A Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Miközben Karin és Cornelia a hangár előtti pályán feküdtek a napágyban, addig Leonard az elmaradt jelentéseit gépelte. Noha még csak kora tavasz volt, az időjárás szokatlanul nyárias volt. A nap hétágra sütött és a hőség miatt egyesek csak vonszolták magukat. Miközben napfürdőztek, Thaler doktornő és Gruber pilótanő arra is talált időt, hogy a magánéleti dolgaikat megvitassák. A hallgatással töltött perceket Cori törte meg. 

-Szerintem ha tehetné, Hans megölne téged. Még mindig abban a hitben él, hogy te adtad el a cégét. És a tény, hogy az új tulaj a gyerekkori barátod, nem könnyíti meg a helyzetet. Egyáltalán milyen ember ez a Francesco?-tette fel a kérdést a vörös hajú pilótanő

-Igazából nem tudok mit mondani. Ezer éve nem láttam. Francescót. Akkoriban Gregor volt a nagy szerelmem és rajta kívül más férfit észre sem vettem. France egy magányos farkas. De szerintem ez a megközelíthetetlenség csak egy álarc. A lelke mélyén nagyon is sérülékeny. Ő egy igazi olasz. Kerüli a problémákat. Imádja a szép nőket, folyton pastát eszik és szeret énekelni.-válaszolta Karin, ezt követően egy széles vigyort eresztett meg. Cornelia csak a fejét rázta, hiszen számára ez a jellemzés semmitmondó volt. Mielőtt a társalgás folytatódhatott volna, a nap első bevetése is megérkezett.

-Központ a Medicopter 117 bázisának. Egy összevert férfi fekszik Murnauban, a Steiner utca 3 szám alatt. A rendőrséget is értesítettük. A bevetést Francesco Russo vezeti.-ismertette a részleteket a központ, közben a két lány a helikopterhez futott. Kis lemaradással, de Leonard is csatlakozott kolléganőihez. Miután az oldalsó ajtók bezáródtak, Gruber pilótanő megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Medicopter 117 a müncheni toronynak. Alacsonyan repülök a zónájukban. Beteghez hívtak.-jelentkezett be Cori az adóvevőn keresztül. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig néma csendben folytatódott. Hála a gyorsaságnak, percekkel később már a szóban forgó utca felett köröztek. Francesco szolgálati kocsiját messziről látni lehetett, közben a helikopter megkezdte a landolást. Földet érést követően Karin és Leonard a két zsákkal együtt szaladtak az ellátáshoz váró személyhez. Az olasz felügyelő biztosította a terepet, közben elmagyarázta az eset körülményeit. 

-A páciens egy hetven körüli férfi. Rablótámadás áldozata lett. Elég csúnyán összeverték.-mondta Francesco, közben üdvözlésképp kezet csókolt a doktornőnek. Mikor a férfi nem figyelt, Karin megtörölte a nyálas kezét, majd szinte azonnal hozzá is látott a feladatához. 

-Agyrázkódása lehet. Eltört a bordája és pár csigolyája. A lábát is sínbe kell tenni. Kell majd a branül, egy Ringer, 10 mg Ketamin és az intubációs szett.-hangzott Thaler doktornő utasítása. Feldmann szanitéc egy bólintással jelezte, hogy tudomásul vette a hallottakat, ezután sorra adta főnöke kezébe a kért eszközöket. Miközben a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Cornelia arca eltorzult, mikor meglátta az összevert idős férfit. 

-Elég sok csúnyaságot láttam. De ez most nagyon szíven ütött. Megyek előre és felkapcsolom a műszereket. A RoMed alig öt percre van innen.-jegyezte meg Cori, ezt követően visszafutott a helikopterhez és megkezdte a felszállás előtti előkészületeket. Mire a rotorok fordulatszáma elérte a kellő százalékot, addigra már a beteg is szállíthatóvá vált. A hordágy a helyére került, Karin pedig hátul szállt be a gépbe és rögzítette a szerencsétlenül járt személyt. Kis lemaradással, de Leonard is csatlakozott hozzá, Cornelia pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a magasba emelje a gépet. Miután az összes ajtó bezáródott, a mentőhelikopter a magasba emelkedett. A jelentés megtétele után a beszéd joga a szanitécet illette. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a RoMed-be. Férfi páciens. Támadást követően agyrázkódással, borda és csigolya töréssel. Intubáltuk és lélegeztettük.-tolmácsolta Leonard a felettese kérését

