Hideg van, rettenetes hideg.

A férfi hosszú hajába belekap a szél, a hópelyhek pedig fehéren világítanak sötétbarna loboncán.
A tél katonáját a hóvihar és a csontig hatoló hideg se fékezi le abban, hogy véghez vigye célját.
Fut, és fut, bár ereje már alig van. A hópelyhek kékes kristálytakaróként borította be a tájat, amit az ember szépnek is talált volna, de az nem a tél katonája. Őt csak a küldetés végrehajtása fűtötte. A hidegben azonban lassan minden tagja borzasztóan fázott, leszámítva fémkarját és a szívét: ezen a két helyen az iszonyú hideg ellenére sem érzett semmit.

**

Valami esti unalom szülte kilencven-szós akármi, amiről én sem tudom, hogy mi akart lenni.

Van kedvenc idézetetek Buckytól? *-*