Ejj, duhaj napvégek végtelene
Áldott meg s valósággá tetette
A régen álmodozott képzelgést,
Felejthetetlen
S hős szerelmesen
Írom e verses érzelgést.

Mert ahogy megláttalak angyalom
Köréd tért én megtörött világom
S mind a cselekedet melyet tettem.
Te szőkeséged
És testiséged
Láncraveretett szolgája lettem.

De ez a szolgaság kedvemre van,
Ilyen jót már régen nem mulattam
S ezt tetőzte, hogy ott tartózkodtál.
Szép nevetésed
Egyik szépséged,
Esélyeddel új versenybe hoztál.

Kiteljesedhettem te melletted,
Melyet másnál én nem tehetek meg.
Mindennel mit kínáltál megkaptam,
Forró mozdulat
S a kedv fentmarad,
Kívánom hogy te véled folytassam.

S köszönöm néked aranyvirágom,
Hogy köréd térhetett zárt világom!
S a búcsúzásnál te átkaroltál,
Gyengéd szíveddel,
Lágy nevetéssel
Ajkaiddal arcon csókoltál.