinek jól esett egy kicsit megpihenni. Miközben Gabi és Alex az orvosi zsákokat csekkolták le, addig Dori az út szélén várakozva figyelte a közeledő járművet. A nyugodt perceket a diszpécser szakította félbe. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Kérem jelentkezzenek! Végeztek már a bevetéssel?-szólt bele a már jól ismert hang az adóvevőbe, közben Gruber pilótanő elfoglalta helyét a kabinban

-Itt a Medicopter 117. A pácienst az előbb adtuk át a klinikán. A helikopter üzemanyaga viszont kifogyott. Jelenleg az Udine felé vezető főúton várjuk a kerozint.-válaszolt a hívásra Dorothea

-Még mindig gyorsabbak, mint az olasz légimentők. Újabb bevetésünk van a maguk számára. Az olasz hatóságok a segítségüket kérik. Az A513-as keleti szakaszán közlekedési baleset történt. Egy személyautó üldözőbe vett egy másik járművet. Az üldözés következtében egy kocsi fának csapódott. El tudják vállalni?-tette fel a kérdést a diszpécser

-A bevetést átvesszük. Tíz perc és ott vagyunk. Vége.-zárta le a beszélgetést Dori egy alig látható fél mosollyal az arcán

***

Ellmau, Ausztria

Rita Gruber élete cseppet sem nevezhető könnyűnek. Az ifjú hölgy alig volt pár hetes, mikor az igazi anyja egy római családnak adoptálta őt. Margarita nevelőszülei látszólag átlagos életet éltek, ám az apa a zárt ajtók mögött egy agresszív, verekedős típus volt, aki attól sem riadt vissza, hogy kislányára kezet emeljen. Gruber doktornő amíg csak lehetett, lázadt az agresszor ellen, de miután a férfi molesztálta, az akkor még kislány sokkal visszahúzódóbbá vált. Élete addig is rémálom volt, ám mikor az anyját szeme láttára szúrták halálra, az élete maga lett a pokol. Anyja megölése után Rita annak élt, hogy az apja megfizessen a tetteiért. A közvélemény azonban mégis a családját terrorizáló férfi oldalán állt. Noha a fiatal doktornő nem szeretett középpontban lenni, tizenéves kora óta a média kereszttüzében élt és az újságírók úgy tüntették fel őt, mint egy gyűlölettel teli lányt, aki képes volt a nevelőapja ellen vallani. Régi életét hátrahagyva Rita végül úgy döntött, hogy Ellmauba költözik, mivel szerette volna igazi családját is megismerni. Kihasználva, hogy Ausztriában a történetét senki nem hallotta, az orvosnő egy utcai büfében töltötte a szabad estéjét. A kellemes vacsora akkor ért véget, mikor az interneten egy róla készült cikk jelent meg.

-"A lányom gyilkosnak nevez. Miért kellene tovább élnem? Inkább öngyilkos leszek.-állt a szalagcímben. A hír mellé egy fotót is kapcsoltak és ezzel Margarita Ellmauban is ismert lett. A büfében ülők sorra kapták fel a fejüket, hiszen mindenki kíváncsi volt Gruber doktornőre. Az ifjú orvosnő szinte érezte a megvető tekinteteket és már tudta, hogy apja perének újratárgyalása az ellmaui lakosokat is elérte. Rita sóhajtott egy nagyot, végül úgy határozott, nem fogja a szívére venni az emberek rosszindulatát. Miközben ő az étlapot bújta, a szomszédos asztalnál egy rokonszenves férfira lett figyelmes. Peter Berger épp szabadságát töltötte, mikor a pillantása a szemben ülőre tévedt. A férfi képtelen volt levenni tekintetét a szemben ülőről, noha messziről lerítt, hogy Rita a maga fajta férfiakban inkább egy jó barátot látott. Mivel a két fél testbeszéde azt sugallta, hogy mind a ketten vevők voltak a beszélgetés kezdeményezésére, Gruber doktornő tányérral és pohárral együtt ült át a szomszéd asztalához. 

