Elzárt gondolatok morzsája
Porosodó papírhalmaz egy kupacban
Melyek itt vannak, mégis általában
Már sokat nem érnek szemekben,
E túlgyorsult pillanatjáró elmékben.
Fáradalom mellyel ezek készülnek,
Halál mellyel a szemétbe kerülnek.
S a halálnak árnyéka jár már közel
Mely elragad, megkínoz s átölel.
Miért lettünk ilynek teremtetve?
E Földet saját kedv szerint markunkba véve.
Bestiális e világ ezer apró részletében,
Benned, bennem, élő mindenkiben.
Poros könyvek utat mutatva égnek
S parázsik a űr pereméig érnek,
Viszik tudásunk egy reménytelibb jövőnek,
Egy fiatalabbnak, egy többet érőnek.
Isten mondja, ne szeresd e világot
Mert mind mit ismersz mulandó dolog.
Vonz...vonz a káoszban a remény,
S ez keresztet hoz rám felmentvén.
Akkor én állok véle, keresztet vetve
S oly sokak után Jézus útját követve.
E hamis világban zavartan álla ember.
Hazudok...kíváncsian képzelem mindig el,
Hogy mások mily gondolatokat járnak,
Mily igazságot, mily megnyugvást találnak.
Hogy mind-é olyan, mint én volnék,
Hogy magam mögé sokszor gondolék
S mint egy másik ember egy testben
Elítélem mit testtárs tett tettében.
Vágyom vissza a régi tisztaságot,
A régi verseket, a régi bánatot.
Valami érintetlen gyümölcs volt az,
Egy fa, mely mély ötleteket fakaszt
S mára egy erdőtűzben leégett élete,
Maradt szenes teste börtönébe'.
Ám látszik egy kis hajtás oldalán...
Kihajthat zöldje újra? Talán.
Az idő hozza mindnek aranyát
Míg emberfia megtalálja arányát
S újbóli költésbe kezd, tisztábban
Mint még réges régi újkorában.
Ez az a folyó mit egy éve keresnék
Miben bőrtisztán megfürödhetnék,
Miben végre új ötleteket kapnék,
S miben Isteni akaratot szereznék.
Érzem közelségét, lassan meg lesz
S akkor újra tollat tintába meríthetsz.
Felkerekedünk élet nehézségin,
Együtt sétálunk be Mennyek kapuin
S rétjeire lépve elmúlik minden kín
Mi bárkit bármikor gyötörhetett,
S beteljesítjük a rég megjövendölteket.
Barátság a lelke mindennek e földön
Mely barátság köztünk marad örökkön...
Vagy nem. Ezt is idő tálalja elénk
S félelmet sugároz ha félnénk.
Szürkülésig jár a Nap műszakja
S csillagaink nappali alakja
Nézhetetlen, kereshetetlen.
Mi szebb, a nappalon vagy éjjelen
Megjelenő érzelmi tudat skála?
Mint mindent ezt is egyéne válogatja.
Éjjel, halál napjára jő e mondat:
"Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
S az is volt, tényleg az volt...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top