Party hard

Peter

Végre béke van, nem fenyegetnek sem robotok sem dühös mutánsok, mindenki a saját dolgával törődik és nem a Föld megmentésével. Az x-menek szétváltak és úgy tengik napjaikat. Az átmeneti lakásomból álmosan lépek ki és a kerten át sétálok a kapuig ahol rutinszerüen nyitom ki a postaládát:

-Számla, számla, számla, képeslap, meghívó...Várjunk mi? meghÍvó?- jobban szemügyre vettem a világoszöld borítékot. A kézírás a hátán nagyon ismerős volt.

Kedves (T/N)!

Nagyon rég nem láttuk egymást, és hiányoznak a régi szép idők amikor együtt kockáztattuk életünk mások megmentése érdekében.

De hagyjuk a BLA bla bla unalmas szövegelést, vágjunk a közepébe.

Egy hatalmas olotári nagy GIGA-MEGA PARTY-ról lenne szó a hajdani x-menek társaságában, remélem elég meggyöző vagyok!

Szóval Xavier bírtokon Juliús 25-én, remélem találkozunk.

Üdvözlettel Peter XD Maximoff

Mosolyogva olvastam végig az egészet eszembe jutottak a közös harcok és sérülések kiheverése. Hányadika is van ma 24, aham szóval akkor holnap...MI? holnap ? Hogy jutok el odáig egy nap alatt? nincs se kocsim se semmim, vonattal legalább két nap lenne, egy esélyem van busszal talán. Gyorsan elő is kaptam a telefonom és megnéztem a GOOGLE-n, reggel 8-kor van egy és lekéstük fél 10 van. Egy esélyem van csak, még mindig a kezembe tartottam telefonom hát kikerestem a névjegyek közül azt a számot ami megmenthet.

-Szia! Peter Maximoff hangpostáját hallod kérlek, ha nagyon fontos hagy üzenetett!

-Drága Peter elég régóta ismerlek már ahhoz hogy ezt ne vegyem be!-mondtam és közbe unott arcott vágtam amit ő úgyse láthatott.

-Jajj na, hogy te milyen ünneprontó tudsz lenni!-majd óriási nevetésbe tört ki a vonal másik végén.

-Hogy hogy hiányzott az én kis Peter csirkefogóm!

-Ne merj kicsinek nevezni! Ne feledd tudom hol laksz! Amúgy is, láthatsz holnap!-mondta önteltséggel a hangjában.

-Épp erről lenne szó...-kicsit elhallgattam a hatás kedvéért-Szükségem lenne a segÍtségedre... semmi féle képpen nem tudnék eljutni, arra lennék kiváncsi mennyire is vagy te gyors?-tudom hogy imádja a kihÍvásokat.

-Te most viccelsz? Hol is vagy pontosan?

-A lakásom előtt...-mondtam volna az utcát meg a többit de közbevágott.

-Maradj ott 2 percet ne mozdulj!- ezzel letette.

-OK?-sutogtam magamba. Nekidöltem a kerÍtésnek és néztem az órám ahogy telnek a másodpercek. 5, 4, 3, 2, 1, 0 letelt és abban a pillanatban valaki hátulról megölelt.

-Másodpercre pontosan?-kérdezte Peter.

-Másodpercre pontosan-mosolyodtam el és kibontakozva az ölelésből hátrfordultam, és a vigyorgó higanyszálal találtam szembe magam.- El tudnál vinni a bulira?

-Pffff... Miféle kérdés ez? Téged bármikor bárhova.Mikor indulunk?- vonta fel az egyik szemöldökét.

-Ha vársz 10 percet akkor most!-elindultam az ajtó fele és Peter követett, én a hálószobám fele vettem az irányt mÍg ő lehuppant a kanapéra.-Szolgáld ki magad!-kiabáltam vissza már a szobám ajtajából. Csak a szükséges dolgokat tettem be néhány ruhát meg party kelléket egy hátizsákba kifele menet meg még belehajÍtottam a pénztárcám. Mikor kiértem Peter a nyitott hütőajtó előtt állt kekszel a szájában, elmosolyodtam rajta.

-Én kész vagyok, mehetünk!-indultam kifele.

-Készen születtem!- a következő pillanatban már nyitotta nekem az ajtót. Bezártam a lakásom majd megálltam Peter mellett, felemelte a kezét és a tarkómra rakta majd neki is indult, nem láttam semmit mert szemem erősen összeszorÍtottam. Olyan két perce mehettünk mikor megálltunk pihenni egy parkba leültünk egy lócára és én belemerültem a gondolataimba. Ebből az rázott ki mikor elfogadtam a felém nyúló kezet. Majd folytattuk is az utatt mikor újra kinyitottam szemeim akkor már a bÍrtok kapujában álltam.

