Az igazi hősöket hírdette a múzeum fala. El varázsolódva nézegettem a háborús hősök relikviáit,plakátjait. A háttérben egy fiatal női hang mesélt a háború kimenetéről. Gyenge morajlás volt csupán,s engem nem is foglalkoztatott. A 107-es osztagról kiálított képet nézegettem. Pontosabban a nagypapámat. Büszkén tekintettem rá,s az ő szemeiben látni véltem a háború iránti vágyakozást. Timothy Dugan volt a nagypapám. Apám sokszor hívta Dum Dum-nak. Rengeteg háborús történetet hallottam már,de az osztagé felül múlt mindent. Szeretett teljesen végig simítottam a plakáton,majd tovább álltam. Egy dísz üveg védte az egyetlen elesett hős emlékét.
-James Buchanan Barnes.-olvastam fel halkan.
-Nagyszerű ember volt.-szólalt fel egy kellemesen csengő férfi hang.-Egyszer a csapata felrobbantott egy katonai blokádot...-sétált mellém a férfi,baseball sapkát viselt s az elesett képét nézte-...viszont egy társuk ott ragadt. Visszarohant érte,megmentette. A katona neve..
- Timothy Dugan volt.-fejeztem be a meséje végét.
-Igen.-fordította felém fejét mosolyogva-Ismerte a történetet? Honnan?
Szinte azonnal felismertem a férfit,aki túl élt majdnem két nemzedéket. Előttem állt Steve Rogers, vagyis Amerika Kapitány. Tudtam,hogy illedelmesen kell viselkednem. Egy részt azért,mert az ő viselkedés morálja meg követeli,másrészt pedig azért,mert több,mint valószínű,hogy nem szeretne maga köré tömeget. Bizonyára csak megemlékezni jött.
-Az apukám nagyon sok sztorit mesélt az ő apjáról,akit maga Bucky mentett meg.
-Ön..?-kapta le a fejéről a sapkát megdöbbenve.
-Isabella Dugan.-nyújtottam kezet büszkén mosolyogva,szinte rögtön el is fogadta,s kezet ráztunk.-Timothy Dugan egyetlen unokája.
-Steve Rogers.
-Tudom.-mosolyogtam továbbra is.
-Az Ön nagyapja egy ízig vérig katona ember volt. Büszkén viselheti a nevét.
-Azt is teszem.-nevettem fel,majd hirtelen észbe kaptam. A karomat felemelve néztem rá a karóra számlapjára.
-Jesszus! Elnézést,de mennem kell az egyetemen épp most kezdődik a pszichológia órám.-siettem el gyorsan tőle. A bejárati ajtónál torpantam meg.
-Ez így nem jó.-sóhajtottam fel,majd megfordulva siettem vissza hozzá. Zsebre tett kézzel vizslatott a férfi mire vissza értem. Kék szemei vidáman csillogtak. Amikor közelebb értem hozzá már nyújtottam a kezemet határozottan.
-Amerika Kapitány megtiszteltetés volt találkozni Önnel.
A férfi erős kezét az én tenyeremhez illesztette,majd vissza fogottan megrázta azt.
-Nekem volt megtiszteltetés.

£

A tömény két órás pszichológia előadás után fáradtan kullogtam le az egyetem lépcsőjén,s átkoztam a tervezőket,akik száz fokosra építették ki. Az agyam egy összegyúrt gyurma volt. Imádtam a pszichológiát,de a mai napon úgy éreztem,hogy még egy apró ki szösszenetbe ütközöm,aminek egy kicsit is köze van a tárgyhoz felrobbanok,vagy ki sül az agyam.
Lefele menet egy szélvész fiú nekem jött,a jegyzeteim pedig a lépcsőre hullottak. A fiú hátulról nézve talán Peter lehetett,közös kémiánk volt. Nem nagyon ismertem Parkert,ő elég szét szórt elme,így aztán hosszas társalgásban még sose volt részünk. Alapjáraton kedves srác volt,de fura is. Bár a mostani felállásban nem ő volt fura,hanem maga a helyzet,ugyanis Steve Rogershez sietett oly nagy hévvel.Fásultságom miatt úgy döntöttem,hogy ez nem az én dolgom és semmi közöm,ahhoz hogy honnan ismerik egymást. Mély levegőt vettem s legugoltam a jegyzeteimért.Pontosam ekkor lövés dörrent el. A fejemet automatikusan húztam le a térdemhez. Hangzavar töltötte be a teret. Pánik ütötte fel a fejét a békés egyetemen. Fiatalok tömegei szaladtak eszeveszettül le a lépcsőn. Az egyik pánikoló nekem jött,könnyen kibillentem az egyensúlyomból,mivel gugoló pozícióban helyezkedtem el. Elkezdtem előre esni,de ekkor valaki megtartott a térdemnél fogva. Tenyere könnyűszerrel tartott egy helyben engem. Másik kezével a vállamat tartotta.
