Pont ez a furcsa. Engem nem szoktak kedvelni.

Ez mondjuk nem lep meg.

OH IGEN?

Igen.

Miért?

Nos, eléggé... hogy is mondjam, sajátos a stílusod.

Ez egy igen tapintatos megfogalmazás.

:D
Nem akartalak lebunkózni mint az előbb.

Ez érdekes.

Mi?

Hogy hiába vagyok veled nyers,
te mégse akarsz velem az lenni.

Igy is fogalmazhatunk.

És te ennek ellenére is kedvelsz.

Igen.

Naiv vagy.
És gyerekes.

Na látod,
ezért nem kedvelnek téged mások. :D
Mindenkit szándékosan ellöksz,
ha azt látod, hogy kicsit is közeledne feléd.

Ezt honnan veszed?

Ez az elméletem.
És szerintem helytálló.

Mire alapozod?

Elmondom, ha elmondod,
hogy igazam van - e.

Igazad van. Nem akarom, hogy kedveljenek. Nincs rá szükségem.

Értem...

Szkepticizmust szimatolok.

Jó az orrod. :D

Most jön a kioktatás a szeretet mindenhatóságáról, ahogy
Dumbledore Professzor szokta?

Jaj hagyd abba...
Nem.
Mellesleg eszemben sincs téged kioktatni.

Ezt jól teszed.

És elítélni se szándékozlak a stílusod miatt. Szerintem egyáltalán nem olyan rossz. Nekem bejön.

Mazohista alkat vagy, látom.

Ez a te szerencséd.

Én nem ezt mondanám.
Inkább tartom bugyutának és irritálónak a személyiségem ilyen mértékű figyelmen kívül hagyását.

Nyilván.
Azért vagy még itt.

Mindent a cél érdekében.

Ah igen, el is felejtettem. Könyvtolvajnak tartasz.

Mert az vagy.

Nem fogom beismerni.

Nincs is rá szükség, ez tény.

:/

De most már halljuk
az elméleted bizonyítását.

Az az elméletem bizonyitéka
amit mondtál.
Csak elhiteted magaddal,
hogy neked nem kell senki.

Szóval nem hiszed,
hogy igazat mondok.

Mert nem is mondasz.
Mindenkinek szüksége van
emberi kapcsolatokra.

Nekem nem.

Persze.

Világ életemben jól
megvoltam mások nélkül.

Vagy csak elhitetted magaddal.
Mert félsz.

Félek?
Ugyan mitől?

Attól hogy esetleg megbízz egy másik emberi lényben.
Hogy megmutasd az érzelmeidet. Mert akkor sebezhetővé válsz és esetleg elveszted a kontrolt.
Nem irányíthatsz mindig mindent.

Hm... honnan veszed,
hogy irányítani akarok?

Olvastam a könyvedet.

Ez nem valami meggyőző érvelés.

Pedig az.
Gyakorlatilag egy naplót vezettél,
ha feltűnt ha nem.
És sokmindent le lehet szűrni belőle.

Például azt, hogy
irányításmániás vagyok?

Például.

Ez merész következtetés egy
könyvből ami javarészt recepteket és varázslatokat tartalmaz.

Pont ez az.
A receptek, a varázslatok...
minden engem igazol.
Mindig mindennek tökéletesen kellett sikerülnie, úgy ahogy te gondoltad. Mindennek amit feltaláltál egy közös tulajdonsága van: a hatalom.
És aki hatalmat akar, az két dolgot akarhat igazából: tiszteletet és irányítást.

Ez kezd egyre érdekesebbé válni...
és még mit gondolsz rólam
a könyvem alapján?

Magányos vagy.

Ez a feltételezésed
is az általam feltalált bájitalok milyenségére alapozod?

Igen.

Ühüm... roppant érdekes.
Nem emlékszem, hogy
feltaláltam volna bájitalt
magányosság enyhítésére...

Nem így értettem.

Akkor hogyan?

Azok a bájitalok zseniálisak.

Akkor a te logikád szerint
azért vagyok magányos,
mert jó bájitalfőző vagyok...

Az emberek általában
két ember típust kerülnek el
jó messzire: az ordenáré bunkót
és a lángész bunkót.

És én volnék a
lángész bunkó a szemedben?

Természetesen...

Értem.
És ebből következik az állítólagos magányosságom?

Igen. Ez a két embertípus szinte mindig magányos.
Az emberek nem kedvelik a pince szintet, mert félnek, hogy mások betörnek az életük ablakán.
A magas emeletre pedig ugye fárasztó felmászni állandóan.
Az emberek ideálja a félemelet:
az átlagosság.

Meglepően intellektuális
könyvtolvaj vagy.

Köszönöm. ^.^
És nem loptam el.

Szóval úgy gondolod,
azért vagyok magányos
mert túl intelligens vagyok.

