Eleonore kocsija szélsebesen vágtatott az autópályán. Mióta Francesco a virágüzletben járt, a Gruber lány képtelen volt megnyugodni, ugyanis esze ágában sem volt egykori szeretőjével elszökni. Lori nem látott más megoldást, mint családját is beavatni a történtekbe. Noha azt a részt, hogy Russo felügyelő a Martin iránti szerelmével zsarolta őt, inkább megtartotta magának. A Gruber család egy emberként állt a nő mögött, de France bosszúja előle nem lehetett megmenekülni. A fiatal hölgy sírva vette a kanyarokat és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy előző este egykori szeretője bosszúból megerőszakolta őt. Vezetés közben Eleonore figyelme többször elkalandozott, így észre sem vette, hogy az előtte haladó váratlanul elveszítette az uralmát a kocsija felett. A legfiatalabb Gruber testvér autója a furgon hátuljának ütközött, hátulról pedig őt kapta telibe egy taxi. Lori a fejét a műszerfalba verte és eszméletlenül rogyott a kormányra. Menet közben a sztrádán hatalmas dugó alakult ki. Mentőt végül a balesetet okozó furgon vezetője hívott.

-Itt a Medicopter 117 központja. Miben segíthetünk?-szólt bele a diszpécser a vonalba

A támaszponton egy nyugodt műszak vette kezdetét. A mai napot a "B" csapat vitte, ám a szanitéci szerepkört kivételesen Berger töltötte be. Miközben Peter a reggeli lapokat futotta át, addig Karin és Dorothea a konyhába vonultak vissza. Gruber pilótanő figyelmét nem kerülhette el barátnője rossz kedve. Dori egy csésze kávéval szerette volna jobb kedvre deríteni kolléganőjét. 

-Kedvesem, nem tudom nem észrevenni, hogy te és Martin mostanában mennyire eltávolodtatok. Tulajdonképpen mi történt veletek?-húzta mosolyra Dorothea a száját, közben egy sütis tálcát rakott munkatársa elé

-Mind a ketten el vagyunk foglalva a saját életünkkel. Én apa halálán nem tudok túllendülni. Martin pedig most tudta meg, hogy van egy felnőtt lánya. Rita egy korábbi kapcsolatából született. Bár most nagy szükségünk volna a másikra, Martin és én nem tudtuk megadni egymásnak a kellő érzelmi támogatást.-magyarázta Karin lebiggyedt szájjal, ezután beleharapott a süteménybe

-A tiétek egy nagyon szép és különleges kapcsolat. Még semmi nincs veszve, de nektek is tenni kell érte, hogy ez így is maradjon. A problémák azért vannak, hogy legyőzzük őket. És ha már a saját házasságomért nem küzdöttem meg, nálatok szívesen besegítek. Tulajdonképpen milyen lány ez a Rita?-kérdezett Gruber pilótanő ismét, miközben egy alig látható mosoly ült ki az arcára

-Nagyon szép és kedves. Orvos lett belőle és van egy kisfia. De sajnos az élet nem kímélte. Az anyja a születése után adoptálta. A nevelőapja pedig egy agresszív és verekedős alkat volt. Állítólag megölte a saját nejét és Rita látta ezt.-hangzott a szomorú válasz. A két lány társalgását végül a diszpécser szakította félbe. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak és a rotorok fordulatszáma is elérte a kellő százalékot, Gruber pilótanő a karhoz nyúlt és ezzel együtt a gép is a levegőbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Súlyos közlekedési baleset történt az A552-es keleti szakaszán. A rendőrség és a tűzoltóság már a helyszínen van.-szólt bele a vonalba a diszpécser

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk öt perc múlva.-válaszolt a pilótanő a hívásra. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, az út további része pedig viszonylagos nyugalomban telt. Hála a gyorsaságnak, alig pár perccel később már a szóban forgó útszakaszon landoltak. Földet érést követően Karin és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Kis lemaradással, de Dorothea is követte őket a hordággyal. Dori szívverése egy pillanatra megállt, mikor a totálkárosra tört autó vezetőjében húgára ismert. A tűzoltók a sérültet csak nehezen tudták kiemelni a roncsok közül. Thaler doktornő és Berger szanitéc szinte azonnal hozzáláttak a feladatukhoz, Gruber pilótanő pedig el sem engedte testvére kezét. Noha a két lány viszonya rideg volt, azt nem tagadhatta, hogy mennyire aggódott érte. 

