-Remélem érted a feladatod.-Vetem oda flegmán Rick-nek.

-Attól, mert te vezeted a kültedést még nem kell játszanod magad.-Megforgatja szemeit, ami már szinte szokássá vált nála.

-Te ne gyere ezzel nekem!-Dühömben már felkiáltok. A történtek után még képest azt mondani, hogy megjátszom magam.-Hónapokon át titkolóztál. Két kibaszott évet végig hazudtál. Még bármikor feldobhatlak.-Fojtott suttogásba váltottam.

-De nem fogsz.-Villámokat szóró tekintetem rá kaptam ezzel elhallgatatva őt.

-Induljunk inkább, mielött téged nyírlak ki a célpont helyett.-Ezzel fel is mentem a repülőre.

Az egész út csendben telt. Egyfolytában figyelte mikor török meg, de arra várhat!

-Sajnálom.-Oda lép hozzám, csókot nyom a homlokomra, és a következő pillanatban vetődik is le. Pár perc múlva nekem is lépnem kell. A stabil talaj megnyugvást nyújt a gép után. Sose szerettem ezeket a repülő masinákat.

A sikátorból kijövet felteszem a sapkámat, ami illik a fiús tinilány szettemhez. Legalább most kényelmes volt a koptatott farmer, pár alkalommal ezelött estélyiben kellett véghez vinnem a feladatom. Betértem út közben egy kávézóba mivel volt időm a célpont érkezéséig. Mire megkaptam az elvitelre kért lattemat, fel is tűnt a pasas. Kiszámítható, hétköznapi ember. Senkinek nem fog hiányozni.

Ki ültem a teraszra, amíg megrendelte a kávéját, amit most elvitelre kért. Mindig helyben fogyasztja. Nincs késésben, szinte még hajnalokban járunk, a munkaideje se kezdődik egyhamar. Nem baj, így legalább elöbb végzek.

Kilép a kávézóból, sietve indul a park felé. Gyorsan felhörpintem maradék italomat, majd én is távozásra fogom. Pörög az agyam megoldást keresve, hogyan alakítsam át a tervet.

-Rick.-Emelem a telefont a fülemhez. Így nem keltek feltűnést ahogy az apró adóvevőn kommunikálok.-Rick, hallasz?-Másodjára egy kicsit haragosabban kérdezem, de nem érkezik válasz. Magamban szitkozódva növelem a tempóm.

Nem baj, akkor nélküle oldom meg.-fut át rajtam a gondolat.

Egy kissé kihalt részhez érünk, itt már nics időm tétovázni. Hátulról próbálom beadni a nyugtatót a szőke férfinak. Ahogy megragadom a vállát átdob rajta. Azt hittem könnyebb dolgom lesz.

Egy pillantra bennem ragad a levegő, viszont felpattanva újabb támadást indítok. Hárítja ütéseimet, következőnek ő soroz meg. Egyik kísérlete elöl ugorva felkapom az injeckióstűt, zsebembe süllyesztem.

Percekig küzdünk egymás ellen, egyikünk se éri nagyon a másikat. Néha csúszik be egy-egy ütés neki és nekem is. Csak akkor fut át az agyamon, hogy ez lehet egy csapda, mikor már túl késő. Az ember akiért én jöttem egy programozó, nem egy harcművész! De az ezutáni pillanatban már valaki hátra csavarja a karomat. Fog csikorgatva tartom vissza kiáltásomat. Nem figyeltem eléggé. Ha visszajutok a bázisra ezért hatalmas fejmosást kapok.

-Késtél.-Dörmögi az elöttem álló.

-Csak elegánsan érkeztem.-Erre a hangra oda kapom a fejem, de nem tudom eléggé hátra fordítani.

-Most már értelek.-Bigyesztem csak úgy oda nekik. Vagyis inkább csak Alaricnek. Ezért kért bocsánatot a gépen, nem az éveken áttartó hazukságért.

-Csodáltam, hogy nem gondolkoztál el ilyen eshetőségeken.-Egy apró pillanatra elengedi a kezem, már támadnék egyből, de a következő minutumban egy dróttal fojtogatott.

Levegőért kapva nyúlok a nyakamhoz, de menthetetlen a helyzet. Hiába ütök, rúgok, már nem tudok segíteni magamon. A drót egyre szorosabb, a levegőm is fogyott. Próbálkozok kieszelni valamit, hiába már késő.

(....)

Kikötözve kelek. Mindkét kezem és lábam az ágyhoz volt szorítva. Ahogy mozgolódtam, csak jobban présel. Miután beszámítható vagyok, a kis késeimet keresem, de teljesen kipakoltak. Minden rejtett dolgot elkoboztak tőlem, persze hisz Alaric a segítségükre volt. Ő meg mindent tud rólam.