***

Hans a napok nagyobbik felét a hegyi mentők támaszpontján töltötte. Mióta nem volt saját vállalkozása, a fiatalabbik Gruber fiú szinte minden idejében az önkéntes mentőknél teljesített szolgálatot. A csapat vezetőjeként a beosztások megírása is az ő feladata volt. A férfi annyira belemerült a munkájába, hogy észre sem vette a helységben megjelenő Francescót. Mivel a Gruber család vállalkozása Russo felügyelő birtokában volt, érthető módon nem fogadták tárt karokkal. Hogy felhívja magára a figyelmet, az olasz halkan megköszörülte a torkát. A két férfi szúrós szemmel meredt egymásra. A hallgatással töltött perceket a nyomozó törte meg. 

-Fordított esetben én is haragudnék magára. Egy egész élet munkája volt a vállalkozásban. Ígérem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a Gruber-ital felvirágozzon. És kérem ne haragudjon rám. Nem tehetek róla, hogy Giordano Astori rám íratta a részvényeit. Fogalmam sem volt Giordano bűneiről. Ha tudtam volna, hogy milyen aljas, elsőként gondoskodtam volna arról, hogy börtönbe kerüljön.-jegyezte meg Francesco, mire a vele szemben ülő válasz helyett csak nevetni tudott

-El kell ismernem, hogy maga remek színész. Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy igazat mond. De ebben a történetben a legnagyobb hibát a sógornőm követte el. Hiába bizonygatja az ellenkezőjét, tudom, hogy Karin árult el.-mondta Hans ellenségesen

-Nagyon szeretem Karint, ezért csak félve mondok róla rosszat. De engem nem lep meg, hogy tagadja a vádakat. Amióta az eszemet tudom, ismerjük egymást Karinnal. Mindig is gyenge idegzetű volt és képtelen volt elviselni, ha valaki nem szerette őt. Márpedig, ha beismeri, hogy kijátszotta a családja vállalkozását, akkor sok ember tiszteletét elveszítette volna.-válaszolta Russo felügyelő és annak érdekében, hogy meggyőzze Hansot az igazáról a szája felfelé gördült és ezzel egy nagyon barátságos mosoly ült ki az arcára. A Gruber fiú rövid tűnődést követően úgy érezte, végre ismét képes volt megbízni valakiben. Ellenséges arckifejezése megenyhült, ezt követően felállt a székéből, majd közelebb lépett a látogatójához. 

-Azt hiszem mi ketten ugyanazon az oldalon játszunk. Én a magam részéről nem akarom, hogy a családunknak több köze legyen Karinhoz. Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy senki se bízhasson többet abban a nőben. Ha tényleg szereti őt, vigye innen jó messzire.-nyújtott Hans békejobbot, Francesco számára pedig nem is volt kérdés, hogy viszonozza a gesztust

A hegyi mentőknél tett látogatást követően Francesco útja a Gruberek birtokára vezetett. A család nagyobbik része még munkában volt, így a férfinak lehetősége nyílt csak kettesben beszélni Karinnal. A doktornő épp a teraszon borozott, mikor gyerekkori barátja hajtott be az udvarra. A nőnek nem lehetett egy rossz szava sem a férfira, ennek ellenére rendre rosszul érezte magát annak társaságában. Russo felügyelő leállította a motort, ezután csatlakozott a teraszon ülőhöz. Udvariassági alapon kapott egy csésze teát, ám plátói szerelme egész végig kimért volt hozzá. A kínos hallgatást végül az orvosnő törte meg.

-Majdnem húsz ezer Francesco Russo él Olaszországban. Hihetetlen, hogy pont rád íratták azokat a részvényeket. Az egyetlenre, akivel gyerekkorom óta ismerjük egymást. Ha eddig Hansnak kétségei lettek volna, most már biztos nem fog hinni nekem.-szontyolodott el Karin, majd felhajtotta az ízletes nedűt

-Nem a vállalkozás miatt vagyok itt. Giordano jó barátom volt, de fogalmam sem volt arról, hogy miféle ember lett belőle. Miattad vagyok itt, mert hiányzott a fiatalkori szerelmem.-ivott bele a teába Francesco és várta a vele szemben lévő reakcióját. Thaler doktornő úgy érezte, tisztáznia kell a helyzetet a férfival, emiatt egyértelműen annak tudtára adta, hogy mi volt az őszinte véleménye a hódolójáról. 

