9.fejezet

A vidámpark hatalmas és félelmetes volt. Már csak attól majdnem elájultam, hogy megláttam milyen magasra mennek fel a játékok. Most is úgy volt, hogy mindenki oda mehetett ahová csak szeretne, így Jungkook megfogta a kezemet és elindult egy amolyan kísértet ház felé.

- Nem akarok megijedni.- álltam meg, mint egy cölöp.

- De ott leszek veled.- mosolygott rám.- Gyere már!- kezdett el húzni.

- Jungkook, nem!- kiabáltam rá.

- Akkor várj meg itt, jó, édesem?- simított az arcomra, én pedig biccentettem egyet.

Kb. Öt perce álltam a szellemkastély előtt, mikor Taehyung lépett mellém.

- Nem mész be?

- Nem.- ráztam meg a fejemet.

- Bejössz velem?- mosolygott le rám.

- Nincs az a pénz, hogy hagyjam halálra ijeszteni magamat!- tiltakoztam neki is.

- Tudod mit? Bejössz velem.- kapott fel, majd úgy sétált velem a kasszához, ahol a csajszi úgy nézett ránk, mintha éppen szellemeket látna.

Milyen szellemes, nem?

- Tegyél le de azonnal, Taehyung!- csapkodtam a fejét, de őt ez nem érdekelte.- Ne már!- törtem ki hisztérikusan, mikor beültetett a kocsiba, becsatolva az övemet, majd ő is beült mellém.

- Nem lesz semmi baj.- hajolt a fülemhez, majd az arcomra nyomott egy puszit, s megfogta a kezemet, én pedig mikor elindult a kocsi úgy szorítottam, mintha nem lenne holnap.

Az egész kocsikázás még a szart is kiijesztette belőlem. Szinte végig Taehyungnak voltam simulva, remegve és imádkozva, hogy túléljem a napot.

- Látod? Túl élted.- kuncogott, mikor kisegített.

- Hát... Majdnem szívrohamot kaptam többször is.- viccelődtem.

Taehyunggal még az ijesztő dolgok is jók voltak. Úgy éreztem, hogy ő az én bűvös "safe place"-em. Jól éreztem magamat vele.

- Akkor ti most... Jártok?- kérdezte mikor kiindultunk.

- Nem mondanám, inkább csak vagyunk.

- Mint egy pár. Ugye?

- Mondhatni.

- Az jó.- jelent meg az arcá egy fájdalmas mosoly.- Örülök, hogy vele vagy. Tényleg szeret téged.- halkult el.

- Igen, érzem rajta.- helyeseltem.

- Szóval te is szereted őt.

- Talán.- vontam meg a vállamat.

Jungkooknak hűlt helye lett. Biztosra vettem, hogy azt hitte itthagytam a nagy várakozást megunva. Az nap is Taehyunggal maradtam, egészen amíg vissza nem kellett mennünk a bejárathoz, ahol egyedül Nam állt még.

- Mindent kipróbáltatok?- kérdezte, egy nagy mosollyal az arcán.

- Igen és ez a hely annyira jó!- válaszoltam.

- Akkor jó. Tudtam, hogy tetszeni fog. És mondjátok, mizujs veletek?

- Hogy érted?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Hát ti ketten.- mutatott ránk.- Együtt vagytok?

- Ja, nem!

- Akkor Jungkookkal vagy?

- Vele van, Joonie.- válaszolt helyettem, Taehyung.

- És jól vagy így?

- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet.- Az eszem és a szívem teljesen mást mond.

- A szíved kit választana?- kérdezett tovább.

- Taehyungot.- suttogtam.

- Akkor miért nem velem vagy?- fogta meg a kezemet, maga felé fordítva.

- Mert annyi mindent hallottam rólad és teljesen összezavar, és mikor Jungkook olyan kedves velem, meghallgat, tudok vele szabadon csinálni bármit...

Taehyung nem hagyta, hogy befejezzem, a derekamat megfogva, rántott magához, a tarómat fogva, hajamba túrva csókolt meg. Jólesően sóhajtottam bele a csókba, amit már olyan régen nem éreztem. Szinte biztos voltam benne, hogy ő az akit nekem szánt a sors.

- Khm.- kaparta meg a torkát a bátyám, Tae pedig lassan elvált tőlem.- Látom már Jimint és Hoseokot is.

- Ohh, tényleg.- néztem feléjük.- Sziasztok!- kiabáltam a távoli fiúknak, akik csak nevettek.

- Sziaaaa!- kiabáltak vissza.- Sziasztok.- értek oda hozzánk, majd az összekulcsolt ujjainkat kezdték el nézni, mire én inkabb elengedtem Taehyungot.






Újból a fiúk közé kerültem, s megint elfogott az álom.

- Gyönyörűm!- szólt egy mély hang.

Kint voltam egy tisztáson, ültem a cseresznyefa alatt ami a közepén volt, s bimbóit hullajtotta mikor láttam ahogy Taehyung sétál felém mosolyogva.

- Gyönyörűm?- nevettem.

- Az vagy.- bólintott mikor oda ért hozzám.

- Köszönöm.- mosolyogtam, miközben leült mellém.

Lassan dőltem a mellkasára, min éreztem a szívdobogását. Csak egy pillanatra csuktam be a szememet, s felnéztem rá, de nem ő volt ott. Jungkook simogatta a hajamat, én pedig össze voltam zavarodva.

- Jungkook?- kerekedtek ki a szemeim.

- Jó reggelt, édesem.

Nem a tisztáson voltunk, hanem a szobájában, rajtam pedig a pizsamám volt, mintha ott töltöttem volna az éjszakát.

- Hogy kerültem ide?- néztem körbe.

- Velem töltötted az éjszakát. Nem emlékszel milyen forró volt?- simított az arcomra.

- Mi?

- Hyuna.- állt az ajtóban Taehyung, én pedig teljesen összezavarodtam.

- Tae!- keltem fel.

- Ne gyere ide!

- Maradj velem.- suttogta Jungkook a fülembe.

- Ő kell neked, Hyuna?

- Én kellek neked, igaz?

- Tae!- visítottam fel, mire Yoongin (aki vezetett) kívül mindenki rám kapta a fejét.

- Hyuna?- szólt a jobbomról.

- Én csak...

- Mi a baj?- fogta meg a kezemet Jungkook.

- Rosszat álmodtam.- vettem egy mély levegőt.

- Akarsz róla beszélni?- kérdezte Jin.

- Nem.- ráztam meg a fejemet.

Elkezdtem gondolkodni. Miért álmodtam ezt? Miért így? Miért vagyok teljesen összezavarodva? Miért nem lehetek csak egy átlagos szülinapos lány?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top