13.fejezet
Yoongival úgy éreztem, hogy minden problémám elszáll és a fiúk tényleg abba hagyták a próbálkozást. Két hét telt el a beszélgetések után.
- Figyelj! Kitaláltam valamit!- fordult felém Yoongi, a napozó ágyán, mikor kint feküdtünk a medence mellett, míg a többiek bent hűsöltek.
- Mit?- emeltem fel a fejemet.
- Tudsz úszni?
- Hát... Izé... Nem.
- Nem?!- lepődött meg.
- Most mi ez a nagy meglepettség? Nem tudok na.
- Akkor gyere!- pattant fel, majd a kezét nyújtotta felém, mit készségesen elfogadtam.
Namjoon
A kanapén ültem Taehyunggal magam mellett, mikor meghallottuk Hyuna sikoltozásait a medence felől. Tudtam, hogy nem tud úszni, ezért azonnal oda kaptam a tekintetemet.
- Nyugodj le, csak szórakoznak!- veregetett vállba a mögöttem elsuganó Jin.
- Nekem nem úgy tűnik.- húzta a száját Taehyung, mikor meglátta mennyire közel vannak egymáshoz fizikailag.
- Te is lehetnél Yoongi helyében, ha nem cseszed el az egészet.- vontam meg a vállamat.
- Megállapodtunk, hogy ő most nem szeretne kapcsolatot.
- Tényleg így gondolod?- kérdeztem, mélyen elbambulva az unokahúgom és Yoongi látványába.
- Lehet, hogy ő és Yoongi...?
- Lehet. Végtére is nagyon sokat vannak együtt.
- És te ezt hagyod? Hogy egy huszonhat éves megkörnyékezze?
- És te mennyi vagy? Huszonöt. Úgyhogy szerintem itt a vége a vitának. Amúgy is! Nem kéne elvinned Tant sétálni?
- Ott a kert.- mondta, majd felállt és elment a szobája felé.
Hyuna
- Csukd be a szemed.- mondta Yoongi.
- Jó.- csuktam be, majd elengedtem magamat a medence vizében, így Yoongi karjában levegtem a víz felszinén.
Próbáltam egyenletesen venni a levegőt, igyekezve fent maradni a vizen mikor megéreztem, hogy kezei szépen lassan eltávolodnak a hátamról. Csendes volt minden, a vizben nem hallottam semmit, de megéreztem, hogy a kezek visszavándorolnak a testemre, de már nem ugyan azok voltak. Az ujjai hosszabbak, tenyere pedig nagyobb volt. Lassan nyitottam ki a szemeimet, s Taehyung mosolygós arcával találtam szemben magamat. Felküzdöttem a testemet álló pozícióba, hogy kérdőre vonhassam, hová is tűnt a tanárom.
- Merre van Yoongi?- kerestem a szememmel, de nem találtam.
- Elment ebédelni. Most én tanítalak.
- De... Én Yoongival szeretnék tanulni.
- Miért? Azt hiszed én nem vagyok elég jó tanár?
Figyelmemet lekötötte a már annyiszor, de mégis minden alkalommal elcsábító felsőteste ami fejmagasságban volt velem. Legalábbis a mellkasa.
- Nem erről van szó.- vettem erőt magamon, így felnéztem rá.
- Hát akkor?
- Csak... Megígérte nekem.
- Hát, ha ennyire nem akarod...- kezdett el hátrálni.
- Várj! Taehyung. Mi lenne ha csak beszélgetnénk? Alig beszéltünk az elmúlt két hétben. Jungkookot meg alig látom.
- Kookie eléggé elfoglalt. Új zenét ad ki, ezért most lekötik a studióban lévő dolgok.
- Ohh, értem. És, hogy vagy?
- Én? Hogy vagyok szerinted?
- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet.
- Tudsz te bármit is, Hyuna?
- Igen!
