Újabb nap és újabb reggel
Hasít szellő a kertre fel
S nyugalmának érő kincse
Áldást ád a nagyvidékre.

A macskának szökken lába,
Vén eb őr meg várva-várja.
Hiába nagy őrzés-védés
Macska tudja merre van rés.

A madarak énekelnek
Hűs időnek, jó reménynek.
Röpködnek a fogást várván
Elpenderült kicsavart fán.

A diófa magába áll
S régmúltaknak virág baján
Vert gyökeret vén talpzára
Bele a mély igazságba.

Zörren ágán zöldes levél,
Egy zöld dió a földre ér.
A talajnak zöld markába,
Zöldül nyáron világ bája!

Még ha itten nincs is tenger
Felhők között nagy tóra lel.
Hullámozik végtelenbe,
Egy part rész sem állítja le.

Újabb nap és újabb reggel
Telt a szemünk előtt most el
S nyugalmának múló kincse
Zsongást ád a nagyvidékre.