Dorotheának és Eleonore-nak nyoma veszett. A két testvért Martin egyik régi ellensége rabolta el. Mivel az emberrabló utasítása egyértelmű volt, a rendőrséget tilos volt értesíteni. Gruber doktor egyedül a feleségét avatta be a túszejtés körülményeibe. Miközben a férfi várta a fogva tartó utasításait, a támaszponton a "B" csapat volt szolgálatban. Alighogy Dori belépett a Medicopter kötelékébe, a nőnek máris nyoma veszett, ezért helyét Jens vette át. Thaler doktornő idegességében az íróasztalon kopogtatott, mikor a nap első bevetése befutott. A központ egy rövid tájékoztatást adott az eset körülményeiről, mialatt a háromfős társaság a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, ezt követően Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérése után a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetés további részleteit.-vette fel a kapcsolatot Jens a diszpécserrel

-Központ a Medicopter 117-nek. Baleset történt a rendezőpályaudvar közelében. Egy rakodó munkás a sínekre esett. A rendőrség már a helyszínen van. A landolásra alkalmas terepet is előkészítették.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig hallgatással telt. Karin néma csendben nézett ki a fejéből és bár nem mondta ki, de Francesco betegsége révén az ő élete is gyökeres fordulatot vett. A haldokló Russo felügyelő ugyanis arra kérte gyerekkori barátját, hogy az utolsó időkben legyen mellette. Sőt a nyomozó nem törődve azzal, hogy a nő már házas volt, házassági ajánlatot tett a plátói szerelmének. A Francéval történtek a nő Martinnal való kapcsolatára is kihatással voltak, mivel az orvosnő képtelen volt nemet mondani annak az embernek, aki az elmúlt évek során annyi jót tett érte. Szerencsére most sem volt idő a dolgokat túlgondolni, mivel a pilóta gyorsaságának köszönhetően percekkel később már a szóban forgó helyszín felett köröztek. Földet érést követően a doktornő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró személyhez, akinek a lábát egy vonat amputálta. Thaler doktornő szinte azonnal hozzálátott a feladatához. 

-A vérnyomása 60 per 50.-olvasta le Alexader az aggasztó értékeket

-Valószínűleg sokkot kapott. A lába teljesen roncsolódott. Nem tudom, hogy a klinikán vissza fogják-e majd tudni tenni. Kell egy branül, a Ringer, egy ampulla Akrinor, 1 mg Diazepam és egy ampulla Fentál.-hangzott Karin utasítása

-Az intubációs szettet is előkészítettem.-fűzte hozzá Alex, mire az orvosnő csak bólintott egyet. Miközben a mentősök dolgoztak, a helyszínen sorra jelentek meg a nézelődők. Jens alig győzte magát átverekedni a tömegen. Mikor végre helyhez jutott, közelebb lépett társaihoz, majd a hordágyat a földre helyezte. Nagyjából húsz perces küzdelmet követően a sebesült állapota a körülményekhez képes kielégítővé vált. Miután az orvosnő úgy találta, hogy a beteg szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt, ezt követően betolták a kabinba. Elsőként a pilóta foglalta el helyét a gépben, őt pedig a doktornő követte. Miközben a szanitéc becsukta a hátsó ajtókat, a rotorok is megkezdték működésüket. Köster pilóta megvárta, amíg az utolsó ajtó is bezáródott, végezetül a magasba emelte a helikoptert. A jelentések megtétele után a beszéd joga Karint illette meg. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Katonai Kórházba. Férfi páciens. Gázolást követően a jobb lába amputálva. Intubáltuk és lélegeztettük.-szólt bele Thaler doktornő a mikrofonba

***

A műszak végeztével Karin első útja haza vezetett. Az elmúlt hetek során a nő élete gyökeres fordulatot vett. Noha hivatalosan házas volt, de a külvilág szemében ő már Francesco kedvese volt. Miután Russo felügyelő betegsége napvilágra került, a haldokló férfi arra kérte őt, hogy az utolsó időkben soha ne hagyja őt magára. Thaler doktornő ugyan nem volt szerelmes a férfiba, viszont az iránti érzett hála miatt képtelen volt annak kérését megtagadni. France nagyon élvezte, hogy most ő volt az orvosnő figyelmének középpontjában és ezt ki is használta rendesen. Azt persze senki nem sejthette, hogy a nyomozó a betegségét csak színlelte. Mikor az ikerház előtt a doktornő kocsija leparkolt, az olasz felügyelő hirtelen hanyatt vágta magát a kanapén és jajveszékelését messzire el lehetett hallani. Karin aggódva lépett be a házba, földre dobta a táskáját, majd gyors mozdulattal a kanapé mellett termett.