Az órák peregnek, a velem szemben elhelyezkedő óra alapján, és én még mindig egyedül vagyok. Viszont potom tíz óra után, azaz este hatkor a szőke férfi lépett be a szobába. A lehető leggyülölködőbb pillantásomat bevetve figyelem, ahogyan egy széket tesz az ágyhoz közel. Fordítva ráül, majd fürkésző tekintetét rám vezeti.

-Ne nézzen így, bökje ki mit akar vagy húzzon innen.-Egy idő múlva megunom bámulását, nem a türelmemről vagyok híres.

-Steve felkészített, tudom hogyan tőrhetem meg, de nekem nem ez a célom. Pár infót szeretnénk aztán eloldozom.-Steve biztos Rick-et takarja. Mikor kitálalt említette az eredeti nevét, de túlságosan lefoglalt a harag meg a düh hogy meg is jegyezzem. Válasz helyett simán csak leköpöm.

-Mi segíthetünk.-Közben letörli az arcát. Majdnem sikerült a szemét eltalálnom, ami büszkeséggel tölt el.-Tudunk a húgodról, megoldanánk a problémát, ha cserébe elárulod, mire kellene a programozó.

-Állatokat kéne tanulmányoznia.-Vágom rá. Azt lesheti, hogy egy titkos projektről kiadok bármit is. Főleg úgy hogy az ő rendszerüket akarjuk belülről szét cincálni.

-Én még a finom megoldás vagyok, következőnek a boszi jön be. Nem kellemes mikor a fejedben turkál.

Ismét hallgatásba burkolózok. A kamerákon keresztül figyelnek minket, ahogy számítottam rá tizenhét végig hallgatott perc után beküldik a csajt. Róla tudok pár apróságot, a Hydrának egy fejlesztése volt, aztán átigazolt a 'jó' oldalra. Ennél sablonosabb dolgot nem is tehetett volna.

Mellém lépve a kezét a fejemhez emeli, és már kezdődött is a móka. Ellenállok, viszont túlságosan sokat fejlődött utolsó találkozásunk óta, így áttöri a gátamat. Elnyílik a szám ahogyan a bizsergető fájdalom elönt, szemem fenn akad, csak a pörgő emlékeket látom. Miután jó néhány kellemes éjszakámat végig ugrálja, meglett amit akarnak. A boszi kiszáll a fejemből, egyből el is siet. Ilyen információt Alaricnek nem árultak el, ahhoz nem volt elég régi tag. Halkan felnyögtem, mire a szőke mellettem elvigyorodik.

-Mondtam én, majd legközelebb halgatsz rám.

-Legalább eloldozhatnál, seggfej!-Szólok utána, ahogyan az ajtóhoz közelít.

-Az ajánlat nem él, magadtól kellett volna dalolni.

Újabb órákat töltök egyedül. Egészen fél egyig, amikor Rick lép be hozzám.

-Már csak te kellettél.-Morgom.

-Látom tárt karokkak fogadsz.

-Mit akarsz?

-Segíteni szeretnék.

-Tőled nem kell segítség.

-Lie fejezd be ezt a makacskodást.

-Kussolj Rick! Vagy Steve vagy akárhogyan is hívnak. Elraboltál, és hazudtál nekem.-Vágom a fejéhez. Percekig bámuljuk egymást némán. Hirtelen eszembe jut, hogy a húgom, Sofie egyedül volt mikor eljöttem otthonról dolgozni. Basszus.

-Mi az?-Ezek szerint hangosan is kimondtam.

-Sofie egyedül maradt otthon! Te seggfej mi van ha baja esik?-Elkezdem rángatni a kezeimet hátha sikerül szabadulnom, de helyette csak jobban szorított az a szar.-Engedj el, bármikor lehet rohama!-A végén már sírni kezdtem tehetetlenségemben. Most a figyelmetlenségem miatt megsérülhet.

-Emelie, nyugi. Nincs semmi baja.

-Nem tudhatod.-Szipogtam fel.

-Gondoltam rá is, itt van a Toronyban.

-Mi? Te a húgomat is elraboltad?!

-Jól van, most épp az egyik szobában alszik. Megmutathatom, ha megígéred hogy nem csinálsz semmi baromságot.

-Oké, jó kislány leszek, csak szedd le ezeket a szarokat.

Eloldoz, majd elvezet a szobához. Hatalmas kő esik le a szívemről, egyből megnyugodok.

-Megfogják gyógyítani.

-Dehogy, még akkor is hagynák szenvedni, ha elárultam volna magamtól mindent.

-Mi jót szeretnénk, ő meg még gyerek, nem nyugodna bele egyikük se.-Nyelve egyet rá emelem tekintetemet. Egész eddig fürkészett.-Lehet, hogy nálatok máshogy állítanak be minket, de az szöges ellentéte a valóságnak.

