Karin és Martin szabad reggelüket egy hangulatos kávézóban tervezték eltölteni. Noha Thaler doktornő neve tisztázódott, a Gruber család, de főleg Hans és Lizbeth továbbra sem látta őt szívesen Gruber doktor oldalán. Az egykori szerelmesek egy rövid ideje ismét egy párt alkottak, ugyanakkor a családi gondok miatt kapcsolatukat hivatalosan még nem vállalták fel. Férj és feleség maguk sem tudták, hogy jelenleg milyen kötelék volt kettejük között, de nagyon élvezték a viszonyt, mely egyszerre volt szoros és könnyed. Mindenek ellenére abban megegyeztek, hogy kapcsolatukért nyíltan ki kellett állniuk. A házaspár a nő kocsijával épp úton volt a fogadó felé, majd egy rövid autóutat követően egy városközpontban lévő parkolóban álltak meg. A férfit pár nappal korábban egy kórházi támadás következtében megkéselték, így az csak nehezen tudott mozogni. Hogy a merénylet mögött Francesco állt, természetesen senki nem tudhatta.

-Martin, talán jobb lett volna, ha pár napot még a kórházban töltöttél volna. Nehogy felszakadjon a sebed.-állapította meg Karin egy gyöngéd pillantás kíséretében, ezután közelebb lépett a férfihoz

-Mintha tegnap éjszaka nem zavart volna, hogy az estét már nem a klinikán töltöttem. Olyan hévvel szorítottál magadhoz, hogy akár el is vérezhettem volna. Amúgy itt bárki megláthat minket.-vágta rá Martin egy széles vigyorral az arcán, de azért tetszett neki a nő gondoskodása

-Semleges terepen vagyunk. Itt legfeljebb idegenek lehetnek a tanúink. Senki nem gyaníthat semmit. Ha esetleg arra kerülne a sor, azt még mindig mondhatod, hogy rád támadtam.-válaszolta Thaler doktornő, közben felhúzta férje felsőjét, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a sebet

-Ebben az esetben én vagyok az első ember a világon, aki vigyorogva engedi, hogy megtámadják.-nevette el magát Gruber doktor, ugyanis a hasa meglehetősen csiklandós volt. Miután Karin alaposabban szemügyre vette a késelés helyét, elégedetten vette tudomásul, hogy a seb nem szakadt fel. A bájos jelenetet követően a két orvos a közelben lévő kávézó felé vette az irányt. Alighogy beléptek a lokálba, a belváros közepén kitört a káosz. Egy ittas sofőr véletlenül az előtte haladó személykocsiba rohant, melynek következtében a vétlen autó vezetője oszlopnak csapódott. A városban épp farsangi felvonulást tartottak és a hatalmas tömeg egy emberként indult meg a totálkáros jármű irányába. A hangzavarra a két orvos is felkapta a fejét. A két fél habozás nélkül sietett a szerencsétlenül járt megmentésére, akiben Martin egy régi egyetemi professzorára ismert. Miközben a nő ellátásban részesítette a sebesültet, addig a férfi idegesen kapott a telefon után és a mentők számát tárcsázta. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Miközben Gabriele és Jens a jelentéseik felett görnyedtek, addig Petert a fürdő feltakarítására fogták be. Max elégedetten figyelte Berger szanitécet annak szorgoskodása közben. A bázis nyugalmának a diszpécser vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, ezt követően Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy személyautó vezetője megsérült. A rendőrséget is értesítettük. Karin Thaler és Martin Gruber már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser az adóvevőbe

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk öt perc múlva. Köszönöm és vége.-zárta le a beszélgetést Jens. Az információcserét követően a vonalkapcsolat megszakadt, az út további részében pedig Köster pilóta és Berger szanitéc azt találgatták, hogy Karin és Martin mit kereshettek együtt a belvárosban. Kollmann doktornőnek voltak sejtései és egy apró mosollyal nyugtázta is azt. Beszédre azonban nem volt idő, mivel hála a gyorsaságnak, a csapat perceken belül a szóban forgó terep felett körözött. Földet érést követően Gabriele és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Gabi egy halvány mosollyal köszöntötte szeretteit, ezután mindenki megkezdte a feladatát. 

