Gabriele, Jens és Peter a szabad napjukat a karneváli forgatagban töltötték. A mulatozók többsége elmaszkírozta magát, míg mások népviseletben vonultak fel. Kollmann doktornő haját két copfba fogta és a helyi szokásoknak megfelelően dirndlit húzott. Köster pilóta és Berger szanitéc pedig halásznadrágban és kantáros felsőben jelentek meg az eseményen. Miközben a két fiú sörivó versenyt tartott, addig Gabi a külső megfigyelő szerepét töltötte be. A két ivócimbora nagyon belejött a rivalizálásba, ám egy ponton túl moccanni sem tudtak a több korsó sörtől. A pilóta félig részegen foglalt helyet a felesége melletti székben, a szőke szanitéc viszont gyakorlatilag az asztalra borult és helyben el tudott volna aludni. Az orvosnő csak egy jót nevetett munkatársain, ugyanakkor ő maga kerülte az alkoholt. 

-Már nem is tudom mikor voltunk közösen szórakozni. Jó ötlet volt kijönni. Emlékszem, hogy Maja kislányként nagyon imádta a karnevált.-merengett el Gabriele a múltban, mire a férje bólintott egyet, noha a nő szavai nem teljesen jutottak el az agyáig. Lassan fél órája ültek szótlanul, mikor az ünnepség kezdett ellaposodni. Kollmann doktornő egyedül nem szívesen vetette volna bele magát a tömegbe, így okosabbnak látta indulni. Köster pilóta és Berger szanitéc csak nehezen tápászkodtak fel, ezért Gabi egyik oldalról az egyiket, másik oldalról a másikat segítette fel. Már távozóban voltak, mikor a forgatagban kitört a riadalom. Egy férfi váratlanul eszméletét vesztette és a hangzavarra, mintha mindenki feje kitisztult volna. Az orvosnő habozás nélkül rohant az ellátásra váróhoz, társai pedig kis lemaradással követték őt. Amíg a doktornő felmérte a páciens állapotát, addig a férje a telefon után kapott és a mentők számát kezdte el tárcsázni. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Alexander a jelentései felett görnyedt. Dorothea és Max a konyhában szorgoskodtak. Karin viszont nem volt vidám hangulatban. Thaler doktornő elkeseredetten temette kezébe az arcát és másra sem tudott gondolni, mint Francesco betegségére. Az orvosnő egyfelől sajnálta gyerekkori barátját, másfelől viszont kezdett elege lenni abból, hogy a férfival, akit valójában szeretett csak titokban találkozgathatott. Gondolataiból Dori és Max szakították ki őt. A két fél egy-egy koktéllal a kezében álldogált, melyeket Gruber pilótanő készített társai számára. 

-Karin, mondd meg Maxnak, hogy a málnás-mojitós koktél a menő. Ha valaki, én aztán tudom milyen egy ütős ital.-szólalt meg Dori, mire Karin a fejét a neve hallatára kíváncsian kapta fel

-Karin, mondd meg Dorinak, hogy pont azért, mert az apja egy bárt vezet, illene tudnia, hogy manapság mindenki az epres-málnás koktélra szavaz.-vetett egy diadalittas mosolyt a szerelő a mellette álló pilótanőre. A Gruber lány erőltetetten felnevetett, ugyanakkor az sem kerülte el a figyelmét, hogy Thaler doktornő csak testben volt jelen, gondolatban viszont teljesen máshol járt. Azonban mielőtt rákérdezhetett volna a lehangoltság okára, a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezt követően a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, ezután Dorothea megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérésekor a gép a magasba emelkedett, Max pedig intett egyet a távozó csapatnak és maga is folytatta a saját tennivalóit a hangárban.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy fiatal férfi váratlanul összeesett a müncheni karneválon. A munkatársaik már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser a rádióba. Dori nyugtázta a kapott információkat, végezetül szétkapcsolta a vonalat, az út további része pedig hallgatással telt. Dorothea a napszemüvege mögül csodálta a panorámát, Karin némán nézett maga elé, Alexader viszont a térképet tanulmányozta. A csendet Gruber pilótanő törte meg. 

