Sötét már a holdfényes éjszaka,
Időtenger elnyelte hullámit
S feletted tündöklő csillag ár vakít,
Állasz, míg szemed el nem fárada.

Mennyeken járnak az angyalok,
Odavaló vagy, annak születtél
S engem közben poétává tettél.
Hűs óceán szelleme őriz álmot.

Őrizi, s szívébe zárja eme jelent
Melyben elmosódnak vágyaid
S eggyé válnak régkeltett álmaid.
Bárhogy harcolsz, nem állsz ellent.

Büszkességgel tölt el végzeted
S benne a vízkékje elmerül,
Elmerül, örökre ismeretlenül.
Járjad tovább bölcs képzeted.

Továbbá is száraz a tengerpart,
S a némaság teljes mélysége
Tette életedet véges egyenesbe.
Szerelem ez, mely alább nem tart.
Szerelem ez, mely örökre eltart.