. . .  

» sebastian stan x honey flemming

. . .

Elképesztő, hogy mennyire könnyen ki lehet játszani a biztonságiakat, ha valakinek van egy kis sütnivalója. Úgy szöktem be az évtized legnagyobb filmjének a forgatására, mintha csak a közértbe szaladtam volna le. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy írok egy cetlit, hogy vegyenek fel jobb biztonságiakat. Már ha egyáltalán megtalálnák az üzenetet ebben a káoszban...

Szóval ja, akkor felfordulás uralkodott a Bosszúállók forgatásán, hogy azt sem vették volna észre, hogy ha felállok a díszlet tetejére, és onnan integetek le nekik. Pedig az őrök csak úgy hemzsegtek a stúdióban, mégsem állítottak meg egyszer sem egy baseball sapkás, fekete ruhás lány, akinek amúgy semmi keresnivalója nem lett volna ott, de a sminkesek, világosítók és színészek tömegében teljesen elveszett.

Kingston így aztán boldog lehet, megszereztem neki vagy húszpercnyi hangfelvételt és egy fél galériányi fotót, anélkül, hogy bárki is megkérdezte volna, hogy amúgy én mi a francot császkálok itt. 

Fogalmam sem volt igazából, milyen film ez, de Kingston annyira lázba jött, hogy azt mondta, tízezret ad nekem, ha hozok neki felvételeket a mai forgatásról. Nekem meg kell a pénz, mint az afrikai kisgyereknek a friss kenyér, így nyilván, hogy elvállaltam.

A káosz tényleg hatalmas volt, a hangárszerű stúdióban egy törmelékkel teli, valószínűleg csatamezőt rendeztek be, körülölelve a gigantikus zöld vásznakkal, és a színészek közül sokan mindenféle furcsa kosztümben mászkáltak, esetleg egy egészen különleges bőrszínnel, és sokukból nem többet is láttam, nyilván a kaszkadőrök miatt. 

Mindenesetre nekem bőven elég volt a folyamatos alapzajból, és abból, hogy folyamatosan figyelnem kellett, mikor kell rohannom, ha esetleg úgy adódik. A fejem pedig ettől teljesen megfájdult, éppen ideje volt lelépnem. Talán már a kelleténél több időt is eltöltöttem a káoszban, bármelyik pillanatban megállíthattak, így nem volt időm többet nézelődni. Nem mintha kedvem lett volna, pont magasról leszartam, mit bohóckodnak itt. Nekem csak a pénz kellett.

Már surrantam volna ki, éppen olyan észrevétlenül, amikor megéreztem a hátamon valakinek a tekintetét. Először meg sem akartam fordulni, jobb nem feltűnést kelteni a paranoiámmal, de az illető átható nézése szinte átdöfte a hátamat. A fejembe húzva a sapkámat, óvatosan visszapillantottam a vállam mögött.

A tekintetünk rögtön találkozott. Egy férfi volt az, aki törökülésben ült a díszletként szolgáló törmelékhalom oldalán, tőlem alig néhány méterre. A nap folyamán láttam, hogy több színésszel beszélgetett, így semmikétség nem fért hozzá, hogy ő is közéjük tartozik. Egy fekete nadrág volt rajta, egy sötétkék pulcsival, barna haját egy fehér-szürke baseballsapka takarta. Egyik kezét a combján pihentette, másikkal meg maga mellett matatott valamit a földön, valószínűleg a kosszal játszott unalmában. Szürkéskék szemével egyre csak engem figyelt, és amikor ránéztem, halványan elmosolyodva rám hunyorított.

Elkapva róla a tekintetem, leszegett fejjel megszaporáztam a lépteimet, hogy minél előbb távozzak a felfordulásból, amikor hirtelen valaki megragadt a csuklómat.

Annyira megijedtem, hogy úgy rezzentem össze, mintha legalábbis egy magasfeszültségű drótra markoltam volna rá. Megtorpanva olyan gyorsan kaptam az illető felé a fejemet, hogy a baseballsapkám egészen hátracsúszott a fejemen, felfedve ezzel az arcomat. Először azt gondoltam, hogy az engem figyelő férfi az, ő futott utánam, de ahogy a magas pasasra emeltem a tekintetem, rá kellett jönnöm, hogy bizony nem ő az.