-Francesco jobban van? Úgy tudom már visszament dolgozni.-nézett hátra Dori, mire az orvosnő sóhajtott egy nagyot

-Téboly ez az egész helyzet, amibe keveredtem. France betegsége nem gyógyítható.-hangzott Karin válasza és bár nem mondta ki, de szörnyen bántotta a tény, hogy ő és Martin csak akkor lehetnek majd ismét boldogok, ha Francesco meghalt. Mialatt a két lány beszélgetett, a távolból a bevetés helyszíne is kirajzolódott . A pilótanő megközelítette a leszállásra alkalmas terepet, földet érést követően pedig az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal, valamint a hordággyal szaladtak az ellátásra váróhoz. A két doktornő egy mosollyal köszöntötte egymást, ezt követően mindenki hozzálátott a feladatához. 

-Valószínűleg alkoholmérgezés. Szerintem drogozott is. De fogalmam sincs, hogy mit dobhatott be.-ismertette az esetet Gabriele

-Alex! Kell majd egy branül és egy tasak Ringer. Jelen pillanatban mást nem adhatunk neki. A gyomrát minél előbb ki kell mosni.-szólalt meg Karin, közben a hordágy is megérkezett. Dorothea egy vigyorral nézett végig társai különös öltözetén, egyebekben nem reagált semmit a látottakra, helyette visszament a helikopterhez. Nagyjából tíz perces ellátást követően az orvosok úgy találták, hogy a beteg szállítható állapotba került. A végszó kimondását követően a páciens hordágyra került, ezután betolták a kabinba. Miközben a rotorok forogtak, a "B" csapat két tagja is elfoglalta szokott helyét, az "A" csapat három tagja pedig tisztes távolságból intett egyet a felszállásra készeknek. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, Dori a karhoz nyúlt és ezzel együtt a magasba emelkedtek. A jelentések megtétele után a beszéd joga az orvosnőt illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a HELIOS Klinikára. Férfi páciens. Alkoholmérgezés után állapota instabil. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-szólt bele Karin a mikrofonba

***

Miközben a belvárosban javában mulatoztak az emberek, addig Ellmauban egy nyugodt munkanap vette kezdetét. Martin rendelőjében ma meglepően kevés volt az ellátásra váró. Miközben a férfi az egyik lábadozó betege aktáját tette fiókba, addig az épület előtt Eleonore kocsija parkolt le. Nővérével ellentétben a legkisebb Gruber lány továbbra is kitartóan járt a terápiákra, ugyanis feltett szándéka volt leszokni az alkohol és a drog nyújtotta örömökről. Bár Lori nem mondta ki, de a terápiás üléseknek más oka volt. Azontúl, hogy szeretett volna minél több időt eltölteni a csodált férfival, a beszélgetések alkalmával akarta fokozatosan annak tudtára adni, hogy Francesco milyen szörnyűségekre képes. A nagy vallomásra ugyan még nem került sor, ugyanakkor bátyja bizalmát már sikerült elnyernie. A nő egy halk kopogtatást követően lépett be a rendelőbe és arca ösztönösen felderült, mikor a szeretett férfit meglátta. Fülig pirulva lépett közelebb az asztalhoz, majd egy nagy csokrot nyújtott át Gruber doktornak. 

-Manapság már a nők is adhatnak virágot a férfiaknak. Szeretném megköszönni, hogy olyan sokat segítettél nekem. Ha nem bátorítasz, a virágkötészetbe sem vágta volna bele. Az első csokrot neked készítettem. Úgy gondoltam ez a legegyszerűbb módja annak, hogy kifejezzem, milyen sokra tartalak.-mondta Eleonore boldogan, miközben átnyújtotta a virágot. A kedves gesztus láthatóan meglepte Martint és le sem tagadhatta volna, hogy mennyire jól esett neki húga figyelmessége. Vázába tette a virágot, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak egy-egy székben. 