-Sosem voltunk egy pár. Sosem szerettelek téged és maximum erőszakkal tudsz rávenni arra, hogy veled legyek.-vágta oda Karin dacosan

-Amióta az eszemet tudom, szerelmes voltam beléd. De téged csak Gregor érdekelt. Sosem értettem, hogy mit láttál benne. Pedig minden tekintetben jobb voltam nála.-vágta rá France, a nő pedig megjegyezte magában, hogy gyerekkori barátja nem szűkölködött önbizalomban. Kínjában a doktornő csak nevetni tudott, azt viszont nem is sejthette, hogy a beszélgetésnek Hans személyében volt egy szemtanúja is. Mivel a Gruber fiú nem tudhatta, hogy mi volt a nevetés tárgya, a férfi számára már nem is volt kérdés, hogy sógornője kettős játékot űzött. 

***

A Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Jens és Peter már bevetésre készen ültek a társalgóban, Gabrielének azonban nyoma sem volt. Köster pilóta felkapta a telefonkagylót és a neje számát kezdte el tárcsázni, ám még a negyedik kicsörgésre sem érkezett válasz. Ötödik alkalommal már Karin számát kezdte el bepötyögni, ám Thaler doktornőt sem lehetett utolérni. A két fiú aggódva nézett össze és ebben a percben befutott a nap első bevetése. 

-Központ a Medicopter bázisának. Kitzbühelben egy villanyszerelő váratlanul eszméletét vesztette egy építkezés közelében. Az ájult személy jelenleg több méter magason, egy pózna tetején található. Igyekezzenek lehozni a pácienst a magasból és ha kell nyújtsanak elsősegélyt. Figyelem! Áramütés veszély áll fenn. A rendőrséget is értesítettük.-ismertette a részleteket a diszpécser. Miközben a pilóta és a szanitéc tanácstalanul pillantott egymásra, ám nem sokkal később Leonard lépett be a helységbe. Feldmann szanitéc a pénztárcájáért és a mobiljáért tett kitérőt a bázison, mivel az összes személyes irata az öltözőben maradt. Miután kollégái ismertették vele az orvoshiány hírét, a társaság három tagja úgy határozott, hogy mentőorvos nélkül is vállalniuk kell a riadót. Némi habozást követően végül mind a hárman a helikopterhez futottak, ezt követően helyet foglaltak a kabinban. Az orvosi székbe rangidősként Peter ült, Leo pedig a szokásos helyére ült be. Időközben a rotorok is forogtak, Jens pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a magasba emelje a gépet. A kellő fordulatszám elérését követően a csapat elindult a kijelölt helyszín irányába. 

-Medicopter 117 a salzburg toronynak. Alacsonyan repülök a zónájukban. Kitzbühel közelében bevetésünk van.-jelentkezett be Köster pilóta a rádión keresztül. A beszélgetés végeztével a vonalkapcsolat megszakadt, az út további része pedig néma csendben folytatódott. A hallgatással töltött perceket az adóvevőn keresztül Francesco hangja szakította félbe. 

-Francesco Russo a Medicopter 117-nek. A kollégáimmal megérkeztünk az építkezéshez. Egyenlőre nem sikerült kikapcsolni az áramot. Legyetek óvatosak. Nem szeretném, ha miattatok az egész városban elmenne az áram. Vége.-hangzott a felügyelő parancsa. Jens csak egy "ok"-kal nyugtázta a hallottakat, miközben a távolból már a póznákat is látni lehetett. A magasból egy másik villanyszerelő jelzett segítségért. A gép megközelítette az építkezés környékét, közben Peter oldalra csúszott a székével, hogy a társa is hátra tudjon menni. A két szanitéc magára vette a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére és sorshúzással döntötték el, hogy ki ereszkedjen le. Percekkel később a kötél végén már Feldmann szanitéc lógott és ezzel kezdetét vette a mentőakció. Mint várható volt, a szél is feltámadt, Köster pilóta pedig csak nehezen tudta egy helyben tartani a gépet. 

