Ó, Oliva, ha tudtad volna!

Az, hogy a nap már régen búcsút mondott nem jelentette azt, hogy megáll az élet. Főleg nem a szórakozó negyedben, ahol csak most kezdődött az igazi buli.

Fiatalok százai csoportosultak a macskakővel kirakott utcán és várták, hogy megérkezzenek a barátaik, cimboráik, akikkel aznap este terveztek mulatni.

Épp egy ilyen csoport mellett haladt el egy igen csinos lány, aki a hűvös időhöz képest eléggé nyáriasan öltözött.

Ezt azonban a jelenlévők nem szólták meg, sőt inkább tetszett nekik a merész választás az estére. Ezzel pedig a lány is tisztában volt. Jól tudta, mivel hívja fel magára az éjszakai életet élők figyelmét, hiszen ő maga is már évek óta ilyen életmódot folytatott.

Ezen a helyen azonban most járt először. Ez volt a leghíresebb negyed, ahová a legtöbb ismerőse járt, így kerülte a helyet, de miután meghívták a legdrágább klubba, nem mondhatott nemet. Éppen ezért a szokásosnál jobban kicsípte magát, hátha rátalál a legjobb egyéjszakás kalandorra.

A kinézetben nem kellett csalódnia. Az összes általános iskolás osztálytásra jóképű fiatalemberré cseperedett, ami felcsigázta a lányt.

Széles csípőjét ringatva sétált oda a csoporthoz, ami csak rá várt és egy kellető bólintással jelezte, hogy elindulhatnak befelé. A fiúk, mint a legyek, úgy vették körbe és minden kérését teljesítették, ami nagyon bejött a lányak.

Annyi év elnyomás után végre ő uralkodhatott másokon és úgy érezte fontos. Úgy hiányzott már neki az érzés, hogy kell valakinek... Hogy emberszámba veszik, hogy elismerik a képességeit. Ezért csinálta ezt.

Ezért járt minden este klubból klubba: hogy megtapasztalja akár csak egy éjszakára is, milyen szeretve lenni.

Tudta, hogy nem csak a testtel lehet szeretni, de neki soha nem adatott meg másmilyen szeretet. Vagyis, valamikor még nagyon régen igen, de ki emlékszik arra már? Neki naponta kellett egy szeretet adag, amivel kihúzta a következő estéig.

Most is ezt tervezte tenni. Hiába volt ismeretlen a környék, ismeretlen a zene, a fények, az illatok, az emberek... Minden. Neki ez nem számított. Neki szeretet kellett, mindegy milyen formában. Mindegy kitől: fiútól, lánytól, öregtől, fiataltól, csak szeretet legyen.

Az elején tényleg ez hajtotta a lányt, aki most ott táncolt a legyeskedő fiúk között. Mostanra azonban már inkább csak szokássá vált minden reggel más ágyában kelni és ugyan olyan üresnek lenni, mint előtte éjszaka.

Megszokás lett a drogként szolgáló élvezet, ami minden nap életben tartotta. Megszokás lett az, hogy másnak adja ki magát napközben és este, reggel és délután. Minden. Az összes érzés, az összes szó, az összes mozdulat... Minden megszokás. És már nem is zavarta a fentmaradó üresség, az értelmetlen létezés. Annak a drognak élt, amit sexnek hívnak.

---

– Hé, Charlie! Nem váltasz pár szót a lányokkal? – Jelent meg a sarokban üldögélő fiú mögött egy másik. A sarokban üldögélő abba az irányba nézett, ahol az említett lányok ültek, majd egy nagy sóhajtással felkelt.

– Életem legrosszabb döntése volt eljönni ide. – Morogta, majd helyet foglalt egy festettszőke csaj mellett.

– Ugyan, Charlie, ne mondj ilyet! Elszomorítod a lányokat! Nincs igazam? – Fordult az egyik fiú a kicicomázott hölgyek felé, akik egyből vihorászni kezdtek.

– Charlie? Ez a neved? De aranyos! – Nevetett az egyik, mire egy gyilkos tekintettel találta szembe magát.

– Van valami problémád? – Az előbb még nevető lány egy nagy nyelés kíséretében elhallgatott és inkább a barátnőivel kezdett el csevegni.

