Lizbeth, Lili és Hans Gruber, valamint a férfi kislánya, Sofia egy erdei kirándulásra készülődtek. A három lány már órák óta a bőröndöket pakolta, míg a fiatalabbik Gruber fiú türelmetlenül várta családja hölgy tagjainak érkezését. Mivel az éjszakát a szabadban tervezték tölteni, az idő pedig későre járt, ideje volt indulni. Ahhoz, hogy a sátorozásra alkalmas terepet elérjék, nagyjából két óra kellett. Érkezést követően Lizbeth hozzálátott a grill húsok kisütéséhez, miközben fia fél szemmel a lányokat figyelte, fél szemmel pedig a sátrakat állította fel. Még meg sem érkeztek, de Lili már a mobilját nyomkodta, ezért a kis Sofiára senki nem ügyelt. Mire a felnőttek felkapták a fejüket, már megtörtént a baj. Elsőként Lili észlelte testvére segélykiáltását. 

-Sofia beesett egy gödörbe. Esküszöm, hogy csak egy percre nem figyeltem rá.-pattant fel a földről Lili, mire Lizbeth eldobta a kezében lévő tárgyat, Hans pedig habozás nélkül nyúlt a telefon után

-Itt nincs térerő. Kimegyek a tisztásra. Ti maradjatok Sofiával.-vágta zsebre a telefont Hans, ezt követően eltűnt a bokrok között

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Karin és Cornelia bevetésre készen ültek a társalgóban. Mivel Leonard beteget jelentett, a szanitécük ma Peter volt. A háromfős társaság épp a jelentések felett görnyedt, mikor a nap első bevetése is megérkezett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezután mind a hárman a helikopterhez futottak. Miután az ajtók bezáródtak, Gruber pilótanő megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos információkat.-jelentkezett be Cori az adóvevőn keresztül

-Központ a Medicopter 117-nek. Hans Gruber balesetet jelentett a Wildbachklamm közelében. Sofia Gruber beesett egy üregbe. GPS Koordináták: 43,33 Észak és 21,12 Kelet.-érkezett a válasz. A hírre, hogy a kis Sofia balesetet szenvedett, Karin és Cornelia ijedten nézett össze. Az első sokkot követően Gruber pilótanő nyugtázta a kapott információkat, majd szétkapcsolta a vonalat, az út további része pedig néma csendben telt. Körülbelül tíz perccel később már a szóban forgó terep felett köröztek. Lizbeth és Lili füstfelhővel jelezték a helyzetüket, Hans viszont el sem mozdult kislánya közeléből.

-Fejjel lefelé fogok leereszkedni. A közelben van egy tisztás, majd ott eresszetek le minket.-szólalt meg Peter, miközben a doktornő társaságában kiült a gép szélére. Percekkel később a kötél már úton volt lefelé, azonban az ereszkedés nem ment zökkenőmentesen. Cori az ellenszéllel küzdött, így a csörlő végén lógó szanitéc több alkalommal is neki ütközött a fáknak. 

-Tudom, hogy Sofia van odalent, de talán jobb, ha nem kockáztatsz. Ha mondod, visszahúzlak.-szólt bele a mikrofonba Gruber pilótanő, Berger szanitéc azonban képtelen volt csak úgy magára hagyni a kicsit. A kezdeti nehézségek ellenére az út vége meglepően gyorsan ment. Az üreg szép lassan elnyelte a kötelet, majd újabb két perc elteltével mindenki megkönnyebbülten sóhajthatott fel. A helikopter a tisztáson landolt, a Gruber család tagjai pedig aggódva ölelték magukhoz a kis Sofiát. Miután meggyőződtek róla, hogy a kicsi épségben úszta meg a kalandot, Thaler doktornő kiszabadította rokonát a felnőttek szorító öleléséből. 

