Ez egy különleges one-shot, Tom Holland 23. szülinapja alkalmából :) jó olvasást!

Az utca forgataga szinte elnyelt, én pedig lábujjhegyre ágaskodva próbáltam kiutat keresni a tömegből. Ötletem sem volt, miért gyűlt össze ennyi ember ezen a helyen, bár főleg csak az érdekelt, hogy ne késsek el a munkából.

- Bunkó - dünnyögtem, amikor egy kapucnis férfi úgy nekem jött, hogy fellökött az összes szatyrommal és táskámmal együtt.

- Bocs, jól vagy? - fordult vissza.

- Szerinted? - kérdeztem még mindig dühösen, majd leporoltam a nadrágod és nagy nehezen feltápászkodtam.

- Véletlen volt - szabadkozott. - Segítsek vinni a cuccaidat?

- Kösz, de megoldom egyedül is - néztem mogyoróbarna szemébe. Világosbarna haja, és az arca valamiért ismerősnek tűnt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Inkább tovább indultam.

- Hé, várj meg! - jött utánam.

- Téged nem lehet lekoptatni? - fordultam hátra. - A főnököm leszedi a fejem, ha megint kések.

- Akkor add ide valamelyik cuccod, és segítek - ajánlotta fel.

Ez végül is nem hangzott rosszul. Legalább nem szakadok meg a munkahelyedig, és a fiatal férfi is egy kicsit érezheti a törődést, ameddig a cuccomat cipeli.

- Egyébként még be sem mutatkoztál - méregetett.

- Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá... - sóhajtottam. - Emeline Vreen vagyok. Te?

- Tom Holland.

Még a neve is ismerősnek tűnt!

- Bocs, de ismerlek? - kérdeztem, minden mindegy alapon.

Megvonta a vállát.

- Előfordulhat. Színész vagyok.

- Ja, rád várt az a sok ember? - mutattam hátra.

- Igen, azt hiszem.

- És nekem meg simán segítesz elvinni a cuccaim? - hitetlenkedtem. Ha tényleg olyan híres, mégis miért beszélget velem?

- Gondoltam, kárpótollak, ha már fellöktelek.

- Borzasztó rendes vagy - forgattam a szemem.

- Most akarod, hogy vigyem a cuccod, vagy sem?

- Jogos - nevettem fel.

Hamarosan megálltunk a munkahelyem előtt.

- Hát, azt hiszem, itt a vége - álltam kínosan egyik lábamról a másikra. - Köszi a segítséget.

- Nincs mit.

- Találkozunk még? - billentettem oldalra a fejem.

- Bármi megeshet - mosolyodik el, int egyet, majd elsétál.

Én pedig képtelen vagyok elfojtani a vigyoromat.