-Apu.-Huzogatta a nadrágom szárát Belle.-Éhes vagyok!-Fonta össze kezét a mellkasa elött, miközben durcás arcot vágott. Halkan felnevettem.

-Tudom kicsim, mindjárt kész lesz a rántotta, jó?-Guggoltam le hozzá.

-De kapok hozzá kakaót is, ugye?

-Persze.-Mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, majd elfutott, gondolom játszani. Egy sóhaj keretében felálltam és folytattam a tojásrántottát, igazából már csak le kellett venni a tűzröl. Előkaptam a hütőből a kakaót, majd kiöntöttem egy bögrébe.

-Belle gyere enni!-Szóltam a kislányomnak, aki pár perc múlva befutott. Leült az asztalhoz, majd mikor elé raktam a tányért és a bögrét evésbe kezdett. Leültem vele szembe és én is elkezdtem enni.

-Mit szeretnél ma csinálni?

-Menjünk a játszótérre!-Vigyorgott.

-Akkor evés után felöltözünk és elmegyünk, majd ebédre haza jövünk, jó?-Vidáman bólogatott, majd megitta maradék kakaóját.-Menj válaszd ki melyik ruhát szeretnéd felvenni.-Mondtam, mire futásnak eredt. Én is befejeztem a reggelit, majd a szennyest a mosogatóba raktam.

Átsétáltam Belle szobájába, ahol a ruhák ezer felé voltak dobálva. Beléptem, mire egy szoknya a fejemhez lett vágva. Nevetve fordultam a szekrény felé, ahol Annabelle térdelt és dobálta hátra a ruhákat, amik épp nem tetszenek neki.

-Kicsim mit csinálsz?-Guggoltam le mellé és elkaptam a pólót amit hátra hajított.

-Válogatom a ruhákat.-Felelt fel sem nézve rám.

-Mi lenne, ha inkább leülnél az ágyadra, amíg adok neked?-Kérdeztem, mire felnézett rám, majd nekifutásból az ágyára ugrott. Kivettem egy vékony pulóvert, és egy hozzá illő szoknyát majd az ágyához vittem.

-Vedd fel, addig én összeszedem a ruhákat.-Simítottam meg az arcát mosolyogva, majd elkezdtem összeszedni a szétdobált ruhákat.

-Kész vagyok.

-Mindjárt befonom a hajadat, oké?-Hajtottam össze az utolsó pólót és raktam be a helyére.

-Oké.-Mosolygott. Imádom mikor mosolyog.

-Na, gyere.-Vettem el a szekrényről a fésüt és átfésültem selymes, világos barna haját.-Olyan legyen mint a múltkor?

-Aha.-Mondta mire elkezdtem a fonást, amivel pár perc múlva végeztem és egy hajgumival összefogtam a végét, amit már nem tudtam továbn fonni.

-Vedd fel a cipödet és mehetünk.-Szóltam Bellenek, aki már az ajtóban várt, míg én csak akkor vettem át a hosszúujjúmat. Mivel kint kellemes tavaszias idöjárás volt a lányomra kabát gyanánt, csak egy farmerdzsekit adtam. Felvettem a börkabátom és a kesztyümet, majd elindultunk le.

-Játszol majd velem?-Nézett fel rám

-Persze, Kincsem.-Kaptam fel és utunkat úgy folytattuk, hogy a karjaimban van.

Mikor odaértünk egyből a rohant a csúszdához, és elkezdett játszani. Majd onnan a mászókához siettett, oda én is követtem, féltem, hogy leesik.

-Apu megy egyedül is!-Szólt rám kicsit mérgesen, mire elveszettem a hátáról és a hasáról a kezemet.

-De óvatosan és lassan.

-Nem fogok leesni.-Kuncogott és félkezével elengedte az egyik fémcsövet, majd a másik kezét is a magasba tette.

-Annabelle kapaszkodj normálisan!-Szólok rá, miközben hátához tettem a kezem. Durcásan megfogta, majd lemászott és futott vissza a csúszdához. Leülök a csúszdával szemben elhelyezkedő padra és onnan figyeltem tovább.

-Aranyos kislány.-Ült le mellém egy régi ismerősöm, nem válaszoltam.-Hány éves?-Pillant rám.

-Hat.

-Gyorsan felnönek.-Vezeti vissza tekintetét a lányomra.

-Túl gyorsan.

-Azt hittem meghaltál.

-De mint látod nem.-Fürkészem Annet, aki boldogan csúszik le a csúszda legmagasabb pontjáról. Átment a hintához és beleült az egyikbe.

-Vissza kéne jönnöd.

-Nem sodorhatom veszélybe a lányom.

-Szükségünk van rád.

-Most Belle a legfontosabb. Meg akarom védeni ettöl az élettöl.

-Egyszer úgy is rá fog jönni, ami késik nem múlik.

-Azt szeretnén, hogy normális gyerekkora legyen.

-Egy új veszéllyel nézünk szembe, kell mindenki. Nem fogjuk tudni ennyien legyözni. Kellesz te is.

-Pótolható vagyok.-Morgom. Kezd fogyni a türelmem.

-Ha nem segítesz a lányod egy sokkal rosszabb világba fog felnőni, ha megéri.

-Ilyen komoly az egész, Steve?

-Ha nem lenne az, nem kerestelek volna fel, Buck.