-Kell majd egy ampulla Fentál és egy Ketamin.-nézett fel Martin a szanitécre

-Az infúzióba pedig mehet a nyugtató. Lassan adagolva. És a nyakfodorra is szükség lesz.-egészítette ki Kollmann doktornő, ám amint megpillantotta a sebesültet, a nő arca azonnal el is komolyodott. Az orvosnő különös viselkedése Thaler doktornő és Gruber doktor figyelmét sem kerülhette el, ugyanakkor jelen pillanatban a páciens élete élvezett elsőbbséget. Időközben a hordágy is megérkezett. Miután az orvosok úgy találták, hogy a sebesült szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt, végezetül betolták a kabinba. Gabriele hátul szállt be a gépbe és rögzítette a hordágyat. Kis lemaradással, de Peter is csatlakozott hozzá, miközben Karin és Martin a hátsó ajtókat csukták be. Miután végeztek, férj és feleség a géptől távol álltak meg. A felszállást megelőzően Gabi még egy puszit dobott a levegőbe családja két tagjának, ezután a gép az égbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. A bevetéssel végeztünk. Elindultunk a Mária Kórház irányába.-vette fel a kapcsolatot Jens a diszpécserrel

***

Gabriele még késő éjszaka sem tudott elaludni. Nyugtalanul forgolódott az ágyában és percenként nézett rá az órára. Már két óra is elmúlt, mikor az álom hirtelen kipattant a szeméből. Az ágy másik végében Jens olyan mélyen aludt, hogy még a mocorgásra sem ébredt fel. Egy ponton túl Kollmann doktornő megelégelte a forgolódást. Halkan felkelt, magára vette köntösét, ezt követően lement a konyhába. A nő úgy lopakodott a saját otthonában, akár egy betörő, nehogy véletlenül valakit felébresszen. Egy pohár mézes tejjel a kezében foglalt helyet a kandalló előtt, közben a csillagos eget kémlelte. Hiába az óvatosság, a neszre a Samy kérésére ott alvó Karin is felébredt. 

-Hallottam, hogy lejöttél. Kicsit aggódtam miattad. Martinnal az este azt találgattuk, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a tegnap reggeli bevetésen úgy lefagytál.-lépett be a helységbe Thaler doktornő egy tőle megszokott tündéri mosollyal az arcán, ezt követően maga is helyet foglalt a kandalló előtti lócán

-Gondolom Martin már elmesélte, hogy a páciens egy régi egyetemi tanára. Rinaldi professzor olyan a testvérem számára, akár egy második apa. Mikor megtörtént az a szörnyű New York-i baleset, ahol Antonio kómába került, az öreg sokat segített a bátyámnak a trauma feldolgozásában.-válaszolta Kollmann doktornő némi hezitálást követően

-Úgy tudom Rinaldi évekig egy Párizsban lévő klinika főorvosa volt.-állapította meg Karin mit sem sejtve. Sógornője szavaira Gabi nem reagált azonnal. A nő egy rövid hallgatást követően szólalt csak meg, de végre képes volt az átélt borzalmakról mesélni valakinek.  

-Az öreg tényleg remek orvos, de mint ember egy vadállat. Egy éjszaka, mikor ügyeletes voltam, Rinaldi és én kettesben maradtunk. Magam sem tudom, hogy történt, de hirtelen ott termett mögöttem. Végig olyan furcsán méregetett, majd rám vetette magát. És akkor megtörtént a legrosszabb. Ezzel pedig örökre tönkre tette az életemet.-eredt el Gabriele könnye, a mellette ülőnek pedig nem kellett sokat találgatnia azzal kapcsolatban, hogy mi történt valójában

-Meséltél erről valakinek? Tettél feljelentést?-hangoztak Karin kérdései, közben bátorítóan magához szorította a szipogó nőt

