Telik a nap, s benne éj álom közeleg,
Egy holdjárta úton, hol embert köveznek.
Lassú vibrálással zúg otromba masina
S száguldva elsuhan egy-két almafa.
Szabadon egy kis ideig vehetünk levegőt
S szív nem érzi a még elkövetkezendőt.
Bús lomhasággal vesz félvállról dolgokat,
Életében véges dobog, minden jelet megtagad.
Ám sínre állva, menetkészen zúg diadala
Egy jobb világért, szebb jövőért aldozatát meghozva.
Nyugovóra tér az emlékek millenniumja,
Mely száraz lelkemet újból felkovácsolta
S mind az emlék, mind az ős szeretet
Megtükrözve múltamban jelen lehet.