-A vérnyomása 120 per 80. Pulzus 89.-olvasta le az értékeket Peter, mire a doktornő csak bólintott egyet

-Peter! Branült, Ringert, 0,5 mg Ketamint és 0,5 mg Diazepamot.-adta a parancsot Karin. Miközben zajlott az ellátás, a sérült Gruber lány is visszanyerte az eszméletét. Dori megkönnyebbülten elmosolyodott, közben kedvesen megsimogatta húga arcát. 

-Hogy érzed magad hugicám?-tette fel a kérdést az idősebb testvér, mire válaszul csak egy gyenge mosoly érkezett. Miután a végszót kimondták, a páciens hordágyra került. Percekkel később a helikopter már a levegőben volt, Dorothea pedig tett egy kört az autópálya felett, végül a botkormányt jobbra tolva a legénység elindult a legközelebbi kórház irányába.

***

A baleset után Eleonore állapota szerencsére gyorsan helyre jött. Mi több két napos kórházi tartózkodást követően a Gruber lányt már ki is engedték. Mivel ő maga még nem tudott vezetni, hívott magának egy taxit. Lori nem tagadhatta, hogy amit Francesco tett vele, mennyire megviselte, de úgy döntött, hogy életében először nem adja meg magát a fájdalomnak. A taxissal a városi temetőbe vitette magát és miközben homályos tekintettel nézett ki az ablakon, fontos elhatározásra jutott. Ezzel egy időben Dorothea a műszak végeztével tett egy gyors látogatást néhai nővére sírjánál. Gruber pilótanő egy csokor fehér rózsát tett Cornelia sírjára és majdnem fél órán át időzött a fejfa előtt. Dori hosszú percekig guggolt a kereszten lévő fénykép előtt és a könnyei mintha kiapadhatatlanok lettek volna. Nem törődve azzal, hogy egy élettelen tárgynak beszélt, váratlanul megszólalt. 

-Mióta tudom, hogy Francesco okozta a halálod, minden sokkal nehezebb lett. Miért nem beszéltél hamarabb arról, amit megtudtál Francescóról? Ha a rendőrséghez fordulsz, talán még ma is élnél.-mondta Dori szipogva, majd egy kis időre elhallgatott, mintha csak a válaszra várt volna. Egy nem várt pillanatban egy kedves hangra kapta fel a fejét. 

-Francesco mindenre képes a céljai érdekében. Ha el akar érni valamit, a rendőrség sem állíthatja meg.-válaszolta Lori letörten. Dori jól láthatóan nem számolt húga jelenlétével, ezért a pilótanő arcán egy zavart féloldalas mosoly jelent meg. Felkelt a földről, ezt követően közelebb lépett Eleonore-hoz. A két lány percekig állt néma csendben egymás mellett és mintha Dorothea megérezte volna, hogy hamarosan másik testvérét is el kell engednie. 

-Akárcsak anya halálakor, most is elutazol, igaz?-kérdezte Dori egy hangos sóhaj kíséretében, bár kérdése inkább kijelentésnek hatott 

-Szükségem van egy kis levegőváltozásra. Francesco mindent megtett azért, hogy elveszítsem önmagam. Vissza kell találnom az igazi Lorihoz. Nagy nehezen megtaláltam a lelki békémet és akkor az a szemét megerőszakolt. Úgy döntöttem, hogy egy kis időre Londonba költözöm. Hátha ott majd sikerül elfelejtenem a múltat és egy kis ideig Martintól is távol kell lennem.-magyarázta Eleonore egy szeretnivaló mosollyal az arcán. Dorothea egy ideig még hallgatott, végül ő maga is mosolyra fakadt és igyekezett a lehető legszebb körülmények között búcsút venni kis húgától. 

