Corneliáról csak kevesen tudták, hogy nála a mentőhelikopteres szakma egy spontán döntés eredménye volt. Gruber pilótanő ugyanis főállásban jogászként dolgozott egy nagy ügyvédi irodánál. A nő épp az egyik ügye aktáit tanulmányozta át, de a koncentrálás ma a kelleténél nehezebben ment. Számos munkája akadt, mind a bíróságon, mind odahaza. Ráadásul a családi problémák és a múltja sem hagyták nyugodni. Cori kicsit úgy érezte, egyedül már képtelen volt megbirkózni a gyötrő gondokkal és a rémálmokkal, melyek minden éjszaka megkísértették, ezért az unokabátyja számát kezdte el bepötyögni. 

-"Ha van egy kis időd és még mindig szívesen meghallgatnál, délután beugrom hozzád a rendelődbe. Beszélnem kell valakinek a gondjaimról."-állt az kijelzőn. Miután az üzenetet elküldte, bepakolta az aktatáskáját, majd a kijárat felé vette az irányt. Épp az egyik munkatársa irodája előtt haladt el, mikor a szoba ajtaja alatt füst gomolygott ki. Corneliával hirtelen megfordult a világ, hiszen azóta a bizonyos nap óta rettegett a tűztől. Keze és lába remegett és bár tudta, hogy odabent valószínűleg egy ájult személy feküdt, képtelen volt megmozdulni. Szerencsére az őr pont jókor érkezett. Miután a férfi kiparancsolta Corit az udvarra, betörte a iroda ajtaját, kimentette a bent tartózkodó ügyvédet, majd felkapta a mobilját és a mentők számát kezdte el tárcsázni. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat volt szolgálatban. Miközben Gabriele a reggeli kávéját itta meg, addig Jens és Peter csocsózással ütötték el az időt. A feszültség, ami Kollmann doktornő és Köster pilóta között volt a munkára is rányomta a bélyegét. A pilóta bánatát fokozta, hogy lánya, Anna egy képzés miatt Hamburgban folytatta tovább az életét. Berger szanitéc úgy érezte, valamit tennie kellett barátai boldogságáért, de hiába a segítő szándék, társai egyaránt makacsok voltak. Noha a helyzet egyértelmű volt, vagyis szerették egymást, de amíg a gyerekvállalás kérdésében nem kötöttek kompromisszumot, addig békülésről szó sem lehetett. A feszült perceknek végül a diszpécser vetett véget. 

-Központ a Medicopter 117 bázisának. Egy müncheni ügyvédi irodában tűz ütött ki. Legalább egy ember megsérült. A tűzoltók és a rendőrök már a helyszínen vannak.-ismertette a részleteket a központ. Miután átvették a riadót, a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott. Jens sorra kapcsolta fel a műszereket, majd az alkalmas pillanatban a magasba emelte a gépet. 

-D-HECE a müncheni toronynak. Hamarosan átrepülök a zónájukon. Beteghez hívtak.-vette fel a kapcsolatot a pilóta a diszpécserrel. A beszélgetés végeztével a vonal megszakadt, az út további része pedig néma csendben telt. Nagyjából tíz perccel később a távolból már látni lehetett a szóban forgó épületet. Noha a lángokat elfojtották, Jens a biztonsági okokból az ügyvédi praxistól távol landolt. Földet érést követően Gabriele és Peter a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró személyhez. Kollmann doktornő figyelmét ha akarta volna, sem kerülhette el Cornelia jelenléte. Gruber pilótanő egész végig az áldozat mellett guggolt és el sem mozdult mellőle. Gabi kedvesen köszöntötte unokahúgát, végül hozzálátott a feladatához. 

-Valószínűleg a tűz akkora sokkot váltott ki a betegünkből, hogy infarktust kapott. Nitrót és 3 mg Heparint. Az égési sebeire 3 mg Ketamint és 1 mg Diazepamot. Intubálni majd a gépen fogjuk.-hangzott az orvosnő parancsa. A szanitéc a kért felszereléseket főnöke kezébe nyomta, közben a hordágy is befutott. Jens abból indult ki, hogy Cori és a beteg közeli kapcsolatban álltak egymással, hiszen a nő végig nagyon komor arcot vágott. Köster pilóta óvatosan megérintette kolléganője vállát, ám az finoman lelökte magáról a kezet. Mivel más módon nem tudott segíteni, a férfi végül visszament a helikopterhez és felszállásra kész állapotba helyezte a gépet.