-Nem jelentettem fel és nem meséltem erről senkinek sem. Az akkori vőlegényem, Ralf Staller viszont sejthetett valamit. De szerintem abból indult ki, hogy megcsaltam. Egyik percről a másikra elfordult tőlem és elkezdett Jenny Nehaussal találkozgatni.-mondta Gabi és a szívfacsaró hangnem arról árulkodott, hogy a Ralffal való szakítást a mai napig sem sikerült kihevernie

-Martinnak tudnia kell az igazságot. Lényegtelen, hogy Rinaldi mennyire volt jó pót apja. Az ilyeneknek börtönben a helye. Különben más nőt is bántani fog.-fűzte hozzá Thaler doktornő, miközben egy fél mosollyal próbált lelket önteni elkeseredett kolléganőjébe

Lori és Francesco végül úgy határoztak, annak ellenére is életben hagyják Corit, hogy az félig-meddig már leleplezte őket. Eleonore megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy szeretője letett a nővére megöléséről. Noha titkaik továbbra is veszélyben voltak, abban Russo felügyelő is egyetértett, hogy egy gyilkossági vád tényleg nem hiányzott neki. A két Gruber lány egy hangulatos étteremben találkozott egymással. Cornelia nem tagadhatta, hogy mennyire boldog volt, amiért húga magától kereste őt. A fiatalabbik Gruber lány némi késést követően érkezett csak meg. A szőke hajú nő egy puszival köszöntötte testvérét. 

-Már évek óta nem kaptam puszit tőled. Szerintem még kislányok voltunk, mikor utoljára cuppanóst adtál nekem.-jegyezte meg Cori lelkesen, de mégis meghatottan

-Te viszont folyton kerested a társaságom. Emlékszem, hogy Dorival felváltva vigyáztatok rám, mikor egyedül voltunk a birtokon.-merengett el Lori

-Mikor változott meg ennyire a kapcsolatunk? Minden vágyam az volt, hogy a lányom és a fiaim megismerhessék a két nagynénjüket.-tette szóvá Cornelia, közben elégedetten konstatálta, hogy húgával egészen kellemesen el lehetett beszélgetni, mikor Francesco nem tartózkodott a közelben

-Dori és te igyekeztetek kimutatni, hogy mennyire szerettek engem. Mégis az anyu volt az egyetlen, akin éreztem a felém áradó szeretetet. Mikor a mama és Johann nagybácsi meghaltak, téged kezdtelek el hibáztatni a történtekért. Az anyánk halála után nagyon egyedül éreztem magam.-reagált Eleonore elmélázva

-Ugye tudod, hogy mindig is furcsa lány voltál? Kislány korod óta szerelmes voltál Martinba. Amit te nem tudsz, hogy a pajta leégésekor a mama és Johann bácsi nem a viszonyuk miatt találkoztak az istállóban. Anyunak is feltűnt a Martin iránti morbid szerelmed. A nagybácsink azon a véleményen volt, hogy pszichiáterhez kellett volna fordulnod.-mondta Gruber piótanő szemrehányóan és az sem kerülte el a figyelmét, hogy testvére már attól is tűzbe jött, ha meghallotta az unokabátyja nevét

-Nem tagadom, hogy imádom Martint. Figyelemre méltó és vonzó férfi. Sajnos ő mindig csak egy rokont látott bennem és bár szégyellem, de nem egyszer megpróbáltam öngyilkos lenni emiatt. Az alkohol és a drog is arra kellettek, hogy elnyomjam az érzéseimet. Ha Martin nem lehet az enyém, nincs értelme az életemnek.-eresztett meg a fiatalabbik testvér egy perverz vigyort, mire a szemben ülő csak a szemeit forgatta. A Gruber testvér beszélgetésének végül Cori telefonja vetett véget. A hívás alig tartott tovább egy percnél, de mivel nyugtalanító híreket kapott, a vörös pilótanő sietősen távozott az étteremből.

