LuHan POV:

Már alig voltam eszméletemnél, de hallottam MiNa és Sehun beszélgetését.
MiNa miért védett meg és miért hallgatott rá Sehun?

Nem volt erőm mozdulni, de azt láttam, hogy Sehun el megy MiNa pedig nagyon gondolkozik valamin.

Nyöszörögve próbáltam felállni, de nehezemre ment.

- Jól vagy?- hallottam egy halk és zavarban lévő hangot. Felé emeltem a tekintetem és MiNa guggolt le hozzám.

- Persze- köptem egy kis vért és felálltam, de megszédültem. - Hogy rohadna meg ahol van

- Gyere elkísérlek az orvosiba- fogta meg a kezem félve és átrakta a nyakán.

- Most komolyan támaszkodjak rád?- mosolyodtam el.

- Igen- bólintott elszántan és elindult velem.

Én nem ellenkezten de úgy nézhettünk ki, mintha csak átkarolva sétálnánk.

Az orvosihoz érve a nő kicsit el volt szörnyülködve mikor meglátott. Kaptam egy kis fejmosást, de leápolt és küldött isten hírével a magam útjára.

Kilépve az orvosi szobából megálltunk. Egyikőnk sem tudta, hogy hogyan tovább.

- Köszönöm- törtem meg a kínos csendet.

Először értetlenül nézett rám, utána leesett neki és csoda történt. Elmosolyodott. Most tisztán láthatóan elmosolyodott ami még szebbé tette hibátlan arcát.

- Bárkivel megtettem volna, hisz te nem csináltál semmit. Hiába hiszi bárki azt, hogy én ok nélkül ütök embereket, ez nem igaz. Ha bánt, beszól stb akkor garantáltan vissza kapja- vonta meg játékosan a vállát.

A kisgyermek mosolya és a komoly beszéde nem illett össze, de nálla tökéletesen passzolt. Akár a kirakós utolsó darabja.

- Akkor is köszönöm- kockáztattam meg és ismét megsimogattam a haját, ahogy a tanterembe tettem.

- Baba arcú szépfiú, nem fogom többször mondani- húzódott hátra.

- Tetszik ez a becenév- mosolyodtam el.

- A baba arcú? Oké ez rajtad marad- nevette el magát amitől nekem is nevetnem kellett. Olyan édes a nevetése.

- Nem az aigoo! A szépfiú- böktem meg a vállát.

- Bocsi, de már ez marad- tette fel védekezés képp a kezét.

Fejemet fogva kacagtunk percekig majd megszólalt a csengő.

- Milyen óra lesz?- kérdeztem szemöldök felvonva.

- Tesi- nyöszörögte.

- Nem szereted?- mosolyodtam el.

- Ha a tanár nem lenne egy szadista állat, még szeretném is- forgatta a szemét. Halkan felnevettem.

- De te erős vagy. Nem igaz?- fontam keresztbe a mellkasom előtt a karom.

- De bizony az. Ezt nézd- feszített be, de nem látszódott szinte semmi.

- Hát ezen még dolgozz- kuncogtam majd befeszítettem én is, de azért nekem már volt valami.

- Oh menj a tudod hová- lökte meg a kezem

Nevetésbe kezdtem amihez idő után ő is csatlakozott.

Elmentünk a tesi cuccunkért és bementünk az öltözőinkbe.

- LuHan, mit akarsz attól a csajtól?- kérdezte Yixing.

- Még nem tudom- vontam vállat.

- Tetszik talán?- szállt be a beszélgetésbe Tao is.

- Lehet- mosolyodtam el és felöltözve kimentem egyenesen be a tornaterembe.

Mindenki beállt tornasorba és én sajnos egy vérszívő mellé kerültem. A kis sznob fintorogva végig nézett rajtam majd beállt.
Ch hogy rúgjam össze a lábad.

A tanárnak valakik lejelentették a létszámot és a hiányzókat majd elkezdtünk futni.
6 kört kaptunk, aminél a hülyék elkezdtek elől sprintelni. A vámpírok futottak elég lassan, mert hisz ha ők minnél gyorsabbak annál inkább nem tudják kontrollálni magukat a futás szempontjából.

A 6 kör után kapura rúgás volt jegyre. Az újaknak, köztük nekem sem kellett megcsinálni mert ez az első napunk. Pedig szívesen csináltam volna mert imádom a focit és még jó is vagyok benne.

Mindenkinek szemrebbenés nélkül bement majd jött MiNa.

Három próbálkozásból egyetlen rúgása közelítette meg a kaput. Szinte vagy ezer méterrel felé ment, vagy ezer méterrel jobbra vagy balra. Szegény már azt se tudta, hogy morogjon a tanárra.

- Nem igaz, hogy az üres kaput sem találod el! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Ha ez nem megy be megbuktatlak év végén!- kiabállt vele a tanár.

MiNa csak lehajtott fejjel bólintott és a labdáért ment amit újra lerakott a kijelölt helyre, ahonnét rúgni kell.
Úgy éreztem muszáj közbe avatkoznom.

Arról még nem is beszéltem, hogy minden különleges lénynek, köztük a vérfarkasoknak is, van egy erejük amit a családjuktól örökölnek. Vagyis a fiú gyermek az apjától, a lány gyermek az anyjától. Ha esetleg az apa ember, akkor az anyja erejét kapja és ez fordítva is igaz.

A csapatban mindenkinek más az ereje. YiFan-nak a repülés. Igen kicsit furán hangzik, hogy repülő farkas, de na ő ilyen. De nagyon ritkán használja, csak ha baj van.

MinSeok fagyasztani tud. Ez akkor jön jól mikor elmegy az áram, de a kaját a hűtőben hidegen kell tartani. Meg nyáron se rossz ha egyszer kétszer használja.

Chen ereje a villámlás, amivel eléggé ki tudja készíteni az ellenségeket.

Yixing a mi orvosunk. Ha megsebesülünk akkor nem orvoshoz megyünk hanem ő kész van arra, hogy segítsen.

Tae az időt uralja. Lelassítani, felgyorsítani, megállítani, mindent tud az idővel. Ez álltalában jól jön főleg hogy tanulnunk, sem kell mert így sima a puskázás.

Végül pedig én. Aki pusta gondolattam mozgat tágyakar. Mint kiderült csak tárgyaknál működik, de itt most per pillanat tökéletes.

MiNa idegesen tördelte az ujját és várta, hogy rúghasson. A labdára koncentráltam és picit megmozgattam, hogy biztos legyen, hogy "uralmam" alatt van

- Rakd már le rendesen a labdát!- rivallt rá a tanár mire MiNa újra lerakta a labdát.

Bocsessz.
Hátra lépett néhány lépést majd nekifutott és elrúgta. Tekintetemmel követtem a labdát, adtam neki egy elfogadható ívet és a hálóba ütközött. Nem csak a tanár, de MiNa is meglepődött.
Elégedett mosollyal láttam, ahogy beírt neki egy ötöst.

De én mióta használom jóra az erőmet?
Kétség se fér hozzá MiNa eléggé meg fog változtatni, ez biztos

Ohayoo!
Ha tetszett a rész ☆-oljatok vagy kommenteljetek.

By: Nini