A Charlie nevezetű megunta a műszépségek látványát, ezért inkább a táncoló tömeget kezdte el vizsgálni. A tömeg közepén észrevett egy csoportot, aminek tagjai ámulattal bámulták a középen illegő-billegő szőke lányt.

A lány aranyszőke haja néha megcsillant a gyér fényben és vele együtt a rengeteg arany piercing, ami a fülét díszítette. Nem volt egy pont, ahol ne lett volna átlyukasztva az aprócska rugalmasrostosporchalom. Ahogy ugrált, az ujjatlan felsője, ha csak pár pillanatra is, de felcsúszott és kivillant egy szépen kidolgozott, izmos has, amihez egy vékony derék és egy szokatlanul széles csípő kapcsolódott.

Aki látta, el is gondolkozott, hogy azok a vékony lábak mégis, hogy bírják el azt a széles csípőt, de a lány teste izmosabb volt, mint aminek látszott. Az egész teremtmény egy szandálszerű magassarkúban egyensúlyozott, de úgy tűnt már hozzá van szokva. Ahogy ahhoz is, hogy megbámulják, mivel hosszú frufruja egy ellazult, kedélyes arcot takart.

Telt ajkai egy aprócska ívet formáltak, és néha elnyíltak, egy bonyolultabb figuránál. Sötétre festett szemhéjai csak ritkán nyíltak fel, akkor is csak azért, hogy a lány tudja, hol van a térben. Még ha nyitva is volt, a hosszú pillák nem engedtek sokat látni a sárgás rókaszemekből, kivéve, ha a lány valaki szemébe nézett.

Charlie pont ezt a pillanatot kapta el és egyenesen belebámult az aranyat idéző szempárba.

Igaz, hogy csak távolról látta, de nem bírta elfordítani a fejét. Az a szempár kísértetiesen emlékeztette valakire. A róka szemű lány felismerést látva Charlie arcán egy mosoly keretében elfordult, mire a fiú felugrott és a tömegbe rohant.

Hiába volt előtte többszáz ember, nem tévesztette szem elől az alacsony lányt, akit egy csoport fiú vett körbe.

Áttört a tömegen és a karjánál fogva húzta ki a lányt, egyenesen az utcára. A lány Charlie legnagyobb meglepetésére nem rángatózott, nem kiabált és nem próbált meg kiszabadulni. Hosszú léptekkel követte az utca végéig, ahol a fiú végül megállt és szembe fordult vele.

– Mit keresel te itt? – Kérdezte dühösen, mélyen az arany szemekbe bámulva.

– Oda megyek, ahova akarok és azt csinálok, amit akarok. Már felnőtt vagyok, szóval nem szólhatsz bele.

– Attól még megszeged a szabályokat! Mégis milyen katona vagy te? Most szépen hazamész anyucihoz meg apucihoz! – Charlie megrántotta a lány karját, de a szőke nem mozdult.

– Anyucihoz meg apucihoz? Nem is tudsz rólam semmit, és úgy viselkedsz, mintha hú, de egy valaki lennél! Hát tudd meg, hogy nem vagy az! Egy bunkó f*sz vagy, aki nem törődik másokkal!

– Hogy mi? – Charlie elengedte a lány vékony csuklóját és fölé tornyosult.

– Igen, jól hallottad! Szerinted miért vagyok itt? Mert senki nem szeret! Mert nincsenek szüleim, mert a rendőrök megölték őket, mert engem otthagytak szenvedni, mert besoroztak, mert nem engedtek a saját életemet élni! Azért vagyok itt! Azért vagyok itt, hogy értékesnek érezzem magam, te meg még ezt az örömöt is el akarod tőlem venni! Önző f*sz! Csak magadra gondolsz és észre sem veszed, hogy nem mindenki olyan szentfazék, mint te. Nem látsz ki a saját kis tökéletes világodból, nem látsz be a színfalak mögé, úgyhogy ne oszd itt nekem az észt! Dögölj meg te vak f*szkalap! – A lány a végén már könnyeivel küszködött, de továbbra is bátran nézett Charlie fűzöld szemeibe.