Egy kopasz, baseballsapkás, első pillantásra kedves arcú férfi volt az, de ahogy rám nézett, az közel sem kedves volt. Ahogy itt lődörögtem, hallottam, hogy az emberek Kevinnek, esetleg Feigenak hívják, így a nevét már tudtam, és abból ítélve, ahogyan viselkedett, és amiket mondtak neki, erős tippem volt, hogy ő lehet az egész kóceráj producere, ami pedig egyet jelentett azzal hogy nagyobb bajban nem is lehettem volna.

 - Hát te meg ki vagy? - ráncolta a szemöldökét, a csuklómat továbbra is olyan erősen tartva, hogy esélyem sem lett volna elrohannom, és a szemem sarkából azt is láttam, hogy néhány biztonsági is megindult felénk.

Természetesen meg volt az alibi sztorim, mi szerint az egyik sminkes csajszi kisegítője vagyok, de ahogy a pasas mélyen a szemembe nézett, hirtelen meg sem tudtam mukkanni. A levegő egyre fojtogatóbb lett körülöttem, az arcom egy jól befűtött kemenceként égett tűzforrón, és hiába akarta elkezdeni magyarázkodni, a torkomon egy hang sem jött ki, csak tátogtam kikerekedett szemmel, mint egy partra vetett hal.

Csak nagyjából tudtam megsaccolni, mekkora bajban vagyok, de azt tudtam, ha elveszik a telefonom, és meglátják a felvételeket, akkor nem elég az, hogy magánterületre szöktem be, de még fotóztam is, akkor tuti, hogy nem úszom meg a dolgot börtön nélkül. A sitt pedig egyáltalán nem hiányzott nekem, nem szerettem volna egyhamar viszontlátni.

- Én... - nyögtem ki végül nagy nehezen, összeszorult torokkal, ám ennél több nem jött ki a számon.

- Te? - nézett rám rosszallóan Kevin, vagy ki a tököm, amiből rögtön tudtam, most már bármilyen sztorival állok elő, biztosan le fogok bukni.

- Én... - vettem egy újabb nagy levegőt, magamban ár azon gondolkodva, hogyha beletérdelek a pasas ágyékába, akkor vajon el tudok-e surranni a felém közelítő biztonságiak hóna alatt, majd végigrohanva a stúdión, még több biztonságit gyűjtve magam köré, majd kijutni az utcára, és ott elslisszolni. Nos, arra jutottam, hogy nem igazán. De nem sok választásom volt. Legalábbis én azt hittem.

- A barátnőm - szólalt meg hirtelen mögöttem egy hang, mire a szemgolyóm éppen, hogy ki nem esett a helyéről, annyira meglepődtem. Barátnő!?

A fejemet a hang irányába rántva megláttam a nem sokkal azelőtt még a törmelékkupacon ülő, és engem bámuló, közelebbről még jóképűbb férfit, ki lazán zsebre tett kézzel nézett a vele egy magas producerre.

- Igazán? - lazított a csuklómon, de azért még mindig nem engedett el teljesen. 

Nem mintha a szökésen járt volna az eszem. Leesett állal bámultam az engem védelmébe vett pasira, csak éppen egy dolgot nem értettem. Mégis miért érné meg neki az, hogy megmenekülök? Arról nem is beszélve, hogy ezzel oltári nagy balhéba keveri magát, amiért simán kivághatják, ha kiderül, mit is kerestem én itt. Akkor meg miért?

- Persze - lépett mellé, és anélkül, hogy megmukkanhattam volna,  lazán átkarolta a vállamat, és gyengéden magához húzott - Kevin, ez itt... - akadt meg egy pillanatra, de én gyorsan vettem a lapot, és beszállva a játékába kisegítettem.

- Honey Flemming - vigyorodtam el kényszeredetten, és odanyújtottam a kezem a kopasz pasinak, aki még mindig szúrós szemmel méregetett.

Egy ideig még kételkedőn kapkodta kettőnk között a tekintetét, egyáltalán nem akarta bevenni, hogy egy párt alkotunk, de a vállamat átkaroló férfi olyan kedvesen mosolygott rá, hogy végül kisimult homlokkal rázta meg a kezemet.

- Kevin Feige - hadarta gyorsan, de mivel már hallottam a nevét előtte is, nem okozott gondot kihámozni, mit mondott.