-Kapitány.-leheltem félénken.
-Jól van Isabella?
Aprót bólintottam,majd azt vettem észre,hogy egy fekete kommandós ruhában lévő férfi tart felénk. Mikor rájöttem erre a Kapitány is hátra nézett. Gyors mozdulattal rúgta ki a támadónk lábát,aki hihetetlen gyorsasággal gurult le. Steve a karom alá nyúlva segített álló helyzetbe. Ekkor több fekete autó érkezett meg. Egy tucat zsoldos pattant ki,s töltötte csőre fegyverét.
-Ezek kik?-kérdeztem remegő hangon.
-HYDRA.-válaszolta a férfi határozottan,s éreztem a hangján némi izgalmat is. Kétséget kizárólag olyan volt,mint a nagyapám. Buzgott benne a tettvágy.
-Mi a terv?-morogtam úgy,hogy a szám ne mozogjon.
-A kocsi.
-Na nem,mi lenne ha nem lefele futnánk,hanem felfele.
-Nem opció.
-Az sem,hogy beüljek egy fekete autóba.
-Ha egy kicsit is hasonlítasz Timothyra,akkor ezt élvezni fogod.-suttogta,miközben körbe nézett a helyszínen. Épp meg akartam szólalni,amikor felkapott és a támadók felé kezdett szaladni. Mintha csak erre vártak volna tüzelést indítottak. A szemeimet összeszorítva vártam a fájdalmat,de az csak nem jött. Fura mód a golyókat masszív pókhálók tartották a levegőben. Mire az egyik autóhoz értünk több ember feküdt az aszfalton a háló csapdájában.
-Peter a kocsiba most!-kiáltotta a Kapitány,majd bevágott szó szerint az anyós ülésre. Steve és Peter egyszerre ültek be,bár a fiatal fiú mellett ült még egy vörös hajú lány is. Amerika Kapitány másodpercek tört része alatt hagyta el a terepet a járművel.
Csend honolt a fekete terepjáróban. Magam elé meredve próbáltam megemészteni a történteket.
-Szia Izzy.-dugta be a fejét közénk Peter.
-Szia.
-Ő Mary-Jane.-mutatott a mellette lévő megszeppent lányra. Sután intettem neki,de ő sajnos nagyobb sokkba került,mint én.
-Kell neki...némi idő,hogy feloldódjon.-humorizálta el a helyzetet Parker. Stevere emeltem a tekintetem. Nyugodtan vezette az autót,semmi szorongás nem jelentkezett nála. A katona élet megedzette,felkészítette a nehéz helyzetekre. Számára bizonyára ez a szituáció nem jelent többet,mint egy vasárnapi ebéd. A füléhez nyúlva kapcsolta be headset-ét.
-Nat nem érek rá,épp üldöz a..
-HYDRA-szakította félbe ez a bizonyos Nat.
-Honnan..
-Tudom? Elrejtettem egy honlapon egy listát,amely..
Nat hangja elhalkult,s már csak Steve hallhatta,miután lerakta szavait felém intézte.
-Töltöttél le ma valamit az internetről?
-Öhmm..nem emlékszem..miért?-ráncoltam zavarodottan szemöldököm.
-Az összes HYDRA kém,aki beépült a S.H.I.E.L.D.-be egy listán van feltüntetve,Natasha elrejtette egy pszichológiai weboldalon,gondolom te voltál a szerencsés nyertes,ezért támadtak ránk.
Próbáltam tisztán át látni a helyzetet.
-Oké,és mi lesz most?-ficánkoltam az ülésben.
-Biztonságos helyre megyünk.
A tekintetem megakadt a visszapillantó tükrön. Egy ugyanolyan fekete jeep járt a nyomunkban,mint amivel mi menekültünk.
-Lehetne,hogy előtte őket rázzuk le?-mutattam hátra. Steve azonnal a fékbe taposott.
-Mi a..-kezdtem kiakadásomat,hisz nem épp ezt kértem.
-Nézd.-bökött állával a szemben lévő forgalomra,ahol több fekete autó sorakozott fel,ugyanúgy a hátunk mögött. Amolyan kereszteződésben álltunk.
