Pontosan kettő napja jött meg a levél, ami biztosan változást hozna az életemben... legalábbis a legtöbb máguscsaládban. Mert nálunk nem. Ez a bizonyos levél a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolából jött. A szüleimnek amint a kezükbe vették elborult az arcuk. Az anyám kijelentette, hogy nem mehetek oda. Mivel már egy bátyámat megölték a Roxfortban, egyből pedig vérfarkas lett, teljességgel megértem, hogy még egy gyerekét nem akarja elveszteni. Pedig annyira vágyom rá, hogy a Roxfortba járhassak. De anyám hajthatatlan. Annyi kedvezményt sem ad, hogy egy másik varázslóiskolába járjak. Szerinte amit tudom kell, azt meg tudja tanítani ő is. Apám ezzel nem teljesen ért egyet, de nem mondott rá igent. Ami azt jelenti, hogy nem mehetek el. Nem mintha Aberdeen nem lenne jó hely, de egy kis levegőváltozás nem árthat.
Nem hinném, hogy senkit sem engednek el a Roxfortba. Sőt! Biztos nincs olyan szülő, aki ne akarná, hogy a gyereke oda járjon.

A nagy mélázásomból a csöngő ébresztett fel. Azonnal leszaladtam ajtót nyitni. Az ajtón egy szőkeség zuhant be.
- Elisa! De örúlök neked! Na, mesélj! Mi történt? Jól vagytok? És a lényeg: felvettek?-lehet, hogy még nem mondtam, de imádok fecsegni.
- Jaj Dory! Persze, hogy felvettek! És téged?
Nem vártam meg, míg elkezdi folytatni szóömlenyét, ennél a pontnál közbeszóltam: - Felvettek, de nem mehetek el. - Ekkor újra megszólalt a csengő, ezúttal apám szaladt le. Azonnal felderült a képe, amint meglátta kik a vendégek: Elisa szülei. Reménykedve nézett rájuk, és megkérdezte, hogy nem beszélik-e rá anyát, hogy mégiscsak elmehessek a Roxfortba. De én tudtam, hogy nem fog sikerülni. Hiába is, ha anya a fejébe vesz valamit, akkor az lesz és kész. Egyetlen esélyem a szökés. De erre még gondolnom sem szabad. Megszökni otthonról? Minek? Egyébként is. A szüleim neveltek. Ez az ügy nem ér annyit, hogy itthagyjam őket. Ezt a témát lezártam. De mégis... Úgy vonzz a lehetőség, hogy elmennyek máshova is. Gondolataimat már megint Elisa szakította félbe.
- Gyere. Már nincs sok nap az indulásig. Még be kell vásárolnunk!
- De tudod, hogy én nem megyek, ugye?
- De hátha! Különben is! Ne legyél olyan... hogy is mondják a muglik? Pesszimista.
- Nem vagyok pesszimista. Csak nem szeretem áltatni magam.
- Jaj! Dory! Gyere! Jó mulatság lesz!
- Hát jó. Legyen.

_________________________________________

- Mr. Ollivander boltja az utolsó, ahova be kell mennünk.
- Elisa! Neked feltűnt, hogy vagy húsz szatyor lóg rajtunk?
- Eddig nem... Na gyere!
- Miben segíthetek a hölgyeknek?-mondta egy rekedtes hang.
- Pálcát szeretnénk venni. Elisa, te kezded.
- Hölgyem, önnek ez a pálca lessz jó!
- Elisa! Ez a pálca pont passzol a stílusodhoz!
- Suhintson egyet vele kérem!-és a szobában rend lett.
- Ez lesz az. A másik hölgy következik. Hm... Próbálja ki ezt a pálcát! Suhinton vele! Úgy! Úgy! Nem ez az igazi! Talán ez? Ez sem az. És ez?-hosszas keresgélés után végre akadt egy olyan pálca, megy passzolt hozzám.
- Köszönjük!- szinte egyszerre köszöntünk el Elisaval.
- Most már haza kell mennünk. Ha anyám észreveszi, hogy nem vagyok otthon,-és itt belémfagyott a szó, ugyanis ott állt előttem az anyám.
- Mégis ki nem tud meg mit? Lányok! Ezt hogy képzelitek? Mégis miért jöttetek el egyedül az Abszol Útra??! Dorothy! Neked világosan megmondtam, hogy nem mehetsz el a Roxfortba. Erre rajtakaplak, hogy tanszereket vásárolsz. Elisa! Ne hidd, hogy megúszod a leszidást! A szüleidet tájékoztattam arról, hogy hol vagytok. Ehhez még lesz egy-két szavam. Na nyomás haza!

Sziasztok! Remélem tetszett. Ha igen, akkor vote és comment! Elfogadok rossz kritikát is, úgyhogy bármilyen észrevételetek/javaslatotok van, jelezzetek. Köszi:
Anna Bella