-Ha megengedi, ajánlok önnek valamit. A gyrosos hústál valami isteni.-szólalt meg Rita elsőként egy széles vigyorral az arcán, közben helyet foglalt az asztalnál. A kedves ismeretlen láthatóan nagy hatással volt Peterre, ugyanis percekig képtelen volt megszólalni. Berger szanitéc alaposan felmérte magának a vonzó nőt és meg kellett állapítania, hogy a modellalkatú hölgy, a kifejező tekintetével és a tündéri mosolyával nyilvánvalóan más típusú férfiakra bukott. A szőke szanitéc csak azt követően szólalt meg, hogy végre sikerült összeszednie magát. 

-Végre egy nő, aki nem diétázik. A volt feleségem folyton salátán élt. Az utolsó hetekben én is csak zöldséget ehettem.-jegyezte meg Peter meglehetősen esetlenül és a másik fél viselkedéséből szomorúan vonta le a következtetést, hogy annak valóban csak egy jó barátra volt szüksége. Azt is meg kellett állapítania, hogy a kissé hebrencs viselkedés azoknak szólt, akiket Rita a szívébe zárt. Gondolataiból végül a nő hangja szakította ki.

-Aki lemond az étel élvezetétől, az nem is szereti igazán saját magát. Ha mi nem szeretjük önmagunkat, mástól sem várhatjuk el, hogy szeressen. Amúgy az én nevem Margarita, de a barátoknak csak Rita.-mutatkozott be a doktornő egy helyes mosoly kíséretében, mire a férfi lopva felnézett az étlapból. Berger szanitéc csak félve szemügyre vette a szemben ülőt. A Gruber lány fonott frizurája bájos összhatást keltett, noha messziről lerítt, hogy volt egy sokkal vadabb énje is. Ahogy jobban megnézte magának, a szanitéc számára az is világossá vált számára, hogy az ismeretlen szépséget már ismerte valahonnan. 

-Szerintem én már láttam önt valahol. Nem szerepelt már a híradóban?-váltott Peter hirtelen témát, mire Rita arca elkomolyodott. Attól, hogy a kérdést meg kelljen válaszolnia végül a mentette meg, hogy a mobilja megcsörrent. A hívó fél ismeretlen volt, így Margarita gyanútlanul fogadta is a hívást. Ha eddig nem lett volna rossz kedve, akkor ezzel a hívással már biztos, hogy napját sikerült végképp elrontani. A hívó fél ugyanis a doktornő nevelőapja volt. 

-Tudom hol élsz és azt is tudom, hol él a kisfiad. Ha nem akarod, hogy neki, Martinnak, vagy a családod többi tagjának baja essen, vond vissza a feljelentést ellenem.-szólt bele a vonalba a férfi és a hangja több, mint kísérteties volt. Mivel Peter is a közelben tartózkodott, ezért Rita csak suttogva szólalt meg. 

-Megölted az anyámat. Ugye nem hiszed, hogy annyi év küzdelem után, visszalépek és hagyom, hogy nyugodtan élvezd az életet. Még most is érzem a leheleted a nyakamban és a kezed a ruhám alatt.-mondta Gruber doktornő feldúltan, majd meg sem várva a választ, szétkapcsolta a hívást. Berger szanitéc kíváncsian figyelte az eseményeket, noha a beszélgetés részleteit alig hallotta. És amit hallott, azt sem értette igazán. A fürkésző pillantás láttán Rita lassan elmosolyodott és egész megjelenése azt sugallta, hogy a telefon helyett inkább a vacsorával szeretett volna foglalkozni.

Pontebba, Olaszország

A Medicopter csapata késve ugyan, de elérte a baleset helyszínét. Karin és Martin üldözése közben hatalmas forgalmi dugó alakult ki, melynek során egy személykocsi fának csapódott. Időközben a nap is nyugovóra tért, így a rendőrök kénytelenek voltak kivilágítani a terepet, hogy a tűzoltók könnyebben kiszabadíthassák a roncsok között rekedtet. Földet érést követően Gabriele és Alexander a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Kollmann doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához. 