***

Karin és Gabriele nem tudhatta, de a tegnap éjszakai beszélgetésüknek Martin is a fültanúja volt. Gruber doktor megrendülten vette tudomásul, hogy a férfi, akire a mai napig felnézett, megerőszakolta a húgát. A doktor feldúltan kereste fel lábadozó professzorát a kórházban. Sajnos Rinaldi még idejében lógott meg a verés elől. Az idős férfi egy szál hálóköntösben, nyomában egykori tanítványával szökött el a klinikáról. Időközben a rendőrséget is értesítették és ezzel kezdetét vette a hajtóvadászat. A nyomozók az erőszakos öreget, a Medicopter csapata pedig Martin szerette volna még idejében megtalálni. A két orvos üldözése akkor ért véget, mikor Rinaldi professzor egy gleccserhasadékba csúszott. Ez idő alatt a támaszponton a "B" csapat volt szolgálatban. Mikor a várva várt riadó befutott, Kollmann doktornő ragaszkodott ahhoz, hogy Schneider szanitéc helyett ő repülhessen a csapattal. 

-Központ a Medicopter bázisának. A hegyi mentők vezetője a segítségüket kéri egy férfi kimentéséhez. A sebesült állítólag gleccserhasadékba szorult. Martin Gruber már a helyszínen van. A bevetés helyszíne a Dachstein déli falán van.-ismertette a részleteket a központ. Miután a hívást fogadták, a társaság három hölgy tagja a helikopterhez futott. Mindenki elfoglalta szokott helyét, ezt követően Cori megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-D-HECE a salzburg toronynak. Alacsonyan repülök a zónájukban. Bevetésünk van a Dachsteinon.-jelentkezett be Gruber pilótanő a rádión keresztül. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig néma csendben telt. Hála a gyorsaságnak, percekkel később már a szóban forgó hegység felett köröztek. A magasból jól kivehető volt Martin és a hegyi mentők alakja, akik Hans vezetésével vettek részt a mentőakcióban. Tekintve, hogy a sebesült Rinaldi volt, Karin okosabbnak látta, ha maga ereszkedik le. A két doktornő magára vette a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére. Thaler doktornő felcsatolta magát a kampó végére, majd a kötél megindult lefelé. 

-Gabi! Cori! Fejjel lefelé fogok leereszkedni. A völgyben engedjetek majd le.-szólt bele Karin az adóvevőbe, közben megfordult a kötélen. A lefelé tartó út igen körülményes volt. Cornelia küzdött az ellenszéllel, a csörlő végén lógó pedig több alkalommal is neki ütközött a sziklának. Martin aggódva figyelte szerelmét, ám az láthatóan rutinosan mozgott a csörlőn. Lassan a szél is mérséklődött, a mentés pedig folytatódhatott tovább. Rinaldi már türelmetlenül várta a segítséget és szinte kapkodott a mentőorvos keze után. Gruber doktor és öccse a hasadék széléről figyelték az eseményeket. Gabriele két testvére jelzésére várt.

-Martin és Hans jeleznek nekem. Visszahúzhatjuk őket.-állapította meg Gabi, közben lenyomta a joystick gombját. Cori csak egy "ok"-kal nyugtázta a hallottakat, majd a tisztás felé vette az irányt. Földet érést követően a kötélen lógók ismét stabil talajt érezhettek a lábuk alatt. Rinaldi alig győzött hálálkodni megmentőjének, Karin azonban végig kimért volt vele. Gabriele is csak tisztes távolságból nézte végig az ellátást. Az idős professzort a pofontól csak az mentette meg, hogy a rendőrök is jelen voltak. A bevetés helyszínén a hangulat mintha megfagyott volna és mindenki kíváncsian várta a folytatást. Thaler doktornő segítségével a sérült professzor felkelt a földről és tekintetét ide-oda kapkodta Kollmann doktornő, valamint Gruber doktor között. 

