1 évvel később

A hetek és hónapok jöttek-mentek. Az élet Traunstein környékén viszont semmit sem változott. Mindenki erő felett küzdött meg a mindennapok gondjaival. Karin és Martin anyagi gondjai szép lassan rendeződni látszódtak, noha a néhai Astori felügyelő által okozott nehézségek rányomták a bélyegét az életükre. A Gruber család vállalkozása továbbra is idegenek kezén volt és a tőkeemelés hatására Hans kiszorult a saját üzletéből. Február volt, mely egyben a farsangok időszaka is volt. Sokan a felvonulásokon múlatták az idejüket, megint mások igyekeztek kimaradni a karneváli felfordulásból. Thaler doktornő és Gruber doktor egy bárban töltötték a szabad délelőttjüket, melyből áradt a meghittség, de főleg a nyugalom. Férj és feleség a bárpultnál foglaltak helyet, miközben a nő tekintete a sarokban álló zongorára tévedt.

-Már olyan régen zongoráztál nekem. Mindig megnyugszom, mikor valami szépet játszol.-vetett Karin egy csábos pillantást a férje felé, Gruber doktor pedig képtelen volt a csillogó szempárnak nemet mondani. Helyet foglalt a zongora előtti székben, majd egy romantikus számba kezdett. Thaler doktornő a játékszer mögött állt meg, rákönyökölt a pianínó tetejére, majd csukott szemmel élvezte a darabot, mely úgy hatott rá, akár egy gyengéd simogatás. Játék közben Martin is teljesen átszellemült és az érzései valósággal az arcára voltak írva. Miután a zene véget ért, a két orvos egymásba karolva indult vissza az asztalhoz. Hiába a közösen eltöltött percek, a nőn váratlan gyengeség lett úrrá. Fejében erős szúró fájdalmat érzett és a lába hirtelen megbicsaklott. Csak az tartotta vissza az eleséstől, hogy a mellette lévő a derekánál fogva kapta el.

-Mostanában elég gyakran vagy rosszul. Remeg a kezed és egyensúlyzavaraid vannak. Komolyan aggódom érted.-jegyezte meg Martin fájdalmas arckifejezéssel. Karin nem reagált semmit, viszont ebben a percben hirtelen összecsuklott. A férfi az eszméletlen nő után nyúlt és annak fejét óvatosan a padlóra helyezte. Miközben egyik kézzel az életfunkciókat mérte fel, addig másik kezével a mentőközpont számát pötyögte be.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Miközben Gabriele és Peter az orvosi zsákokat pakolták be, addig Jens a szerelőnek segített a helikopter körüli munkákban. A nyugodt óráknak a diszpécser vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a társaság minden tagja elfoglalta szokott helyét. Köster pilóta sorra kapcsolta fel a műszereket és percekkel később már minden készen állt az indulásra. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a gép a levegőbe emelkedett.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. A munkatársuk, Karin Thaler váratlanul összeesett. A pontos helyszín a Csillag Bár, a belvárosban. A páciens mellett már van egy orvos Martin Gruber személyében. Az ájulás okai nem ismeretesek.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Medicopter 117 a központnak. Értettem és vége.-hangzott Jens rövid válasza. A beszélgetés végeztével a vonal megszakadt, az út további része pedig csendben folytatódott. Nagyjából öt perccel később már a szóban forgó épület felett köröztek. Köster pilóta megközelítette a landolásra alkalmas terepet, ezután letolta a kart. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Gabriele és Martin apró mosollyal üdvözölték egymást, ezt követően mindenki hozzálátott a saját feladatához.

-A vérnyomása 190 per 100. Pulzus 200. Oxigéntelítettség 75 százalék. Ájulás előtt hiperventilláció.-ismertette Gruber doktor a szerelme státuszát és a félelmét elcsukló hangja kiválóan tükrözte. Kollmann doktornő egy bólintással nyugtázta a hallottakat, közben egy mosollyal próbált imádott bátyjába lelket önteni. Miközben a mentősök dolgoztak, a hordágy is megérkezett. Köster pilóta őszinte aggodalommal pillantott eszméletlen munkatársnője felé.

-Az értékei javulni látszanak. Peter! Mehet neki még egy ampulla Ebrantil.-mondta Gabriele. Időközben az ájult nő ismét visszanyerte eszméletét. Minden hang távolról szólt és ahhoz is gyenge volt, hogy felkeljen. Martin egy halvány mosolyt intézett kedvese felé, aki pedig viszonozta is azt. Miután az orvosok úgy találták, hogy Karin szállítható állapotba került, hordágyra emelték őt, ezt követően betolták a helikopterbe. A rotorok már javában forogtak és percekkel később már minden készen állt az induláshoz. Jens csak az alkalmas pillanatra várt és a levegőbe emelte a gépet. Gruber doktor pedig kocsival követte a csapatot a klinikára.

