[Reader]

Reggel a hajnali órákban keltem fel, s először nem tudtam, miért nem bírok felkelni olyan egyszerűen az ágyamból, mint ezelőtt, de aztán megéreztem egy kart a derekamnál, mely erősen tartott tulajdonosához.

Lassan elkezdtek szállingózni az emlékek a tegnapi napról vissza a fejembe, s mikor mindet realizáltam teljesen elvörösödtem. "Ez tényleg megtörtént?"

Beletemettem arcomat kezeim közé, s mélyet szippantottam a körülöttem levő levegőből, melynek minden mennyiségben Kuroo illata volt, így arcom még pirosabb lett.

-Kuroo.. Ébredj.-Motyogtam miközbem vettem a "bátorságot" és ránéztem. Sokkal kisimultabb és nyugodtabb képet festett le most magáról, mint eddig bármikor, s ez megmosolyogtatott engem. Lassan rámeltem egyik kezemet és végigsimítottam arcán. - Fel kell kellni.

-... El tudnám képzelni, hogy minden reggel erre keljek.-Dünnyögte még félálomban, de szavaitól így is fellángolt a szívem. Kinyitotta a szemeit, és elmosolyodott. - Jó reggelt.

-Jó hajnalt.-Javítottam ki elvigyorodva, majd felültem az ágyon és nyújtózkodtam egyet-Ideje indulnunk.

-Ja...-Suttogta maga elé Kuroo-De valamit elfelejtettél.

-Mit-Mikor hátrafordultam felé, rögtön csókot kezdeményezett, amit viszonoztam. Rögtön azután, hogy elválltunk egymástól én egy szó nélkül keltem ki ágyamból, s e cselekedetem alatt végig éreztem magamon a fiú tekintetét.-Megtennéd, hogy nem stírölsz?

-Nem.

-Miért nem?-Kérdeztem csípőböl de aztán inkább megráztam a fejemet, és feltéve egyik kezemet elkezdtem vele hadonászni-Tudod mit, inkább hagyjuk! Megyek, felkeltem a többieket.

Nem váram meg, míg válaszol. Halvány pírral az arcomon léptem ki sátrunkból, majd igyekeztem a még alvó embereket felkeltegetni. Nem egyszer éreztem magamon egy dühös tekintetet, melynek gazdája ügyet sem vetett rám, mikor felé fordultam. "El kell fogadnia, hogy veszített. Nincs mese..."-Puffogtam magamban.

-Gratulálok!-Hallottam meg magam mögül Iris boldog hangját, mire majdnem előreestem az ijedségtől. Ránéztem, és szembe találtam magamat a fülig érő vigyorával.

-Umm..Mi?-Értetlenkedtem, mire homlokon csapta saját magát. Várt pár másodpercet, hátha eltűnik a sötétség körülöttem, de miután ez nem következett be szórakozottan sóhajtott egyet.

-Hát arra hogy összejöttél Kurooval!

-E--e-EEEEEEE----Nem tudtam mit mondani. Iris meg jól kinevetett, mikor meglátta egyre vöröslődő fejemet. Fél perc múlva már egy szinttel komolyabban álltam előtte, míg ő már a szemei alól szárítgatta fel könnyeit.-K-köszi. 

-Majd szeretném, ha elmesélnéd.-Kacsintott egyet, mire elmoslyodva bólintottam.-Induljunk?

-Induljunk.

///

-Ha minden a terv szerint halad, és nem jön közbe még egy kannibál-ügy, akkor holnap reggelre elérjük a boszorkányok völgyét.-Tájékoztattam a mögöttem lépkedő embereket. 

-Reméljük minden oké lesz.-Hallottam meg Iris hangját, mire bólintottam. 

Mikor mindenki felkelt, szinte az összes emberkétől megkaptam a "gratulálok" szócskát, ami megmelengette a szívemet is, s bár Kuroot nem ismerik olyan rég óta, őt is letámadták ezzel, ami meglepte őt, de megköszönte.

Az idő rohamosan telt, mi pedig a lehető leggyorsabb tempóban próbáltunk végigmenni a hosszú utakon, hogy minél előbb elérkezzünk az úticélunkhoz. 

De teljesen kiment a fejemből egy igen is veszélyes dolog. 

-Át kell mennünk a Maneguruk ösvényén?!

Kiáltott fel mérgesen Namakaze, aki oly sok idő után végre valamilyen formában hozzászólt a csapathoz. Mindenki felé kapta a tekintetét, és kérdően nézett rá, velem együtt.

-Mi az? Senki nem mondta...-Morogta összeszűkített szemekkel, majd rám nézett, és fintorgott egyet-Legalábbis a drága hercegnő nem adott erről információt.

Kuroo már lépett volna elő komor tekintettel, de én megfogtam a kezét, és szorosan összefűztem ujjainkat. Visszanézett rám, mire megráztam a fejemet. Sóhajtott, majd még egy utolsó "még egy ilyen mondat és megöllek" nézéssel visszafordult hozzám.

-Igaz, nem szóltam, de minden egyes farkasnak tudnia kell kívülről a környezete felépítését, szóval nem értem, miért akadtál ki.-Szóltam először a mérges fiúhoz, aki megforgatta a szemeit.-Igen, tudom, hogy kemény is lehet, ha észrevesznek minket, de arra fogunk törekedni, hogy ez ne forduljon elő. Menjünk...

S azzal beléptünk az ellenség területére. Megszorítottam a mellettem haladó fiú kezét, aki egy pillanat erejéig rám nézett, és odahajolt a fülemhez.

-Minden rendben lesz.-Suttogta, mire nekem egyből megjött a bátorságom. Magabiztosan bólintottam egyet, és adtam egy gyors puszit ajkaira, amitől elvigyorodott. 

"Remélem nem lesz baj."