Kevés a fény, s kevés a múlandó érzelem,
Ne kergesd a jövőt, s ne sajnáld a múltat.
Mert ami jön, az vár reád eltervezetten,
S mi megtörtént az gazdagítja világodat.

Csonka Holdvilágnak hűvös éjjelén
Felhő száll a rég érintett földek felett
S ablakába bölcsességet helyezvén
Szája elmosolyodik, majd felnevet.

Egy nimfomániás képzelgés
Mely most ösztönzi tetteire.
Egy halk szó, nehéz beismerés
Mely reflektál valós énjére.

Erdejében csönd honol
S foltos holdtalaj lapul.
Rá már senki nem gondol,
Verset ír ha rászorul.

Áldása várja
Jövő közében,
Áldását tartja
Múltnak kezében.