***

Karin vizsgálatai sokáig elhúzódtak. Thaler doktornő állandó altatásban volt, így a családtagok mindössze az ablakon keresztül láthatták őt. Werner Thaler és Gabriele a folyosón várták, hogy mit sikerült kideríteni. Martin az egyik munkatársával egyeztetett az eredményekről. A két orvos épp a CT felvételeket tanulmányozta, melyeken egy elváltozás volt megfigyelhető.

-Egy lézió van az agyában. Lehet, hogy a feleségednek volt egy infarktusa, csak nem vette észre?-vakarta a fejét Petrini doktor tanácstalanul, mire a vele szemben állóval hirtelen minden elsötétedett és csak az tartotta vissza az ájulástól, hogy egy fal volt mögötte

-Ne legyen igazam, de lehet, hogy koncentrikus szklerózissal állunk szemben.-jegyezte meg Gruber doktor elhaló hangon

-Akkor a doktornőnek már nincs sok hátra. Meg fog halni. Nem tudunk mindenkit megmenteni.-állapította meg Petrini robot módjára, hiszen számára Karin egy volt a sok közül. Mivel a kezelőorvos úgy beszélt a szerelméről, akár egy tárgyról, Martin szeme villámokat szórt. Az egyedüli, amiért végül mégsem ment neki kollégájának az az volt, hogy tudta, a felesége sem szerette volna, hogy bajba sodorja magát. Miután a részleteket megvitatták, Gruber doktor csatlakozott a folyosón lévőkhöz. Gabriele és Werner szinte egyszerre pattantak fel a székből és kíváncsian várták mit sikerült megtudni. Bátyja szomorú tekintetéből ítélve Kollmann doktornő már tudta, hogy nagy volt a baj.

-Petrinivel úgy döntöttünk, hogy ide hívjuk az olasz Bertolini professzort. Az előzetes vizsgálatok szerint Karin agyában van egy lézió. Lehet, hogy szklerózis okozza a bajt.-ismertette a történteket Martin könnyes szemmel, közben a feje húga vállára bukott. Gabriele a nyakánál fogva ölelte magához testvérét és a könny áztatta szempár láttán maga is sírni kezdett. Werner viszont tanácstalanul nézett a két testvérre, hiszen az előbbi beszélgetésből nem sokat értett. Gabi azon volt, hogy minél érthetőbben magyarázza el az orvosi szakszavakat.

-Ha igaz a feltevés, akkor nagy a baj. Az ideghüvelyek szépen sorban fel fognak oldódni. Végül az agy is elhal. Meg kell találni a kiváltó okokat. De én hiszem, hogy Martin ezt az ügyet is meg fogja oldani.-fordult az aggódó apa felé Kollmann doktornő

-Én csak egy vidéki doki vagyok. Bertolini professzor viszont tényleg nagyon jó.-válaszolta Martin szerényen. Gabi közben jelezte, hogy mondani szeretett volna valamit a fivérének, így a két orvos kicsit távolabb állt.

-Egy ideje Karin is közénk tartozik. Ő is egy igazi Gruber. Küzd és soha nem adja fel. Rám pedig mindenben számíthatsz. Tudom, hogy te és Nelli igen közel álltok egymáshoz, de remélem nem felejtetted el, hogy a kis tesód vagyok és szeretném, ha még mindig engem szeretnél a legjobban.-jegyezte meg Gabriele egy kislányos mosollyal és a hatás kedvéért egy cuppanóst nyomott bátyja arcára. Akarva-akaratlanul, de a sok gond közepette Martin is elmosolyogta magát.

-Hogy is gondolhatod, hogy már nem szeretlek téged. Cori is fontos nekem. De az én kis, nagy húgomat senki nem pótolhatja.-mondta Gruber doktor, ezután kedvesen megszorította testvére orrát, mire válaszul az elnevette magát

Karin betegségének kiváltó okára még két nappal később sem sikerült fényt deríteni, ráadásul Bertolini professzor egy baleset következtében maga is kórházba került. Gruber doktor és Petrini doktor ezért kénytelenek voltak egyedül boldogulni. Martin tanácstalanul nézte alvó szerelmét, közben gyengéden betakargatta őt. Miután az altató hatása kiment, Thaler doktornő is magához tért. Férj és feleség egy perzselő pillantást vetettek egymás felé. Mikor az orvosnő feje teljesen kitisztult, a férfi mindent részletesen elmagyarázott neki.