- Bocsánat, ha gondot okozott, néha egy kicsit elvarázsolt, nem igaz? - mosolygott rám az álbarátom, mire összeszorított fogakkal bólintottam, de legszívesebben felpofoztam volna. Elvarázsolt a tésztát gyúró nagyanyja...

- Dehogy, nem történt semmi - rázta meg a fejét Kevin - De azért máskor szólhatnál, ha látogatóid vannak - tette hozzá megdorgálón.

- Na igen, Honey, már akartam kérdezni, hogy miért kerestél? - hunyorított rám alig észrevehetően, én pedig vettem a jelet, és minél hihetőbb, széles mosollyal kutakodva az agyamban elfogadható kifogás után, ami elég nehéz volt, hiszen még a nevét sem tudtam a hirtelen termett barátomnak. Elsőnek rögtön azt mondtam, hogy elvitte a kulcsot, de rájöttem, hogy mivel forgatnak, nagy valószínűséggel hotelben lakik, így inkább a B verziót mondtam.

- Elvitted magaddal a telefonomat - vágtam ki magam szerintem egész ügyesen, azonban mindkét férfi furcsállva a dolgot ráncolta össze a szemöldökét. Jól van na, ez jutott eszembe.

- Tényleg? - vonta fel a fél szemöldökét a "pasim", de megvonta a vállát - Lehet, hogy véletlenül zsebre vágtam, szerintem ott lehet a traileremben.

- Á - bólintottam - Akkor megyek, és megkeresem - villantottam még kettőjükre egy hollywoodi mosolyt, és már bújtam volna ki az álbarátom karjai alól, ha Kevin meg nem szólal újra.

- Tudod mit, Sebastian - mondta. Aha, szóval neve is van a megmentőmnek. Méghozzá milyen szép - Szerintem ha ennyire elkalandozó természetű, a legjobb lenne, ha elkísérnéd - tette hozzá, mire én megtorpanva megengedtem magamnak egy gyors fintort - Még úgy sem kellesz egy ideig, addig nyugodtan intézzétek el a... telefont. Majd szalasztok valakit, ha dolog van - intett még egyet az ezek szerint Sebastiannak, aki rögtön az enyémre kulcsolta a kezét, mintha félne attól, hogy elrohanok az első adódó pillanatban. Nos, mit mondjak, jogos volt a félelme.

- Remek ötlet - pillantott rám, mire én csak észrevehetetlenül felsóhajtottam. És én még azt hittem, könnyen szabadulok... - Gyere Honey - kezdett elhúzni maga után, pont az ellenkező irányba, mint amerre a bejárat volt. Hát ez fantasztikus.

Mivel azonban körbepillantva láttam, hogy elég sokan néznek minket fél szemmel, és hogy a biztonsági őrök is felvont szemöldökkel alaposan megjegyeztek magunknak. Így hát nem tehettem mást, minthogy tovább játszom ezt a buta játékot, és hagyom, hogy Sebastian maga után húzzon, körülvéve a fél stáb kíváncsi tekintetével.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem vagyok a barátnőd - sziszegtem közel hajolva a füléhez.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de elég nagy bajból húzatlak ki - suttogta vissza mosolyogva, mire csak unottan forgattam a szememet.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de senki sem kért meg rá - vágtam vissza, de ő csak aranyosan felnevetett, és adott egy gyengéd puszit a baseball sapkám tetejére.

Meg kell mondjam, akármennyire is kényelmetlen volt az egész szituáció, és legszívesebben elrohantam volna, azért az álbarátom nem nézett ki rosszul. Oké, kit akarok becsapni, eszméletlen jóképű volt. Ahogy meleg puha kezét lazán az enyémre kulcsolta, ahogy rám mosolygott aranyosan görbülő szájával és hófehér fogsorával, ahogy szürkéskék, gyönyörű szemével néha-néha rám pillantott, és amilyen finom illata volt... Na jó, abbahagyom.

- Hé, Seb! - kiáltott fel hirtelen az egyik magas, piros pólós színész, majd ahogy észrevett engem, és az összekulcsolt kezünkre tévedt a tekintete, szélesen elvigyorodott - Szia - biccentett felém, mire visszamosolyogtam rá, hiába lövésem sem volt, ki az, csak azt hallottam, hogy eszméletlen sokat, és hangosan nevetett, amíg itt lófráltam, ami még ebből a káoszból is messze kihallatszott.