-Leo! Egyszerre kell felhoznod a két munkást. A nagy szél miatt nem foglak tudni téged újra leengedni.-jegyezte meg Jens mérgesen. Feldmann szanitéc nem reagált semmit a hallottakra, hiszen jelen pillanatban a mentés kötötte le minden figyelmét. A magasban rekedt, eszméleténél lévő szerelő már türelmetlenül várta, hogy végre megérkezzen a segítség. Francesco pedig az irányító fülkéből nézte végig a mentőakciót és egyáltalán nem tetszett neki, hogy a szél miatt a kötélen lógó többször is majdnem neki ütközött a póznáknak. Mikor ez a jelent már sokadjára lezajlott, Russo nyomozó mérgesen kapta fel a rádióját. 

-Az Isten verne meg titeket. Mondtam, hogy legyetek óvatosak. Áramszünetet akartok csinálni az egész városban?-szólt bele a vonalba a férfi, mire a gépen ülők csak legyintettek egyet. A kezdeti nehézségek ellenére a bevetés további része meglepő gyorsasággal zajlott. Leonard pedig rutinos mozdulattokkal mozgott a kötélen. Odahúzta magát a bajba jutottakhoz, majd elsőként az ájult személyt vette kezelésbe. 

-Jens! Peter! Úgy látom, hogy a szerelőnek infarktusa volt. Adok neki Ebranilt, Belocot és a Nitrót. Hamarosan nálatok vagyunk.-ismertette a helyzet állását Leo. Percekkel később a szél is lecsendesedett, így a felfelé út olyan gyorsan ment, akár a karikacsapás. Felcsatolta a segítségre szorulókat a kampó végére és percekkel később már mind a helikopterben ültek. Francesco is elégedetten vette tudomásul, hogy sikerült minden következmény nélkül véghez vinni a bevetést, ezért maga is távozott a helyszínről. Ezzel egy időben a helikopter fedélzetén ülők jelentést tettek a központnak. Az engedélyek megkérése után a pilóta a beszéd jogát a szőke szanitécnek adta át. 

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Schladmingi Kórházba. Férfi páciens. Infarktus után intubálva és lélegeztetve.-vette fel a kapcsolatot Peter a központtal. Miután a kapcsolat megszakadt, a két szanitéc elégedetten pacsizta le egymást. 

-A jövőben nincs szükségünk orvosokra. Szerintem mostantól repüljünk mi hárman.-fordult Leonard a társai felé

Ezzel egy időben a Gruber birtokon állt a bál. Mióta Hans és Karin kapcsolata megromlott, a fiatalabbik Gruber fiút csak az éltette, hogy az utált Thaler doktornőt száműzze a házból. A Francescóval való beszélgetést követően pedig már végképp nem tűrte meg bátyja feleségét, a nőt pedig csak az mentette meg attól, hogy sógora megfojtsa, hogy Martin és Jens visszatartották Hansot. Russo felügyelő épp akkor érkezett, mikor Hans választás elé állította testvérét. Az olasz férfi tisztes távolságból, elégedetten figyelte a körülötte zajló eseményeket. Fél füllel a vitát hallgatta, fél fülét pedig a telefonhoz tapasztotta. Egy külföldi számot tárcsázott. A hívott fél, Lori Gruber szinte rögtön fogadta a hívást. 

-Lori, Ellmauba kell jönnöd. A tűzvonalban van szükség rád. Jó úton haladok afelé, hogy Karin mindenkit elveszítsen. Hamarosan a bolondok házában fog kikötni. Miután sikerült elérnem, hogy senki ne szeresse, én készen állok arra, hogy megvigasztaljam és immáron örökre magam mellett tudjam őt.-mondta Francesco a vonal túlsó oldalán lévőnek

-De ha mindenki elfordul Karintól, valakinek csak szemet fog szúrni, hogy te minden rossz ellenére, amit Karin tett, továbbra is keresed majd a társaságát.-állapította meg Lori

-Ha Karin bekerül a pszichiátriára és senki nem keresi majd őt, mégis kinek tűnne fel, hogy én folyton vele vagyok? Ti nők nem azért születtetek, hogy okoskodjatok. Egy terv kidolgozásához ész és intelligencia kell. Szerencsére én férfi vagyok és bennem minden megvan ami az élethez kell. Gyere ide, a többit bízd rám.-zárta le a beszélgetést a férfi