-Semmilyen vírus nincs a szervezetedben, ami a betegség igazi oka lehetne. Nem találtunk rossz indulatú elváltozást és nincs toxin sem a testedben. Ráadásul a lézió is nagyobb lett.-mondta Gruber doktor sírás közeli hangon

-Mind a ketten tudjuk, hogy meg fogok halni. Az agyam nem lesz képes ellátni az élethez szükséges feladatokat. Vigyél el innen, valami szép helyre. Ahol egy kicsit még úgy érezhetem, hogy élek.-tépte ki magából a csöveket Karin, közben egy csábos pillantással próbált a férjére hatni. Mivel hasonló helyzetben Martin is így cselekedett volna, a férfi segített felkelni a nőnek az ágyból, majd ráadta a ruháit. Fél órával később pedig már a közös tavuknál összeölelkezve feküdtek a fűben. Az Achensee-nél mintha megállt volna az élet. Mindenhonnan áradt a nyugalom. Ha a két orvosnak nem lett volna elég gondja, a bajokat tetézte a tény, hogy Hans továbbra sem bocsátott meg szeretteinek, amiért azok állítólag kijátszották a családi vállalkozást. A hallgatással töltött perceket Gruber doktor törte meg.

-Szerintem jobb, ha tőlem tudod meg. Mielőtt Astori meghalt, egy barátjának adta a Gruber vállalkozás részvényeit. Valami Francesco Russo az új tulajdonos. Azon gondolkodom, hogy ez a Russo nem azonos-e a te gyerekkori barátoddal?-kérdezte Martin és valahányszor a szeretett nőre nézett a szeme valósággal mosolygott

-Olaszországban elég sok embert hívnak Francesco Russónak. De ha tényleg ő az, akkor nagyot csalódtam benne. Aki Giordano Astorival barátkozik, az nem lehet túl jó ember.-suttogta Karin, ám jelen pillanatban sógora gondjai kicsit sem érdekelték. Helyette csak ki akarta élvezni a szerelmével töltött perceket és azon volt, hogy legalább egy rövid időre sikerüljön megfeledkezniük a betegségről.

***

Másnap reggel a Medicopter támaszpontján Gabriele, Cornelia és Leonard voltak szolgálatban. Miközben Feldmann szanitéc az elmarad jelentéseit pótolta, addig Kollmann doktornő és Gruber pilótanő a konyhába húzódtak vissza. A két hölgy kapcsolata továbbra is távolságtartó volt, ennek ellenére a közös lányuk miatt össze kellett tartaniuk és abban is megegyeztek, hogy az igazságba csak akkor avatják be Florát, ha elég nagy lesz hozzá.

-A fiaimnak jövő héten szülinapja lesz. Csapunk egy kis bulit. Ha gondolod, te is eljöhetsz. A lányunk biztos örülne a "nagynénje" jelenlétének.-ajánlotta fel Cori fél mosollyal az arcán. Gabi számára nem volt kérdés, hogy jelen legyen az eseményen, ezért szíves örömest mondott igent a meghívásra. Noha Leo teljesen belemerült a papírmunkába, fél füllel azért figyelt társai beszélgetésére is.

-Esetleg a két húgod nem lesz jelen a jövő heti partin? Szívesen megismerném már Lorit és Dorit. Tekintve, hogy Clara már a múlt, ismét facér vagyok.-jegyezte meg Leonard röhögés közepette. A csapat társalgásának végül a diszpécser vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezt követően a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután az összes ajtó bezáródott, a műszerek is felkapcsolódtak. Cornelia csak az alkalmas pillanatra várt, végezetül az égbe emelte a gépet.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Egy nő váratlanul eszméletét vesztette egy anyaotthonban. A cím Meinhard utca 32, Murnauban.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk öt perc múlva. Köszönöm és vége.-zárta le a beszélgetést Cori. Az út további része néma csendben telt, de hála a gyorsaságnak szűk négy percen belül már a szóban forgó otthon előtt landoltak. Földet érést követően Gabriele és Leonard a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró személyhez. Az intézet egyik gondozója ismertette az ájulás körülményeit, melyek gyanúsan hasonlítottak azokra a panaszokra, amikben Karin is szenvedett. Kollmann doktornő nyugtázta a kapott információkat, majd szinte azonnal hozzá is látott a feladatához.

-Leonard! Kell majd a branül és egy 500-as Ringer. Továbbá egy ampulla Aterenol és egy ampulla Aspisol. Intubációhoz előkészülni. Nyolcas tubust és laringoszkópot.-hangzott Gabi utasítása, Leo pedig habozás nélkül teljesítette felettese parancsait. Időközben a hordágy is megérkezett, ezután Cori átvette az infúziós tasakot. Miközben figyelte társait, Gruber pilótanő fejében felsejlett a megoldás Thaler doktornő betegségére.