-A vérnyomása 120 per 80. Pulzus 60. Oxigénszint 79 százalék.-olvasta le az értékeket Schneider szanitéc

-Kell majd Midazolam, Etomidat, Fentál és a nyakgallér. Intubálni a gépen fogjuk.-jegyezte meg Gabriele, közben egy mosolyt eresztett meg a páciens felé. Miközben a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Dorothea közvetlenül a beteg mellé tette azt, ezután átvette a szanitéctől az infúziós tasakot. Miután a doktornő úgy találta, hogy a sérült szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt. 

-A pontebbai kórház tíz percre van innen. Ha nagyon sietek, nyolc perc és ott vagyunk.-jegyezte meg Dori egy alig látható mosollyal az arcán. Gabi annak jeleként, hogy tudomásul vette a hallottakat, bólintott, ezt követően a páciens bekerült a kabinba. A rotorok már forogtak és szinte percek alatt el is érték a maximumot. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd joga Kollmann doktornőt illette meg. 

-Medicopter 117 a pontebbai kórház felvevő osztályának. Egy középkorú férfit szállítunk önökhöz. Autóbaleset után polytraumás. Intubálva és lélegeztetve. Kérjük a páciens felvételét.-szólt bele az orvosnő az adóvevőbe

***

Miután sikerrel szöktek meg Barillá emberei elől, Karin és Martin ismét a rendőrök védelmét élvezték. Szálláshelyük ezúttal egy hotel volt, mivel a nyomozók abból indultak ki, hogy fényes nappal még a maffia sem rabolna embereket egy szállodából. Miközben a rendőrök szolgálatot teljesítettek, Thaler doktornő a konyhában szorgoskodott. A tanúvédelem óta a két orvos élete maga volt a rémálom, az orvosnő érzései pedig az arcára voltak írva. Gondolataiból Gruber doktor szakította ki. A nő férje kezét érezte a derekán, szembe fordult vele, majd akarva-akaratlanul, de mind a ketten elmosolyodtak. A két fél egymásnak érintette a homlokát és vagy percekig álltak szótlanul. A hallgatást a nő törte meg.

-Szerintem a zsaruk sem tudják mi tévők legyenek. Gondolkodtam azon, amit mondtál és valóban az a legokosabb megoldás, ha nem adunk át semmilyen pénzt Barillának. Ha megkapja, amit akar, megöl minket.-jegyezte meg Karin, közben ahogy végignézett a zuhanyzóból kilépő férfin, Thaler doktornő arcán egy kacér mosoly jelent meg. Az igéző pillantást látva Gruber doktor arcára is egy széles mosoly kúszott.

-Fél éjszaka úgy ölelgettél, akár egy puha plüssmackót. Még mindig nem volt elég az ölelésből?-kérdezett Martin játékos hangnemben 

-Az ölelő karjaidból soha nem lesz elegem.-vágta rá Karin szinte elbűvölve, ezután férj és feleség lassú léptekkel menetelt az ágy felé. Sajnos a romantikus együttlétnek gyorsan vége szakadt, ugyanis a szobában lévő telefon megcsörrent. A két fél lihegve ült fel az ágyban és bár a telefon alig tartott tovább fél percnél, a nő számára egyértelmű volt, hogy a szeretett férfi rossz híreket kapott.

-Barillá egyik embere volt. Azt mondják, hogy Samy és a dajka náluk van. A szabadságukért cserébe kérik a pénzüket.-mondta Gruber doktor lesápadva, hiszen neki fogalma sem lehetett arról, hogy Samantha valójában biztonságban játszott a barcelonai lakásukban. 

Három óra telt el azóta, hogy a Martin megkapta a híreket Samyvel kapcsolatban. Mivel férje órák óta nem jelentkezett, Karin nem látott más megoldást, mint értesíteni a rendőröket és a Medicopter csapatát, melyről tudta, hogy még mindig a városban állomásozott. Miközben a hatóságok tették a dolgukat, Gruber doktor a drogmaffiózó, Angelo Barillá pincéjében tért magához. Az idős férfi mellett ott állt annak neje is, Giovanna Barillá is. A középkorú asszony hatalmas szemeket meresztett a túszra, amit a maffiafőnök azonnal észlelt is. Miután feleségét kidobta a helységből, a két férfi farkasszemmel nézett egymásra. A feszült csendet az idősebbik törte meg. 

