Anyám hangja lágyan szólott
Téli sötét éjen át,
Melegséget érzett testem
Erősen karolva át.
Szeretet és irgalmasság
Fénylett szemén keresztül,
Lelkitámasz bármi gond van,
Bármin megyek keresztül.

Apám hangja dübörögve
Hasított, hogy érjen el
S kemény kezét rámterítve
Bölcsebb szóval vigyen el.
Vigyen engem vadászatra
Lábnyom után keresve,
Leljük végre meg Mikulást
Téli sötét Holdfénybe'.

A Mikulást meg nem leltük,
De emléket faragtunk
S anya meleg étellel várt
Mert üres volt a gyomrunk.
Ettünk, ittunk nem bánkódtunk
Decemberi hóesésben
S azért lett teremtve a perc
Hogy leírhassam e versben.