-A vérnyomása normalizálódott. 120 per 80.-olvasta le Peter az értékeket. Körülbelül húsz perccel később az ellátás be is fejeződött, Gabriele pedig kimondta a végszót.

-A munkatársad túl fogja élni. A RoMed-be visszük.-mondta kedvesen a doktornő, közben vetett egy gyors pillantást unokahúga felé. Mivel Cornelia továbbra is sokk alatt állt, csak bólintott, egyebekben nem reagált semmit a hallottakra. Gabi nem szívesen, de magára hagyta rokonát, hiszen jelen pillanatban a páciens élvezett elsőbbséget. A helikopter rotorja már forgott, így Jens csak a felszállásra várt. Miután az ajtók bezáródtak, a gép a levegőbe emelkedett és a csapat elindult a legközelebbi kórház irányába. 

***

Martin az egyik betege aktáit tanulmányozta, mikor a keze ismét remegni kezdett. Orvosként tisztában volt azzal, hogy a remegést lelki okok váltották ki, de mióta a kómában fekvő barátja és családja ismét Ellmauban voltak, a lelkiismeret furdalás is visszatért. Az idő későre járt, a férfinak pedig volt egy találkozója a húgával. Miközben rendet tett az asztalán, Cornelia is befutott. Sok tennivalója közepette a doktor fejéből ki is ment az unokahúga által küldött üzenet. A két Gruber széles mosollyal köszöntötte egymást, ezután Martin visszaült a karosszékbe, Cori pedig az egyik szemközti székben foglalt helyet. Egy rövid hallgatás következett. A csendet a férfi törte meg. 

-Érzem, hogy Gabi és te titkoltok valamit. Ha tudok, nagyon szívesen segítek.-mosolygott a férfi biztatóan az unokatestvérére, de a szemében mély aggodalom tükröződött

-Őszintén szólva nem Gabriele miatt, hanem anyukád és az öcséd miatt vagyok itt. Beszélnem kell arról, ami a múltban történt. Ma a bíróságon tűz ütött ki. Egy ember megsérült, én pedig arra is képtelen voltam, hogy elsősegélyt nyújtsak.-magyarázta Cori, majd félve összekulcsolta a kezeit

-Ha jól sejtem, abból az okból rettegsz a tűztől, ami miatt a mama és Hans is haragszanak rád.-szólalt meg Martin együttérzően

-Te már New York-ban éltél, ezért nem tudhatsz róla, de az anyámnak és az apádnak viszonya volt egymással. Attól a naptól kezdve, hogy kiderült az igazság, a mamád gyűlölni kezdte az én családom. Azon a napon, mikor tűz ütött ki a pajtában, hamarabb értem haza a munkából. Minden lángokban állt és hiába szerettem volna, nem tudtam kimenteni a bent lévőket. Apád és az én mamám mindig a csűrben találkoztak. A tűz napján is ott voltak. Mire Lizbeth és Hans hazaértek, addigra már minden kiégett. Hiába bizonygattam, hogy semmi közöm nem volt a tűzhöz, nem hittek nekem. Még a saját húgaim is meggyűlöltek.-vallotta be a Gruber lány némi habozást követően, miközben könnyek szöktek a szemébe

-A mama miért hiszi azt, hogy közöd volt a tűzhöz?-tudakolta Gruber doktor, közben átült a nő melletti székre, majd annak hátát simogatva próbálta unokatestvérét megvigasztalni

-Lizbeth azt állítja, hogy miután a tűz kialudt, a romok között megtalálta a hajtűmet. Tényleg haragudtam az apádra, amiért tönkre tette a szüleim házasságát. De hogy is gondolhatjátok, hogy megöltem a saját anyámat?-emlékezett vissza Cornelia, közben a szíve hevesen kalimpált, hiszen képtelen volt annak a szörnyű napnak az emlékét kiverni a fejéből. Martin szemébe is könnyek szöktek, mivel ezt a történetet most hallotta először. Mi több, eddig úgy tudta, hogy az apja egy hegyi túra során vesztette életét. A vallomás eleinte döcögősen ment, egy ponton túl viszont Corinak is jót tett kibeszélnie magából a történteket. Miután a könnyek elfogytak, a két Gruber arcára egy gyengéd mosoly ült ki és közben szorosan átölelték egymást.

Gabriele egy kávéházban várta bátyja érkezését. Kis késéssel, de Martin is megérkezett a megbeszélt találkozóra. Gruber doktor sűrű bocsánatkérés közepette foglalt helyet az asztalnál, Kollmann doktornő pedig féltékenyen vette tudomásul, hogy testvére egy Corneliával való beszélgetés miatt érkezett késve. Miután mind a ketten rendeltek maguknak egy italt, a férfi egyből a lényegre is tért. 