-A legutóbbi ülésen azzal fejezted be, hogy jelenleg két férfi van az életedben. Mesélnél róluk? Milyen szerepet töltenek be az életedben?-kérdezte Gruber doktor egy kíváncsi mosoly kíséretében, közben tekintete akaratlanul is a nőtől kapott csokorra tévedt. A Gruber lány egy ideig még hallgatott, mielőtt válaszolt volna a kérdésre, ugyanis tartott tőle, ha esetleg a férfi rájött volna a valódi érzéseire, akkor soha többet nem láthatja majd őt. A válasz csak egy rövid hallgatás után érkezett meg. 

-Egyikükkel néha lefeküdtem. Egy ideje már nem találkozom vele, de sokáig függtem ettől a férfitól, mivel tőle kaptam a drogokat. Mikor először találkoztam vele, kedves és szimpatikus volt. Egy jóképű férfi, aki rögtön megtetszett, de mire észbe kaptam, addigra már késő volt. Akaratom ellenére szoktatott rá a drogokra. És ha ez nem volna elég, még veszélyes is. Erőszakos, verekedős és bármire képes a céljai elérése érdekében.-válaszolta Lori és idegességében a kezeit tördelte, mire a szemben ülő egy kicsit közelebb hajolt hozzá

-Lori, te egy szeretetreméltó fiatal hölgy vagy. Nem tartom igazságosnak, hogy olyannal vagy, aki csak kihasznál. Az az alak a drogokkal akar sakkban tartani. És ha megengedsz egy tanácsot, fel kell jelentened őt a rendőrségen. És mi a helyzet a másik férfival, akinek nem mersz beszélni az érzéseidről? Talán mellette valóban boldog lehetnél.-állapította meg Martin és egy kedves mosollyal próbálta jobb kedvre hangolni testvérét. Az újabb kérdést újabb hatásszünet követte, mivel a nőnek jól meg kellett gondolnia mit válaszolt.

-Bevallom erről a témáról nem szívesen beszélek. Annyit viszont elárulhatok, hogy kettőnknek sosem fog megadatni a lehetőség arra, hogy boldogok legyünk. Számomra ez a férfi mindig is elérhetetlen volt, akit csak távolról csodáltam. Ő egy nagyon vonzó férfi, aki figyelmes, törődő és a közelében biztonságban érzem magam. Sajnos mostanában az ő élete sem egyszerű és ez szörnyen fáj. Szinte mardos, mikor szenvedni látom őt.-magyarázta Eleonore, miközben egy gyenge mosolyt intézett a férfi felé

Fél órával később Lori és Martin terápiás beszélgetése véget ért. Miután a nő távozott, Gruber doktor az egyik betege leleteit kezdte el tanulmányozni. Az eset meglehetősen bonyolultnak bizonyult, ezért szükséges volt egy külföldi professzor bevonása is. A két orvos majdnem másfél órán keresztül egyeztetett videó konferencia keretén belül. Mire a hívás befejeződött, addigra Gabriele is megérkezett. Kollmann doktornő egy vásárlás után döntött a bátyja rendelőjében való spontán látogatás mellett. Az orvosi megbeszélés végeztével az idősebb testvér csatlakozott a kertben lévő húgához. Gabi és Martin ösztönösen elmosolyogtak, mikor meglátták egymást, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak az udvaron lévő lócán.

-Minden rendben van veled fivérem? Kikészít a tény, hogy Francesco megkérte Karin kezét, igaz?-kérdezte Gabriele, közben aggódva szorította meg bátyja kezét

-Olyan lehetetlen ez a helyzet. Karin a feleségem és szeretjük egymást. Sajnálom Francescót, hiszen az mindig igazságtalan, mikor valaki ilyen fiatalon betegszik meg. De ha valóban szeretné Karint, nem kötelezné olyanra, amit ő nem akar. Én csak azt akarom, hogy Karinnak jó legyen. És borzasztóan bánt, hogy Karin minden csak nem boldog. Ennyire tehetetlennek és tanácstalannak még sosem láttam őt.-válaszolta Martin elkeseredetten