-Maradjon kettőnk között, de valahol aranyosnak találom a ragaszkodásod Martin iránt. Persze ugyanannyira különös is.-jegyezte meg Gruber pilótanő egy kis mosoly kíséretében. A fiatalabbik testvér nem reagált semmit nővére szavaira, mindössze egy mosollyal nyugtázta a hallottakat. Az idő későre járt, a két Gruber számára pedig eljött az elköszönés ideje és maguk sem hitték volna, de könnyek között vettek búcsút egymástól. Dori és Lori talán életükben először ölelték meg egymást, ezután mind a ketten nyomtak egy puszit Cori fotójára, végül az útjukat külön folytatták. 

Mindeközben Martin rendelőjében a fogadási idő lassan a végéhez ért. Gruber doktor vetett még egy gyors pillantást az egyik betege kartonjára, ám hiába koncentrált, a gondolatai felváltva kalandoztak Karin és Rita között. A férfi maga is tisztában volt azzal, hogy a feleségével újabban elhanyagolták egymást és ez neki is nagyon fájt, de az igazság Ritával kapcsolatosan minden erejét felőrölte. Egy ponton túl a doktor úgy érezte, neki kellett megtenni az első lépést, ezért félretolta a munkát és a neje számát kezdte el tárcsázni. Thaler doktornő majdhogynem az első kicsörgésre fogadta a hívást. 

-Martin, épp most akartak hívni téged. Csak szerettem volna, ha tudod, hogy szeretlek és szívesen megismerném a lányodat. Valahol Rita az én lányom is és ha minden igaz már unokánk is van.-mondta Karin, majd kedélyesen felkacagott

-Rita nagyon boldog lesz, hogy megismerhet téged. Sokat kérdezett felőled az utóbbi napokban. Hamarosan a városba jön és akkor találkozhattok.-válaszolta Martin önfeledt mosollyal az arcán és mintha férj és feleség között nem is lett volna mosolyszünet, pont úgy beszélgettek egymással, ahogy azt pár nappal korábban tették. Mire a két fél beszélgetése véget ért, a doktor látogatója is megérkezett. Eleonore kocsija láttán a férfi arcára csodálkozás ült ki, hiszen eddig úgy tudta, hogy húga még a klinikán lábadozott. A fiatal hölgy vállára tette a táskáját, ezután a vizsgáló felé vette az irányt. A két Gruber egy derűs mosollyal köszöntötte egymást, ezt követően a kisebbik testvér helyet foglalt az asztalnál és szinte azonnal rá is tért látogatása valódi okára. 

-Búcsúzni jöttem. Doritól és a mamától már elköszöntem. Úgy döntöttem, hogy Londonba költözöm. Sokat köszönhetek neked, ezért hozzád hasonlóan én is olyan szakmát szeretnék, amivel segíthetek az embereken. Beiratkoztam egy ápolónői tanfolyamra.-büszkélkedett el Lori, közben lelkesen rámosolygott a szemben ülőre

-Francesco még szabadlábon van. Szóval vigyázz magadra. Néha majd jelentkezz és ne feledkezz meg rólunk.-mondta Gruber doktor kedvesen, majd felállt a székéből és közelebb lépett testvéréhez

-Ha valakit, akkor téged soha nem foglak elfelejteni.-vágta rá a Gruber lány egy aranyos mosollyal, miközben ő maga is felpattant a székéből és olyan erősen szorította magához a férfit, hogy az alig kapott levegőt.