- Chris, ez itt Honey - bólintott felém a fejével, mire illedelmesen kinyújtottam felé a kezemet, de közben a szemem sarkából láttam, hogy a többi színész is észrevett minket, és egyenesen felénk igyekeznek. Ó remek, akkor most mindenkinek be kell mutatkoznom, mint Sebastian barátnője? De klafa. Ez a nap hosszabb lesz, mint gondoltam.

- Chris Evans - rázta meg a kezemet, de hangját már elnyomta valaki másnak a kiáltása.

- Na, Sexy Seabass, csak nem becsajoztál? - üvöltötte egy fekete férfi az egyik törmelékkupac tetejéről, és már le is ugrott onnan, az álbarátom vállára csapva - Ki gondolta volna, hogy ilyen jó csajok is buknak rád - vigyorgott rám, mire én csak unottan kaptam el a tekintetem.

- Valaki féltékeny? - nevetett fel Chris, nekem viszont kezdett egyre jobban elegem lenni az egészből, és szerettem volna ezt a hülye játékot minél előbb abbahagyni, és lelépni.

- Mackie. Anthony Mackie - nyújtotta felém a kezét a fekete pasi, mire egy halvány mosolyt  megeresztettem felé, és megráztam a kezét.

- Honey Flemming - dünnyögtem, és inkább a földet bámultam. A szituáció kezdett egyre abszurdabb lenni, és akkor még egészen az elején jártunk.

- Szép név. De te biztosan tudod, mi az igazán szép - kezdett bele, Sebastian pedig csak egy halk sóhajt eresztve konstatálta, hogy kezdődik - Sebnek a szeme. Na, azt aztán nem adja vissza semmilyen CGI - húzta a haverját, és magamban egyet kellett értenem vele - Szerinted mire hasonlít? - kérdezte hirtelen, kire csodálkozva kaptam fel a fejemet.

- Tessék?

- Szerinted mire hasonlít a szeme? - bökött Sebastian felé, aki csak unottan forgatta meg a fejét.

- Mackie...

- Hm? Csak megkérdezhetem a barátnődtől, mire hasonlít a szemed - vigyorodott el - Most, hogy végre találkoztam eggyel - tette hozzá.

- Na, látod, ez az oka, hogy ez az első alkalom - vágott vissza Sebastian, majd mindketten felnevettek, Chrisszel együtt.

Amíg ők elviccelődtek egymással, én unottan nézelődtem, és mivel már kezdett kínos lenni, hogy Sebastian még mindig fogja a kezemet, próbáltam óvatosan kihúzni a lazán lógó ujjai közül, ám ahogy észrevette, mire készülök, gyengéden rászorított. Aha, szóval fogoly vagyok. Remek.

- Szóval, mi a válasz? - pillantott rám Mackie szélesen vigyorogva, mire megvontam a vállam.

- Nemtom'. Mondjuk - néztem Seb engem fürkésző szemébe - mint a viharos óceán - böktem ki, ami elsőre eszembe jutott, de rögtön elvörösödve elkaptam a tekintetemet róla. 

Legalább Mackie boldog lehetett, hogy válaszoltam, mert vigyorogva csapott a vállamra, és megjegyezte, hogy ő is pont ugyanezt szokta mondani. Fura pasas, az biztos, de látszik, hogy Chris, ő és Sebastian nagyon jó barátok.

Mikor már azt hittem, végre leléphetünk, kiderült, hogy a bemutatkozós procedúrán még végig kell majd mennem egyszer-kétszer, ugyanis közben az összes színész és színésznő körénk gyűlt, és mindenki kezet szeretett volna velem fogni. A végére már begörcsölt az állkapcsom a kényszeredett vigyorgástól, mert bár mindenki nagyon kedves volt, én rohadtul nem voltam Sebastian barátnője, hanem inkább a foglya, vagy mittomén. Annyiszor ismételgettem a nevemet, hogy kezdtem megutálni, a végére pedig már zúgott a fejem a sok idegen névtől. Robert Downey Jr, Chris Hemsworth, Chris Pratt, Karen Gillian, Pom Klementieff, Scarlett Johansson... Sok volt, nagyon, úgy pedig főleg, hogy legszívesebben kitéptem volna a kezem Sebastianéból, és elrohantam volna azokkal a szaros felvételekkel, amikért még valakinek az álbarátnőjét is játszanom kellett.