-Köszönöm Peter nélküled egyedül ülnék még mindig otthon.-ölelésbe vontam. A fejét ráhajtotta a válamra Így beleszagolhattam a fahéj és pizza illatú hajába.

-Te most szagolgatod a hajam?-hirtelen lefagytam majd lazára fogtam az egészet.

-Úgy tudom hogy gyors vagy nem telepata...amúgy is a fahéj az Karácsonyi illatt!-hátat fordÍtottam neki majd elindultam a jól ismert épület felé. Nem futottam össze senkivel sem az épületbe csak az ajtóm előtt.

-Héjj csajé! De jó látni téged.-megfordultam és a legjobb barátnőm mosolygot rám.

-Ciklon hogy örülök neked!-odaszaladtam hozzá és megöleltük egymást, régen nagyon sokat segÍtett nekem hogy tudjam kontrolálni az erőm és megértett bármi történt. Bementem a szobámba és a régi látvány fogadott csak egy kicsit porosabban, kinyitottam az ablakot és a táskám behajÍtottam a sarokba majd rávetettem magam az ágyra. Fejjel a párnában próbáltam pihenni, mikor kopogást hallottam.

-Gyere!-mondtam kissé a párna által torzÍtott hangon. Hallottam ahogy nyÍtódott az ajtó majd felemeltem a fejem és láttam ahogy Xavier gurul be a szobámba.

-Üdv újra itt (T/N)! Szeretnék rád bÍzni valamit.-mosolygot rám, erre felültem törökülésben az ágy szélen.

-Ide bármikor szivesen jövök. Mi lenne a mondanivalód?-néztem rá kérdőn.

-Nem leszek este se én se Erik se senki úgyhogy rád bÍzom azt hogy nagyon ne szedjétek szét a házat, még egybe szeretném látni mikor visszajövünk.

-Ebben biztos lehetsz, néhány törött vázánál több nem lesz!-eresztettem felé egy félmosolyt, megindult kifele de még az ajtóból visszaszólt.

-Alkohol mérgezésben lévő mutánsokat pedig a szobájukban nem a házban szerte szét ha lehet.-elnevettem magam majd feláltam hogy ellátogassak Ciklon szobájához.

-Kopp,kopp!-mondtam az ajtó előtt.

-Ki az?

-Izsák!

-Milyen Izsák?

-Hátizsák!-egy csattanást majd hangos nevetést hallottam,benyÍtottam és a földön fetrengő mutáns látványa megmosolytatott.-Mit veszel fel este?

-Van egy kisestélyi amit még régen kaptam, sötétkék és csipkés a széle. De várj megmutatom -a szekrényhez sétált majd elővette a kék anyagot, nagyon szép volt és tökéletesen passzolt a hajához.-És te mit akarsz felvenni?

-Egy farmerben és pólóban gondolkodtam.-mosolyodtam el kínosan.

-Te most viccelsz ugye?

-Nem...-hajtottam le a fejem.

-Hogy akarsz Így Peternek tetszeni?-leült mellém az ágyra és a vállamra tette a kezét.

-Hogy mi? Miről beszélsz?-csak most jutott el az agyamig hogy mit mondott.

-Azt hiszed nem láttam hogy ölelted meg a kapuba nem rémlik? A szobám pont arra nézz!-villantotta meg mind a 32 fogát.

-De nekem az olyan természetes volt...mindig is közel álltunk egymáshoz.

-Szerintem bejösz neki.

-Várj ezt hangosan is ki mondtam?-megmentettük egymás életét ott voltunk mikor a másik gyógyult a gyengélkedőn, de sose gondoltam ebbe bele.-Lehet igazad van.

-Nekem mindig igazam van ezt eddig is tudtad.-mosolygot öntelten.

-De még mindig nem lesz ettől ruhám talán el sem megyek.-sóhajtottam egy nagyot.

-Erről szó sincs.-kiment a szobából majd késöbb egy gyönyörű fekete ruhát tartott a kezei között, nagyon tetszet.-Jeannek mindig van 1-2 plusszba.

-Mondtam már hogy mennyire szeretlek!-kezeim közé vettem a ruhát.-Olyan vagy mint egy tündérkeresztanya, az én tündérkeresztanyám.

-Nem vagyok ahhoz kicsit fiatal? De a tündér az maradhat.-felemelte a kezét amire adtam egy pacsit. Majd elindultam a mosdó fele hogy felpróbráljam. Mikor kiléptem a fehér hajú lány csodálkozó arcát pillantottam meg.

-Te csodálatosan nézel ki! Mindenki a lábaid előtt fog heverni.-mondta kezeit lengetve előttem.

-Én nem akarom hogy mindenki a lábaim előtt heverjen.-vágtam be a mű durcát.