-Ha elvégezted a tanfolyamot, a rendelőmben mindig lesz egy szabad állás a számodra.-jegyezte meg Martin vidáman, mialatt fejével az üresen álló asszisztensi asztal felé biccentett

-Jó ápolónő leszek. De te most csak magaddal törődj. Szeresd Karint és Ritát, ez a legfontosabb.-vetett Lori még egy futó pillantást a férfira, végül kocsiba vágta magát és távozott

***

Másnap reggel a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban, ám a pilóta posztját most kivételesen Dorothea töltötte be. A háromfős társaság minden tagja a jelentések felett görnyedt, mikor a nap első bevetése megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a csapat minden tagja a helikopterhez futott. Az oldalsó ajtók bezáródtak, Gruber pilótanő pedig megkezdte a műszerek felkapcsolását. A rotorok forogni kezdtek és szinte percek alatt el is érték a maximális fordulatszámot. A kellő százalék elérését követően a gép az égbe emelkedett.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy favágó a munkája közben balesetet szenvedett. GPS Koordináták: 43,12 Észak és 22,34 Kelet.-szólt bele a diszpécser a vonalba

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk tíz perc múlva.-válaszolt a hívásra Dori. A beszélgetés végeztével a pilótanő bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül csodálta tovább a tájat. Hála a gyorsaságnak, a csapat alig pár perccel később már a szóban forgó erdő felett körözött. Dorothea egy tisztáson landolt, Gabriele és Peter pedig a két zsákkal szaladtak az ellátásra váróhoz. A favágókból álló csoport már türelmetlenül várta a mentősök érkezését. A sérült erdész egy kivágott fa alatt feküdt és a kidőlt törzs egyenesen a mellkasán landolt. Kollmann doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához.

-Valószínűleg eltört két bordája. Adjunk neki 3 mg Ketamint és 0,5 mg Fentált. Továbbá kell majd Midazolam, Etomidat, a branül és egy zacskó Ringer.-adta ki Gabi az utasítást, miközben vetett egy kedves pillantást a sebesült felé

-A vérnyomása 100 per 70.-olvasta le Peter az értékeket, majd sorra adta felettese kezébe a kért eszközöket. Amíg a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Dorothea vetett egy pillantást a beteg felé, közben eszébe jutott hogyan szabadíthatnák ki a szerencsétlenül járt férfit, aki még a kapott gyógyszerek ellenére is üvölteni tudott volna a fájdalomtól. 

-Peter te gyere velem. A kötél nem bírná ki, de a teherhoroggal sikerülhet leemelni a fát.-jelentette ki Gruber pilótanő és ezzel kezdetét vette a mentőakció. Kolllmann doktornő egész végig a sebesülttel maradt, Berger szanitéc pedig a kiengedett horog végéhez kapcsolt egy kötelet. A zsineg másik végét pedig a fa tövéhez rögzítette.  Miután a feladattal végeztek, a favágók, Gabi, valamint Peter biztonságos távolságból nézték végig a műveletet. 

-Dori! Légy nagyon óvatos. Lassú mozdulatokkal emeld le a fát.-vette magához Gabriele az adóvevőt. Dorothea nem reagált semmit az előbbiekre, ugyanis minden figyelmét a feladatra összpontosította. Sajnos véletlenek egész sorozata a csapat ellen volt. A szél hirtelen feltámadt, a pilótanő pedig csak nehezen tudta stabilan tartani a gépet. A helikopter egy pillanatra oldalra billent, így a beteg mellkasára nehezedő fa visszazuhant az eredeti helyére. A férfi fájdalmában felüvöltött, emiatt szükségessé vált a mentést megszakítani. Az orvosnő egy újabb adag fájdalomcsillapítót adott a betegének, ezután a szabadító akció folytatódott tovább. 

-A fa túlságosan súlyos. A műszerek már nem sokáig bírják.-szólt bele Dori feszülten a vonalba. Nagyjából tíz perces küzdelmet követően az erdész mellkasa szabaddá vált, Gabi és Peter pedig habozás nélkül szaladtak hozzá, hogy immáron biztonságba helyezhessék őt. A sikeres kötélmentést követően Gruber pilótanő egy halvány mosoly kíséretében tette le a gépet. Földet érést követően Dorothea csatlakozott munkatársaihoz. 

-Peter! Készíts elő még 4 mg Ketamint. A lábát is sínbe kell tennünk.-mondta Gabriele idegesen. A sérült fájdalma lassan enyhülni látszott. Kollmann doktornő nyugtatásképpen rámosolygott a férfira, miközben Gruber pilótanő átvette a szanitéctől az infúziós tasakot. 