-Karin, ha meghalok, megígéred, hogy fogod majd a kezemet?-kérdezte Francesco minden köszönést mellőzve, közben kezét a homlokára tette, mint akit fejfájás gyötört

-Tudom, hogy az orvos azt mondta, hogy az agyadban lévő daganat nem gyógyítható, de mi lenne, ha felkeresnél egy másik orvost?-kérdezett vissza Thaler doktornő, miközben alaposan betakargatta barátját, majd egy gyógypuszit nyomott annak homlokára

-Nem akarok semmilyen orvost. Én már csak meghalni akarok. A fájdalmaim olyannyira elviselhetetlenek, hogy rajtam csak a halál segít. De mielőtt örökre távozom, szeretném a nőt, akit mindig is imádtam, magam mellett tudni. Megígéred nekem, hogy sosem hagysz cserben?-hangzott az újabb kérdés egy krokodilkönny kíséretében. Mielőtt válaszolt volna, Karin nyelt egy nagyot és csak nehezen tudott hazudni a haldoklónak. 

-Megígértem, hogy veled maradok. Olyan sok jót tettél értem, hogy egy élet is kevés ahhoz, hogy viszonozzam a szívességet. Szakítottam Martinnal, pont úgy, ahogy azt te kérted.-mosolygott Thaler doktornő, de ezzel együtt sírni is elkezdett és bár azt nem tette hozzá, de a szakítás ellenére ő és Martin titokban továbbra is találkozgattak. A nő szavai nagyon megnyugtatóak voltak, ennek ellenére a színészkedés még nem ért véget. 

-Ha meghalok, a mennyországba akarok kerülni. Hogy amikor majd te is meghalsz, mi ketten az örök szerelemben egyesülhessünk.-jegyezte meg drámaian Russo felügyelő, ám hiába várta szerelme reakcióját, az egy erőltetett fél mosolyt leszámítva nem tudott érdemben reagálni az előbbiekre

Ezzel egy időben Martin végre hírt kapott elrabolt családtagjaival kapcsolatban. Az emberrabló parancsa egyértelmű volt, Gruber doktornak egy táska pénzes bőrönddel, rendőri kíséret nélkül kellett megjelennie egy elhagyott gyár épületében. Mivel a csarnok igen hatalmasnak bizonyult, a férfinak kellett egy kis idő, amíg bejárta azt. Miközben ő a folyosókon bolyongott, az elrabolt Gruber testvérek kezdték visszanyerni az eszméletüket. A két lány egy székben háttal egymásnak ült megkötözve. A helység, ahová be voltak zárva, poros, sötét és mocskos volt. A Gruber lányok kapcsolata fagyos volt, de azért mind a ketten örültek neki, hogy a másik épségben úszta meg az emberrablást. Elonore teljes testében remegett és nem vágyott másra, mint egy bátorító ölelésre a férfitól, akit szeretett. Dorothea arca viszont egész végig rezzenéstelen maradt. Az idősebbik testvér épp a csuklóján lévő kötelet igyekezett meglazítani, mikor a fogva tartó szinte feltépte az ajtót. 

-Az előbb láttam, hogy a doktor úr megérkezett. Szóval tényleg sokat jelent neki a családja. Eddig azt hittem, hogy csak a munkája élteti.-szólalt meg az ismeretlen férfi, mire a kisebbik testvér szinte kötelességének érezte, hogy bátyja védelmére keljen. Miközben Lori és a túszejtő szópárbajt vívtak, Dori továbbra is azon dolgozott, hogy végre sikerüljön megszabadulnia a kötéltől.

-Martin nem fogja megengedni, hogy ártson nekünk, mert magával ellentétben ő egy remek ember.-vágta oda Eleonore szenvedéllyel a hangjában, mire a vele szemben álló férfi arcán egy gúnyos mosoly ült ki

-Csillog a szeme, miközben a dokiról beszél. A testvérszerelmek kora már lejárt. És én még az hittem, hogy az én fejemben vannak gondok.-nevetett fel a rabló, Lori viszont szégyenkezve hajtotta le a fejét. 