-Esküszöm, hogy senkit nem akartam bántani. Ez csak úgy megtörtént.-védekezett Rinaldi, közben egykori diákja rosszalló tekintetétől olyannyira elszégyellte magát, hogy egy erős asztma roham jött rá. Az öreg szó szerint remegett és még a spray is kiesett a kezéből. A kis tartály Martin lába előtt landolt, aki csak nehezen szánta rá magát, hogy azt eredeti tulajdonosa számára visszaszolgáltassa. A helyszínen beállt a kínos csend és a bevetés többi résztvevője feszülten várta Gruber doktor következő lépését. Gabriele testvére háta mögé bújt és a könnyes szemét csak nehezen tudta elrejteni. A hallgatással töltött perceket a Gruber fiú törte meg.

-Pocsék érzés lehet, ha más kezében van az életed. Te például nem kímélted a húgomat. Nem tudom, hogy börtönben fogod-e végezni, de én a részemről nem akarlak többet látni. Szégyellem, hogy az apámnak tartottalak és szégyellem azt is, hogy ahhoz a nemhez tartozom, aki képes megerőszakolni egy nőt.-szólalt meg Martin zaklatottan, végül professzora kezébe nyomta az asztma elleni spray-t. Miután Rinaldi ismét kapott levegőt, belement, hogy feladja magát a rendőröknél. A tömeg lassan szétoszlott, az erőszakos férfi csuklóján kattant a bilincs, Gabriele pedig szorosan odabújt bátyához. Karin, Cori és Hans kicsit távolabbról figyelték az eseményeket és mindenki arcára egy elégedett mosoly ült ki. Tekintve, hogy Thaler doktornő és Gruber doktor viszonya jelenleg titok volt, férj és feleség Hans társaságában kerülték egymást, de azt, hogy egymásra mosolyogjanak, nem tudták megállni.

Már késő este volt, de a Gruber család nagyobbik fele még mindig nem ért haza. Lizbeth idegei már a végét járták, hiszen fogalma sem volt arról, hogy Gabriele, Martin és Hans hol töltötték a napot. Az asszony idegesen járkált fel és alá az udvaron, mikor a ház előtt Cornelia kocsija parkolt le. Gruber asszony továbbra sem szívlelte unokahúgát, ennek ellenére igyekezett szívélyesen fogadni őt. Gruber pilótanő okkal érkezett és feszültsége szinte az arcára volt írva. A vörös hajú nő gyors léptekkel ment közelebb nagynénjéhez. 

-Tisztában vagyok vele, hogy se engem, se a húgaimat nem kedveled. Az anyám a férjed szeretője volt, tehát oka van ennek a gyűlöletnek. De én most nem emiatt jöttem. Szerettem volna beszélni veled. Szerintem már neked is feltűnt, hogy Lori beteges érzéseket táplál Martin iránt.-kezdett bele a mondandójába Cori, ám mielőtt folytathatta volna, a vele szemben lévő félbeszakította

-Én nem gyűlöllek titeket. Akár hiszed, akár nem Ludwig lányait mindig örömmel fogadom. Ez különösen érvényes Lorira.-mondta Lizbeth egy szokatlan mosollyal az arcán és láthatóan nem vette a lapot azzal kapcsolatban, hogy unokahúgai egyike szerelmes volt a fiába

-Bevallom őszintén nem tudlak követni. Eddig hallani sem akartál Ludwig Gruber lányairól.-tette keresztbe a karját Cornelia töprengve

-Van egy titok, amit évek óta magamban hordozok. A Ludwig iránti gyűlöletem a külvilágnak szólt. Haragudtam az anyádra, mert elcsábította a férjemet, de én sem voltam különb nála. Ludwignak és nekem hosszú évekkel ezelőtt viszonyunk volt egymással. És ennek a kapcsolatnak következményei lettek. Az igazság az, hogy Lori az én lányom.-vallotta be Lizbeth, mire unokahúga szeme kikerekedett a döbbenettől

-Lori szerelmes a saját testvérébe?-kérdezett vissza Cori, hogy megerősítést nyerjen és az előbb közölt információk birtokában már nem csak betegesnek, de egyenesen abnormálisnak találta húga Martin iránt érzett szerelmét