-Ernesto pénzt lopott tőlem. Mielőtt meghalt, magával beszélt. Tudni akarom, hogy mit mondott önnek az a mocsok.-szólalt meg Barillá egy szivarral a szájában

-Azt mondta, hogy maga egy bunkó disznó. Eszembe sincs megmondani az igazságot. Ha megkapja a pénzt, habozás nélkül fog lelőni. Inkább én akarom tudni, hogy hol van a lányom.-vágott vissza indulatosan Martin, közben próbált megszabadulni a csuklóját szorító kötéltől. Hiába az erőlködés, a kábító injekció hatása még most sem ment ki. Az olasz férfi gúnyosan felnevetett, ám mielőtt bármit is mondhatott volna, az udvart ellepték a rendőrök és percekkel később a Medicopter gépe is megérkezett. Barillá és az emberei menekülőre fogták, Giovanna viszont a pincébe bújt és amíg a férfiak menekültek a rendőrök elől, addig az idősödő asszony a tússzal együtt az alagsorba zárkózott. Gruber doktor csak félig volt magánál, ám a nő kezét, mely egyre lejjebb csúszott a hasán, mégis érezte. 

-Tudja, hogy maga egy nagyon vonzó férfi? Már nem vagyok fiatal, de öntől még az én szívem is megdobbant.-suttogta Giovanna asszony kéjesen, majd egy hirtelen mozdulattal szabadult meg a felsőjétől. Martin undorodott a tőle sokkal öregebb nőtől, ezért megkötözött kezével és lábával hátrébb kúszott a padlón. Mielőtt tovább fajulhattak volna a dolgok, a pincében Karin jelent meg. Thaler doktornő óvatos mozdulatokkal közelített férje felé, annak egyik elrablóját pedig egy hatalmas fadarabbal tette hatástalanná. 

Ezzel egy időben Barillá és a cinkosai menekülése tovább folytatódott. Amíg a rendőrök a drogkartell vezetőjét vették üldözőbe, addig a Medicopter csapata az egyik gengszter nyomába szegődött. Az üldözés lassan tíz perce zajlott, mikor Alexnek kezdett elege lenni a hajszából. Kollmann doktornő társaságában kiült a gép szélére, majd egy határozott mozdulattal a motoron ülőre vetette magát. Húsz perccel később a társaság, valamint Karin és Martin már a helikopter csúszótalpán ültek és onnan figyelték amint a rendőrök elvezették a banda tagjait. 

-Most hívtam a dadát. Samy otthon van és jól érzi magát. Barillá vele akart minket tőrbe csalni.-mondta Karin megkönnyebbülten, közben fejét férje vállára hajtotta

-Egyébként Karin és én úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Ellmauba.-jegyezte meg Martin derűsen, Gabriele pedig alig győzte magához ölelni fivérét. A két testvér meghitt perceit Dorothea szakította félbe.  

-Samyt viszont nektek kell Barcelónából hazahozni. A madarunk már így is nagy utat tett meg.-emlékeztette társait Dori egy halvány mosollyal az arcán

Ellmau, Ausztria

Rita nevelőapjának ügyében a nyomozást a fiatal rendőr, Paul Lindbergh vezette. A férfi egyenesen a börtönből érkezett, hiszen szükséges volt Gruber doktornő apjának vallomását ismételten felvenni. Ahogy az várható volt, a gyanúsított a vádakat továbbra is tagadta, lányát pedig újfent hálátlannak bélyegezte. Margarita vallomása még váratott magára, így Lindbergh nyomozó szerette volna minél előbb felkeresni a fiatal nőt. A doktornő egy ellmaui házat bérelt ki magának, a környék pedig olyan volt, akár egy békés sziget. A főfelügyelő alaposan felmérte magának a közeli házakat és meg kellett állapítania, hogy ő maga is szívesen élt volna egy ilyen nyugodt környéken. Az egyedüli hangforrás Rita házából érkezett. A nappaliban bömbölt a zene, így az ott élő nem hallhatta a kapucsengőt. Mivel az ablak nyitva volt, a felügyelő végül azon át közlekedett. A férfi szólongatni kezdte a keresett személyt, ám az erős zenétől még a saját szavát sem hallotta. 