-Te is tudod milyen a mi Karinunk. Erős és határozott. Majd ha úgy érzi, hogy Francesco a terhére van, akkor a betegség sem lesz elég indok arra, hogy mellette maradjon. De azért az se felejtsük el, hogy élete egy nehéz szakaszában Francesco sokat segített Karinnak. Érhető, ha a feleséged képtelen megtagadni egy haldokló utolsó kívánságát. Elvégre Francescóról, egy gyerekkori barátról van szó, nem egy ismeretlenről a szomszédból.-jegyezte meg Kollmann doktornő, majd bátorításképpen testvére vállára tette a kezét

-Amennyire én tudom, nem egyeztek meg. Francesco megmondta Karinnak, hogy mit csináljon. Sarokba szorította őt, mert tudta, hogy Karin milyen jó szívű. Annyira nevetséges ez a szituáció. Karin és én házasok vagyunk és most hirtelen titkos szeretők lettünk.-mondta Gruber doktor a száját elhúzva, mire beállt egy rövid csend. Az orvosnő halk sóhajtozásba kezdett és bár nem mondta, de borzasztóan bántotta, hogy hiába szeretett volna, de érdemben mégsem tudott semmit sem tenni a szerettei boldogságáért. 

***

A Martinnál tett látogatást követően Eleonore a virágüzlet felé vette az irányt. A Gruber lány nagyon élvezte az új munkáját és egyre inkább úgy érezte, hogy képes volt egyedül is megállni a lábán. Ő és Francesco lassan két hete nem is találkoztak, ám amint az várható volt, Russo felügyelő nem fogadta el a tényt, hogy egykori szeretője hallani sem akart róla. Lori épp a külvárosban haladt, mikor a mobilja hirtelen megcsörrent. A hívó fél France volt. A fiatal hölgy sóhajtott egy nagyot, végül fogadta a hívást. Az olasz felügyelő negédes hangon szólt bele a vonalba és a hangjában lévő elszántság jól tükrözte, nem mondott le a nő társaságáról. Miután a kedvesség nem vált be, a férfi más módszerekhez folyamodott. 

-Komolyan azt hiszed, hogy nélkülem vagy valaki? Én vagyok az egyetlen, aki ingyen tud neked kokót szerezni. Hiába tagadod, örökre a rabom vagy.-jelentette ki Francesco öntelten

-Minden hidat fel akarok égetni magam mögött. Hála Martinnak, rájöttem mennyit érek valójában. Ő az első és egyetlen férfi ebben a nyomorult életben, aki tisztelettel bánt velem.-tiltakozott hevesen Eleonore és már épp azon volt, hogy kinyomja a telefont, mikor a vonal túlsó oldalán lévő ismét megszólalt

-Mire mész azzal, ha leszoksz a drogokról? A Martin iránti szerelmed legalább olyan beteges, mint drogot szívni.-erősködött tovább Francesco, a Gruber lány viszont nem hagyta magát eltántorítani

-Elismerem, hogy fizikailag is vonzódom Martinhoz. De senki nem kérdőjelezheti meg az érzéseim tisztaságát. Az én szerelmem őszinte, tiszta és főleg nem árt senkinek. Ellentétben azzal, amit te érzel Karin iránt.-vágott vissza Lori dacosan, ezt követően köszönés nélkül nyomta ki a kagylót. A kellemetlen telefont követően a nőnek kellett még egy kis idő, amíg sikerült összeszednie magát. Miközben üveges tekintettel nézett ki az ablakon, szemtanúja lett egy nemi erőszak kísérletnek. Két férfi ugyanis épp akkor rángatott be egy fiatal lányt egy kis utcába. Eleonore gyomra hirtelen görcsbe rándult, ám tudta, hogy a félelmei ellenére segítenie kellett a másik nőnek. Gyorsan lenyomta a hívás gombot, majd a diszpécserek tudtára adta, hogy hol és mi történt. A segélyhívás végeztével a központ azonnal riadóztatta a Medicopter támaszpontját, a Gruber lány viszont képtelen volt egy helyben ülni, amíg a segítség megérkezett. 

