A nevem Amanda Barton. Igen tudom... A híres Sólyomszem névrokona vagyok. Egyetlen barátnőm, Lily is folyton ezzel szivat. Ő volt az az ember, aki megnézette velem az összes Marvel filmet. Pontosabban kettőt, és galád módon elérte, hogy rajongó legyek. Láttam az összes filmet, és Clint az egyik kedvencem lett. 

A születésnapom általában a Comic Con idejére esik, ez idén, a végjáték megjelenése után sem volt másképp. Egy héttel a Con előtt, az én imádott pasim odaadta a születésnapi ajándékomat: Két jegyet a Conra!!! Azt mondta, hogy már csak kettőt tudott szerezni, és volt olyan kedves nem-Marvel rajongó, hogy az egyik jegyet Lilynek adta.

Az indulás napján reggel elmenti futni, mint minden nap. Lilyvel megbeszéltük, hogy lekésőbb nyolcra odaérünk, úgyhogy kevesebbet futottam mint szoktam. Levelezőn csinálom az iskolát, így általában bőven van két órám futni és felébredni, megtisztítani a fejem hogy készen álljon a napra, de érthető okokból ma csak egy órám volt, mert nem akartam 5-kor felkelni.

Szinte percre pontosan hétkor beléptem a lakásom ajtaján. Arra számítottam, hogy mivel David (a barátom) gyakorlatilag nálam lakik, meg édesen fog aludni, és majd ln ébreszthetem puszikkal és egy jó nagy öleléssel. Hát... Nem így lett.

David, aki egy héttel ezelőtt annyira szeretett, hogy nekem és a legjobb barátnőmnek is jegyet vett egy olyan rendezvényre ahová két éve akarunk elmenni, most, a nagy nap reggelén éppen azzal volt elfoglalva, hogy az exe manduláját vizsgálta. Meztelenül. 

 -David?-Nem tudom mit vártam, a kérdés csak meglepetésemben csúszott ki.

 -Amanda!-kiáltott fel Jesse, az ex, mikor észrevett.-Hogyhogy ilyen korán hazaértél?

 A lányt egy pillantásra se méltattam, csak odamentem, a -mostmár ex- barátomhoz, felpofoztam. 

 -Szedd össze a cuccaidat, a szeretőd és legfőképpen magad, és mire hazaérek, ne lássak semmit ami rád emlékeztet!-az elején még halkan és fenyegetően beszéltem, de a végét már üvöltöttem. David, ismerve engem, és a dühömet, egyetlen szó nélkül felállt és szedelőzködni kezdett. 

Én berobogtam a fürdőbe, ahová tegnap már odakészítettem az öltözékemet, és amennyire gyorsan tudtam, felöltöztem, illetve vállalható külsőt varázsoltam magamnak. Aztán fogtam a táskám, és a házamban tartózkodó másik két személlyel mit sem törődve gyakorlatilag kirontottam az ajtón. Úgy éreztem, ha tovább maradok egy másodperccel is, megfulladok.

Gyorsan írtam Lilynek, hogy a helyszínen találkozunk, és felszálltam az éppen megérkező buszra.Barátnőm, lévén közelebb lakik a helyszínhez, már ott volt mire odaértem, és azonnal látta rajtam hogy baj van.

 -Ams, mi történt?

 -David..... Megcsalt.-mondtam ki egyszerűen.

 -Tessék?-Azt hiszem Lily jobban fel volt háborodva mint én. 

 -Jól hallottad. De még bírom. Menjünk be!-A végén a hangom fájdalmasból izgatottá változott.

Az első interjútól kezdve az utolsóig imádtam minden percét. Ittam az összes választ, az összes szót, amit kedvenc színészeim kiejtettek a szájukon. Az utolsó ember akikkel beszélgettek Anthony Mackie és Sebastian Stan voltak. SebSassTian az én drága édes kedvencem ismét remekel barátjával együtt.

Votl egy pillanat... Amikor egyenesen az én szemembe nézett, miközben a Sólymot alakító színész lelkesen magyarázott. Meglepett mosolyra húzta az ajkait, ami engem vigyorgásra késztetett.Nagyjából tíz percen belül vége volt a beszélgetésnek, és ezzel együtt a rendezvénynek is. Mi Lilyvel még a helyünkön maradtunk, mivel nem akartuk hogy agyonnyomjanak az emberek. 

Éppen azon tanakodtunk, hogy melyik Chris a leghelyesebb, mikor ledobta magát mellém valaki. Ez a valaki pedig nem volt más, mint James Buchanan Barnes. Vagyis a színésze, de ez részletkérdés. 

 -Oh Dios Mío

 -Oh mon Dieu-suttogtuk egyszerre Lilyvel. Lévén ő francia én pedig spanyol szakra járok, nem ugyan azon a nyelven, de a lényeg ugyan az volt.

Sebastian felnevetett reakciónkat látva.

 -Sebastian Stam-mutatkozott be. Tudtuk ki volt, és erről ő is tudott, mégis bemutatkozott.

 -Lily Donir-szólt az én drága legjobb barátnőm.

 -Amanda Barton-mondtam én is.-Mielőtt megkérdeznéd, igen, Sólyomszem rokona vagyok.

Erre a kijelentésemre mindhárman egyszerre kezdtünk el nevetni. 

 -Örülök, hogy végre megismerhetem Clint lányát, és legjobb barátnőjét.-mosolygott ránk édesen.

 -Mondjuk hogy mi is örülünk, vagy elég hogy Lily mindjárt felsikít, én pedig próbálkozom normális ember módjára viselkedni?-kérdeztem vigyorogva.