Szerencsére aztán Sebastian megragadta a kezemet, és bocsánatot kérve mindenkitől kihúzott engem az emberek gyűrűjéből, és megkönnyebbülten vettem azt is tudomásul, hogy több emberrel már nem kellett leállnom jópofizni. Egyenesen a trailerek felé siettünk, olyannyira, hogy alig tudtam lépesét tartani a nálam legalább egy fejjel magas pasival. Nem is szóltunk egymáshoz egy szót sem, igazság szerint nekem máson sem járt az eszem, minthogy szabaduljak, ő pedig a mondandóját valószínűleg későbbre tartogatta.

Ahogy odaértünk a fehér lakókocsiszerűséghez, Sebastia beterelt engem a szűk kis ajtón, majd belépve mögöttem nagy hanggal becsapta azt, majd el is fordította benne a zárat.

- Oké, egy szó. Miért? - kérdezte az ajtónak támaszkodva, miközben én szomorúan tudomásul vettem, hogy a menekülési útvonalam elzárva, így feldobtam magam a kis asztalka tetejére, a lábamat lógázva. Innen más kiút nincs, minthogy meggyőzzem.

- Hm? - kérdeztem vissza, tettetve az ártatlanságomat, hiába tudtam, tudja, hogy rosszban sántikáltam.

- Miért?

- Mi miért? - kérdeztem vissza újból, mire ő fáradtan felsóhajtott.

- Miért szöktél be a forgatásra? - pillantott rám komolyan, összefonva maga előtt a karját.

- Én nem... - kezdtem volna mentegetőzni, de a szavamba vágott.

- Mi lenne, ha őszinte lennél velem, ha már kihúztalak a szarból?

- Vagy inkább csak te is fejest ugrottál bele - vágtam vissza, utalva arra, hogy én koránt sem jutottam ki a stúdióból, ő azonban alaposan belekeverte magát a balhémba - Én is kérdezhetném, hogy miért tetted - tettem hozzá, hiszen racionális magyarázat nem volt arra, hogy miért védett meg egy totál ismeretlen, egyértelműen nem jóban sántikáló lányt.

- Elsősorban te tartozol magyarázattal - kapta le a baseball sapkáját, fél kézzel beletúrva a hajába, elrendezve azt - Hallgatlak.

- Miből gondolod, hogy elmondom? - vontam fel a fél szemöldököm. Nehogy azt higgye, olyan könnyen adom magam.

- Abból, hogy nem szeretnél itt tölteni napokat.

- Ez burkolt fenyegetés volt?

- Teljesen nyílt - bámult a szemembe komoran, mire felsóhajtva megadtam magamat. Hátha meg tudom győzni arról, hogy annyira nem is illegális, amit tettem. Csak egy picit.

- Jó. Azért jöttem, hogy felvételeket készítsek - böktem ki, mire a szemöldöke a plafon magasságáig ugrott fel.

- Felvételeket?

- Ja.

- És mégis minek? - értetlenkedett, mire nemtörődöm módon megvontam a vállam.

- Tudom én azt? Kellett a főnökömnek, egy valag pénzt ígért érte, nekem meg kellett a zsozsó és a meló is - kulcsoltam össze az ölemben a kezemet - Most már mehetek? - kérdeztem reménykedve, mire ő csodálkozva rázta meg a fejét.

- Nem, dehogy - vágta rá, mire én rögtön elszontyolódtam - De... De mégis hogyan jutottál be? Fel sem tudom fogni - masszírozta a homlokát hihetetlenül, mire csak gúnyosan elmosolyodtam.

- Gyakorlat kérdése az egész. Egyébként meg, amilyen káosz itt uralkodik, azt sem vettétek volna észre, ha egy kamionnal hajtok be. A biztonságiak meg segghülyék.

Sebastian csak halkan hümmögött magában, valószínűleg azon gondolkozott, hogy mégis mit csináljon velem. Feigenak nem köphet be, mert már a barátnőjeként mutatott be az egész stábnak, rögtön őt is kivágnák, mint a macskát szarni.

- Oké - kapta fel hirtelen a fejét - Add ide a kamerád, vagy mindent, amin felvételek vannak - lépett oda elém, annyira közel, hogy megint megcsapott a finom illata, ami egyébként az egész trailert halványan megtöltötte.

- Mi? Ne már - biggyesztettem le a számat, mert bár számítottam rá, hogy nem tarthatom meg a felvételeket, azért mégis, annyit dolgoztam velük!