Mindeközben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban, ám az orvosi szerepkört kivételesen Karin töltötte be. A társaság minden tagja a jelentéseik felett könyökölt, mikor a központ hívása befutott. A diszpécser egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezt követően a csapat minden tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, Jens pedig megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetés további részleteit.-vette fel a kapcsolatot Köster pilóta a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Eleonore Gruber támadási kísérletet jelentett a külvárosban, nem messze a régi iparteleptől. Két férfi egy nőre támadt. A hívó felet azóta sem tudjuk elérni. A rendőrséget is értesítettük.-érkezett a válasz. Jens nyugtázta a kapott információkat, majd bontotta a vonalat és az út további része néma csendben telt. Karin aggódva nézett maga elé, mert noha sejtette, hogy Lori szerelmes volt Martinba, mindennek ellenére Thaler doktornő képtelen volt nem szeretni a Gruber lányt. Az aggódással töltött percek szerencsére gyorsan véget értek, ugyanis a távolból már látni lehetett Eleonore kocsiját. A nőnek nyoma sem volt, viszont a magasból két gyanús alakra lettek figyelmesek. Pár utcával lejjebb már a rendőrségi szirénákat is lehetett hallani.

-Lehet, hogy Lori és a megtámadott lány abba az üresen álló pajtába zárkóztak be.-próbálta meg Peter rekonstruálni a történteket, társai pedig láttak némi lehetőséget a férfi szavaiban. A döntő bizonyítékot végül az adta meg, hogy a két férfi, aki a szóban forgó ház előtt álldogált, váratlanul lelakatolta az egykor raktárként funkcionáló helységet, majd a közelgő rendőröket hallva hirtelen menekülőre fogták. Jelen pillanatban Lori megmentése élvezett elsőbbséget, így Thaler doktornő és Berger szanitéc magukra vették a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére, a támadók felkutatását pedig a rendőrökre hagyták.

-Én fogok leereszkedni. Lehet, hogy Lori és az a másik lány megsérültek. A tetőablakon mind a hárman kiférünk.-jelentette ki Karin ellentmondást nem tűrő hangon. Peter egy bólintással jelezte, hogy tudomásul vette felettese utasításait. A doktornő felkapcsolta magát a csörlő végére, ezután a kötél megindult. A lefelé tartó út minden különösebb probléma nélkül lezajlott, Eleonore arca pedig mosolyra fakadt a segítség láttán. Sajnos hamar kiderült, hogy ez a bevetés korántsem volt olyan egyszerű, mint először gondolták. A raktárba, ahova Lori elbarikádozta magukat, benzines hordók sorakoztak és valamilyen gáz is szivárgott. Habozásra nem volt idő, Karin pedig sietős mozdulatokkal adta a két nőre a hevedert. 

-És most tűnés innen. Különben mind felrobbanunk.-vágta rá Peter. Percekkel később már mind biztonságban tudhatták magukat, a pajtában lévő palackok pedig felrobbantak. A rémült Gruber lány zokogva ölelte magához sógornőjét, ám egy ponton túl Karin mintha megérezte volna, hogy a nő nem az ijedelemtől sírta el magát. Miután a gép földet ért, Berger szanitéc a két zsákkal együtt szaladt a társaság többi tagjához, ám felettese szinte azonnal el is küldte őt, ugyanis szeretett volna Lorival kettesben beszélni. A szőke szanitéc eleget tett a kapott parancsnak, ezt követően óvatosan felsegítette a megtámadott nőt a földről, majd a helikopterhez kísérte őt. Thaler doktornő és a legkisebb Gruber testvér pedig egy padon foglaltak helyet. Sógornője fürkésző tekintete zavarba hozta Eleonore-t, ezért csak nehezen szólalt meg. 

-Szeretem Martint. Mindig is szerettem. Állandóan csak rá tudok gondolni. Ez az érzés már kislány korom óta kísér. De volt egy férfi, akinek hamar szemet szúrt az unokatestvéremhez fűzött gyengéd szál. Ez az ember folyton megalázott és ribancnak nevezett. Felhatalmazva érezte magát arra, hogy bántson. Még húsz éves sem voltam. Ő volt az első férfi az életemben.-vallotta be az igazságot Lori és bár nem mondta ki, de az erőszak óta saját magát is gyűlölte. A lány könnyei valósággal hullottak, ezért Karin egy zsebkendővel törölte le sógornője könnyeit. 

