Új ház gyors segítséggel

Pietro

Hello... Gyors bemutatkozás: Bosszúálló vagyok olyan 2 éve eléggé jól összeszoktunk a többiekkel, Natasha az edző barátnőm, Clinttel szoktunk néha lerészegedni, Kapitány kávéja a legjobb, Hulk a lelkitársam (hmmm érdekes tudom...) , Tonyval a laborba ügyködünk amikor csak lehet és a humorunk sincs távol egymástól, Wandával két személyes könyvklubbot nyitottunk és végül Pietro hát az igazat megvalva nagyon bejön nekem, de nem akarok tülságosan nyomulni így csak néha beszélgettünk de eléggé személyes dolgokról meg amint rájöttem szereti a titkos receptemet amiot néha elkészítek mikor rám jön a főzhetnék.

Épp a nappaliba indultam hogy elmondjam a hírt, mikkor arra lettem figyelmnes,hogy Wanda épp kifele készült onnan így megfogtam a kezét és magam után húztam vissza a szobába. Tökéletes épp mindenki itt van beálltam a Tv elé hogy rám figyeljenek.(gonosz trükk) Volt kitől tanulni.( kacsingatok Tony felé, megjártam néha vele.)

-Srácok van egy hírem-először mindenki lesokkolt nem szoktam hivatalos lenni csak néha megjátszom magam de most nem, és ezt ők is látták.-Elköltözök!

-Mi? –szinte egyszerre mondta mindenki. Hát igen ez van mosolyt repítettem feléjük.

-Itt akarod hagyni a Bosszúállókat? Miért? Baj van?- Kezdett bombázni a kérdésekkel Steve agondalmasan tekintve rám.

-Nem nincs szó ilyesmiről, a baj az viszont van... tudjátok a szüleim nagyon nem szerették volna ha másokkal lakok együtt, a suli után még csak bentlakásba se engedtek, sehova... persze azt szerették ha szocializálódok meg ilyesmi de a lakós dologba nagyon paranoiásak. Most úgy tudják hogy van egy házam és onnan járok be dolgozni a Stark toronyba, persze a bevetésekről egy szót se hacsak nem akartok hazaküldeni.-mondtam el az egészet egy kínos mosoly kíséretében.

Erre mindenki kicsit megenyhült és megértően bólogatott. Én csak némán suttogtam ezek után egy KÉRLEK SEGÍTSETEK-et és kezeim kérlelőm magam elé helyeztem.

-Értem, és hova akarsz költözni?-tett fel a kényes kérdést a vasfickó.

- Hát igen ez jó kérdés! Gondolkodtam rajta de túl messze nem lehetek így mi lesz a bevetésekkel és a segítségemmel és egy óriási torony mellett nem nagyon lehet találni valami kis házikót...-mondtam és lehajtottam a fejem. Erre Clint megpaskolta maga mellett a kanapét arra utalva, hogy üljek le mellé, miután helyett foglaltam megpaskolta a vállam.

-Semmi baj, megoldjuk valahogy van itt egy milliárdos zseni a köreinkben aki biztos talál rá megoldást.-nézett Tony felé.

-Aki ráadásul emberbarát is- folytatta Natasha egy vigyorral az arcán , erre az említett kihúzta magát és gondolkodón le-fel járkált.

Ez után az egész társaságra mély csönd borult mindenki megoldás után kutakodott. Pietro arca feltünően aggodalmas volt, észre se vettem magam de bámúltam a szemeit, olyan szépek mintha egy Isten könycseppei hullotak volna le a szemei helyébe egyszerűen gyönyörűek. Habár ezt úgy mondani hogy személyesen ismersz egy Istent, helyesbítek kettőt elég furán hangzik. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ő is rám nézz, tekintetünk találkozott ahogy engem nézett olyan fura volt még sose nézett így rám senki, nem zavart az hogy ő is nézz és én is őt. Megcsillant valami a szemében mint a fény Thor pöröjén, nem tudom mi bajom ezekkel az Isteni hasonlatokkal. Hangzásra nyitotta a száját:

-Azt hittem, hogy Tony a zseni de én annál is jobb vagyok.-erre felnevetett Tony

-Mi lehe annyira fennvaló hogy engem meghaladjon erre kiváncsi vagyok...-mondta mulattsággal a hangjába.

-A torony alaksorában tartod az autókat a mélygarázsba onnan lehetne egy föld alatti járatott indítani a kiindulóponttol 10-20 méterre pedig felhúznánk egy nyaralóház szerüséget, és ha minden jól megy akár a szüleid távozása után még nyaralhatnánk is ott-formált a nyaralhatnánk szónál idézőjelett a kezeivel. Mindenki álla a földet súrolta.

-Jesszusom nem gondoltam volna hogy valaha ezt mondom de imádlak, imádlak Pietro Maximoff-felugrottam az ágyról egy kisebb örömtánc után még Pit megszégyenítő sebességgl rohantam oda hozzá és ugrottam a nyakába.

-Hó-hó ne menyjünk annyira előre , először meg kell nézni hol csinálhatunk alagutat,, hogy közbe ne omoljon a torony a nyakunkba!-állt fel Steve a helyéről.-És neki kéne kezdeni a háznak munkások berendezés stb.

-Tudom hogy túlsokat kérekde kicsi korom óta én akartam felépÍteni a hézam nem lehetne hogy együtt épÍtsük fel.-a kérlelő pillantásom végig széguldott mindegyik szempáron, de a Pietroén többet a kelleténél.

