Eltompultak a terem zajai. A szívem ütemtelenül dobogott,amelynek visszhangja a fülemben vert éket. Az izgalom az egész testemet bizsergette. Egy boncasztalon feküdtem,a csuklóim fejem felett kikötözve. Felettem egy orosz specialista épp az egyik kését pedzegette.
-Önnek nagyon nagy múltja van Ms.Bowman.-járkált az asztal körül,s végig engem bámult ,feltérképezett.Az akcentusától a hideg futkosott a hátamon.-Bejárta már szinte az összes kém szervezetet,egy másik bolygó királynőjévé küzdötte magát és most csak úgy elkapja egy olcsó kis HYDRA katona,ez nekem nem klappol.
-Mit mondhatnék? Fáradt vagyok.-cseverésztem a specialistával.
-Más van a háttérben.
-Na jó,lebuktam. Teljesen máshol jár az agyam. Tudja kicsit becsúsztam ezzel a bevetéssel és nagyon kell sietnem,mert fél óra múlva vacsorázom álmaim pasijával.
Az orosz felkacagott,jóizűen. Kérdőn néztem rá.
-Ma nem fog vacsorázni Ms.Bowman. Ugyanis ide van kötözve,és én tuti nem engedem el. Ön most az én játékszerem.
-Oké én nem akarok kötözködni tényleg nem,de ha ezt a párom hallaná nem lenne elragadtatva a játékszer jelző miatt. Mellesleg adjon pár percet és nem én fogok itt feküdni.
A specialista újra fel nevetett.
-Miért mégis ki az úriember?
-Jöjjön ide és elmondom.-néztem rá kihívóan. A férfi mosolyogva hajolt felém.
-Még közelebb.
A férfi nemlegesen megrázta a fejét.
-Ne gondoljon idióta HYDRA katonának.
-Így is jó.-rántottam meg a vállam,majd a szemeim kéken kezdtek csillogni. Ajkaim elnyíltak,majd az erőm működésbe lépett,s az orosz energiája átáramlott belém. Csak annyit szívtam el,hogy elájuljon. A földre hanyatlott.A csuklómon egy látszólagosan egyszerű óra fityegett. Nagy nehezen benyomtam rajta a gombot,s abból egy kiskés vágódott ki,elvágva ezzel a kötelet. Áldottam Tony agyát abban a pillanatban. Leugrottam az asztalról,majd a specialistát helyeztem ugyanabba a helyzetbe.
-Látja..-hajoltam a fél ájult orosz felé-...én meg mondtam. Helyet fogunk cserélni.

:
;

Fury titkos bevetései sose tetszettek. Így mikor felhívott egy feladattal igencsak nem volt ínyemre a dolog. Főleg azért nem,mert az akcióról senki sem tudhatott,még Steve sem. Egy HYDRA fegyverraktár kellős közepén állok ,pontosabban a tetőszerkezeten. A feladat lényegében az üzlet meghiusítása volt a két HYDRA fő emberei között. Egy asztalnál ültek és szervezkedtek.
-Miért van az,hogy a rosszak mindig valami büdös,koszos és lepukkant kis sötét hangárban vitatják meg a piti ügyeiket?-suttogtam magam elé,míg őket tanulmányoztam.
-Ms.Bowman mi lenne ha esetleg bevetné magát?-jött a hang a fülemre helyezett headsetből.
-Fury csak nem követi az eseményeket,mert..
-Menjen már Ms.Bowman!-szakított félbe beszélgető társam.
-Igenis főnök.
Azzal levetettem magam a gerendáról,esés közben elővettem a fegyveremet,amit még Coulson egyik embere fejlesztett ki. Azt hiszem Fitznek hívják a mérnököt. A bútorra érkezve rögtön jegeltem az őröket,majd pedig a két HYDRA főnököt is.
-Fury. Végeztem. Viszem a fegyvereket,velük mi legyen? Bevigyem őket?
-Hagyja őket.
-De hát..ezzel véget vethetnénk a HYDRA-nak.
-Igen Ms.Bowman és ezzel világháborút robbantanánk ki. Európa minden egyes fejlődő területén érintettek. Hadsereg,ásványok,még az ENSZ-hez is közük van. Sose tudnánk bebizonyítani a tagságukat. Legyen észnél,ez diplomácia.
-Értettem ,küldje a quinjetet.-kértem meg Furyt,hogy el tudjam szállítani a fegyvereket,na meg persze,hogy időben odaérjek a randimra. Már épp készültem lemászni az asztalról,mikor a hangár ajtaja hangosan kivágódott. Hátra fordultam. Egy ázsiai férfi lépdelt felém,öltönyt viselt. Számító vigyor terült szét arcán s körülötte tárgyak lépkedtek.