– Na, ezt most hagyd abba! Nem érdekel, hogy milyen háttered van, vagy, hogy miért csinálod, de engem hagyj ki ebből! Felőlem azzal fekszel le, akivel akarsz, de a családomat hagyd ki belőle! Ha neked jó, hogy folyamatosan felfüggesztenek a mindenféle botrányaid miatt és bemocskolod a katonák nevét, akkor tégy, amit akarsz! Én figyelmeztettelek, de ha neked nem jelent semmit a katonabecsület, akkor nem tudok mit tenni!

– Nem mintha én akartam volna katona lenni! Mit hordod úgy fent az orrodat? Katonabecsület ide vagy oda, te is csak egy szatír vagy, aki fiatal lányokat erőszakol meg! Vagy nincs igazam? – Nevetett fel a lány, mire Charlie még dühösebb lett. Elkapta a lány karját és a falnak szorította.

– Megmondtam, hogy hagyj ki ebből, k*rva! Nem önszántamból vagyok itt, szóval egy rossz szavad nem lehet! Ellentétben veled, aki semmibe veszi a saját testét azért, hogy csak egy kicsit fontosnak érezze magát! Nevetséges, amit művelsz, ugye tudod? Undorodom tőled!

– Ezt csak azért mondod, mert irigy vagy! Féltékeny vagy arra, hogy engem mennyire tisztelnek, hogy mennyire felnéznek rám. Irigykedsz, hogy engem sokan vesznek körbe és egy pillantással bárkit leveszek a lábáról!

– Nagyot tévedsz, kislány! Soha nem irigyelnék egy akkora k*rvát, mint te.

– Csak gyáva vagy bevallani, hogy te is megkívántál!

– Gyávaság tisztának maradni? – Kérdezte felháborodottan a fiú.

– Ne mondd, hogy még csak meg sem fordult a fejedben a szex gondolata! Gyáva kisfiú!

– Nem vagyok sem gyáva, sem kisfiú! Nekem fontos a tisztaság, nem úgy, mint neked, büdös k*rva!

– Hívj, aminek akarsz, engem már sokkal rosszabbnak is elhordtak. Nem úgy, mint téged, szentfazék! Ha annyira bizonygatod, hogy nem vagy gyáva, gyere és tegyél magadévá itt és most. Én nem fogok ellenkezni. – A lány széttárta a kezeit és gonosz mosollyal vizsgálta a dühös fiút. – Látod, egy semmi vagy! Mégis kinek kéne egy ilyen gyáva, beszari kisgyerek, amikor vannak kegyetlen férfiak is, akik még a lelket is kiszeretik belőled? Akár tiszta vagy, akár nem, a gyávák nem kelnek el soha! Vagy nem te vagy a família büszkesége, aki majd tovább viszi a család nevét? Aki tökéletes, és teljesen hibátlan? Aki nem riad vissza semmitől és az élete árán is megvédi a hazáját? Ó, milyen nagyratörő tervek egy ilyen beszari kisfiútól, aki mindjárt elsírja magát! Kár, hogy ahhoz nem vagy elég bátor, hogy kielégíts egy k*rvát! – Vigyorgott a lány továbbra is gonoszan.

– Azt mondtam, hagyj ki ebből! – Sziszegte Charlie és a torkánál fogva nyomta a lányt a falhoz. – Nem azért vagyok itt, hogy azt hallgassam, mi rosszat tudsz még mondani rólam. Most fogod magad és szépen hazamész, engem meg békén hagysz. – A lány arcáról még akkor sem tűnt el a vigyor, amikor már majdnem megfulladt. – Érthető voltam? – Charlie válasz hiányában elengedte a lányt, aki erőtlenül esett a földre. A fiú megvárta amíg a szőke valamennyire levegőhöz jut, majd felrántotta és elindult vele a villamoshoz. A lány nem ellenkezett, csendben követte és igyekezett nem hasra esni a járda köveiben.

Charlie egész úton nem engedte el. Végig szorította a csuklóját és szigorú tekintettel figyelte, mikor akar megszökni. A lány ezzel szemben, mint egy kezes bárány csak bámult ki a villamos ablakán és nem próbálkozott semmivel. Úgy tűnt, a fényben nem olyan merész, mint a sötétben, aminek Charlie elég hálás volt.

– Merre? – Kérdezte a fiú amikor leszálltak a villamosról, a sötét utcákat figyelve. A lány elmutatott egy irányba, mire Charlie nagy léptekkel megindult. A szőke alig bírta követni, de nem tudott mást tenni, mivel a csukója mintha bilincsben lett volna, úgy szorította az az erős kéz.

