skype buddies » stucky
. . .
» bucky barnes x steve rogers
. . .
- Hé, Bucky! - rázogatta meg a lány az alvó férfi vállát.
Annak abban a pillanatban kipattant a szeme, és egy cseppet álmosan, ám sokkal inkább csodálkozva nézett a rá vigyorgó Shurira.
- Hercegnő? - kérdezte megilletődve - Talán valami baj van? Csak egy kicsit elaludtam - dörzsölte meg a szemét ásítva.
- Dehogy is - legyintett Shuri - Viszont mutatni szeretnék valamit! - ragadta meg a kezét, és mielőtt még Bucky egyáltalán visszatérhetett volna a testébe a délutáni szunyókálása után, maga után húzta.
- Hé, nem lassíthatunk egy kicsit? - kérdezte Bucky, miután majdnem, hogy megbotlott a saját lábában, ahogy a szeleburdi hercegnő maga után ráncigálta.
- Nem-nem - rázta meg az a fejét vigyorogva - Tudod, hogy mióta dolgozom ezen?
Bucky végül beletörődött abba, hogy Shuri úgy tűnik, nem hajlandó többet elárulni neki, így a csöppet elgémberedett tagjaival próbált lépést tartani az izgatottságtól majd szétrobbanó lánnyal.
Shuri a félkarú, és félálomban lévő ex-katonát egészen ahhoz a kis kunyhóhoz ráncigálta, ami Bucky otthonául szolgált a kiolvasztása után. A takaros kis kunyhóban nem éppen a legnagyobb rend uralkodott, ugyanis gazdájának sosem volt sem erőssége, sem pedig kedvenc elfoglaltsága a rendrakás.
- Shuri, mit... - kezdett bele Bucky óvatosan, mikor a hercegnő megtorpant a nyitott ajtó előtt.
- Menj be! - lökött rajta egy aprót elvigyorodva.
Bucky értetlenkedve nézett rá, majd belépett az apró kis házikóba, ahol szinte minden úgy volt, ahogy azt reggel hagyta. Bizony, csak szinte. Ugyanis a rendezetlenül hagyott ágyán egy apró kis ezüst golyócska hevert, amiből egy hirtelen egy kék fénycsóva lövellt ki.
Bucky ijedten pillantott az ajtóban álló Shurira, aki csak megnyugtatóan elmosolyodott, majd a műszerre bökött, mire a valahai Tél Katonája rögtön visszafordult. A kék fénycsóva helyén egy képernyő lebegett, rajta egy asztalra borulva alvó emberrel. Ahogy Bucky felismerte a fején hatalmas fülhallgatóval szunyókáló alakot, a szíve rögtön hevesebben kezdett el verni. Steve volt az, az ő Steveje!
Izgatottan pördült meg, hogy megköszönje a zseni hercegnőnek a felvételt, aki azonban kámfor módjára tűnt el. Megvonva a vállát visszafordult a képernyőhöz, és közelebb lépve elmosolyodva nézte az alvó Stevet. Mióta nem látta őt! Azalatt a néhány nap alatt, amióta itt élt a kis kunyhóban a kiolvasztása után, magányosan, csakis ő járt a fejében. Megígérte, hogy meglátogatja. Mielőtt befagyasztották, azt mondta, ott lesz, mikor felébred. Hát, nem volt. Hiába küldött neki egy üzenetet T'Challán keresztül, hogy sajnos lehetetlen megoldania, hogy meglátogassa, Bucky végtelenül csalódott volt. Persze, megértette, hogy a Kapitányék menekülni kényszerültek, és ezért nem olyan egyszerű csak úgy kiruccannia Wakandába, de attól még el volt keseredve, nem is kicsit. Tudta, hogy nemsokára láthatják egymást, mégis, annyira örült ennek a felvételnek, hogy hirtelenjében nem is tudta, hogy hogyan köszönhetné meg ezt Shurinak.
Óvatosan közelebb lépett a lebegő képernyőhöz, amiből bár rengeteget látott már Shuri laborjában és az egész városban, mégis lenyűgözte, hogy hová el nem jutott a technika. Automatikusan, szája sarkában bujkáló mosollyal nyúlt a képernyő felé, hogy végigsimítson az alvó Steve arcán, de aztán eszébe jutott, hogy a végén még véletlenül eltünteti a képet, amit Shuri segítsége nélkül az életben nem hoz vissza, így néhány centire a képernyőtől megállította az ujját.
- Annyira szeretlek - csúszott ki akaratlanul is a száján, ám azt, ami utána történt, a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna.
- Én is téged, Buck - motyogta halkan Steve, és elmosolyodva felemelte álmos fejét a karjairól.
Buckynak először a vér is megfagyott az ereiben, és úgy bámult a rá szerelmesen néző Stevre, mint aki szellemet lát, majd a következő pillanatban akkorát sikított, hogy azt még a hazafelé baktató Shuri is tisztán meghallotta, és bár tudta, hogy gonosz dolog, de annyira elkezdett röhögni, hogy egy pillanatra muszáj volt leülnie.
Hát, így ismerkedett meg Bucky 21. század egyik leghasznosabb találmányával, a Skype-pal.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top