- De-de. Kérem szépen - nyújtotta felém a kezét, mire fújtatva kikaptam a zsebemből a telefonomat, és durván a kezébe nyomtam.

 - Tessék - mondtam durcásan, és unottan megforgattam a szememet.

- Kösz. Ennyi? - nézett rám gyanakvóan.

- Ennyi.

- Tuti?

- Tuti. Esetleg meg is akarsz motozni, vagy elhiszed? - néztem unottan a plafonra.

- Nos, ami azt illeti... - kezdte, de látva az arcomat felnevetett - Csak vicceltem, nyugi - biztosított vigyorogva.

- Mondták már, hogy remek a humorod? - kérdeztem cinikusan.

- Párszor. Na, add ide a kezed - ragadta meg minden előzmény nélkül a csuklómat, és mielőtt megnyikkanhattam volna, az ujjaival végigsimított a kézfejemen, megállapodva a mutatóujjamnál.

Csodálkozva néztem rá, mire ő felpillantva a szemembe mosolygott. Igen, határozottan viharos tenger színű szeme van. Gyönyörű, kavargó óceán. Vagy inkább tomboló, nyári vihar... Azt hiszem, egy kicsit el is veszhettem benne, mert arra eszméltem fel a bambulásomból, hogy Sebastian lágyan a telefonom ujjlenyomatolvasójára nyomja az ujjamat, feloldva ezzel a telefonomat, ám a kezem továbbra sem engedte el.

- Öhm... Sebastian... - motyogtam elvörösödve elkapva róla a tekintetem - Még mindig.... - böktem a kezemre az asztal sarkát bámulva, mire ő rögtön kapcsolt, és elengedte a kezemet.

- Na, mutasd - köszörülte meg a torkát elém nyomva a telómat.

- Ez a mappa - sóhajtottam fel, és ráböktem arra a bizonyos ikonra.

- A hJkrTgfhz? - kérdezett vissza nem éppen jól palástolva a vigyorát.

- Jó, egy random nevet adtam neki, annyira mindegy - ráztam meg a fejem unottan, de ő láthatóan jól szórakozott.

- Ó, dehogy, remek név, nekem nagyon tetszik. Igazán... Egzotikus. Különleges. Nem mindennapi - sorolta - Ha lesz kutyám, így fogom hívni. Gyere, hJkrTgfhz! - húzott tovább.

- Le lehet akadni róla, oké? - csaptam a vállára, de igazából csak tettem a dühömet, miközben ő a furcsa neven szórakozott, én rajta vigyorogtam.

- Oké - nyomott villámgyorsan a törlés gombra, mintha attól félt volna, kikapom a kezéből, és a mappa egy szempillantás alatt el is tűnt a telefonomról.

- Remek - sóhajtottam fáradtan - Oda az egész napi munkám. Kösz.

- Nagyon szívesen, "illegálban mászkáló, titokban fotókat és hangfelvételeket készítő, gyönyörű lány" - válaszolta vicceskedve, nekem pedig a bókjára rögtön rákvörös lett a fejem, dehogy palástoljam a zavaromat, rögtön ki is javítottam.

- Honey. A nevem Honey.

- Tudom - pillantott fel rám aranyosan mosolyogva, majd a telefonomra bökött - Ennyi az összes?

- Igen.

- Biztos?

- Biztos.

- Biztos biztos?

- Biztos biztos - ráztam meg a fejem, és kicsit előredöntve igyekeztem eldugni a vigyoromat.

- Látom, hogy vigyorogsz - szúrta ki rögtön, mire még szélesebbre húztam a szám.

- És nem szabad? - nyelveltem vissza - Akkor vigyorgok, amikor nekem vigyorogni van kedvem - vontam meg a vállam.

- Vagy akkor, amikor el akarsz sunyulni valamit, vagy pedig akkor, amikor nagyon zavarban vagy - nézett mélyen a szemembe, mire inkább beharapva a szám szélét kaptam el a fejem.

- Fél órája találkoztunk. Miből gondolod, hogy ennyire ismersz engem? - kérdeztem kerülve a tekintetét, amivel továbbra is engem fürkészett.

- A barátnőm vagy, nem emlékszel? - kérdezte aranyos mosollyal, mire lángba borult az arcom. A francba, ez aztán tud flörtölni...