Húsz perccel később még mindig ugyan úgy ültünk, és éppen szakadtunk a röhögéstől, mikor megjelent Jeremy Renner, alias Clint Barton.

 -Sebby, hát nem megmondtuk neked, hogy ne kóborolj el?-kérdezte vigyorogva a kedvenc énekesem.

 -Clint barátom, bemutatnám neked a lányodat.-monta, és rám mutatott. Próbált komoly maradni, de ezúttal csodálatos színészi képességei cserbenhagyták, és kitört belőle a nevetés.

Én vigyorogva néztem a teljesen lefagyott Jeremyre.

 -Amanda Barton-nyújtottam felé a kezem, mire belőle is kiszakadt a nevetés. Lily eközben végig a másik oldalamon fulladozott a nevetéstől.

 -Mindent értek.-szólt nevetve Jeremy.-Téged komolyan Bartonnak hívnak?

 -Komolyabban mint a töritanárom vizsga közben.-ismét mindenki nevetni kezdett, és Sebastian ezen a ponton egy kisebb röhögőgörcsöt kapott.

Újabb fél órával később, már megjelent a többi színész is, nekem pedig megcsörrent az időközben felhangosított telefonom. Meg sem néztem ki az, csak felvettem. Hát kár volt...

 -Mivan kislány ilyen gyorsan túltetted magad rajtam?-hallottam meg David hangját, és azonnal lefagytam. Ez itt van?

 -Honnan veszed ezt David?

 -Csak szakíts el a figyelmedet egy másodpercre attól, hogy erőltetetten próbálod nevettetni a bájgúnárokat.

Elnéztem Jeremy mellett, és megláttam. Ket sorral a társaságunk felett állt. Lily észrevette, hogy valami nincs rendben, követve a tekintetemet, majd megállt a mondata közepén.

Robert vette észre először, hogy gáz van.

 -Mi történ csajszi?

Lily egy szót sem szólt, csak megfogta a csuklómat, hogy ne tudjak felállni, odamenni és betörni azt a ronda képét.

 -Eressz el.-sziszegtem fenyegetően.

 -Nem Ams. Nem verheted be a képét.-Igen, időközben tájékoztattam őt is a történtekről.

 -Lily eressz el. Kérlek.

 -Kitetted otthonról, nem? Mit keres itt?

 -Mit tudom én. Kéri vissza a jegyeket. Fogalmam sincs.

 -Sebastian! Kérlek fogd le Amandát, és semmikép. Ne. Engedd. Felkelni. Oké?

 -Öhm... Persze.-szegényem nem értette hogy mi történik. Mondjuk Rober és Jeremy sem. A többiek időközben elmentek.

 -Lily! Ha meg mered ütni...

 -Nyugi drágám, meghagyom neked.-kacsintott rám.

 -Lányom? Mi történt?-érdeklődött Jeremy.

 -Hát... Az az ember, akihez Lills odament, az exem. Ma reggel óte. Tőle kaptuk a jegyet, de ma reggel jöttem rá, hogy... hogy megcsalt. Mondanám, hogy rosszkor voltam rossz helyen, de előre megmondtam neki hogy ma kevesebbet futok, és gyakorlatilag nálam lakott.

 -És miért kell lefogni téged?-értetlenkedett RDJ.

 -Tudod, vannak lányok, akik ha megcsalják őket, vagy szakítanak velük, sírnak. Meg fagyit zabálnak. Nálam a fagyi szinte mindennapos, de sírni nem szoktam. Én inkább beverem a képét annak aki bántott. Vagy összetörök valmit. 
-Ez tetszik!-nevetett fel hangosan Robert és Jeremy, a tél katonája viszont nem nevetett velük.
-Sajnálom.-mondta úgy, hogy csak én halljam.
-Nem kell. Legalább a jegy az enyém maradt.-vigyorogtam, mint egy eszelős.-És különben is. Valóra vált egy álmom.
-Melyik?-kérdezte sokat sejtő, letörölhetetlen vigyorral az arcán.
-Láttam és hallottam Lily-t üvöltözni.-röhögtem el magam.
Vasember és Sólyomszem színésze, akik időközben felfigyeltek a beszélgetésre szintén felvihogtak.
David éppen ekkor jött oda mögém.
-Drágám. Visszaköltözhetek?
Nem szóltam egy szót sem. Mindenki aggódóan nézett rám, de nem csináltak semmit. Megértették, hogy ezt nekem kell elrendeznem. Ez az én harcom.
-Majd felhívlak és megbeszéljük.-ezzel a hirtelen előre hajoltam, mintha le éj tettem volna valamit, majd hirtelen felemelkedtem, és megfeleltek Davidet.
-Oops. Bocsi véletlen volt.-a hangom tél is tele volt szarkazmussal. Szerencsére, David volt elég értelmes (ritka pillanatok egyike), és elhúzott.
-Szép volt!-kiáltott fel egyszerre a három színész. Sebastian egy pillanatig habozott. Majd lassan, de határozottan megcsókolt.
Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem vissza csókolni. De miután elvált tőlem, hogy szemeimbe nézhessen, én kezdeményeztem a következő csatát.
Lily, Robert és Jeremy egyszerre kezdtek el tapsolni és füttyögni.
Vigyorogva fordultam Lilyhez, és ahogy egy órával ezelőtt megjósoltam, felsikított.

Nagyon köszönöm ha el olvastátok! Ez az első storym, semmi tapasztalaton nincs. Mindennemű hibáért mégegyszer bocsi. Méh mindig lehet kérni. Priviben, vagy akár kommentben.
Puszi
Andi😘