. . .

  » chris evans x maya henderson

. . .

Mivel Jess már egy ideje nyúzott vele, és én is elég sokszor találtam szembe magammal azzal, hogy nem értek egy pár utalást, megkértem Christ, hogy hétvégén, amikor nem vagyok ügyeletes, nézzük meg az Amerika-kapitány filmeket, amibe ő rögtön bele is egyezett, Jesstől pedig kaptam egy SMS-t, hogy végre kiművelem magam a barátomból. Szóval Chris be is rakta Az első bosszúállót, és bevackolva magunkat a kanapéra elkezdtük nézni a filmet. Ami azonban mondhatni nem tartott sokáig, tekintve,, hogy még egészen a film elején az egyik jelenetnél a torkomon akadt a popcorn. Ugyanis ahogy Steve előtt kinyílt a szérumos gép, elénk tárult Chris meztelen felsőteste teljes valójában.

- Wow - csúszott ki a számon vigyorogva, és megállítottam a filmet - Asszem meg van a kedvenc jelentetem.

- Naaa - nyúlt a távirányító után Chris, de én csak továbbra is képernyőt nézve szélesre húzott szájjal emeltem azt a magasba.

- Nem nem, ezt jobban meg kell néznem - ráztam a fejem, mire ő csak unottan megforgatta a szemét.

- Úgy mondod ezt, mintha még sosem láttad volna - dünnyögte magában, és a kanapé tetejére támaszkodva próbálta visszahódítani tőlem a távirányítót - Egyébként az egész CGI - tette hozzá, miközben én kinyújtottam oldalra a távkapcsolót, hogy még véletlenül se érhesse el.

- Azt nem hiszem el - ráztam meg a vigyorogva a fejem, és miközben Chris továbbra is távirányító után nyújtózkodott, fél kezemmel felrántottam a fehér pólóját.

- Hééé! - szólt rám, de én ügyet sem vetettem rá, hanem a tévé képernyője és az ő hasizma között kapkodtam a tekintetem, egyre szélesebben vigyorogva.

- Hát, én meg tudom neked mondani, hogy itt nincsen semmi CGI - paskoltam meg a hasát, de közben ő visszaszerezte tőlem a távirányítót, és lerántva a pólóját visszahuppant mellém, majd legnagyobb szomorúságomra elindította a filmet.

- Na, nézd a filmet - utasított, és átkarolva a vállamat, nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Nézem - vigyorogtam, ugyanis Chrisen továbbra sem volt póló a filmben - Csak annyit mondj meg... A többi filmben is van ilyen?  - pillantottam fel rá.

- Rémes vagy - rázta meg vigyorogva a fejét, mire ő belefúrtam a fejem a vállába.

- Nem is - motyogtam, majd hozzátettem - De azért meg tudom érteni, miért szereti ezt a filmet ennyire Jess - mondtam, mire Chris felnevetett.

- Azért élőben csak jobb nem? - hunyorított rám.

- Sokkal - biztosítottam, és szorosan összebújva néztük tovább a filmet.

...

Amint végeztünk a Bosszúállókkal is, rávettem Christ, hogy azért még a Tél Katonáját is nézzük meg, bár látszott, hogy ő már kicsit unja a zsinórban harmadik filmjét, ugyanis ahelyett, hogy arra figyelt volna, leginkább a hajammal játszott, vagy a tenyeremre rajzolgatott az ujjával. A lényeg, hogy kiharcoltam a dolgot, azonban itt is jött egy olyan jelenet, ami különösen megtetszett. Az volt az, amikor Steve a küldetés után bemegy a kalózhoz (tudom, Nick Fury, de nekem akkor is kalóz), és, nos, a képernyő olyan kétharmadát a Kapitány feneke tölti ki, mit szépítsünk ezen.

- Azért ez a kameraállás művészi - vigyorodtam el, és ismét megállítottam a filmet, mert persze, hogy visszaloptam a távirányítót.

- Most komolyan ezt fogod végig csinálni? - pillantott rám unottan, mire bólintottam.

Chris csak fáradtan hajtotta hátra a fejét a kanapé támlájára, mire hangosan felnevettem.

- De most ne mondd, hogy ez - biccentettem a fejemmel a képernyőre - nem a filmkultúra csúcsa.

- Ne hagynád abba? - masszírozta meg az arcát unottan.

- Nem - ráztam meg a fejem vigyorogva, mire Chris hirtelen felpattant - Hé! - ragadtam meg a karját - Hová mész?

- Csinálok popcornt, amíg te a seggemet stírölöd - válaszolta, mire újból felnevettem.

- Nekem vajasat csinálj - kértem, miközben Chris megkerülte a kanapét, és mivel én még mindig fogtam a kezét, így elhasaltam a puha pokrócokon.

- Varázsszó? - pillantott le rám.

- Tied a távirányító - egyeztem bele sóhajtva, mire ő szélesen elvigyorodva bólintott.

- Én is így gondoltam - simított végig a kezemen, majd elindult kifelé a konyhába.

De félúton megtorpant, mintha legalábbis megérezte volna magán, vagy inkább a fenekén a tekintetemet, és unottan pillantott rám.

- Tényleg? - sóhajtott fel, mire elvigyorodtam.

- Hozd a popcornt - mondtam két kézzel felkönyökölve a kanapéra, megtámasztva a fejemet.

- Jó, csak tudod, ez így kezd egy kicsit ijesztő lenni - forgatta meg a szemét, eltűnve a konyhapult mögött.

- Amerika legjobb segge viselje a következményeket - húztam a számat széles vigyorra.