-Úgy tudom Karin vagy két hónapja az egyik kollégáját helyettesítette az otthonban. Talán itt szedett össze valamit. Szólni kell Martinnak. Fényt kell deríteni az ájulás kiváltójára.-szólt közbe Cornelia. Mivel jelen pillanatban a páciens élete élvezett elsőbbséget, ezért Gabriele nem reagált semmit az előbbiekre.

-A vérnyomása 120 per 80. Pulzus 90. Az oxigénszint is sokkal jobb.-olvasta le a javuló értékeket Feldmann szanitéc. Mivelhogy a beteg értékei ismét normalizálódtak, a háromfős társaság hordágyra emelte őt, ezt követően betolták a helikopterbe. Cori ment előre, hogy felkapcsolhassa a műszereket. Gabi és Leo kis lemaradással követték a munkatársukat. Az összes ajtó bezáródott, közben a rotorok is elérték a maximális fordulatszámot, Gruber pilótanő pedig a karhoz nyúlt és ezzel egy időben a gép a magasba emelkedett. A frekvencia beállítását követően Cornelia a beszéd jogát unokanővérének adta át.

-Medicopter 117 a központnak. Bejelentést kérünk a Halli Kórházba. Női páciens. Nem intubálva és nem lélegeztetve.-szólt bele a mikrofonba Gabriele

Két héttel később Karin állapota már sokat javult. Mint kiderült a szklerózist egy arbo nevezetű vírus váltotta ki, melyet a doktornő az anyaotthonban való helyettesítés során szedett össze. Azóta a nő már a Gruber birtokon lábadozott, szerettei pedig igyekeztek folyton a kedvére tenni. Miközben a család a házban ebédelt, a birtokra vezető útra egy olasz rendszámú autó hajtott fel. Az elegáns Mercedesből egy magas, középkorú férfi szállt ki. Robusztus alakja és kidolgozott izmai arról árulkodtak, hogy a mozgás a lételeme volt. Megjelenése egyesekből félelmet váltott ki, a nők pedig valósággal körülrajongták. Ez utóbbit a férfi szíves örömest ki is használta. Ha kellett attól sem riadt vissza, hogy testi fölényét a tőle gyengébbeken élje ki. Mindenek ellenére az olasz macsó igyekezett mindig és mindenkinek a legkedvesebbik arcát mutatni. Kiszállt a járműből és elégedetten mérte fel magának a Gruberek gazdaságát. Miközben szétnézett, a mobilja csörögni kezdett. A hívó fél egy a bizonyos Lori Gruber volt. A vonal túlsó oldalán lévő a nő gyakorlatilag szóhoz sem hagyta jutni szeretőjét.

-Francesco! Igyekezz elérni, hogy Karin ne legyen beszámítható. Ha sikerül magad mellé állítani, akkor a terv első részét kipipálhatjuk. Martin és Hans az unokatestvéreim, de bevallom én mindig is szerelmes voltam beléjük. És arról se feledkezz meg, hogy bosszút kell állnunk. Megígértük Giordanónak, hogy segítünk rajta, mikor elbujtattuk a rendőrök elől.-mondta Lori majdhogynem kiabálva

-Engem sose érdekelt Giordano bosszúja. Én csak Karint akarom. Mióta az eszemet tudom, imádom őt. Ha ő nem létezne, már rég megöltem volna magamat.-válaszolta Russo felügyelő és a hangja egyszerre volt rajongó, valamint fanatikus

-Annyira szereted, hogy egyszer majdnem megpróbáltad őt megerőszakolni.-szúrta oda Lori és a még a telefonon keresztül is érezni lehetett a nő arcán megjelenő grimaszt

-De ez Karin nem tudja, mert maszk volt rajtam. Amúgy sincs sok közöd a dolgaimhoz. A drogozáson és a piáláson kívül máshoz egyébként sem értesz.-vágott vissza arrogánsan az olasz felügyelő. Mivel France részéről lezártnak tekintette a beszélgetést, egészen egyszerűen barátnőjére nyomta a vonalat. Szívott még egyet az istállószagú levegőből, ezt követően a ház bejárata felé vette az irányt.

***

Kedves olvasók!

A következő résszel véget ér az első évad. Szerintem ennek az ünnepi történet sorozatnak az egyik legérzelmesebb évadát olvashattátok. Én a magam részéről nagyon élveztem az írását és ahogy tapasztaltam ti is szerettétek olvasni. Nézzétek el, ha a történet nem mindig a farsang körül forgott, de ez a cselekmények alakulása szempontjából nem volt mindig releváns. 😃

Ha van véleményetek, ne tartsátok magatokban. Építő kritikát, észrevételt szívesen fogadok. 😉