15.fejezet: Az Út Kezdete

[Reader]

///

-Mindenki itt van már?-Kérdeztem végignézve az itt levő embereken, bár a hatalmas sötétségtől, mely körbevett minket nem igen láthattam.

-Igen.

-Akkor gyújtsunk fáklyákat, és induljunk.-Ezzel pár perc alatt meg is voltunk, s elindultunk. Nem tudom, milyen érzéseim legyenek ehhez az egész úthoz, hiszen át fogunk haladni az ellenségeink földjén is, ami nem kis veszéllyel jár. Nem akarom, hogy bárkinek is baja essen s félek, hogy ez be fog következni.

"Már megint néz." Állapítottam meg magamban, mikor érezni kezdtem Kuroo tekintetét magamon.

[E/3]

A fekete hajú fiú bár csak egy pillanatra nézett a farkaslányra, az rögtön észrevette cselekedetét, és halvány pír jelentkezett arcára.

Ekkor azonban, mintha egy villám csapott volna bele Tetsurooba. A hirtelen mellette levő személy gyilkos tekintetét már anélkül is észrevette, hogy odanézett volna, mellkasában pedig valami fenyegető, eddig ismeretlen érzést vélt felfedezni.

-Ne nézz rá így.-Suttogta gyűlölköső hangon a hófehér hajú fiú-Tartsd távol magad tőle.

-Ki mondja?-Vigyorodott el kajánul Kuroo, mire az előtte levő csak megforgatta a szemeit, ám mikor tekintete újból megtalálta a barna íriszeket, egymás gyűlöletével néztek farkasszemet.

-Az,aki akár meg is öl téged, hogyha nem tartod be ezt az egy dolgot. Maradj távol tőle.

Kuroo nem hitt a szavainak. Hitetlenül bólintott egyet, mintha valóban berezert volna, de valójában erről szó sem volt. Namakaze azonban ezt az apró hazugságot nem vette észre, így csak megfordult, és visszament eredeti helyére.

A csapat többi tagja elkerekedett szemekkel nézte az iménti beszélgetést, Kenmával az élen. Szerencsére(?) [Név] ebből semmit sem vett észre, a fejében kavargó gondolataitól, melyek az út, a Maneguruk, illetve Kurol körül jártak.

"El kellene felejtenem."

Iris rögtön mellette teremt, amint észrevette a lány túlzott csendességét.

-Minden oké?-Nézett rá.

-Hmmm? Ja, persze!-Mosolyodott el halványan a [H/szín] színű hajú. Iris sóhajtott egyet.

-Hallottad ezt az előbb?-Tért rá az alig két perccel ezelőtt történtekre, de a lány csak értetlenül pillantott rá és megrázta fejét-Namakaze és Kuroo... Között lett egy kis feszültség.

-Majd utána járok, addig is menjünk tovább. Minél előbb odaérünk, annál jobb.

[Reader]

Három órája már, hogy folyamatosan úton lehettünk. Az éjszaka egyre sötétebb lett, mígnem már fáklyákkal is alig láthattunk valamit.

A mellkasomban feszültség, míg gyomromban görcs keletkezett mikor gondolataim visszatévedtek a szülővárosomra. Mint vad tűz, elmémben úgy szivároktak egyre beljebb és beljebb az egyre rosszabb, egyre csúnyább gondolatok, melyek a bukásunk következményei is lehetnek...

Próbáltam nyugodt maradni, vagy legalábbis ennek tüntetni magamat a csapat, illetve Kurooék felé. Az utóbbi azonban ezt észrevette, és halk léptekkel osonni kezdett felém egészen addig, míg már azt nem észleltem, hogy itt van, mellettem.

-Minden oké?-Kérdezte halkan. Aggódó hangjától akaratlanul is végigfutott rajtam egy kellemes érzés, hiszen ha csak egy kicsit is, de boldog lettem aggódásától.

-Persze. Miért ne lenne minden oké?-Mosolyodtam el hamiskásan, mire a fiú megrázta a fejét.

-Most mondj igazat.-Nézett mélyen a szemembe. "Hogy lehet valakinek ilyen mély tekintete...?" Ajkaim halványan eltávolodtak egymástól, míg e kérdés végigfutott rajtam. - Mi a baj?

-Csak... Ideges vagyok.-Sóhajtottam gondterhelten-Mi lesz akkor, ha apámék elbuknak? Bízok bennük, de ha elveszik tőlem őket... Nem tudom mit csinálhatnék...Mi van ha elbuknak?

Kuroo ekkor felemelte jobb kezét, mely közelebb volt hozzám. Áthelyezte azt a derekamra, s lágyan közelebb vont magához. Éreztem az illatát, mely kellemes érzést kelltett bennem, mintha minden egyes problémám semmivé lett volna, ettől az egy cselekedétől.

-Minden rendben lesz, oké? -Suttogta fülembe mély hangján. Az arcomra halvány pír telepedett.-Apádék mind félig farkasok, igazi harcosok, akárcsak te, és ugyanolyan erősek.

Felnéztem rá. Szemei csillogni kezdtek, mikor tekintetünk találkozott, enyéimmel együtt.

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-Szóltam halkan-Tudod...

Reccs.

Azonnal a hang irányába kaptam a fejemet. Újabb s újabb faágak törése hallatszódot még azután is, hogy azt parancsoltam, hogy oltsuk el a tüzeket. Így már végképp nem láttunk semmit sem, csak a szaglásunkra és a hallásunkra támaszkodhattunk.

Kuroo ujjai erősebben kezdtek fogni, ami valamilyen szinten biztonságérzetet adott számomra.

-Nincs jó előérzetem.

S miután ezt Iris kimondta, hirtelen minden elsötétült...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top