-Jó na de ne fecsegj annyit hanem menjünk mert én még át kell öltözzek és már mindjárt kezdődik és gondolom nem akarsz utólsó lenni- kacsintott egyet majd elment. Megforgattam a szemem.Legközelebb mikor Ciklon társaságába voltam éppen a buli helyszÍnére léptünk be. Alig voltunk ott pár másodpercet már kiszúrtam az ismerős arcokat Kurt, Raven, Scott, Jean aki épp felénk sétált és megjegyezte mennyire tetszik neki a ruhám és én megköszöntem neki. A szemem Petert kereste de nem lelt rá, a semmibe bámultam mikor valaki egy pohár pezsgőspoharat nyomot a kezembe mikor felnéztem megütköztem a barna szempárral. Nem mondod semmit csak hozzákoccintotta az ő poharát az enyémnek.

-Az x-menek újra találkozására!-rámosolyogtam majd viszonoztam tettét.

-Az újra találkozásra!-a következő pillanatban Kurt jelent meg mellettünk,ilyedtembe megugrottam,teljesen elszoktam a véletlenszerüen ide-oda teleportáló kék mutánsoktól.

-Bocsi -mondta majd széttárta karjait, amik körbezártak, éreztem magamon Peter szúrós pillantását.

-Hogy vagy?-tettem fel a kérdést illemből-Nem változtál sokat.-kuncogtam fel.

-Köszönöm , jól! Hát te se lettél azóta kék!-ezek az idióta viccek hiányoztak nekem meg persze a barátaim, bármi jobb mint egyedül ülni otthon. Elindultunk egy kisebb beszélgető társaság felé majd belemerültünk a témába, hol én is beleszóltam hol csak bólogattam. Beindult a kedvenc zeném és elkezdtem a ritmusra dobolni a lábammal.

-Jössz táncolni?- hallottam meg a szürke hajú srác hangját. Kicsit megszeppentem, Ciklonra néztem aki rámkacsintott, erre felbátorodtam és magamra eröltettem egy mosolyt majd elindultam a táncparket fele. Valahogy most sikerült a legjobb számokat összeválogatni úgyhogy egy jó darabig még a táncparketen maradtam, szegény Peter a szemem előtt fáradt ki és ez ritka egy Higanyszál esetében. A sokadik szám végére fárádtan huppantam le az egyik bőr fotelbe, Peter is követte a példámat. Egyszerre egy rosszullét fogot el hányinger, fáradság,hidegrázás kifutottam a teremből a mosdó fele. Sok érdeklődő szempár követte a kiszaladásom. Ahogy beértem rögtön letérdeltem az egyik WC elé és kiadtam magamból mindent, sose bÍrtam jól az alkoholt, de ennyire? Valaki mögöttem állt és éreztem ahogy felemeli a hajam hogy ne lógjon bele.

-Megkérdezném hogy jól vagy-e de nem úgy nézel ki.- húzta el a száját a Maximoff.

-Hát nem igazán.-elsétáltam a mosdókagylóig és megmostam az arcom majd kiöblÍtettem a szám. Belenéztem a tükörbe és megláttam a mögöttem álló fiú aggodó szempárját.

-Miért jöttél utánam ?- megfordultam.

-Mert rosszul voltál, mielőtt kiszaladtál nagyon elsápadtál.-végigsiított a vállamon,elmosolyodtam.

-Kösz!-leemeltem a kezét magamról majd kiindultam a konyhába ahol kinyitottam egy szekrényt és egy titkos zugából kihúztam a tartalék rágót majd a számba tettem ketőtt,ami elnyomta a hányás kellemetlen Ízét. Visszaindultam volna a buli helyszÍnére ha valaki vissza nem ránt,meglepődtem mikor Peter mellkesának ütköztem. Közel voltunk egymáshoz túl közel!

-(T/N) szeretlek! És nem akarlak mégegyszer úgy látni úgyhogy nem engedem hogy több pezsgőt igyál.-a végére egy félmosoly jelent meg a száján ami nagyon közel volt az enyémhez és mind közeledett.

-Peter én...-kezdtem volna mindent összezagyválni de hála az égnek a Maximoff ezt megállÍtotta az ajkaival. Elöntött egy meleg érzés és a hasam csiklandozni kezdet, a kezeim a tarkójára tettem mÍg ő félénken a derekamra. A mindig gyors és siető Peter most mindent lassan és érzelmesen tett, mintha lelasult volna körülöttem az idő.Mikor elváltunk nem vártam meg reakcióját hanem fejem a válára tettem és jó szorosan hozzábújtam.

-Nem tavaszias kicsit a levendula?-ezzel utalva a samponom illatára, mire nevetni kezdtem.

Azon gondolkodom elolvassa-e valaki ezeket a valamiket a végén,ha igen akkor hello! Az előző novellához még érvényes a kedvenc karakter komment. Elég hosszú lett ez a rész úgyhogy bocs ha untátok. Ha meg nem akkor a visszajelzéseket nagyon megköszönném és mindenki kap egy virtuális puszit meg sütit. :*

%8lo