-Nem túloz, tényleg ez volt az álma-szólalt meg most először Wanda.

-Héj mondtam hogy a fejem tabu!-vetettem rá egy csúnya pillantást.

-Én benne vagyok!-jött mellém a milliárdos

-Én is!-hallottam meg a szoba másik végéből Nat hangját.

Mindenkinek tetszett az ötlet nagyon boldog voltam soha nem gondoltam arra hogy a barátaimmal együtt felépÍtem a saját házamat. Az alagút elég hamar elkészült pedig attöl féltem a legjobban, meg attól hogy tényleg a nyakunkba omlik a torony.A ház szerencsére nem a torony takarásában lesz Így nem fogom magam annyira kisebbségbe érezni. A ház falai már fel voltak húzva épp a festéssel ügyködtünk a falak zöldek lesznek. Hajam lüfarokba volt fogva egy nyúzott póló és egy régi farmer volt rajtam amin már volt néhány festék folt, a hajam pedig mintha deres lett volna annyira tele volt a miliméternyi pöttyögtől. Elosztottuk magunkat minden szobában 2 vagy 3 ember volt. Én a napalit festettem Pietro és Steve társaságábanm Pire volt bÍzva a mennyezet amivel még gyorsasága ellenére is nehezen boldogult. A létrán álltam és dudolgattam hogy ne unjam magam a haléálba mivel egyik társam, sem volt beszédes kedvében.

-Szép hangod van. Mit énekelsz?-hallottam meg hirtelen Steve hangját mire kicsit meginogtam a létrán amin álltam.

-Tényleg? Sose gondolkodtam rajta...amúgy Andy Black-től a We don't have to dance, az egyik kedvenc számom- mosolygtam a hősre, lehet hogy csak nekem tünt de mikor rámosolyogtam a kapitányra akkor Pietro megforgatta a szemét.

-Még nem hallottam nem énekled el-kicsit meglepett a kérése de nem tagadhatom meg a parancsot, Így nekikezdtem a szövegnek.

-Record scratch, Steve Miller band
Tattooed necks and tattooed hands
Oh, how don't you drown in a rain storm?
Fresh regrets, vodka sweats
The sun is down and we're bound to get exhausted and so far from the shore

You're never gonna get it
I'm a hazard to myself
I'll break it to you easy
This is hell, this is hell
You're looking and whispering you think I'm someone else
This is hell, yes
Literal hell

We don't have to talk
We don't have to dance-kissé elhallkultam mert le akartam lépni egy létrafokot, de a létra meginogott-We don't have to smileeee...-éreztem hogy lassan esem hátrafele, szememösszeszorÍtottam, nem mintha attól jobb lett volna.Már vártam hogy mikor csapódok neki a kemény földnek,de ez a pillanat csak nem akart eljönni, helyettekét izmos kar fogta a testem. Lassan kinyitottam a szemeim és ütköztek egy kék szempárral de nem azzal a szempárral amelyékre vágytam.

-Ömmm köszönöm...-mondtam kissé zavarban voltam és remélni tudtam hogy nem lettem vörös.

-Semmiség, ha gondolod a létrát használom én-mosolyogva tett le Amerika hőse ,fejével a létra fele biccentve.

-Nem muszáj csak ügyetlen vagyok.-nevettem fel erőltettetten. Átmentem a szemközti falhoz és azt kezdtem mázolni. Az egyik pillanatba még a fal előtt állok és a következő alkalommal mikor pislogni akarok már a folyósón Pietróval szemben. Nagyokat pislogta majd egy kérdő pillantást vetettem a szőke fele.

-Senki se fogdoshatja a csajomat!-lefagytam,mi? nem,nem most csak halucinálok.HUhh na jó lazák vagyunk.

.Miért ne? Nem szabhatod meg!-vágtam kacsacsőr szájat és mélyen a szemébe néztem.

-Mert cask nem engedem meg.-tette keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

-Akkor miért voltál elég gyors ahhoz hogy elkapj Mr. Szélvész.-kicsit előre döltem hogy nyomatékosÍtsam a szavaim. Megrázta a fejét.

-Hogy te mennyit tudsz beszélni...-megforgatta a szemeit majd lépetegyet előre ezért én hátra kellett tegyek egy lépést, a hátam nekitapadt a falnak. ÚgyanÍgy az ajkai az enyémnek kezeimet rögtön a mellkasára tettem hogy elnyomjam de valahogy kiszállt belőle az erő és leestek onnan, a lendülettől nekicsapóstak a falnak amikmégfrissen voltak festve. Hirtelen nyilalt belém a felismrés és elszakadtam az édes ajkaktól lecsúszva majd ellépve a faltól.

-Óóóó... hogy elmennél te a...-de nem tudtam befejezni.

-Hogy beszélsz?-hallottam meg a másik szobából a szép beszéd védelmezőjét.

-Khmmm...semmi,nem mondtam semmit...-beleöklöztem Pi válába aki mégmindig döbbenten nézett rám. Hátramutattam a vállam fölött és azt tátogtam.

-A FAL!!??-majd a hátamhoz kaptam ami úgyszint festékes volt. Láttam Pietro arcán hogy leesik neki miről beszélek majd egy vigyor kiséretében eltünt.

Jó olvasást... Pusszancs XD