Száz világnak fájdalma
Csepereg a sötét fellegből,
Tetőzi szenes ruházata
És lelke véges felmondása.

Hiába a búslakodás mostan,
Mindig jön kezdet helyére.
Mint sárga levél földön, holtan,
Úgy születik, majd úgy fogan.

Egy mag, egy nő elvetve
Növelve a termékenységet
Ad virágot e színtérre
S lesz hatása, értelme.

Tiszteletét várja tettéért,
Erre áldozott egy életet.
Régen elmúlt amiért
Harcolt: Igazságért.

S most víz áztatja a tájat,
A koporsó halott fedelét
S kötéllel engedik fáradt
Poéta testét, írta versét.
Könnyű föld, menny várat.