Hogy palástoljam az eszméletlen zavarom, aminek következtében a beharapott ajkam nagyjából a fülemig szaladt, muszáj volt valamit kinyögnöm.

- Jaj, ne már! - forgattam meg a tekintetem, de ennél többre tényleg nem tellett.

- De már. Legalábbis az egész stáb úgy tudja - támasztotta meg magát a két oldalamon, ezzel beszorítva engem a két keze közé. Zseniális. De meleg lett is hirtelen - Szóval - nézett mélyen a szemembe - Nincsen más felvétel?

- Nincs - kerültem továbbra is makacsul a tekintetét, a trailer egyik polcát bámulva, ahol egy plüssfarkas mellett egy akciófigura volt kiállítva.

Erre ő a fél kezével gyengéden megfogta az arcom, és maga felé fordította, így nem tehettem mást, minthogy azokba a gyönyörű szemekbe nézek.

- Nincs? - kérdezte Sebastian megint, mire makacsul összeszorítottam a fogsoromat, és megráztam a fejem, mintha legalábbis ezzel le tudnám rázni magamról az arcomon pihenő meleg tenyerét, amin keresztül mintha a fejembe látott volna.

Egy ideig elszántan farkasszemet néztünk egymással, ő egyre csak a kék szemével az enyémbe bámulva, én pedig egyre szaporább légzéssel elveszve az övében. Majd ahogy kalandozott a tekintetem a szép ívű, rózsaszín ajkára, hirtelen azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok.

- Oké - lépett el tőlem hirtelen, mire kiszakadt belőlem az összes bent rekedt levegőm egy megkönnyebbült sóhajban. Már majdnem megadtam magam. Majdnem - Hiszek neked - bólintott kedves mosollyal, mire rögtön morzsaméretűre ugrott össze a gyomrom. Fenébe már... - Hiszek neked - bizonygatta tovább, aranyosan kidugva a nyelvét az ajkai között.

Ahj ne már. Ettől totál bűntudatom lesz...Olyan, mintha egy aranyos kiskutyusnak hazudnék. Ennyit erről.

- Jó, lehet, hogy van - adtam meg magam, és a gyengeségemre legszívesebben a fejemet vertem volna a trailer falába. Mi van már velem?

- Annyira tudtam - vigyorodott el szélesen, mire az állam is leesett. Ezt a szemetet!

- Te ezt direkt csináltad? - akadtam ki - Kellett nekem színészek közé jönnöm - fújtattam dühösen, összefonva a mellkasom előtt a kezemet.

- Így jár az, aki illegálba mászkál - vonta meg a vállát mosolyogva - Na, töröljed ki szépen - lépett vissza mellém, a kezembe nyomva a telefont.

- Csakhogy tudd, a kiskutyaszemeket bevetni a legszemetebb dolog - dünnyögtem, miközben beléptem a telóba.

- Csakhogy tudd, mindig hatásosak - vágott vissza a telefonomat nézve, mintha nem hinné el, hogy ki fogom törölni a felvételeket.

- Nem csoda - motyogtam magamban, mire beléptem egy másik mappámba, ahová elrejtettem néhány felvételt, hátha valami történik. És történt.

Ebben a mappában minden egyéb képem volt. Szelfik a barátnőimmel, meg mindenféle baromság többek közt régen viccesnek ítélt mémek, és úgy minden szenny, ami megtetszett az interneten és úgy éreztem, hogy nem teljes az életem, ha nem mentem le.

Mikor Sebastian látta, hogy ezek a személyes dolgaim, rögtön illedelmesen elkapta a tekintetét, de hogy aztán a kíváncsiság lett úrrá rajta, vagy pedig a továbbra is bizalmatlanul kételkedett abban, hogy tényleg kitörölöm a képeket, de visszapillantott rá, éppen akkor, mikor a sutyiba eldugott három fotó közül az utolsót is kitöröltem. Ezt halvány mosollyal nyugtázta, de amint felugrott az utolsó kép a galériámban, az arca rögtön eltorzult.

A fotón én voltam a barátnőmmel, és Adammal, aki éppen egy nagy puszit adott az arcomra, miközben én lehunyt szemmel nevettem bele a kamerába, átkarolva Carol, a barátnőm vállát.

Sebastiannak rögtön lehervadt a mosoly az arcáról, és lesütve a tekintetét fordult el, én pedig  sietve léptem ki a galériából, és zároltam le a telefont.