-Fury itt egy embertelen.-szóltam a headsetbe-Erről nem beszélt nekem.
-Bizonyára a HYDRA biztonsági főnöke áll Ön előtt,Giyera.
-Majd juttasa eszembe legközelebb,hogy nemet kell mondanom a küldetéseire. Ezért ma állni fogja a vacsinkat.-bontottam meg a vonalat.A férfi csak állt egy bizonyos távolságra tőlem,s a körülötte lebegő tárgyakkal játszadozott,majd rám nézett.
-Befejezte?-kérdezett rá a tanácskozásunkra.
-Oké,még mielőtt belevágnánk egy kérdésem lenne. Létezik olyan opció ebben a helyzetben,hogy én csak kisétálok,mert a város másik végében kellene lennem pontosan..-néztem az órámra-...basszus már ott kéne lennem.-néztem fel rá szépen,de nem hatott. Szemtelenül elvigyorodott,én meghúztam a vállam.-Ha nem hát nem.
A szemeim kéken kezdtek világítani,s mikor a férfi meglátta ezt,az asztalt amin álltam elkezdte felemelni erejével. Az asztal lapon egyensúlyoztam egy darabig,de meguntam. Egy hátra szaltóval lekerültem a bútorról,s még mielőtt földet értem volna belerúgtam,annak lapjába. Szélsebesen tartott a biztonsági főnök felé,aztán az asztal hirtelen kettétört,s a férfi a levegőből csapott le rám. Pontosabban állon rúgott. Nyögve rogytam a földre. Ő az öklét emelte,én egy bukfencet vetve kerültem tőle távolabb. Az arcomat éles fájdalom kínozta. Az orromhoz kaptam,vérzett. Remek,mehetek betört orral a vacsira. Felpattantam állóhelyzetbe,s ahogy észbe kaptam már a torkomnál fogva szorított a falhoz. Erős tartása szinte összeroppantott,de nem hagyhattam el magam,muszáj volt védekeznem. A könyökét kilendítve emeltem a térdem bordái közé,majd lefejeltem, s kicsavartam a kezét. A mellkasa és a hasfala teljesen a falnak feszült. Hajába belemarkoltam,s belevertem a falba. Azt hittem ezzel kiütöm,de nem így lett. A pisztolyommal ütött le hátulról. Ilyenkor nem voltak az embertelenek a szívem csücskei. Nem értettem miért van különleges,már már természet feletti erejük. Elengedtem az ütés hatására,majd hátra tántorodtam. Enyhén szédültem. Kaptam egy jobb,majd pedig egy bal horgost. S mintha ez nem lett volna elég hason rúgott,s én a földön csúsztam pár métert. A levegő a tüdőmbe rekedt. Hasra fordultam,hogy valamivel könnyebb legyen a felkelés,de acél betétes katonai bakancsa,mely épp az oldalamnak verődött megállított mozdulatomban. Kétszer még belém rúgott,de többet nem engedtem.Állásba rúgtam magam,majd támadtam. Jobb lábamat arca felé lendítettem,de elkapta,majd a nyakamat is,s neki vágott a legközelebbi falnak. A hátam hangosan csattant,kezeimmel próbáltam lefejteni az ő kezét a torkomról,nem sok sikerrel.Ekkor lépett érvénybe az erőm. Éltem már meg fura dolgokat,de a legfurcsább talán az a pillanat volt egész életem során. Az erőm fejlődött,s elég volt csak hozzáérnem,már áramlott is belém az energia. A férfi eleresztett,s a földre rogyott,már a tárgyak sem repkedtek ide oda. Elengedtem,ő pedig elájult,de én valahogy még mindig nem voltam elégedett. Az arcát vettem célbe. Öklömmel addig ütlegeltem,míg már nem látszott a vértől az arca. Elborult az agyam. S nem akartam leállni. A háború emléke letarolt. Mióta Gry visszahozott furcsán érzem magam,nem találom a helyem.A telefonom csörgése térített észhez. Lihegve kaptam elő a farzsebemből a mobilt.
-Igen?
-Gail merre vagy?-kérdezte a férfi a vonal túlsó végén.
-Öhhm..otthon még,egy kicsit tovább tart elkészülni,mint gondoltam.-nevettem fel erőltetetten,bár utánna mereven bámultam áldozatomat-De hamarosan ott leszek Steve.-bontottam meg a vonalat,s nagy nehezen feltápászkodtam a férfiról,s ott hagytam. S csak egy gondolat cikázott elmémben. EMBERT NEM ÖLÜNK. EMBERT NEM.