- Akkor szerintem azt is tudod mennyire zavar, hogy Yoongival vagy minden éjjel és nappal. Mintha egy pár lennétek.
- Csak barátok vagyunk. Nagyon kedves és megértő.
- Ááá! Szóval megértő? És mit ért meg amit mások nem?
- Tae, nem ilyen témáról akartam beszélni.
- Hanem?
- Hiányzol. Szeretnék beszélgetni veled, nevetni, szórakozni, de mindig elkerülsz.
- Jajj, hagyd már ezt a szarságot! Kettőnk közül te vagy az aki másnak a seggében van mindig.
- Miért vagy ennyire ellenséges velem?
- Mert mikor meglátlak egy másik sráccal, elmegy az agyam, érted? Rosszul vagyok a gondolattól, hogy más ér a puha bőrödhöz, más ágyában alszol, mással nevetsz, mást... szeretsz.
Szívem hevesen kezdett el dobogni, a hangok pedig eltompultak. Hirtelen megértettem. Ugyan ezt éreztem mikor azt hittem, hogy lefekdüdt a bárban egy másik nővel. Értelmet nyert minden apró idegesítő, de mégis annyira jó dolog.
- Hyuna?- emelte fel a szemöldökét.
- Mi?- zökkentem vissza a valóságba.- Taehyung én... ugyan ezt éreztem mikor megtudtam, hogy Jungkookkal elmentetek abba a bárba és félreértettem az egészet.
- Hazudsz.- horkantott fel.- Nem hiszek neked. Nem tudom miből készítettek téged a szüleid, de az biztos, hogy nem jó szándékkal volt. Olyan vagy, mint a nap mikor éget, mint az okán, a háborgó tenger. Gyönyörű vagy, magadba bolondítod az embert, de elveszel tőle mindent amit csak tudsz. Megfosztottál a józan eszemtől, az álmaimtól amik eddig nem rólad szóltak, a látásomtól, hogy másra nézzek, a hallásomtól is, egyszerűen nem létezik más számomra csak te!- fakadt ki.
- Fel sem fogtam mit művelek...- hültem el.- Kérlek ne haragudj.
Az érzéseim egyszerre törtek fel, s a semmiből már csak azt vettem észre, hogy a sós, meleg könnycseppjeim áztatják az arcomat, Taehyung pedig sokkosan állt mellettem.
- Szeretném ha boldog lennél.- szipogtam.- Azt mondtam nem akarok párkapcsolatot, de nem tudok nem rád gondolni lefekvés előtt vagy mikor felkelek, egyszerűen hiányzik, hogy hozzám érj, mondj pár kedves szót és biztonságot adj.
- Akkor miért nem vagy velem? Miért taszítasz el? Miért másnak a társaságát keresed én helyettem?
- Mert nem lehetünk együtt. Te lehet nem vetted észre de én igen, hogy ha együtt vagyunk azzal megbántunk valakit.
- Kit érdekel? Az számít, hogy mi boldogok legyünk. Együtt.- mondta lágy hangon, hajamat a fülem mögé simítva.- Csak mi létezünk ezen a földön, Hyuna.- hajolt közelebb.
- Tae...- suttogtam nevét, félig lehunyt szemekkel.
- Könyörgöm.- érintette össze az orrunkat.- Szeretlek.
- Én is téged.
S, ezzel bezártam a köztünk lévő távolságot. Nem volt többet kétség, hogy ő kell nekem, ő az akire vágyom, egyszerűen nem tudtam volna túlélni, ha a nyár végével eltűnik az életemből. Lassan nyitottam ki a szemeimet, miután elváltunk, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna arra ami utána jött.
- Ígérj meg nekem valamit.
- Mit?- néztem fel rá, csillogó szemekkel.
- Ha vége az iskoládnak, és én is jobban állok anyagilag. Gyere hozzám feleségül.
- Tessék?- lepődtem meg.
- Csak egy egyszerű ígéret. Légy a feleségem.
- Ígérem.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top