Lemenőben jár a puszta fénye,
Setét felhők járnak égnek elejébe.
Fehér előhada kíséri útjára a hajót,
A csillagtérben szabadon utazót.
Tengere zöld lencsével van tele,
Lemenőben jár a puszta fénye.

Cseppek hullanak az aszfalt síkjára,
Villámok dörögnek bele a vén tájba.
Heves víze sodródik a folyónak,
Rajta facölöp látszik ékes tutajnak.
Víz töltődik a gémes kútjak aljába,
Cseppek hullanak az aszfalt síkjára.

Eső szele járja a romok közét,
Nénike tárja ki távba vén kezét.
Szerelmet haza évek óta vár
Ám nem jön, régen nem látta már.
Hiába, nem bírja engedni emlékét,
Eső szele járja a romok közét.

Sorvadt szárak állnak mezőkön,
Halál járt közöttük élet-örökkön.
Nyugalmat kaptak az élet zajától,
Szép emlékük következik múltjukból.
Fény sem szűrődik át a felhőkön,
Sorvadt szárak állnak mezőkön.

Fölkelőben jára magyar népnek szíve,
Végre változásnak van itten ideje.
Méltóságunk megvédjük e csatában,
Új korszak kezdődik magyar hazában.
Egyenlőség, Szabadság a nemzet elve,
Fölkelőben jára magyar népnek szíve.