-Nem kellene elmondanom, de volt egy beszélgetésem Corival. Látom és érzem, hogy titkoltok valamit. Szerettem volna megtudni tőle az igazságot.-mondta Martin feszélyezetten

-Flora valójában az én lányom. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, Nelli volt az egyetlen, aki segíthetett rajtam. Tudtam, hogy a két fia mellé mennyire szeretett volna egy kislányt is. Számára nem is volt kétség, hogy igent mondjon a kérésemre. Korábban egész jóban voltunk, de mióta Flora megszületett, mintha kerülné a velem való találkozást. Nem áll szándékomban elvenni Nellitől a lányát, de már nagyon megbántam, hogy csak úgy lemondtam Floráról.-vallotta be Gabi rövid hezitálást követően, mialatt közelebb hajolt a testvéréhez, hogy más ne hallhassa őket. A hirtelen jött vallomással Gruber doktor jól láthatóan nem számolt és a zavartsága az arcára volt írva. A férfinak kellett pár perc, amíg összeszedte a gondolatait. 

-Jelen pillanatban nem az számít, hogy Cori, vagy te mit tartotok helyesnek. Most az a legfontosabb, hogy Florának jó legyen. Nem ismerem túl jól az unokahúgom, de szerintem egy okos és intelligens kislány. Meg fogja érteni az igazságot. Annyi titok van már a családunkban, hogy ideje véget vetni ennek az ördögi körnek.-állapította meg Martin. Noha Gabriele nem reagált semmit az elhangzottakra, de a lelke mélyén tudta, hogy a bátyjának igaza volt. A két testvér nem is sejtette, ám a beszélgetésüknek egy fültanúja is akadt. A bokorból váratlanul Giordano ugrott elő, aki továbbra sem tett le arról, hogy lejárassa Karint, akár még a saját férje előtt is. 

-Napok óta arra várok, hogy Karin elém járuljon és bocsánatot kérjen, amiért az apja cinkosa volt. Önnek is van egy húga, talán megérti, hogy mit élek át, mikor a halott Monicára gondolok. A Thaler család aljasul elbánt az én családommal. Sosem féltem az igazságtól, de attól, hogy nem tudok igazságot szolgáltatni nagyon félek. Valakinek fizetnie kell a húgom és a gyereke halála miatt.-fenyegetőzött Astori és közben a keze is ökölbe szorult. Gruber doktor mindig is türelmes embernek tartotta magát, de mivel épp a nejét becsmérelték, elszakadt nála a cérna. Mérgesen pattant fel a székből, félre lökött egy asztalt az útból, majd a gallérjánál fogva ragadta meg az olasz nyomozót. 

-Tudtommal a húgát senki nem kényszerítette arra, hogy lefeküdjön az apósommal. Nem egészen világos, hogy maga szerint a feleségem milyen szerepet játszott az apja és Monica viszonyában. De gyanítom, hogy a maga beteg gondolkodását soha nem is fogom megérteni. És egyáltalán milyen szaga van magának? Még dél sincs, de már részeg.-mondta Martin szinte kiabálva, ezt követően betörte a vele szemben álló férfi orrát. Az ütés erejétől Giordano visszazuhant a bokorba, a kávézó többi vendége pedig halk nevetésbe kezdett. 

***

Másnap reggel a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Karin és Cornelia a hangár elé feküdtek ki a napágyra, miközben Leoanrd az elmaradt jelentéseivel bajlódott. Noha csak pár napja dolgozott a bázison, Gruber pilótanő meglepően gyorsan a bizalmába fogadta Thaler doktornőt. Az orvosnő tisztában volt a Gruber lány múltjával, a pilótanő pedig ismerte az "Astori"-ügy minden részletét. 

-Nem lennék meglepve, ha Giordanóról kiderülne, hogy egy perverz kukkoló. Pocsék érzés lehet, hogy minden nap előugrik valamelyik fa, vagy oszlop mögül.-mondta Cori vigyorogva. Karin először nem is reagált az elhangzottakra, de végül mind a két nő nevetésben tört ki. A vidám perceknek sajnos a diszpécser gyorsan véget is vetett. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős társaság minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalhassák a szokott helyüket. Gruber pilótanő megkezdte a műszerek felkapcsolását, majd a GPS-t is beállította. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a gép a levegőbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés részleteit. Egy ramsaui tanyán tűz ütött ki. Egy ember súlyos égési sérüléseket szenvedett. A tűzoltókat és a rendőröket már értesítettük. A bevetést Giordano Astori vezeti.-szólt bele a diszpécser a rádióba. A "tűz" szó hallatán Cornelia gyomra görcsbe rándult, ezért csak nehezen reagált a központ hívására.