-Adok neked egy fájdalomcsillapítót, utána kifertőtlenítem a sebeidet.-guggolt le a kislány elé Karin, majd Peter segítségével ellátásban részesítette Sofiát. Időközben a helikopter hajtóművei is leálltak, Cornelia pedig szeretett volna saját szemmel is meggyőződni róla, hogy Hans lánya valóban jól volt-e. Mielőtt azonban közelebb léphetett volna az ifjú pácienshez, a fiatalabbik Gruber fiú és Lizbeth útját állták és még csak a közelébe sem engedték.

***

Karin és Martin egy romantikus spanyol estet terveztek. Gruber doktor rendelése a végéhez közeledett, Thaler doktornő pedig bármelyik pillanatban megérkezhetett, így a férfi gyorsan levette köpenyét, majd rendet tett az íróasztalán. Linn nővér már épp azon volt, hogy bezárja a rendelőt, mikor egy nem várt látogató bukkant fel. Peter korábban még nem járt Ellmauban, emiatt felbukkanása értelemszerűen meglepetést váltott ki. Berger szanitéc leült az egyik székbe, a doktor pedig a karosszékében foglalt helyet és érdeklődve nézett látogatójára. Első pillantásra a szőke szanitéc nem tűnt betegnek, viszont csak nehezen szólalt meg. A hallgatást az alacsonyabbik férfi törte meg. 

-Nem vagyok beteg, de mindenki azt mondja, hogy hozzád bármikor lehet tanácsért fordulni. Nem mennek jól a dolgaim és jelen pillanatban nem számíthatok senkire sem.-mondta Peter tanácstalanul, szavaival pedig sikerült felkeltenie Martin kíváncsiságát

-A húgom mesélte, hogy mi történt veled. Stella döntése végleges, igaz? Visszatér Nápolyba és úgy döntött viszi magával Olivert is?-kérdezte Gruber doktor, bár szavai inkább tűntek kijelentésnek

-Tényleg nem tudom mit csináljak. Szeretem Stellát, de folyton csak veszekedtünk. Olivernek viszont apa kell. Beszéltem Enricóval és szerinte az volna a leghelyesebb, ha itt hagynék mindent és én is Nápolyba költöznénk. A fiam a mindenem, de nem volnék képes itt hagyni a régi életem. Stellát ismerve úgy is csak akkor láthatnám Olit, mikor neki épp kedve tartja.-válaszolta Berger szanitéc rekedt hangon, mire a vele szemben ülő kicsit közelebb hajolt hozzá

-Mint orvos, azt kellene mondanom, hogy egy gyereknek egy teljes családban kell felnőnie. Mint kívülálló úgy látom, jelen helyzetben magadra kell gondolnod. Fáradt vagy, meggyötört, karikás a szemed és a nyakadon lévő ér lüktetétésből látom, hogy a pulzusod is szapora. Ha továbbra is kínzod magad, meg fogsz betegedni. Hidd el, elég sok hasonló esetet láttam a praxisom során. A legfontosabb kérdés, hogy te mit szeretnél.-mosolyogta el magát Martin. A férfi szavait egy rövid hallgatás követte, végül Peter is arra a következtetésre jutott, hogy a doktornak igaza volt. Miközben ők beszélgettek, Karin is befutott. Thaler doktornő pont akkor nyitott be a helységbe, mikor férje és kollégája épp egymásra mosolyogtak. Az orvosnő egy pillanatra elcsodálkozott, ám nem kellett sokat agyalnia azon, hogy rájöjjön, épp egy orvos-beteg konzultációt szakított félbe.

-Mi ez a meghitt hangulat? Eddig azt hittem csak mi ketten fogunk romantikázni.-állt meg férje széke mellett a nő, közben egy csókot nyomott Martin füle mögé

-Mint tudod, bukom a szőkékre.-válaszolta Gruber doktor csipkelődve, mivel tudta, hogy felesége vevő lesz rá. Thaler doktornő értette a célzást, ezért önkéntelenül elnevette magát. Berger szanitéc viszont saját életéből kiindulva nem volt hozzászokva az ilyen jó hangulatú férj és feleség közti csevegésnek, ezért fülig vörösödött és úgy találta, ideje volt indulni. 

