Wanda térdre rogyott.

Ott állt a testvére holtteste mellett, és egyszerűen képtelen volt elviselni a fájdalmat.

Pietro meghalt, és akármilyen varázsereje is volt, nem tudta megmenteni.

- Wanda! - lépett mellé valaki, és a vállára helyezte a kezét. A lány ellökte, és szabad utat engedett könnyei záporának.

A lány ujjai vörös fénycsóvákat árasztottak.

- Ne, Pietro, ne! - motyogta összetörten.

Sokan kiáltozták a nevét, de képtelen volt figyelni.

Pietro, Pietro, Pietro.

- Wanda!

A lány nem nézett oda. Képtelen volt levenni szemét a testvéréről.

- Hé, hölgyem!

Talán rendőr volt. Talán egyszerű utcai járókelő.

- Skarlát boszi! Hé! Wanda!

A lány fájdalma elviselhetetlen volt.

- Pietro, kérlek ne hagyj el... Kérlek... - zokogta.

Jujj. Ez megint a nagy "mesterműveim" közé tartozik, inkább nem akarok beszélni róla. A Bosszúállók: Ultron kora egy jelenetét elemeztem ki. Ha valakit érdekel, amúgy nagyon bírtam Pietro-t. Meg Wandát is, de az más kérdés.