-Medicopter 117 a központnak. Három perc múlva a bevetés helyszínén vagyunk. Köszönöm és vége.-válaszolta Gruber pilótanő komoran, ezután szétkapcsolta a vonalat és az út további része néma csendben folytatódott tovább. Hála a gyorsaságnak, tíz perccel később már a birtok melletti szántóföldön landoltak. A tüzet azóta elfojtották, ennek ellenére Cornelia továbbra sem érezte magát nyugodtnak. Földet érést követően Karin és Leonard a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váró személyhez. A rotorok leálltak, Cori pedig a csűr előtt várta társait. Időközben a rendőrség is befutott Giordano vezetésével. Astori nyomozó tisztában volt vele, hogy a mentőhelikopter orvosa Karin volt, így a férfi dühe az arcára volt írva. Az olasz felügyelő fekete göndör haját copfba fogta, majd a pajta előtt megállva irányította társai munkáját. Közben a pilótanő figyelmét az sem kerülte el, hogy a Martintól kapott ütés helye milyen szépen feldagadt. A nő képtelen volt kihagyni a nyomozó bosszantását. 

-Talán neki szaladt egy szekrénynek?-kérdezte Cori és alig bírta nevetését visszatartani. Giordano csak nehezen viselte, ha valaki provokálta, ezért a szokottnál is mogorvábban reagált. 

-Hála a rokonának eltört az orrom és a bokorban lévő csalán szépen összecsipkedte a fenekem. Tegnap egész este egy tamponnal az orromban járkáltam és képtelen vagyok leülni egy székre. Tegyen meg egy szívességet és hagyjon békén.-mondta ingerülten Astori, a vele szemben álló pedig alig tudta nevetés nélkül kibírni. Odabent közben a beteg életéért való küzdelem folytatódott tovább. 

-A teste hatvan százaléka megégett. Kanült, Ringert, 5 mg Ketamint és 3 mg Sedativumot.-hangzott Karin utasítása. A kért felszereléseket Leo sorra adta főnöke kezébe. Miközben a mentősök dolgoztak, a tűzoltók munkája véget ért. Thaler doktornő és Feldmann szanitéc már azt hitték, minden rendben volt, mikor a pajta másik végében lévő szalmabála újfent lángra kapott. A tűz gyorsan terjedt, a bennlévők pedig nem tudtak idejében kimenekülni. Az ajtó beszorult, közben Leonard a rádió után nyúlt. Az épület előtt álló Cori és Giordano gyorsan abba is hagyták egymás bosszantását, majd igyekeztek biztonságos helyre menekülni a lángcsóvák elől. 

-Cornelia! Van egy tetőablak. Ereszd le a kötelet és szabadíts ki minket.-hallották meg Leo hangját az adóvevőben. Gruber pilótanő egy ideig még reszketve figyelte a füstfelhőt, majd egy váratlan pillanatban mintha a füsttel együtt a félelme is elszállt volna. A helikopterhez szaladt, a kampó végére akasztotta a hevedereket, majd helyet foglalt a kabinban és percekkel később már a magasból felügyelte, hogy a kötél mikor érkezik le munkatársaihoz. Giordano egy rövid időre úgy hitte, örökre megszabadulhat húga gyilkosától. Mivel nem így történt, a nyomozó csalódottan távozott. Mindeközben a mentőakció folytatódott tovább. A Gruber lány reménykedve nézett le a pedálok mellett, miközben a csörlő végét elnyelte a tetőablak. Újabb pár perc idegőrlő várakozást követően Karin, Leonard és a sérült ismét biztonságban tudhatta magát. A gép földet ért, Feldmann szanitéc pedig lekapcsolta magukat a kötél végéről. Miután a feladatot teljesítették, a rotorok pedig leálltak, Cori elégedetten, de főleg büszkén hagyhatta el a pilótafülkét. Mivel a páciens státusza bizakodásra adott okot, Thaler doktornő egy kis időre magára hagyta betegét, majd közelebb lépett kolléganőjéhez. 