-A nevem Paul Lindbergh. Nyomozó vagyok. Merre van?-tette fel a kérdést a férfi, majd a hálóba lépbe a lélegzete is elakadt. Rita szabadidejében ugyanis rúdtáncot tanult és szemmel láthatóan nagyon élvezte a hobbiját. Paul nyelt egy nagyot a vonzó látványra, ezt követően alaposan megnézte magának Margaritát. Miután Gruber doktornő észlelte, hogy nem volt egyedül, hirtelen abbahagyta, amit csinált. Leszállt a tánckellékről, végül magára kapott egy inget. Látva, hogy a váratlan látogató nem akarta bántani, az ifjú doktornő elvigyorogta magát a másik fél bárgyú arckifejezésétől.

-A rúdtánc manapság már nem szégyenfolt a nők életében. Jó hatással van az egészségre, javítja a közérzetet és fejleszti a mozgást. És számos egyéb jótékony hatással bír. Sajnálatos, hogy maguk férfiak mindenben a szexet látják.-magyarázta Rita, mosolya pedig képes lett volna beragyogni az egész szobát

-A jó szex az élet része. De máskor legyen óvatosabb. Helyettem egy őrült is állhatna itt.-vágott vissza Paul karba tett kézzel, közben sejtelmesen végig nézett a szemben állón

-Számítanom kellett volna rá, hogy fényes nappal egy idegen mászik be hozzám az ablakon keresztül?-nézett Gruber doktornő a nyitott ablak felé, majd csípőre vágta a kezét, noha a szája sarkában megjelenő mosoly nem haragról, hanem inkább érdeklődésről árulkodott. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a nő számára ő még mindig egy idegen volt, a nyomozó előkapta az igazolványát.

-A nevem Paul és nyomozó vagyok. Az apja pere miatt jöttem.-mutatkozott be Lindbergh főfelügyelő, mire Ritával hirtelen megfordult a világ és ájulástól csak az mentette meg, hogy egy székbe kapaszkodott. Nevelőapja nevének hallatára a nőben számos fájó seb szakadt fel, érzései pedig az arcára voltak írva. 

-Az én apám Martin Gruber és nagyon büszke vagyok rá. A nevelőapám viszont egy hidegvérű gyilkos. Megkéselte az anyámat és engem állít be hazugnak.-vágta rá Margarita olyan hevesen, hogy kifakadásával látogatóját sikerült alaposan meglepnie. A kezdeti düh végül halk sírásba csapott át és a nő könnyeit látva Paulnak kedve lett volna szorosan átölelnie őt.

-Mindig is kívánatosnak tartottam egy síró nőt, még akkor is ha mérgében sír. A nevelőapja iránti engesztelhetetlen gyűlöletét viszont nem értem. Lehetséges, hogy maga úgy általában a férfiakról van rossz véleménnyel és ezt az utálatát kivetíti az apjára is?-terelte a beszélgetést Lindbergh felügyelő újfent a rúdtánc és kettejük találkozása felé. A kérdés hallatán Gruber doktornő megforgatta a szemeit, ám mivel az apjával kapcsolatos téma lekerült a terítékről, a kedve ismét felderült.

-Én csak a rossz fiúkról vagyok rossz véleménnyel.-vágta rá Margarita egy hatalmas vigyorral. Mivel Paul számára nem egészen volt világos, hogy a nő szemében ő a jó fiú, vagy rossz fiú kategóriába sorolható, a férfi gyorsan pontot tett a látogatás végére, majd sietősen távozott. Rita mosolya még szélesebbre szaladt, mivel nagyon imponált neki, hogy sikerült zavarba hoznia egy macsót. 

-Holnap reggel várom a kapitányságon. Itt a behívó a vallomás miatt. Sajnos szembesítenem kell az apjával. És most szívesen távoznék. Például az ajtón keresztül.-zárta le Paul a társalgást. Rita vetett még egy kíváncsi pillantást látogatójára, majd a kijárathoz kísérte őt. Miután az ajtó bezáródott, Gruber doktornő mosolya az arcára fagyott és lélekben már készült a nevelőapjával való másnap reggeli találkozóra.