Pontosan két hónapja kaptam meg a levelet. Anyám álláspontja azóta semmit sem változott, de apám teljes mértékben velem van. Szerencsére.
Ekkor megjöttek a hugaim, Sophia és Laura. Sziámiikrek, nem lehet őket szétválasztani. Anyámat eltalálta egy átok amikor velük volt terhes. Sophia és Laura jól viselik, sőt, szerintük úgy sokkal könnyebb élniük, és elfogadni egymást, ha összenőttek. Igazából szerencséjük volt, hogy nem a fejüknél vagy a nyakuknál nőttek össze. Mindketten 6 évesek, és sajnos úgy is viselkednek. De térjünk vissza hozzám és a Roxforthoz. Egyre jobban közeledett az indulás napja, annál jobban erősödött az agyamban az a gondolat, hogy megszököm, és elmegyek a Roxfortba. Sosem képzeltem magam túl okosnak, vagy mugli szóval élve strébernek. Egyszerűen csak nem akarok lemaradni. Ennyi. Mivel már csak két nap van az indulásig, így ki kell dolgoznom egy szökési tervet. Mivel a Roxfortba nem lehet hoppanálni, ezért csak a pályaudvarig fogok tudni. Ne kérdezzétek, hogy honnan tudok hoppanálni. Tanultam. Mrgyek, összepakolom a csomagjaimat.

_________________________________________

- Dorothy! Azonnal gyere le! Ne merészelj elmenni abba az iskolába!
- Máris megyek Anyu!-mondtam,de közben lélekben elbúcsúztam tőlük. Most, vagy soha! Erősen koncentráltam arra a helyre, ahova menni akartam. Kimondtam a varázsigét, és... Ott volzam a King's Cross pályaudvar kilenc és háromnegyedik vágányánál. Ránéztem az órára. Egy percem van. Sietősen felpakoltam a vonatra, és fölszálltam. Megkerestem Elisat. Tudtam, hogy meg fogja kérdezni, de mégis olyan hirtelen kérdezte meg, hogy felkészületlenül ért: -Mégis elengedtek a szüleid?
- Nem. Megszöktem.-válaszoltam kurtán, pedig egyébként szeretek beszéni. Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. El se köszöntem a családomtól. Pedig nem fogom látni őket egy évig. Rájöttem, hogy lehet, hogy ez egy rossz döntés volt. A csöndet egy lány törte meg, egy bizonyos Sharron Kidd nevű egyed. Helyet keresett, és már csak nálunk volt hely. Kiderült róla, hogy egész jófej, és reméltük, hogy egy házba kerülünk. A vonatút felét végigbeszélgettük, amikor is egy egész helyes srác nyitott be, hogy öltözzünk át. Sharronnak tátva maradt a szálya- állítása szerint a fiú sármossága miatt-majd elkezde ecsetelni nekünk, hogy ő kell neki. Jó. Azt nem tagadom, hogy jóképű, de azért ennyire biztos nem. Mindegy. Ízlések és pofonok. Mire átöltöztünk, már majdnem oda is értünk. Pár perc múlva a vonat megállt, és egy félóriás (legalábbis annak néztem) elmondta, hogy az elsősök csónakkal mennek el a kastélyig. Elisaval és Sharronnal egy csónakba ültünk. Amikor megérkeztünk, egy nagyszüleimkorú tanár fogadott minket. Az összes gólyát elvezette a nagyteremig, és az ajtóban elmondta, hogy mi a feladatunk. Ekkor elfogott a félelem. Mi van, ha a szüleimnek nemcsak azzal okozok csalódást, hogy elszöktem tőlük, hanem azzal is, hogy nem olyan házba kerülök, mint amienbe ők jártak vagy engem szeretnének látni. Mindegy. Nem gondolok erre. Úgysem én döntök.
  Az igazgatóhelyettes úr elmondta, hogy neveket fog felolvasni. Akit mondott, az menjen ki. Ráteszik a fejére a kalapot, az meg kiválasztja, hogy melyik házba kerül. Kicsit feszengtem, de nem volt nagyobb bajom.

- Ryan Abberd
- HUGRABUG!

- Millie Babett Bonson
- HUGRABUG

- Coleen DiSonson
- HOLLÓHÁT

- Emily Hkows
-GRIFFENDÉL

- Dorothy Ginnevra Diana Malfoy
-MARDEKÁR

- Nora Novak
-HOLLÓHÁT

- Georgia Elisabeth Weasley
-MARDEKÁR

- Sarah Zambini
-GRIFFENDÉL

Mire a végéig értünk, már semmi bajom nem volt azon kívül, hogy sajgott a kezem a sok tapstól. De nem tudtam abbahagyni sem, mert mindenkinek jár a taps.

Köszi, hogy elolvastátok. Erre is vonatkozik az, mint az előzőben: vote és comment! Nemsokára jön egy új rész. Puszi:
Anna Bella