-Martin és én unokatestvérként nevelődtünk, de a kapcsolatunk soha nem volt szoros. Szégyellem, de sosem egy rokont láttam benne, hanem egy sármos és megnyerő férfit. Elismerem, hogy a fejemben nagy a káosz, de az érzéseim miatt senki nem tehet nekem szemrehányást. Azt, hogy kibe szeretünk bele, nem mi választjuk meg. Arról viszont mi döntünk, hogy gyilkosokká válunk-e vagy sem.-vágott vissza Eleonore dacosan. Noha Dorotheát teljesen lefoglalta a szabadulás gondolata, de fél füllel azért hallotta az előbb lezajlott párbeszédet. Gruber pilótanő arca komorrá vált, mivel ezidáig fel sem tűnt neki húga Martin iránti vonzódása. A kisebb testvért a kínos párbeszéd folytatásától Martin érkezése mentette meg. Gruber doktor megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy húga és unokahúga épségben voltak. A megadás jeleként a doktor felemelte a kezét, a váltságdíjjal megrakott táskát pedig a fogva tartó elé lökte. Lori úgy nézett testvérére, akár egy hősre. Hiába a rajongás, azt nem tudhatta, hogy szívszerelme nem volt veszélyes helyzetekhez szokva. Mialatt a gengszter a pénzt számolgatta, a doktor óvatos léptekkel közelített felé. 

-Számtalanszor elmondtam, hogy a felesége gyógyíthatatlan beteg volt. Én nem hiszem, hogy Bettina örülne neki, ha látná, hogy bosszúból milyen őrültségekre képes.-magyarázta Gruber doktor tényszerűen, közben felváltva nézett a pénzkötegre és a férfira. Egy váratlan pillanatban a pénz közé rejtett paprikaspray kioldódott, mire az emberrabló hirtelen a szeméhez kapott. A három Gruber nyert egy kis időt a menekülésre. Sajnos a túszejtő nagyon gyorsan összeszedte magát és még azelőtt leadott egy figyelmeztető lövést, hogy túszai elmenekülhettek volna. 

***

A Medicopter támaszpontján újfent a "B" csapat volt szolgálatban. Időközben a társaság többi tagja és a rendőrség is értesült az emberrablásról. A csapat minden tagja feszülten várta a híreket. Egy váratlan pillanatban a várva várt hang is megszólalt.

-Központ a Medicopter 117 bázisának. A rendőrség a segítségüket kéri két túsz kimentéséhez. A túszejtő Dori és Martin Gruberrel együtt a pályaudvar felé vette az irányt. Lori Gruberre viszont egy külvárosi gyárban találtak rá. Ismétlem, Eleonore Gruber szabad és a rendőrök elmondása alapján jól van.-szólt bele a diszpécser a rádióba. Karin habozás nélkül vette át a bevetést, ezt követően csapat mind a három tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, Jens pedig megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérésekor, a pilóta a karhoz nyúlt, a gép pedig a levegőbe emelkedett.

-Medicopter 117 a toronynak. Hamarosan átrepülök a zónájukban. Váratlan mentési feladatunk van.-jelentkezett be Köster pilóta a rádióba. A beszélgetés végeztével Jens bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött a kilátásban. Karin gondolatai azonban csak elrabolt szerettei körül forogtak. Hála a gyorsaságnak, alig pár perccel később már a szóban forgó vasúti pálya felett köröztek. A környéket szinte megszállták a rendőrök.

-Rendőrség a Medicopter 117-nek. Ne tegyenek semmit. Ismétlem, ne tegyenek semmit. Az elrabolt személyek kiszabadítása a mi feladatunk.-hangzott az utasítás

Ezzel egy időben Dori és Martin egy vonat utasterében tértek magukhoz. A szerelvény száguldott, közben a túszejtő egy elégedett vigyor kíséretében lépett ki a vezetőfülkéből. Tekintve, hogy más nem tartózkodott a fedélzeten, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a vonatot senki nem irányította. A két Gruber a fejére mért ütés helyére kapott, közben Dorotheán egy furcsa rosszullét lett úrrá. Gruber pilótanő kapkodva vette a levegőt és a halálfélelme is arra engedett következtetni, hogy egy gyengébb pánikrohammal volt dolga. Gruber doktor egy légzéstechnikával igyekezett megnyugtatni rokonát, majd tett egy kísérletet a fogva tartó meggyőzésére is. 