-Tudom, hogy nehéz erről beszélned. De mi történt utána?-kérdezte Thaler doktornő mély együttérzéssel a hangjában

-Akkor támadt meg, mikor senki nem volt a birtokon. Földre rántott, gúnyosan kinevetett és azt mondta, hogy miközben lefekszem vele, gondoljak Martinra, hátha akkor nem lesz majd olyan borzalmas. Megbénultam és azt hittem, hogy ez csak egy rossz álom. Hogy nem velem történik.-hangzott Eleonore válasza, ám hirtelen el is csuklott a hangja

-Ki volt ez a férfi? Talán Martin is ismeri? Beszélned kell Lori.-állapította meg Karin, közben gyengéden megsimogatta a mellette ülő felkarját

-Ha elmondom neked az igazat, akkor titkolóznod kellene Martin előtt. És én nem akarom, hogy titkaid legyenek előtte. Nem érdemli meg, hogy hazudjanak neki.-vágta rá Lori habozás nélkül és részéről ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést

A műszak végeztével Karin első útja a Königsse-hez vezetett. Martin és ő egy ideje már nem a korábbi tavuknál találkozgattak, ugyanis ott mindig nagy volt a nyüzsgés. Az új helyükön viszont minden békés és nyugodt volt. Elsőként Gruber doktor ért a megbeszélt helyre és amíg várta az imádott nő érkezését, addig szívott egyet a friss levegőből és élvezte a napfényt. Kis késéssel, de Thaler doktornő is megérkezett. A két fél egy szerelmes mosollyal az arcán köszöntötte egymást, ezt követően az orvosnő is helyet foglalt a stégen. Férj és feleség szinte egyszerre szólaltak meg, így udvariassági alapon a beszéd joga Karint illette meg. 

-Valami baj van az egyik betegeddel? Mindig ilyen arcot vágsz, ha gondok vannak a munkában.-jegyezte meg Thaler doktornő és már nyoma sem volt a korábbi rossz kedvének. A nő arca a szeretett férfi közelében valósággal sugárzott a boldogságtól.

-Nem voltam elég alapos és elnéztem egy betegem leletét. Szerencsére semmi visszafordíthatatlan nem történt, de a római ügy és Francesco betegsége kikészítenek.-válaszolta Gruber doktor letörten, ám szerelme érkezésével ő maga is jobb kedvre derült. Közelebb húzódott a nőhöz és gyengéden végig simogatta annak haját. A választ egy rövid hallgatás követte, melynek során a két orvos nem gondolt a számos gondra, csak egymás légzését hallgatták. A csendet végül a doktornő törte meg. 

-A római ügy hamarosan megoldódik. Ami Francescót illeti, nem szeretem őt. Biztos van gyógymód France betegségére és ha ez megtörténik, te és én végre ismét szabadon szerethetjük egymást.-bizakodott Karin, közben az arcán egy bájos mosoly jelent meg

-Francescóban nem tudok megbízni. De azt, hogy szeretsz, szavak nélkül is érzem.-mondta Martin, miközben mélyen a nő szemébe nézett. A két fél közelebb hajolt egymáshoz és mind a ketten tudták, hogy a másik is ugyanarra vágyott. A pillantás végül olyan hosszúra nyúlt, hogy férj és feleség zavarba jött. Noha eredetileg abban egyeztek meg, hogy a haldokló Francescóra tekintettel, kettejük között nem történhet semmi, egyikük sem bírt ellenállni a másik közelségének. Karin egy csókot nyomott szerelme füle mögé, mire az elvigyorogta magát és szinte belepirult a szerelmes gesztusba. Mivel félő volt, hogy egy ismerős esetleg megláthatja őket, Gruber doktor ölbe kapta kedvesét, majd a közelben lévő kunyhóba vonultak vissza.