Lehunyom a szemem, hátha így vissza tudom tartani a sírást, viszont ehelyett kifutnak a szememtől a könnyek. Akkor már nem foglalkozva semmivel, csak a kedvesem karjaiba bújok. Ott kisírom magam. Szerencse, hogy Sofie a gyógyszerei miatt mélyen alszik.

-Sajnálom.-Törlöm meg az arcomat.

-Te érzed?-Megemeli a fejét mintha a levegőben szaglászna.

-Mit?

-Az enyhülés jellegzetes szagát.-Erre durcásan tekintek rá, de nem bírom sokáig. Felkacagok vele együtt.

Miután nevetésünk elhalt, hallgatva sétáltunk vissza ahhoz a teremhez. Nem volt nyomasztó a csend, szerencsére az évek alatt megfelelően összecsiszolódtunk.

-Mi lesz ezután? Mi a tervetek velem?

-Tesznek majd egy ajánlatot, kettős ügynöknek kéne állnod. Egy beépített emberünk elintézné az áthelyezésed, a közelben lennél. Így Sofien tudunk segíteni közben.

-Várj ha több beépített emberetek van, akkor miért nem ők informálnak titeket?

-Ő csak egy külsősként van ott, nem ássa bele magát a részletekbe csak ötleteket dob fel nekik. Amit persze elötte nálunk kidolgoznak. Én lennék az egyik ilyesfajta informátor.

-Nem aggódsz, hogy ezeket tovább adom egyből nekik?

-Semmi olyat nem tennél amivel ártanál nekem.-Fél mosolyra húzza ajkait, közben nem néz rám. A városra tekintő kilátást fürkészi zsebre dugott kézzel.-Ezek után amúgy is sok dolgot aláíratnak veled, ha megszeged a szerződést tuti kicsinálnak az ügyvédek itt.

A düh és az aggódás után már csak nyugalmat szeretnék. Teljesen egyértelmű volt, hol lelek rá, ezen viszont az a bibi, hogy nem tudom hányadán állunk. Itt teljesen el is veszek, a témán kezdek agyalni, közben viszont ő beszél hozzám. Szavai el se érnek hozzám, ajkairól, illetve szoros öleléséről fantáziálok.

-Figyelsz te egyáltalán rám?-Erre a mondatra kiszakadok gondolataimból. Elvörösödve sütöm le a szemeimet.

-Izé, bocsi elkalandoztam.-Motyogom ajkaimba harapva.

-Igen, feltűnt.-Halkan nevet egyet.-Mi a baj?

-Nem, semmi. Baj egyáltalán nincs. Már persze azon kívűl, hogy itt épp fogoly vagyok, de megbékéltem a helyzettel.-Elhúzza száját a megjegyzésemre, mire a sajátom elé kapom a kezem.-Sajnálom, kicsúszott nem úgy értettem.-Erre fáradt mosolyt varázsol magára.

-Csak gyere ide.-Megragadva a csípőmet húz ölelésébe. Percekig állunk egymáshoz simulva, élvezve a csendet. Ő az arcát hajamba temette, míg én mellkasába fúrtam az enyémet. Felemelem a fejem és úgy fordítom, hogy az ablakból lássam a férfi arcát.

-Mennyire vagy másabb, mint ahogy én ismerlek?

-Te ismersz szinte a legjobban. Az teljesen mindegy, hogy Alaricként, nem Steveként. A személyiségem fogott meg téged, nem az, hogy én vagyok Amerika Kapitány. Így találkoztunk, és ennek én örülök, mert egyebként szóba se álltál volna velem.-Elmosolyodom utolsó mondatán. Igaza van, sose gondoltam volna rá úgy, hogy ha amerika hőseként ismerem.-A lényeg az, hogy szeretlek és te is engem.

Már vigyorogva néztem fel rá, mire lecsap ajkaimra. Finoman ízleljük egymást, szinte már óvatosan, mintha tartanánk valamitől. Tele van érzelmekkel, amiket szavakkal kifejezni nem tudunk, ezért más mint a többi csók.

Pihegve bámulunk a másikra utána. Mindketten a hatása alatt vagyunk még. Végig simít csupasz derekamon, ahol felgyűrödött a felsőm a csók közben. Libabőr fut végig rajtam, amit megmosolyog és lehajolva hozzám egy apró puszit nyom a számra.

-Mi lenne ha megmutatnám a szobámat?

-Tetszik az ötlet.-Morgom miközben keze elkalandozik. Miután a lift hangja megtöri szerelmes pillanatunkat, ijedten egymásra tekintünk, de Rick kapcsol elöbb. Behúz a lépcsőházba és onnan vezet a szobájába.