-Az UKM 15 perces útra van innen. A központ szerint van egy szabad ágy a betegünknek.-szólalt meg Dori, közben Gabi úgy találta, hogy a favágó szállíthatóvá vált. A sérült hordágyra került, ezt követően a háromfős társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét. A rotorok elérték a kellő fordulatszámot, a helikopter pedig a magasba emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd joga Petert illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk az UKM-be. Férfi páciens. Bordatöréssel, valamint lábszártöréssel. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-tolmácsolta főnöke szavait Berger szanitéc

Karin a szabadnapját a támaszponton töltötte, ugyanis a jelentései nagy részével elmaradt. Miközben ő a papírok felett görnyedt, az ajtóban Martin jelent meg. Gruber doktor egy sugárzó mosollyal fürkészte szerelmét, aki láthatóan teljesen elmerült a munkában. A csendet a férfi törte meg. 

-Mit szóltnál, ha azt mondom, hogy a hétvége csak a miénk?-kérdezte Martin vigyorogva. Karin letette a kezében lévő tollat és egy vakító mosoly kíséretében fordult a bársonyos hang irányába. 

-Ezer éve nem voltunk sehol. Már nagyon vágytam rá, hogy csak az enyém legyél.-vágta rá Thaler doktornő boldogan, miközben felpattant a székéből és majdhogynem férje nyakába vetette magát. A két orvos gyengéden megcsókolta egymást és a kettejük közti félreértésnek már nyoma sem volt. A csókot követően a beszélgetés más irányba terelődött. 

-Lori tegnap nálam járt és kérte, hogy adjam át neked az üdvözletét. Úgy döntött, hogy Londonba megy tanulni. Nagyon fog hiányozni.-mondta Gruber doktor, közben férj és feleség a másik derekánál fogva ölelte át egymást. A nő nem reagált semmit az előbbiekre, hiszen tökéletesen tisztában volt a Gruber lány érzéseivel és bár nem mondta ki, de egy kicsit mindig is féltékeny volt a sógornőjére. Mindenek ellenére nem tudott szemrehányást tenni Eleonore-nak, amiért az vonzódott Martinhoz. 

-A többiek még bevetésen vannak. Maradt még egy kis ennivaló a konyhában. Ehetnénk közösen és közben mesélhetnél egy kicsit a lányodról.-javasolta Karin, ezután a konyha felé vette az irányt, ám a férfi finoman visszatartotta őt a karjánál fogva

-Ha akarod, este majd főzök neked. Rám még vár egy beteg. Egyébként is, amit kívánok, nem a konyhában van.-vágta rá Martin azonnal, majd egy széles vigyor kíséretében kedvesére kacsintott. Thaler doktornő gyorsan vette a lapot, így ő maga egy kacér mosollyal jutalmazta a szeretett férfit. Mivel az idő későre járt, a két fél búcsú csókkal köszönt el egymástól, ezt követően a férfi távozott is, a nő pedig folytatta a megkezdett munkát. Karin épp csak hogy újra neki vágott a feladatának, mikor az ajtó felől újabb mocorgás támadt. A doktornő abból indult ki, hogy férje jött vissza, ezért bájosan elmosolyodott. Sajnos a mosoly gyorsan az arcára fagyott, hiszen az iroda közepén Francesco jelent meg.

-Karin, örülök, hogy újra láthatlak. Sok a megbeszélnivalónk, ezért meg kell kérnem rá, hogy velem gyere. Ellenkező esetben kénytelen vagyok téged elrabolni.-szólalt meg Russo felügyelő egy leereszkedő mosollyal. Gyerekkori barátja látványától Thaler doktornő szó szerint halálra rémült, így megmozdulni is alig mert. Mivel már nem volt vesztenivalója, az olasz fegyvert rántott és innentől kezdve már nem volt nehéz rávennie Karint arra, hogy vele tartson.