Körbenéztem a gyengélkedőn. Már egy hete itt vagyok, és ki akarok jutni. Szökési esélyeim egyenlőek a nullával, de azért megpróbálom. Elbotorkáltam az ajtóhoz, majd egy emelettel lejjeb már ott is voltam a Mardekár klubhelyiségében. Leültem egy fotelba. Ekezdtem tanulni, de pár perc múlva egy sikoly hallatszott fentről. A hugrabugosoktól. Azonnal felpattantam nem törődve sajgó oldalammal. Egyre több sikoly hallatszott, majd csend borult az iskolára. Végre olyan közel értem a Hugrabug ház klubhelyiségéhez, hogy benézhettem. Egy zöld villanást láttam, majd egy puffanást hallottam, majd nem is gondolkodva elkiáltottam magam:
-Petrificus Totalus!-s a támadó elterült sóbálványként a földön. Ekkorra értek ide a tanárok. Gyorsan felvázoltam nekik a helyzetet, majd elindultam beljebb a hugrabugosokhoz. Néhányan, akik elbújtak, előjöttek, és odamentek a holttesthez. Én nem ismertem különösebben, de szomorú voltam minden ártatlan halála miatt. De ki ez az ember? Odafordultam, majd majdnem sikoltottam megdöbbenésemben. Eltűnt. Ezt a tanárok is észrevették. McGalagony prof. beparancsolt mindenkit a Nagyterembe, és ott kellett aludnunk. Mikor már mindenki, beleértve az összes tanárt, már aludt, léptek hallatszottak. Az ember visszajött? Óvatosan kinyitottam a szemem, s láttam, ugyanazt az embert. Mormolt valamit, követte egy zöld villanás. Erre megcsíptem magam, hogy nem álmodok-e. De sajnos ez a valóság volt. Akár rémes, akár nem, ezt kell szeretni. Még néhány zöld villanás, mire észrevettem, hogy valaki felült. A férfi megint mormolt valamit, majd újabb zöld villanás, és egy halk puffanás. Ekkor már nem tudtam türtőztetni magam, felpattantam, és néhány ártás és rontás kiséretében lefegyvereztem, megkötöztem. De kicselezett, és megint eltűnt. A tanárok viszont csak ekkor ébredtek fel. Nem hittek nekem, hogy nem vagyok gilkos. Már minden élő talpon volt, így körbenéztem, hogy kik a holtak. Ekkor megállt bennem az ütő: Jack is a holtak táborát erősítettek. Könnyek patakzottak az arcomon, és késztetést éreztem arra, hogy odarohanjek. De a tanárok lefogtak, majd mindenkit visszaküldtek a klubhelyiségükbe, hogy ott aludjon. Velem senki sem állt szóba: mindenki gyanúsnak tartotta azt a tényt, hogy én az összes gyilkosságnál ott voltam, kezemben a pálcámmal. Nem érdekelt, elmentem aludni.

Másnap-már ha nevezhetjük annak a hajnali két órát-lépteket hallottam a klubhelyiség felől. Valaki benyitogatott az összes szobába. Végül hozzánk is. Már csukta volna vissza az ajtót, de megállt. Bejött a szobába, és suttogott valamit tisztán kivehetően: Visszaszerzem, ami az enyém...-ezt motyogta folyamatosan. Elegem lett, előrántottam a pálcámat, és szétátkoztam, addig, amíg el nem tűnt. Utolsó átkom már Elisa ágyára ment. Remek, most mindenki azt gondolja, hogy megőrültem. Úgy éreztem, menekülnöm kell, ha nem akarom, hogy mindenki maghaljon körülöttem. Elővettek a nagybátyámtól, Jamestől kapott láthatatlanná tévő köpenyt, összepakoltam pár fontos dolgot egy táskába, elmentem a seprűmért, és elindultam. Nem tudom, hova, merre, csak annyi biztos, hogy el innen, messze a Roxforttól.

Remélem tetszett. Izgalmasra akartam csinálni. Mien lett? Ui.: pls írjatok fiúneveket kommenbe!
Bye:
   Anna