Sötét volt az éj, hideg volt a föld.
Kint várt a veszély, bent a drága zöld.
Fénymilliókra, csillagtérbe száll
S ember tudása másokhoz talál.

Kék gyöngynek látszik onnan világunk,
Magányban úszik s mi vágyakozunk
Nyomában járni. Csillagközi tér...
Sírunkból hall'ni mikor célba ér.

S mikor odaért fülre nem talál.
Nincs válasz, miért? Gyorsabb a halál.
Jelét hagyva vár, vár a válaszra.
'Ki majd arra jár, magányosb látja.