A lány azt hitte, hogy a ház ajtajában megmenekül, és vissza tud majd menni, de Charlie egészen a lakásáig kísérte.

– Most már elég lesz. – Szólalt meg a lány, amikor az ajtó elé értek. – Innen már nem fogok visszamenni.

– Szóval vissza akarsz menni. – Húzta össze fűzöld szemeit a fiú. – Nem bízom benned. Nyisd ki az ajtót.

– Charlie, kérlek. Két kutyám van bent és nem szeretném, ha elkezdnének ugatni! Amúgy is elég nagy kupi van, hasra fogsz esni!

– Nem érdekel.

– Charlie! – A lány könnyesen nézett a szigorú szemekbe, de nem ért el semmit. Végül elővette a kulcsát, és kinyitotta az ajtót. A zajra a kutyák is felkeltek és morogva figyelték az ismeretlen jövevény minden mozdulatát. Charlie kulcsra zárta maga mögött az ajtót és egy gyilkos tekintettel elhallgattatta a két állatot.

– Menj el fürdeni. – Adta ki a parancsot a tétlenül álldogáló lánynak, aki nem tett másképp. Továbbra is szófogadóan mindent megtett, amit a fiú mondott neki és a paplan alatt várta, hogy most mi lesz. – Jó éjszakát. – Kapcsolta le a lámpát Charlie, és gondosan bezárta maga mögött a szoba ajtaját. A kulcsot mélyen a zsebébe süllyesztette, majd leült a konyhában és farkasszemet nézett a kutyákkal. Végül megadta magát és egy halvány mosoly keretében lehajolt az állatokhoz, hogy összebarátkozzon velük.

Egészen addig a kutyákkal foglalkozott, amíg eszébe nem jutott, hogy szólnia kéne a családjának, hogy nem megy haza az éjjel. Egy gyors üzenet megírása után sóhajtva tette le a telefonját és kávé után kezdett el kutatni.

Már hajnal körül járt az idő, amikor a sokadik kávé után csörömpölést hallott a szobából. Először nem figyelt fel rá annyira, de aztán gyanakodni kezdett, így kinyitotta az ajtót és bekukkantott.

Egy olyan látványban volt része, amit a legvadabb álmában sem gondolt, hogy egyszer ez fogadja majd. A szőke lány hiányos öltözetben vonaglott az ágya közepén, miközben saját magát próbálta kielégíteni.

– Mit művelsz? – Fogta le a kezeit Charlie, mire a szőke nyöszörögni kezdett.

– Függő vagyok, jó? – Lihegte alig érthetően, majd szégyenében lehunyta a szemeit. – Kérlek ne nézz így rám. Egy semmirekellő k*rva vagyok, igen tudom. De én is csak egy ember vagyok, aki szeretetre vágyik. Miért nem érti senki? – Méretes könnycseppek gördültek le az arcán és elfordította a fejét. – Egyedül nem megy. Egyedül nem tudok szabadulni, de senki nem veszi észre. Senki nem segít rajtam, én meg ilyen lettem. Én... Én csak... Én csak... . – Charlie lágyan letörölte a lány könnyeit és egy könnyed csókot lehelt ajkaira.

Megsajnálta a lányt, mert látta rajta mennyire szenved. Látta, hogy szabadulni akar, de a megszokás folyton visszarántja. Látta, hogy egy kiegyensúlyozott élet után vágyakozik, egy élet után, ahol nem köti meg ez a vágy.

Tudta, hogy ez egy olyan helyzet, amiből saját erőből képtelenség megszabadulni. Tudta, hogy azok az apró könnycseppek mekkora gyötrődést, takarnak. Tudta, hogy minden mozdulat mögött mekkora tanácstalanság van. Tudta, hogy mennyire el van keseredve, hogy mennyire vágyakozik a régmúlt tisztasága után. Tudta, mennyire fontos megtudnia, hogy van kiút a függőségből. Tudta, mekkora szüksége van valaki segítségére.

– Nem vagy egyedül. – Suttogta és újra megcsókolta. Azt a csókot pedig sok száz követte elismerő szavak társaságában, míg a két test végül eggyé nem vált.