A gondolataim szinte felemésztettek másnap. Ott volt Jungkook aki bevallotta nekem az érzelmeit és ott volt Taehyung aki iránt olyan kötődést éreztem, mint senki iránt a fiúk közül. Shine volt az egyetlen aki miatt kikeltem az ágyamból és kicsit elterelte a gondolataimat, amíg játszottam vele. Olyan dél körül kopogást hallottam.

- Gyere!- szóltam az illetőnek, majd Jungkook lépett be.

- Szia. Szia, Shine.- köszönt nekünk, majd leült az ágyamra, míg mi a földön játszottunk tovább.- Ne haragudj a tegnapi miatt.

- Nem haragszom.- néztem rá, neki szentelve a figyelmemet.

- És... Gondolkodtál a válaszodon?

- Őszintén? Nem.- ráztam meg a fejemet.- Figyelj, nekem Taehyung tetszik közületek. Viszont te... Te is.

- Mi az, hogy én is? Nem értem.

- Én sem.

- Értem.- állt fel, majd kisétált.

Nagyot sóhajtottam, majd utána indultam. Mire utol értem volna, már a szobájában ült, kezében a mikrofonával, és elindított egy zenét.

- You know I want you
It's not a secret I try to hide
I know you want me
So don't keep sayin' our hands are tied
You claim it's not in the cards
And fate is pullin' you miles away
And out of reach from me
But you're here in my heart
So who can stop me if I decide
That you're my destiny?

Halkan ültem le mögé az ágyára, hallgatva a gyönyörű hangját, miről edsig mit sem tudtam. Mikor a női részhez ért, elhallgatott, én pedig ösztönösen folytattam.

- You think it's easy
You think I don't wanna run to you
But there are mountains
And there are doors that we can't walk through
I know you're wondering why because we're able to be
Just you and me within these walls
But when we go outside, you're gonna wake up and see
That it was hopeless after all...

Szomorúan nézett rám, mintha a szíve tört volna össze. Sőt! Biztos voltam benne, hogy összetörtem őt.

- No one can rewrite the stars
How can you say you'll be mine?
Everything keeps us apart
And I'm not the one you were meant to find
It's not up to you
It's not up to me
When everyone tells us what we can be
How can we rewrite the stars?
Say that the world can be ours
Tonight.

- All I want is to fly with you
All I want is to fall with you
So just give me all of you
It feels impossible
It's not impossible
Is it impossible?
Say that it's possible
How do we rewrite the stars?
Say you were made to be mine?
Nothing can keep us apart
'Cause you are the one I was meant to find
It's up to you
And it's up to me
No one can say what we get to be
And why don't we rewrite the stars?
Changing the world to be ours.- énekeltünk egyszerre.

Mire mondhattunk volna bármit is, a szemem sarkából megláttam a többieket, az ajtó előtt figyelni minket. Tekintetem egyből Taehyungra szegődött, aki csak a padlót nézte, míg a többiek kerek szemekkel vizslattak minket.

- Milyen jó hangod van, Hyuna!- szólalt meg Yoongi.

- Köszönöm.- mosolyodtam el.

- Hyuna, beszélhetnék veled egy kicsit?- nézett fel, Tae.

- Persze.- felálltam, a többiek pedig inkább mentek volna a dolgukra, s én indultam volna, de Jungkook megfogta a kezemet.

- Komolyan gondoltad?- nézett bele a szemembe.

- Igen.- bólintottam, ő pedig engedett az engem váró Taehyunghoz, akivel bementem az ő szobájába.

- Szerelmes beléd?- csukta be mögöttünk az ajtót.

- Igen.- válaszoltam.

- És te? Te szereted őt?

- Miért érdekel ennyire?- kérdeztem vissza, és éreztem, hogy az arcom elkezd melegedni.

- Mert én is szerelmes vagyok beléd, Hyuna.- komolyodott el.

A szívem kihagyott egy ritmust, hangja, s mondanivalója hallattán. Valahol belül azt akartam mondani neki, hogy én is ő belé, de egyáltalán nem voltam biztos semmiben sem.

- Szóval?

- Nem tudom.- suttogtam, magam elé.

Azt hittem, hogy erőltetni fogja a válaszomat, de helyette oda lépett hozzám, majd egy meleg ölelésbe vont. Hallottam a mellkasán keresztül a szíve heves dobogását, mintha csak a sajátom lett volna.

- Nem baj, ha őt akarod. Az sem, ha visszautasítasz. Bármi lennék neked, csak kérned kell. Ha csak egy barátot látsz bennem, én állok elébe. De kérlek se őt, se engem ne kínozz sokáig.- suttogta a fülembe.

Szemeimből szinte azonnal kezdtek el folyni a meleg, sós cseppek, mik az ő pólójára hullottak, esőként, de ő nem engedett el engem. Hajamba simítva próbált meg nyugtatni, de hogy is nyugodhattam volna meg mikor két férfi érez irántam ugyan azt és barátok? Nem akartam őket szét szakítani, sem megbántani. Lehetetlen helyzetben voltam.