-Sikerült legyőznöd a félelmedet. Büszke vagyok rád.-jegyezte meg Karin egy tőle megszokott angyali mosollyal

-Képtelen volnék Martin szemébe nézni, ha tudom, nem tettem meg mindent érted.-válaszolta Cornelia felderült arccal, majd szorosan magához ölelte munkatársnőjét. Mivel Leonard sem szeretett volna az ölelkezésből kimaradni, harmadikként csatlakozott a lányokhoz. Miután a végszó elhangzott, a csapat helyére tette a hordágyat, majd mindenki elfoglalta szokott ülését a kabinban. A rotorok nagyon gyorsan, szinte két perc alatt a maximumon forogtak. Az alkalmas pillanatban Cori a karhoz nyúlt, a gép pedig az égbe emelkedett. 

Másnap Karin és Martin egy hangulatos reggelizőhelyen indították a napjukat. Amíg ők reggeliztek, addig a kicsi Samyre odahaza Lizbeth és Lili vigyáztak. Mivel számos gondjuk akadt, ezért Thaler doktornő és Gruber doktor alig szóltak egymáshoz, egyszerűen csak szerették volna kiélvezni a csendet. A hallgatással töltött perceket a férfi törte meg. 

-Tegnap azt mondtam a húgomnak, ideje véget vetni a titkolózásnak. A családunknak mostanában bőven kijutott a rosszból. Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, nem fizetek többet Antonio családjának.-kérdezte Martin elszántan

-Ettől jobb hírt már rég nem hallottam. Antonio öccsének majd keresünk egy munkát. Noha őt ismerve, elég naplopó ahhoz, hogy visszautasítsa az ajánlatot. De ez már legyen az ő baja.-értett egyet Karin, ezután gyengéden megsimogatta a szeretett férfi arcát és az sem kerülte el a figyelmét, hogy férje keze már egyáltalán nem remegett

-Bármennyire is sajnálom Antoniót, meg a családját, van saját családom. Samy és te vagytok az én jövőm és csak ti tesztek engem boldoggá. Annyi mindent éltünk már meg együtt és még annyi tervünk van a jövőre nézve. Pont ezért nem akarok többé a múltban élni.-mosolygott Martin, majd közelebb húzódott szerelméhez és egy gyengéd csókot követően a homlokát a nő homlokának támasztotta. A két fél úgy érezte, hogy most már semmi rossz nem jöhetett és képesek lettek volna akár órákig nézni a másikat. A pillanat varázsát végül egy ismerős hangja szakította félbe. Hans úgy rontott be az étterembe, akár egy őrült, kezében pedig egy mappa volt, melyet habozás nélkül vágott Thaler doktornő elé. 

-Giordano Astori és a családja felvásárolta a Gruber-italt. A felügyelő és az ügyvédje az előbb jártak a birtokon és azt állítják, hogy te adtad el nekik a saját részedet. A cég felét birtokolják és olyan magas tőkeemelést akarnak végrehajtani, amit soha nem fogok tudni fedezni. Mi tárt karokkal fogadtunk téged, te pedig kijátszottad a családi vállalkozást egy idegennek.-csapott Hans az asztalra, közben villámló szemekkel figyelte sógornőjét. Martin úgy érezte, kötelessége volt neje védelmére kelni, ezért elsőként ő szólalt meg. 

-Elhiheted, hogy a feleségem senkinek nem adta el a részvényeit. Biztos, hogy hamisították az aláírását.-állt fel az asztaltól Gruber doktor, Karin azonban gyengéden férje vállára tette a kezét, így jelezvén, nem szorult segítségre. A nő már épp azon volt, hogy megszólaljon, ám a fiatalabbik Gruber gyorsan a szavába vágott.

-Amint sikerült helyrehoznom, amit elrontottatok, soha többet nem akarlak titeket a birtok közelében látni. Nincs annyi tőkém, hogy fizessek Astorinak. Visszaadjátok a pénzt, amit a részvényekért cserébe kaptatok, utána elköltöztök a házból.-mondta Hans közönyösen, ezután indulatosan távozott. Férj és feleség csodálkozva néztek a távozó után és kellett nekik pár perc, amíg megtalálták a helyzethez illő szavakat. 

-Nem kell többet fizetnünk Antonio családjának, helyette fizethetünk az öcsédnek.-biggyesztette le a száját Karin, majd a kezébe temette az arcát

-Mi lenne, ha kimennénk a tavunkhoz? Hátha ott majd sikerül megnyugodnunk.-kérdezte Martin lágy hangon, közben gyengéden felemelte a nő fejét az állánál fogva. Mivel a doktornő habozás nélkül bólintott rá az ötletre, gyorsan rendezték a számlát, majd kocsiba vágták magukat és annak reményében, hogy ott majd sikerül lehiggadniuk, az Achensee felé vették az irányt.