-Jobb vagy bal?-dobolt a kormányon a férfi,s úgy tünt ezt a kérdést magának tette fel. Gyorsan tanulmányoztam a helyzetünket. Ha jobbra kanyarodunk,akkor letudunk lépni a főúton,de ha balra fordulunk,akkor zsákutca.
-Jobb.-vágtuk rá egyszerre Peterrel,ugyanekkor a menekülési útvonalunkat elállta egy csapat HYDRA ügynök,akik valamilyen fura fénnyel izzó fegyvert tartottak felénk,s lőni készültek.
-Oké, oké...legyen a bal...legyen a bal.-csapkodtam hevesen Steve vállát,aki azonnal elindult egyenesen,majd betolatot a zsákutcába. Az autó motorja hangosan zengett. Mary-Jane épp ébredezett a sokk hatásból,Peter rendíthetetlenül simogatta nyugtatólag vállait. Én a Kapitányt néztem. Vajon mit tervez? Mert az egyértelmű volt testtartásából és tekintetéből,hogy ő készül valamire.
-Rogers Kapitány?-kérdeztem halkan. Ő megköszörülte a torkát,majd megszólalt.
-Mielőtt elkezdjük,szeretne valaki kiszállni?
-Hála a jó égnek,hogy megkérdezte tulajdonképpen én szeretnék.-nyúltam gyorsan az ajtóhoz,hogy kinyissam,ekkor vaskos tenyeret éreztem a vállamon.
-Ön marad.-jelentette ki ellenkezést nem tűrően.-A hátsó zsebében lévő pendrive-ot akarják.
-Honnan tudja,hogy hol van?-vontam kérdőre. A Kapitány,mintha zavarba jött volna,rögtön terelte a témát.
-Peter vidd a lányt biztonságos helyre.
A fiatal fiú azonnal bólintott egyet,majd kiugrott az autóból,s magával húzta a lányt,majd derekához kapva kinyújtotta kezét,s kilőtt egy pókháló fonalat. Leesett állal bámultam utánnuk,ahogy eltünnek a háztömbök felett.
-Ő Pókember?-akadtam ki végérvényesen. Steve nem válaszolt elindította a kocsit egyenesen a HYDRA felé. Az ülésbe vájtam körmömet,s sűrűn imádkoztam,hogy túléljem.
-Biztos Dum Dum unokája vagy?-mosolyodott el féloldalasan,majd bele taposott a fékbe, kinyitotta az ajtót s kiszállt,de még előtte intelmeit felém intézte.
-Bukjon le.
A férfi azonnal a HYDRA ügynökök felé vetette magát. Elvarázsolva néztem a gyönyörű harci technikáját,mintha valaki meg koreografálta volna. Elképesztő volt,egyszerre három embert is leterített.De nem volt elegendő, további HYDRA katonák érkeztek a helyszínre. A Kapitány hárított,védett. De látszott rajta,hogy fárad. Az autónk közelébe senkit sem engedett,s egyre nehezebb feladat volt a lista megvédése. Feszülten ültem az ülésen,amikor a látótermbe egy vaspáncélba bújtatott férfi jelent meg,közvetlen Steve háta mögött. Vállaiból fegyverek ontották a golyózáport,s az összes katonát kiiktatta. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Vége volt. Kipattanva az autóból a farzsebembe nyúlva kivettem a pendrive-ot,s a kifulladt Kapitány kezébe nyomtam.
-Soha többé nem akarok egy ilyenbe bele keveredni,érti? Ha akarnék ehhez fogható életet,már rég a seregben lennék.
-Én mondtam,hogy töltsön le egy szigorúan titkos és bizalmas listát?-ripakodott rám a hős.
-Hé,hé!-lépett közénk  Vasember. Először is a pendrive engem illet.-vette ki Steve kezéből.-Másodszor pedig ezt beszéljétek meg, fullasztó ez a kémia.
-Miről beszélsz Tony?-kapta rá a fejét Steve.
-Mintha magamat és Peppert látnám.-emelkedett a magasba. Tony Stark pillanatok tört része alatt tűnt el szem elől. Az eget kémleltem.
-Ha jól sejtem viharos kapcsolatuk van a nővel.-néztem a hősre,aki kiváncsían vizslatott engem.
-Tudja mit Isabell? Egy ebéd mellett elmesélem.-mosolyodott el kisfiús bájjal.

Sziasztok! Nos ezzel a novellával jelentkeznék a versenyre. :)
Mithrel
Hollosy
Abeth98