-Legalább az unokahúgom engedje el. Ő nem csinált semmit.-vette pártfogásába Martin a nőt

-Nem tett semmit, csak épp belém rúgott, mikor nem láttam a paprikaspray-től. A másik csaj vinnyogása idegesítő volt, ezért engedtem el. De önöknek meg kell halnia. A feleségem haláláért valakinek felelnie kell.-mondott ellent a férfi, közben a távolból egy helikopter hangjára lettek figyelmesek. Dori és Martin mosolyogva néztek össze, az emberrabló viszont alig látott a dühtől. Mérgesen vágtatott végig a több, mint húsz kocsiból álló szerelvényen, majd feltett szándéka volt lelőni a piros-sárga mentőhelikoptert. A gép fedélzetén tartózkodó Jens ügyesen kerülte ki a golyózáport és mialatt a fegyverest lekötötte a helikopter hatástalanítása, addig Karin, aki már jóval korábban felkapaszkodott a vonatra, könnyű szerrel tudott bejutni az első kocsiba. Gruber doktor szeme felcsillant, mikor tekintete találkozott a szeretett nőével. A viszontlátás örömét az a tény árnyékolta be, hogy a mozdony vezető nélkül vágtatott egy benzinnel megrakott raktár felé. Mielőtt a fogva tartottak kötele kioldódhatott volna, a gengszter ismét visszatért.

-Tehát van egy potyautasunk is.-nevetett fel a férfi, majd a pisztolyát Thaler doktornő felé irányította. Hasonlóan gyors mozdulatokkal ütötte ki Karin a vele szemben álló pisztolyát, majd hirtelen rávetette magát az emberrablóra. Dorothea és Martin kikerekedett szemmel figyelték az eseményeket. Az orvosnő gyors mozdulatokkal tette ártalmatlanná riválisát, majd mikor a földre került, a vezetőfülke felé vette az irányt. A Medicopter fedélzetén ülők a magasból nézték végig a jelenetet és már nagyon várták, hogy a szerelvény útja végre véget érjen. 

-Hamarosan belerohannak a raktárba. Mi tart már nekik ennyi ideig?-fordult a pilótafülke irányába Alex, majd a gépen mintha megfagyott volna a levegő. A benzines raktárig alig volt hátra pár méter. Már-már úgy tűnt, hogy a bevetés tragikus végkimenetellel zárul, amikor végre a szerelvény fékezett. Lassan mindenki fellélegezhetett, a helikopter pedig közvetlenül a mozdony mellett landolt. A vonat leállását követően, a kedélyek is lecsillapodtak. Karin kolléganőjét segítette le a vagonról, Alexander és Jens pedig Gruber doktorral törődtek.  Időközben a rendőrök is befutottak és szinte azonnal el is szállították az emberrablót. Lori, akit a rendőrök kocsival hoztak a helyszínre csak lassú léptekkel közelített rokonai felé. Az örömteli perceket Thaler doktornő szerette volna megosztani az imádott férfival, ám ő most a világ szemében Francesco barátnője volt. A nő tisztes távolságban maradt és az sem kerülte el a figyelmét, hogy Eleonore milyen áhítattal figyelte a férjét. Miután Dorothea adott egy ölelést Martinnak, a kisebbik Gruber lány erőt vett magán. 

-Az én életemet még soha nem mentették meg. Szeretném, ha tudnád, hogy mennyire hálás vagyok neked.-mondta Lori csillogó szemmel, ezt követően szorosan odabújt a bátyához és szinte érezte, amint fülig pirult a férfi közelségétől. Martinnal ellentétben Karin és Dori egyből észlelték a fiatal nő szemében lévő derűt és amit láttak egyáltalán nem nyerte el a tetszésüket. Eleonore életében először és utoljára érezhette a szívszerelme ölelő karjait maga körül, ezért könnyek szöktek a szemébe. Egy ponton túl viszont maga is úgy érezte, túlzásba esett, ezért elengedte testvérét. 