-Valósággal sistereg a levegő körülöttetek. Megyek, mert nem szeretnék egy buta szőke lenni, aki elcsábít egy férjet a felesége mellől.-kapcsolódott be a társalgásba Peter, közben ösztönös nevetésbe kezdett. Karin és Martin vigyorogva ölelték át egymást és meglepetten vették tudomásul, hogy az előbb még depressziós szanitéc milyen hamar új erőre kapott. Miután Berger szanitéc elköszönt a kolléganőjétől, a doktornak pedig megköszönte a tanácsadást, a kijárat felé vette az irányt, ezt követően magára hagyta a társaság többi tagját.

Fél órával később Karin és Martin már az Ellmaut és a belvárost összekötő úton haladtak, mikor rá kellett jönniük, hogy a teázó, ahová szerettek volna beülni, már réges-rég bezárt. Noha odahaza Samy és Gabriele már vártak rájuk, még nem volt kedvük hazamenni, így az út mentén parkoltak le. Gruber doktor leállította a motort, ezt követően mind a ketten hátra dőltek az ülésben és a csillagos eget kezdték el kémlelni. A nyugodt perceket a nő törte meg. 

-Emlékszem, hogy amikor Gregor még élt és kiderült, bosszút akar állni rajtam, mert megszöktem előle, pontosan ezen a helyen kaptam meg Emilia üzenetét. Olyannyira megrémültem a hírtől, hogy képtelen voltam tovább hajtani. És akkor jöttél te, majd felajánlottad, hogy aludjak nálatok. Mondhatjuk, hogy az volt az első közös éjszakánk.-jegyezte meg Karin, közben finoman szerelme combjára tette a kezét

-Bár nem történt köztünk semmi, de azt az éjszakát én sem fogom elfelejteni. Hihetetlen, de ennek már nyolc éve.-válaszolta Martin, miközben csillogó szemekkel figyelte a mellette ülőt. Hiába telt már el annyi idő Thaler doktornő még most is képes volt zavarba jönni férje fürkésző tekintete láttán. A nő arca fülig pirult, a férfi szája pedig mosolyra húzódott a bájos gesztus láttán. 

-Sehol az olasz, sehol az ügyvédje. Most minden olyan tökéletes. Milyen gyorsan telik az idő annak, aki boldog. A barátod, Antonio viszont tizenöt éve kómában fekszik.-váltott témát a doktornő, ezután vetett egy jelentőségteljes pillantást a férje felé

-Karin te belelátsz a gondolataimba. Már én is gondoltam rá, hogy valamivel hozzá kellene járulnom Antonio felépüléséhez. Állítólag van egy professzor Amerikában, aki pont az ilyen esetekre specializálódott. Meglehetősen drága eljárásról van szó, de a Costa Ricai kórház eladása után bőven futja mindenre. Ha te is egyet értesz, akkor a pénz felét Antonio anyjának adhatnánk.-bólintott a férfi helyeslően, közben férj és feleség közelebb hajoltak egymáshoz és egy gyengéd pillantást követően csókolózni kezdtek. A kocsiban töltött percekből végül órák lettek és mire észbe kaptak, addigra már tíz óra is elmúlt. Mivel a birtokon Samy bizonyára már nagyon várta a szüleit, a két orvos végül helyesebbnek látta indulni.

