Ugye élsz?

Egyedül vagy a toronyban, már megint egy árva lélek sem. Mostanság küldetés jön küldetés után, mindegy hogy hajnali 3 van vagy épp este fél 11 ha menni kell hát menni kell. Nem is nagyon zavart volna ha nem lenne ilyenkor a szíved a torkodban, hogy mindenki visszaérjen. Már több mint fél napja el voltak menve, tudtad, hogy más azt mondta volna az nem sok, meg hülyeség de neked minden egyes perc egy évnek tünt.

Nem tudtad pontosan hogy hányadszorra de hogy sokadszorra jártad be az egész tornyot az tuti. Le, fel, irodák, labor, nappali, haloszobák mindent sorba hátha az egyik mögül előugrik Pietro és a nyakába ugorhatsz. Már épp a következő körödet tetted volna meg mikor meghallottad a lift nyiló ajtaját és egy szempillantás alatt oda termettél Lassan ballagott mindenki a szokásosnál több sebbel a testén, kereső tekinteted hirtelen Tony szomorú arcát pillantottad meg, a pánik hidegrázásként futott végig a testeden.

-Ugye nem?-szemeid kezdtek könnybe lábadni.

-Sajnálom...-jött oda hozzád és át akarta ölelni az addigra már görcsösen rázkodó tested.

-Hhogy-hhan? Nehh-hhem szenvedett?-próbáltam még néhány érthető szót kinyögni magadból. Könnyes szemekkel felnéztél a téged szorongató férfire.

-Gyere ülj le!-próbált arrébb terelni de lábaid felmondták a szolgálatott így inkább csak végig fonszoltad magad a legközelebbi ülőalkalmatosségig.-Nyugi minden rendben lesz, tudod Wandával most szükségetek lesz egymásra. És higyj nekem ez nem fog ennyibe maradni.

Mintha ezek után emlékezett kiesésed lett volna a következő amire emlékszel hogy feketébe vagy a tükör előtt végig nézel magadon és újra összeszorúl a szíved, nemrég még a haját piszkáltad most pedig utolsó útjára kiséred el. Sminket nem tettél magadra hisz tudtad semmi értelme. Kimentél a konyhába és főztél magadnak egy kávét, erről eszedbe jutott hogy Pietro mindig kikönyörgöt egy kortyot belőle de tudtad hogy nem lehet majd utána leállítani, az emlék mosolyra késztetett de utána fájdalmas késszúrásként jutott eszedbe hiánya. Mintha szívedbe tőrt döftek volna és akárhányszor csak eszedbe jutott forgattak volna rajta egyet.

Mérgedbe elővetted a wiskeys üveget a szekrényből és felhúztad percek alatt, majd egy fél üveg bort és meg se áltál a konyakos üveg aljáig. Belegondolva, hogy másfél óra múlva temetés már nem tünt olyan jó ötletnek az ivás de mindegy volt, akkor szartál a világra, nem érezted a fájdalmat, szinte Pietro is ott volt melletted. Bekapcsoltad a TV-t és elkezdtél táncolni nem számított, hogy mire csak lépdestél ide oda. Míg egy óvatlan pillanatban megbotlodtál a saját lábadban és így terültél el a földön, fejed beverve az üvegasztalba.

Nevedet hallotad mire nyitogatni kezdted a szemeid és egy homályos arc körvonalazódott ki előtted.

-Pietro?-adtál ki valamiféle hangot magadból kissé megkönnyebülve, de mikor megláttad a tiszta arcot elszomorodtál mivel rájöttél csak a képzeleted játszott veled.

-El fogsz késni 5 perc múlva kezdődik a temetés és alkohol sza.. Várjunk! Te mennyit ittál?-Clint aggodó hangja csengett a füledben.

-Csak egy kicsit!-emelted fel a mutatóujjad,majd próbáltál feltápászkodni de fájdalmat éreztél a fejedben és mikor odanyúltál érezted a ragacsos véred amitt az ütés miatt szerezhettél.

-Jó kicsi lehetett az, na szed össze magadat meg kell adni a fiúnak ami az övé.- próbált elmosolyodni de keserű mosoly volt az. Ezután megölelted.

-Máris jövök, mindent köszönök és bocsánatot szeretnék kérni.-veregetted meg a vállát majd a szobád fele indultál, tudtad mit akasz tenni.

Mikor felálltál az ablak szélére még egyszer végignéztél a nyugodtan sétáló embereken.-Sajnálom Pietro de nem tudok nélküled élni.-ezzel az utolsó mondattal rugaszkodtál el a párkányról majd már csak néhány sikolyt hallottál és vége lett... mindennek...

Ezt olyan Infinity war hangulatban írtam meg, aki látta már az tudja miról beszélek.

Ha már IW akkor nekem 3 szó jutott eszembe közbe:

reakció 1: Neeeeee!

reakció 2: Miért?

reakció 3: Anyád!

Kommentbe várom a következő filmes teóriákat mert én vissza akarom kapni Lokit, meg Buckyt és Petert na jó, mindenkit, most!