-Nem tettem semmi különöset. Hans ugyanúgy megtette volna érted.-válaszolta Martin szerényen, majd egy gyengéd mosollyal viszonozta húga kedvességét

-Sajnálom, hogy Francesco kettőtök közé állt. Remélem egy nap te és Karin ismét együtt lehettek majd.-mondta Lori mosolyogva és mintegy örökre lemondott a csodált férfiról. A Gruber lány fél szemmel a szóban forgó doktornőre pillantott, ezután távozott a helyszínről, mivel nem akart szemtanúja lenni Karin és Martin meghitt perceinek. Mialatt férj és feleség feltűnés nélkül húzódtak közelebb egymáshoz, Dori, Jens és Alexander elfoglalták helyüket a gépben. Thaler doktornő csak suttogva mert megszólalni, ugyanis Francesco két közvetlen munkatársa is a közelben tartózkodott. 

-Attól féltem, hogy soha többet nem láthatlak viszont. Tudom önző vagyok, hisz Francesco haldoklik, de folyton csak rád tudok gondolni.-pillantott Karin vágyakozva a férfira és csak nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne érintse meg őt

-Mi lenne, ha este találkoznánk? A közös kunyhónkban nyugodtabban tudnánk beszélgetni.-állapította meg Martin, közben finoman félresöpört egy tincset a nő hajából

-Én nem hiszem, hogy egy romantikus kunyhóban, távol a külvilágtól, beszélgetni szeretnénk egymással.-vigyorgott Thaler doktornő kacéran, mire a szemben álló is elnevette magát. Miután az esti találkozó idejét is megvitatták, a két fél elbúcsúzott egymástól, a nő pedig a helikopter felé vette az irányt.

A szabadulást követően Dorothea a megbeszélt időpontban jelent meg a Martinnal való első terápiás ülésen. Gruber doktor a legújabb esete aktáját tanulmányozta át, mikor unokahúga bekopogtatott. A két fél egy halvány mosollyal köszöntötte egymást, ezt követően mind a ketten helyet foglaltak. Dori nem szívesen beszélt az érzéseiről, ezért csak nagyon nehezen vágott neki a terápiának. Látva unkahúga habozását, a beszéd jogát elsőként a férfi ragadta magához. 

-A vonaton menekülési kényszered volt. Ez a pánikbetegség egyik tipikus tünete. Emlékszel rá, hogy mi volt az első alkalom, mikor hasonló érzésed támadt?-kérdezte Martin, közben érdeklődve hajolt előre a székében

-Amikor a férjem sokadszorra megpofozott. Egy nagyobb vitát követően bezárt a lakásba és napokig nem engedett ki onnan. Három napig voltam a saját lakásom rabja és az utolsó órákban még az is megfordult a fejemben, hogy ha kivetem magam az ablakon, minden gondomtól megszabadulhatok.-hangzott Dori válasza és bár az arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, valójában nagyon is felkavarta a múltja

-Azt meg tudod mondani, hogy a férjed viselkedése mitől változott meg ennyire? Beszéltél valaha valakinek a gondjaitokról?-jöttek az újabb kérdések, ám egy ponton túl Dorothea pánikrohama megint felerősödött és nem vágyott másra, csak kimenekülni a vizsgálóból. A nő jelzés nélkül szakította meg az ülést, majd gyorsan kirohant az udvarra. Martin tisztában volt azzal, hogy a kezelést a betegnek is akarnia kell, ezért nem erőltette a terápia folytatását. Mielőtt követhette volna unokahúgát az udvarra, a mobilja megszólalt. A kijelzőn egy külföldi szám jelent meg, melynek hívását Gruber doktor habozás nélkül fogadta.

-Benetti ügyvéd vagyok Rómából. Kérte, hogy szóljak, ha a páciens állapota megváltozik. Jó híreim vannak az ön számára. A férfi értékei javultak. Viszont a családja továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kamarához forduljon.-ismertette a fejleményeket az olaszul beszélő, közben Martin az órájára pillantott és meg kellett állapítania, hogy Karin már várt rá a kunyhóban. Mivel már így is késésben volt, a férfi rövidre zárta a társalgást.

-Értem. Amint lesznek változások, kérem értesítsen.-válaszolta szűkszavúan Gruber doktor, ezt követően bontotta a vonalat, majd felkapta a táskáját, valamint a slusszkulcsot és sietősen kocsiba vágta magát