***

A Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Az elmúlt napok során Gabriele és Jens egy véletlen folytán újra egymásra találtak, a férfi pedig azóta vissza is költözött a Gruber birtokra. Miközben férj és feleség félre vonultak a konyhába, addig Peter a társalgó körasztalánál foglalt helyet. Berger szanitéc töltött magának egy csésze kávét, közben halk sóhajtozásba kezdett. Mivel még mindig szerette Stellát, ezért a szanitéc fejében többször is megfordult az a gondolat, hogy esetleg fel kellene hívni a nejét és könyörögnie kellene azért, hogy a nő visszatérjen hozzá. Azonban a sok agyalást követően egyre inkább meg volt győződve arról, hogy ez a kapcsolat örökre véget ért. Gondolataiból a férfit végül a diszpécser szakította ki. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, ezalatt a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Miután elfoglalták szokott helyüket, Köster pilóta megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a magasba emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. A Wildbachklamm közelében lévő erdőben tűz ütött ki. Egy család a lángok fogságába került. A tűzoltók már a helyszínen vannak.-szólt bele a diszpécser a rádióba

-Medicopter 117 a központnak. A bevetés helyszínén leszünk 10 perc múlva. Köszönöm és vége.-hangzott a válasz. A beszélgetés végeztével a pilóta bontotta a vonalat, ezután feltette napszemüvegét és azon keresztül gyönyörködött a tájban. A csapat minden tagja tisztában volt azzal, hogy a Gruber család tagjai pont azon a helyen táboroztak, ahol a tűz is kiütött. Gabriele szíve a torkában dobogott, ha arra gondolt, hogy unokahúgai, a bátyja és a mostohaanyja is a lángok között rekedt. Hála a gyorsaságnak a mentőhelikopter legénységének kevesebb, mint tíz perc kellett ahhoz, hogy a helyszínre érjenek. A tűzcsóvákat messziről látni lehetett és amitől Gabi a legjobban tartott, az valóra is vált. A katasztrófa a négy Gruber táborhelyén tört ki. Kollmann doktornő és Berger szanitéc magukra vették a sárga hevedert, ezt követően kiültek a gép szélére. 

-Innen úgy látom, hogy mind jól vannak, de tűz veszi körbe őket. Remélem a tűzoltók igyekszenek az oltással.-mutatott előre Peter, közben kolléganője aggodalommal figyelte rokonait. Noha a füst miatt nem lehetett jól kivenni őket, első pillantásra úgy tűnt, hogy mind a négyen épségben voltak. Miközben Lizbeth szorosan magához ölelte unokáit, addig Hans a kezével jelezte a közeledő gép számára a tartózkodási helyüket. 

-Amint szétoszlik a füst, leeresztelek titeket. Ha a tűzoltóknak nem sikerül eloltani a lángokat, sajnos vissza kell fordulnom.-szólalt meg Jens, azonban Gabriele és Peter tetszését ez az ötlet egyáltalán nem nyerte el

-Legalább próbáljuk meg felhozni őket. Fejjel lefelé ereszkedem le, ezután kimentem Lilit és Sofiát. Amint ezzel megvagyok, a tisztáson teszem le őket. Utána jön Lizbeth és Hans.-jelentette ki a szőke szanitéc ellentmondást nem tűrő hangon, közben felkapcsolta magát a csörlő végére

-De ha öt percen belül nem vagytok mind biztonságban, itt hagylak titeket. Arra pedig nagyon kíváncsi volnék, hogy mi a fenét csináltak ezek négyen, amitől az egész erdő lángokban áll.-rázta a fejét Jens, majd végig nézett a több hektár fán és bokron, melyekből a tüzet követően semmi sem maradt. Köster pilóta a pedálok melletti kis ablakon át figyelte tovább társai mentőakcióját. A kötél megindult lefelé, közben a tűzoltók folytatták a saját munkájukat. A lefelé tartó út gyorsan ment, noha a hatalmas forróság és füst nehezítette a látási körülményeit. A bajba jutottak pedig türelmetlenül várták a segítséget. Szerencsére a bevetés olyan gyorsan zajlott, akár a karikacsapás. Miután sikerült a két kislányt biztonságba helyezni, Lizbethre és Hansra került a sor. Percekkel később már mindenki biztonságos talajt tudhatott a lába alatt, azonban az erdőt nem sikerült megmenteni. A Wildbachklamm környéke úgy nézett ki, akár egy háborús övezet. Gruber asszony remegve nézett a tűz irányába, közben a mentőhelikopter is megkezdte a leszállást. Földet érést követően Gabriele megkönnyebbülten szorította magához szeretetteit. Hiába a sikeres mentés, a legidősebb Gruber valósággal sokkot kapott. 

