[Reader]

-Gyertek velünk.-Szóltam egy fokkal kedvesebben az új arcoknak.

Senki sem szólalt meg, így elindultunk azon a kissé hosszú, kitaposott úton, amin már oly' sokszor áthaladtunk az évek során. A nap most lehetett a legmagasabb pontján, így a hőmérséklet is jelen pillanatban lehetett a legnagyobb, ami azt eredményezte hogy a legtöbbünk kiszáradva, izzadtan kezdett neki ennek az útnak.

-Út közben megállunk majd, okés?-Néztem hátra együttérzően a fiatalabbik tagokra, akiknek a lábai már eléggé reszkettek a kimerültségtől, de semmiért sem vallották volna be, hogy fáradtak. Hálásan rámpillantottak és bólintottak egyet.

A két ismeretlent a csapatunk közepére tereltük, hogy ne legyen esélyük megszökni, vagy valami olyasmit csinálni, amivel árthatnának nekünk. Nem szabad bíznunk bennük egészen addig, amíg teljesen meg nem bizonyosodunk arról, hogy nem jelentenek ránk veszélyt.

-Hova megyünk?-Kérdezte a magasabbik, névszerint azt hiszem Kuroo. A mellette levő némán követett minket, egy szót sem szólt, de a tekintetében mégis látni lehetett azt, hogy lenyűgözi őt ez az egész.

-Azt nem mondhatjuk meg, Kuroo-san, egészen addig amíg oda nem értünk.-Mondtam kissé hátra fordítva fejemet, így a tekintetem pont találkozhatott az övével.
"Hm.."

-De jó.-Morgott de azért tovább szedte a lábait.

A nap már lemenőben volt, mikor úgy éreztem, hogy ideje lenne megállnunk. Legfőképpen a társaim egészsége miatt, a második ok volt csak az, hogy éjszaka ez az erdő még veszélyesebb, mint amúgy szokott lenni.

-Itt megpihenünk reggelig.-Mutattam egy barlang felé, amely mellett helyet foglalt egy hatalmas tó is, így legalább bárki bármikor ihatott, nem kellett messzire mennie a vízért. Kb mindenki egyből a kristálytiszta folyadékért rohant, s csak utána kezdték el felépíteni a sátraikat.

Én miközben már felállítottam a sajátaimat, szemeimet a két újdonsült emberkénkre szegeztem, s legnagyobb meglepetésemre, a fejete hajú is éppen engem nézett. Nem voltak olyan messze tőlem, így megszólítottam őket:

-És -ha igaz amit beszéltek- hogyan kerültetek ide?

Egy rövid hallgatás után Kuroo nyitotta ki száját, hogy mondjon valamit. Úgy látszik, hogy a másik, azaz Kenma, nem szeret nagyon beszélni.

-Nos, elég komplikált a dolog.-Vigyorodott el kínosan és egyik kezét tarkójához vezette lassan, mire két emberben felélett az ösztöne, és lándzsájukat mutatták rá.-O-OI nincs nálam semmi fegyver!-Mondta kissé felháborodottan.

-Nem kéne inkább kikötöznünk őket reggelig, hercegnő?-Nézett rám Namakaze fehér hajszálai alól, mire megráztam fejemet, nemlegesen.

-Túlságosan is elővigyázatos vagy. Ennyire azért nem kéne, nem látod, hogy nincs semmi fegyverük?-Megforgattam a szemeimet, majd rápillantottam Kuroora, hogy folytassa. Halvány mosoly telepedett arcomra, mikor tekintetünk újból találkozott.

-Akár hiszitek, akár nem, mi egy teljesen másik világból jöttünk.-Mondta nyugodt hangon, mire mindenki elkezdett röhögni, pár ember és az én kivételemmel. A fiú összeráncolta szemöldökét egy elejtett egy "tch"-t, majd rácsapott a térdére.-Végigmondhatnám már, az istenit?!

-Nem fél attól, hogy lekaszaboljuk.-Jelent meg mögöttem hirtelen Iris, mire ijedtemben majdnem hátraestem. Kék szemei mulatságosan csillogtak, miközben nézte, hogy mély levegőket veszek, hogy normalizáljam légzésemet. Egyszer ránézett, majd rám. Elmosolyodott-Nem lehet, hogy róla szólnak az álmaid?

A fejem egyből felvett egy vörösebb árnyalatot, így rögtön kezeim közé temettem az arcomat-Iris! Hogy mondhatsz ilyet, alig egy napja, hogy megláttuk őket!

-És? Szerelem első látásra!-Vigyorodott el mire éreztem, hogy az arcom méginkább forrócsodni kezd.

-Ti kik is vagytok?-Hallottam meg újból Kuroo hangját. Egyből odafordultam, és szinte tudtam, hogy Iris magában jót szórakozik a zavarodottságomon.

-Majd mindent megtudtok, mikor odaérünk.

-De hova?

-Ahova megyünk.

-Pffff,nagyon titokzatosak vagytok! Legalább neveket kérhetek, hogy ne farkasúrnak meg farkashölgynek kelljen becézgetnem titeket?!-Háborodott fel. Nem bírtam tovább, nőiesen elröhögtem magamat, és láttam a szemem sarkából, hogy emiatt Kuroo is elvigyorodott.
Továbbra is könnyeimet törölgetve álltam elé, és vigyorogva nyújtottam neki tenyeremet, amibe szinte hezitálás nélkül belemarkolt.

-[Teljes Név] vagyok.