- A bátyám - vágtam rá talán túl gyorsan is, mire tágra nyílt szemmel nézett rám - Úgy értem - köszörültem meg a torkom - a képen a bátyám van.

Sebastian igyekezte palástolni az újbóli, hirtelen hangulatváltozását, de én láttam, hogy a szája ösztönösen újra felfelé görbül, így nagy kő gurult le a szívemről.

- Akkor ennyi? - kérdezett vissza, már sokadszorra, mire beharapott alsó ajakkal bólintottam.

- Ennyi. 

Sebastian csak biccentett, és nem tudtam megállni, hogy ne húzzam egy kicsit.

- Nocsak, már nem is kérdezel vissza? Csak nem bízol bennem? - húztam széles mosolyra a szám cinikusan.

- Hát, eléggé úgy tűnik. Talán nem kellene? - lépett még közelebb hozzám, annyira, hogy a térdem szinte hozzáért a hasához.

- Ezt rád bízom - vontam meg a vállam zavartan vigyorogva a közelsége miatt.

- Hm - bólintott, majd néhány másodperc kínos csend erejéig szótlanul álltunk, illetve én ültünk egymással szemben, mikor Sebastian újra megszólalt - Szóval nincsen barátod? - köszörülte meg a torkát, véget vetve a hallgatásnak.

 - Hát - néztem a szemébe - Igazi nincsen - hunyorítottam rá, mire ő elmosolyodva végignyalta az alsó ajkát.

- És ezt hogy kell érteni? - kérdezett vissza, én pedig úgy döntöttem, belemegyek a játékba.

- Nos. Minap egy kicsit bajba keveredtem, és valaki volt olyan kedves, hogy kihúzott a csávából, cserébe viszont kézen fogva kellett andalognom vele, és a barátnőjeként lettem bemutatva vagy negyven embernek - meséltem vigyorogva, mire ő mosolyogva biccentett.

- De különös. Én is találkoztam egy gyönyörű lánnyal, aki szépségével egészen kirívott a tömegből, és mint kiderült, elég illegálisan lődörgött össze-vissza, és majdnem le is fülelték. Hirtelen azt sem tudtam, mit csinálok, de magamat belekeverve az egész balhéba a védelmembe vettem a lányt, akinek még a nevét sem tudtam, de első pillantásra halálosan beleszerettem. Mint kiderült, a lány sokkal de sokkal makacsabb, ravaszabb és elbűvölőbb, mint azt előtte gondoltam, és emiatt még jobban beleestem, már ha ez lehetséges - suttogta mélyen a szemembe nézve.

A vallomásra úgy éreztem, menten felgyullad az arcom, visszatartott lélegzettel hallgattam minden egyes szavát, a szívem pedig annyira dobogott, hogy azt hittem, menten kiugrik a mellkasomból, és világgá szalad.

- Huh - csúszott ki a számon önkéntelenül is, majd egy nagyot nyelve lejjebb küzdöttem a torkomban dobogó szívemet - Szerencsés lány - tettem hozzá halkan.

Sebastian addig a szemembe fűzött tekintete lejjebb vándorolt az ajkaimra, és azokat bámulva halkan ezt suttogta:

- Igen - lehelte szinte hangtalanul - Kíváncsi vagyok, vajon lenne igazából is a barátnőm - suttogta, közben az észrevétlenül mellém tett kezét összekulcsolva a hátam mögött.

- Hát... - motyogtam az ájulás határán - szerintem ige...

Ám a mondatot nem tudtam befejezni, ugyanis Sebastian azonnal az ajkaimra vetette magát, belém fojtva a szót. Belesimulva a csókjába beletúrtam a puha, barna hajába, miközben ő a derekam mögött összefogott kezével húzott közelebb magához. A lábamat összekulcsolva a háta mögött bújtam hozzá, és a világ teljesen megszűnt körülöttünk. 

Csak mi ketten voltunk egymásnak, semmi más nem számított.

Halihó mindenki! 

Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, remélem tetszett nektek!❤️

Amiért most ide írok nektek, az nem más, mint bellajessygranger "I'm a bad girl" című története, amit ez a kis oneshot ihletet, s a története nem más, mint ennek a átdolgozása/folytatása. Sokat jelentene nekem is és neki is, ha belekukkanátok!