-Az én hibám volt a tűz. Miattam égett le az erdő. Indulni készültünk. Én pedig véletlenül égve felejtettem az öngyújtót. Akárcsak évekkel ezelőtt a pajtában.-suttogta Lizbeth,azonban hamar észbe is kapott és inkább gyorsan elhallgatott. Hans közben halkan megköszörülte a torkát, Gabi kíváncsiságát pedig sikerült gyorsan felkelteni a különös vallomással. Noha az orvosnő nem egészen értette az előbbieket, de voltak sejtései. 

Az izgalmasra sikeredett erdei kirándulást követően a Gruber család majdhogynem teljes létszámban vacsorázott együtt. Lizbeth mindig boldog volt, mikor ilyen sokat ülték körbe az asztalt, ám ma este semmihez sem volt kedve. Karin, Martin és Jens aggódva figyelték az idős asszonyt, Gabriele és Hans viszont nem voltak meglepve. A hallgatással töltött perceknek Cornelia érkezése vetett véget. Gruber pilótanő őrült módjára parkolt le az udvaron, ezt követően gyakorlatilag rárontott családja két tagjára. 

-Képtelen vagyok felfogni, hogy a saját családom tette tönkre az életem. Te okoztad a tüzet Lizbeth, amiben meghalt a mama és Johann nagybácsi. Képes voltál rám kenni az egészet és Hans egész végig fedezett téged.-mondta Cori, közben mérgesen az asztalra csapott. Az előbbiek hallatára mintha megfagyott volna a levegő, még Lizbeth és Hans sem találták a megfelelő szavakat. Gruber asszony csak nehezen szólalt meg. 

-Nem szándékosan gyújtottam a tüzet. Véletlenül égve hagytam a kis lámpát, ami a csűrben volt. Fogalmam sem volt arról, hogy a mamád és a férjem megint a pajtába vonulnak vissza romantikázni. Mikor kiderült kettejük viszonya, Johann megígérte nekem, hogy ezentúl mindig hűséges lesz hozzám. Nem akartam ártani nekik. Hansnak pedig nincs köze a történteknek. Az ő bűne csupán annyi, hogy megőrizte a titkomat.-fakadt sírva Lizbeth, az asztaltársaság többi tagja pedig megrökönyödve figyelte tovább az eseményeket

-Fel tudjátok fogni, hogy min mentem keresztül? Addig mondogattátok, hogy egy gyilkos vagyok, amíg én magam is elhittem, hogy én okoztam az anyám és a nagybátyám halálát. -üvöltötte Cori könnyek között, Hans pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy békejobbot nyújtson

-Te is egy Gruber vagy, ezért közénk tartozol. Bocsáss meg nekünk és ha akarod mostantól a birtok a te otthonod is lehet.-fakadt mosolyra Hans, ám Cornelia válasz helyett inkább képen törölte unokatestvérét. A békülési kísérlet nem a tervek szerint alakult és amíg a fiatalabbik Gruber fiú a vérző orrát törölgette, addig Gruber pilótanő pedig a férfi képébe nevetett. 

-Van amire nincs bocsánat. Szörnyetegnek éreztem magam, mert még a húgaim is azt gondolták rólam, hogy egy hidegvérű gyilkos vagyok. Amíg élek, gyűlölni foglak titeket ezért.-vágta oda Cori mérhetetlen haraggal a hangjában. Mivel a nő részéről a beszélgetést lezártnak tekintette, a fiatal pilótanő meg sem várva családja reakcióját, sietve távozott a Gruber házból.