Pontosan.
Az emberek eleve nehezen viselik
ha valaki intelligensebb náluk és inkább elkerülik vagy kigúnyolják. Másrészt meg a lángelméket nehéz lekötni kevés ember van aki igazán érdekli őket ezért a többit vagy elkerülik vagy kigúnyolják.
Ez örök körforgás.
Harmadrészt pedig ti tisztában vagytok az emberi kapcsolatok minden olyan kockázatával amit egy átlag ember át sem gondol.
Ezért inkább bezárkóztok.

Még a végén megéri veled beszélgetni.

Oh... te bókoltál.
Te jó ég... kétszer is. ♡.♡

Nem, csupán
ténymegállapítást tettem.
Kétszer.

Ez önmagában a bók.
Most vezettem le.

Igaz. :)

Na, még mindig azt hiszed,
hogy naiv vagyok és gyerekes?

Igen.

Szörnyű vagy. :D

Tudom.
És már azt is tudom, hogy
legalább ostoba nem vagy.

Aw.♡.♡
És miért gondolod még mindig,
hogy naiv vagyok meg gyerekes?
Ezek után?

Mert azt képzeled, hogy a
bunkóságom csak védekezés.
Hogy igazából nem is ilyen vagyok.
De tévedsz.

TE tévedsz.
Nem hiszem ezt.

Az előbb vezetted le.

Én pont azt mondtam,
hogy igazából ilyen vagy.
De változó mértékben.
Csak annyira amennyire a másik ember ezt kihozza belőled...
De ez általánosan vonatkozott más emberekre, és nem rám.

Értem már.
Azt hiszed pont TE vagy az
a kivétel aki engem érdekel?

Nem hiszem, tudom. :D

Milyen beképzelt valaki.

Nem cáfoltál meg.

Csupán azért mert lenyűgözött a griffendéles egoizmus határtalansága.

Ez nem egoizmus, ez empirizmus. Most bizonyítod az igazam.

Mégis hogy bizonyítanám?

Úgy, hogy itt beszélgetsz velem.

Megint azzal jössz,
hogy én kezdtem a beszélgetést?
Hogy én hagytam az üzenetet
és én bűvöltem meg később a pergament?

Pontosan.

EZ nem bizonyít semmit,
csupán azt amit már mondtam,
hogy kíváncsi vagyok a könyvtolvajomra.

A kíváncsiság az
érdeklődés egy fajtája.
Mellesleg hazudsz.

Miről?

Nem ezért beszélgetsz velem.
Már nem. Lehet, sőt egész biztos ezért kezdted.
De már nem.
Már érdekellek.
És nem csak azért hogy tudd,
kin kell bosszút állni.
Már érdekel a kilétem, az aki vagyok. Meg akarsz ismerni mert felkeltettem a figyelmed.

Még mindig nem bizonyítottad.

Még mindig nem tagadod.

Bizonyítsd.

Bizonyítékkal nem tudok szolgálni, de van egy elméletem.

Halljuk.

Hiszem, sőt nem is, TUDOM,
hogy te ennél jobb vagy.
Már rég kideríthetted volna ki vagyok.
Ha valóban tudni akarnád,
már tudnád.
Biztos vagyok benne.
Abban is, hogy lenne más módszered mint a beszélgetés és abban is, hogy még ha ezt a módszert is választottad már régen kiszedhetted volna belőlem.
De nem tetted.
Miért?

...

...

...

Na semmi frappáns beszólás, vagy szarkasztikus bunkózás?

Rendben...
Megadom magam.
Igazad van.
Nem akarom tudni hogy ki vagy,
mert akarom tudni, hogy ki vagy.

Ennek semmi értelme
remélem tudod. :D

Érdekes jelenség vagy
és azt hiszem meg akarlak ismerni.
És ezért nem akarom tudni,
hogy ki vagy.

Lángelmék és a ti
nyakatekert logikátok.
De miért?
Ha elárulom ki vagyok akkor beszélhetnénk élőben is.

Pont ez az, ami nem volna jó ötlet.

Miért?

Mert ez így... a pergamenen keresztül, ismeretlenül, sokkal előítélet-mentesebb. És őszintébb. Hidd el nekem,
h

ogy így jobban járunk.

Akkor ezek szerint
valóban érdekellek.

Nos, igen.
Magam se hittem volna, de igen.

Merlinre....
el sem hiszem.

Erre vágytál nem?
Ez volt a cél.

Igen.
Elmondhatatlanul boldoggá tettél ezzel az egy mondattal.
Csak alig hiszem el, hogy valóban sikerült. :D

Ezzel nem csak te vagy így.
Ilyen nem szokott velem történni.
És úgy néz ki, engedek a csábításnak. Bármekkora őrültség is ez részemről.

Már miért volna őrültség az, ha megismerjük egymást?

Sok szempontból.
Nagyon - nagyon sok
szempontból őrültség.

Kifejted?

Nem.

Miért nem?

Mert nem.
És hiába is rinyálnál
a válaszért nem mondom meg.

Oké.
De... beszélgetni fogunk ezentúl, ugye?

Igen.
Beszélgetni fogunk.

Akkor jó.
Ennyi nekem elég.

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight